Sziasztok!
Csak ezt a lapot futottam át gyorsan, de majd mindjárt megpróbálok tüzetesebben visszaolvasni.
Múlt héten hazaengedtek a kórházból Zsuzsával, de úgy hogy még mindig voltak hőemelkedései, de most már ezek is elmúltak hálistennek. Voltunk azóta gasztroenterológia magánrendelésen (Veres doktornál, aki olvassa a Kismamát, biztos ismerős a neve), és megerősítette, hogy a tünetei alapján sajnos valószínűleg tejfehérje allergiás Zsuzsa. Kedden megyünk vérvizsgálatra, amiből kimutatják pontosan, hogy (még) mi mindenre allergiás az ételek közül, mert sajnos gyakran halmozódnak az allergiák, és addig kicsit félek neki pl tojást vagy szóját adni, amíg nem tudom biztosra, hogy még mire lehet allergiás. Sajnos a tejfehérje allergia okozhat középfülgyulladást és más felsőlégúti megbetegedéseket, ezért is fontos nekem, hogy tutira tudjam, hogy tényleg allergia, és hogy mennyire komoly, mert bár Veres doktor azt mondta, hogy azt eheti amitől nem hány (és Zsuzsa "csak" a tejtől, sajttól, joghurttól hány, de pl tejes kiflitől nem), ellenben az allergia rovatok amiket online olvasok mind azt írják, hogy az allergia kinövése szempontjából az a legjobb, ha teljesen kiiktatok MINDEN tejfehérjét az étrendjéből, és még olyan felvágottat vagy péksüteményt sem kap, amiben van tejfehérje. Szóval ellenkeznek a tanácsok, de ebben talán semmi meglepő nincs, mert mindennel így van.
Időközben Zsuzsa hálistennek jobban van és kezd visszajönni az étvágya is, aminek nagyon örülök, mert már a hajamat téptem, hogy volt fél tucat ennivaló amit hajlandó volt megenni és slussz. Most már eszik húst is, úgyhogy nem aggódom annyira a tejtermékek hiánya miatt, így sokkal könnyebb tartani a tejfehérjementes diétát hogy nem állandóan azon aggódom, vajon elég fehérjéhez és zsiradékhoz jut-e a szervezete.
Egyébiránt pedig tápszer helyett most anyatejet kap, két ismerős és egy Eszterláncos anyuka ad nekünk anyatejet, amit általában rizstejjel higítok neki, mert nem mindegyiket hajlandó meginni miután le lett fagyasztva. Nagyon-nagyon örülök hogy ezt sikerült elérni, hatalmas megnyugvást jelent számomra, hogy addig is amíg az enyémet nem kaphatja újra, azért megszerezheti az anyatej által nyújtott tápanyagokat és mindenféle védettséget.
Szóval mi vagyunk a nagy tanulság arra, hogy szinte mindent a nagykönyv szerint csináltunk, és mégis allergiás lett Zsuzsa. 6 hónapos koráig kizárólag szopott, 13 hónapos korában választódott el, 10-11 hónapos korában kapott először tejterméket, sem David sem én nem vagyunk allergiásak semmire, nincs háziállat, relatíve tisztaság van a lakásban, de nem óvtam őt agyon a kosztól... és mégis. Az biztos, hogy Szilvi babával még óvatosabb leszek, és tuti 1 éves koráig nem kap semminemű tejterméket, és akkortól is csak nagyon lassan fogom bevezetni. Remélem nála sikerül elkerülni. Ja, és tinédzser koráig szoptatom... Ahhoz már sajna nincs lelkierőm hogy magam is tejmentesen éljek.
Pedig lehet az lenne a legtutibb, és akkor az anyatejen keresztül se nagyon találkozna tejfehérjével.
Én és Szilvi baba tök jól vagyunk... még mindig csak 10 kg-nál tartok "hála" a sok idegeskedésnek Zsuzsa betegsége körül, úgyhogy ahhoz képest tök fürge és fitt mint amilyen Zsuzsával voltam ilyenkor. Szilvi rendkívül aktív, néha olyanokat rúg, hogy azt hiszem, a fal adja a másikat... lefordult fejjel lefelé, és már kétszer voltunk NST-n, ahol minden a legnagyobb rendben, és egy árva méhösszehúzódásom se volt. Szerintem ő márciusi baba lesz... nem is baj, mert kell nekem még az a plussz idő. A sok gond és baj miatt pl még mindig nem tudtuk elintézni az apasági nyilatkozatot, holnap megyek hogy a hajadonságit megszerezzem, aztán remélhetőleg még aznap meg tudjuk csinálni az apaságit is, mert azért már ketyeg az óra. Végre elkezdtem összepakolni a kórházi táskámat is, és Daviddel felhozattam az újszülött cuccokat a pincéből, csak azt nem tudom, hova a fenébe rakjam őket, mert már Zsuzsa cuccai is ki akarnak omlani a szekrényéből. Szóval van még mit tenni szülés előtt, jó lenne ha nem korábban hanem mondjuk egy kicsit később jönne Szilvi baba... bár mostanában olyan lomha és lassú vagyok, hogy ebből a szempontból biztos megkönnyebbülés lesz, ha már kivül lesz, hogy legalább én nem leszek olyan mint a lajhár...
Most már azért rendesen terhes vagyok: akár ülök, akár fekszem, olyan mintha le akarna szakadni a hasam. Jól sajnáltatom magamat, pedig nem is fájok (annyira 
) csak kényelmetlen.
Szép nagy baba lesz! 
