Sziasztok Csajok!
NNNNa, végre van időm a géphez ülni
BOLDOG NÉVNAPOT A DÓRÁKNAK!
Szandra!
Örülök az örömödnek - apud és a vonalzód!
És nagyon jó volt olvasni a sztoridat.
Dóri, Adra!
Tündériek a picik, és remélem, hogy nemsokára élőben is láthatjuk őket!
Sztorim:
Eredetileg január 5-re voltam kiírva, tehát a nagy karácsonyi készülődést javában elkezdtem, plusz hozzájött még az év végi zárás - lévén könyvelő vagyok - aminek december 20-a a határideje.
Karira való tekintettel, és a zárás végeztével szépen bejelentkeztem fodrászhoz, kozmetikushoz, manikűröshöz. Bepácoltam a husikat, bekevertem a sütibe való krémeket, és még gyorsban kimostam az utolsó adag textil pelust, amit ki is vasaltam 20-án.
Legelőször 20án mentem CTGre, ami nem mutatott semmit. Pont még izgultam is, mert az a kismama, aki velem együtt feküdt a szobába csak úgy nyomkodta a gombot, nekem meg szinte alig volt egy-két "nyomásom. A görbém teljesen normál, doki zárt méhszájat állapított meg. Mondom ez a dolgok rendje, hiszen van még időnk
Délelőtt felhívtam a családot, hogy mi volt a kh-ban, anyósom elkezdett noszogatni, hogy azért a táskámat pakoljam már össze. Mondtam, na jól! Ha ezt akarja
Hát, eljött a 20-ról 21-re virradó hajnal. 20án szépen bevacsiztam, lefeküdtünk aluszikálni. Hajnalban olyan fél 3 magasságában éreztem, hogy hűha, futás a rötyére, nagyon kell pisikélni, meg a többit is
Hát ültem is a wc-n vagy fél órát, szépen minden ki is jött. Mint aki jól végezte dolgát mentem vissza aludni. Kb. fél óra múlva megint. Na, mondom akkor gyerünk, biztos a vége bentmaradt. Persze mindezt sötétben-hangtalanul, nehogy apa felébredjen szegény, neki kell mennie reggel korán dolgozni, had aludjon
Hát végeztem ezzel is, vissza az ágyba. Ez ment kb. 5ig. Ekkor már gondoltam, hogy ez biza nem hasmars. Szerencsémre anyukám korán kelő, így 5kor hívtam telefonon, hogy ugyanmár mesélje el, hogy milyen az, amikor megindul a szülés. Szegény képzelhetitek, ezt nem lehet elmagyarázni.
Na, akkor keltem apát, menjünk be a kh-ba, legfeljebb hazaküldenek, hogy ez még nem az. Fél 6 körül felkeltettem apát, hogy menjünk be, hátha. Ő szépen lezuhanyozott, felöltözött, összerakta a táskáját, hogy ha ez nem az, akkor ő megy utána dolgozni
Kb 6kor jelentkeztünk be a szülészeten, még az ügyeletes szülésznő volt - szegénykém hulla fáradtan, az utolsókat rúgta
De mielőtt felmentünk, mondtam a parkolóba apának, hogy a nagy sporttáskát csak akkor hozza, hogy ha azt mondják, hogy szülünk, mert ha hazaküldenek, ne legyen már tök ciki, hogy mi meg jöttünk a nagy motyóval
Hát rám nézett a szülésznő - neki elég volt csak rámnéznie - és mondta, hogy ebből bizony baba lesz ma.
Amíg felvette az adatokat apa lement a táskáért
Szépen átöltöztem, mondtam az ügyeletes dokinak, hogy van fogadott orvosom, ők hívták is rögtön. Ez már olyan fél 7 magasságában volt. Dokim fél 8ra beért, megvizsgált, bő két ujjnyira nyitva volt a méhszáj, mondta, ha elérjük a bő 3 ujjat, akkor burokrepesztés. Én addig gyakorlatilag kint tébláboltam apával, meg anyukámékkal (addigra már ők is odaértek), fájások voltak, de mindig számoltam magamba, és alig értem el 30ig, mindig vége is lett már.
Köszönet a hajnali sűrű wc-knek a beöntést megúsztam!
Nem így persze a burokrepesztés után
Mondta dokim, hogy ezután kissé felerősödnek a fájások, és akkor itt hagyna az Évikével, míg ő lemegy vizitelni, és majd Évi hívja, ha látja, hogy eljött az idő. Mondtam jó. Beadta az oxitocint, és ment. Évike mondta, hogy szóljak, ha ezután olyan fájás jönne (mostmár tudom hogy tolófájás, akkor még nem) mintha székelési inger lenne. Mondtam neki, hogy ez már olyan. Dokim még ki sem tette a lábát a szülészetről, Évike hívta vissza
Mondta is neki, hogy szólt, hogy csak akkor hívja, ha action van. Azzal rámpillantott, és már kérte is a steril köpenyt, hogy ez bizony action.
Pici gátmetszés, 3 fájás, és már kint is volt Bence. Reggel fél 9kor megszületett 3400gr-mal, és 51 cm. Hivatalosan két héttel a kiírt időpont előtt, 10/10 Apgar-ral.
A gyermekágyas idő nagyon jó volt, gyorsan telt, főleg, hogy 24én délelőtt már jöhettünk is haza, így szenteste itt volt a fa alatt a mi hatalmas ajándékunk!
Az az igazság, hogy az én szülés-történetemen nem tudok sírni, mindig nevetnem kell rajta! Annyira jó volt, gyors, hogy ... nem is találok rá jelzőt....
Amúgy is egy vidám jellem vagyok, mindig megpróbálom a pozitív oldalát nézni a dolgoknak!
Szerintem az is segített ebben a gyors és problémamentes szülésben, hogy az egész terhesgondozás alatt soha nem gondoltam arra, hogy ez nem így fog történni. Meg tuti biztos az is, hogy sokat számított, hogy 13 évig sportoltam versenyszerűen.
De lehet, hogy ezt csak én mesélem be magamnak, de nem baj, a tudat jólesik
Mostmár csak abban reménykedem, hogy Rékával is hasonló lesz a felállás
Gyuri!
Remélem tudod hasznosítani az én történetemet is. Ha igen, használjátok nyugodtan
Pá Mindenkinek: Eszti