Ancsúr kedves!
Talán emlékszel még, hogy azt írtam, hogy 19 éve várunk. Sajnos. Kérdem én, hogy mi az a 2-3 év, a 19-hez képest? Ti is biztosan hosszabb ideje vártok, mint ami hátra van még. Erre gondolj, és ne csak te, hanem minden kedves várakozó társam. Meglátjátok, sokkal könnyebb lesz. Egy biztos, és higyjétek el így van. Amióta jelentkeztünk nem múlott úgy el nap, hogy valamilyen formában ne a babára gondoltam volna, akár álom, vagy akár éber állapot volt, mindegy. Amikor magamhoz ölelhetem a kis keresztlányomat, sajnos nem minden nap adatik ez meg, olyan boldogság tölt el, mindent, de mindent elfelejtek. Elfelejtem, hogy 19 éve várok, elfelejtem, hogy beteg vagyok, elfelejtem, hogy előttem áll egy nyelvvizsga, elfelejtem, hogy másnap be kell mennem a munkahelyemre és megint eltelik egy nap, elfelejtem, hogy halmozódik a rengeteg vasalni való, mindent, érted kedves Ancsúr?! Mindent. Megáll az idő. Nos, azt szeretném, ha egyszer a saját babábom érezhetném mindezt. Nagyon sokat szenvedtem már ebben az életben és ez most nem panasz... csak próbálok belétek lelket ölteni.