Sziasztok!
Köszi az üdvözléseket! És örülök, hogy van még valaki, aki ilyen hosszú idő után is emlékszik.
Az illetékről annyi, hogy vannak még csodák, nekünk egyszer nem kellett kifizetni, mert elévült. Sajnos azóta egy kicsit jobb a rendszer, de amíg leveleztek, addig is lehet gyűjteni és így hónapokkal el lehet tolni a dolgokat.
Timocska,
Nagyon jó védőnőd lehet, érdemes megbecsülni! Ritka kincs. Nálam is bejöttek már a jóslófájások. Lehet, hogy kicsit sportosabb vagyok már középtájt, most sokkal jobb. Elsőre simán összekevertem a szüléssel, jó rendszeresek voltak már a fájások, mire leesett, hogy ez nem csak a szokásos.
Sági,
Nem szabad gondolkodni, arról, hogy mekkora a feje. Ha azért akarsz egy kicsit rémüldözni, gondolj bele, hogy odafele egy kis spermácska épp, hogy befért, és mi jár a returjeggyel. Natinak egyébként 34cm volt a feje és simán kifért, 10 perc volt az utolsó szakasz. Nekem a kitolásnál nagyon jó volt, hogy ott végre csinálnom is kellett valamit, nem csak várni arra, hogy vége legyen a fájásnak és kezdődjön a következő. Ami még volt, hogy az edával szépen kikecmeregtem a wc-re előtte. Senki nem szólt, hogy az már a baba, aki ki akar jönni.
Ma voltam dokinál és kérdezgettem a császárról. Itt szinte soha nem altatnak, spinálisról szó sem volt. Ha csaszi és van még min 20 perc, bekötik az eda-t, ha nincs akkor úgyis altatnak. egy edás császárnál pedig 6 órát kell feküdni, de a babó ott lehet.
Írtátok a tömegközlekedést. Ma volt az egyik legfurcsább tapasztalatom. Metróval jöttem és mire odaértem volna, két idősebb nő levágódott a két szabad helyre. Erre szemben átadta a helyét egy nő. Nem ez volt a furcsa, hanem az, hogy az egyik nő bocsánatot kért! Először, amikor leültem és jól látszott, mekkora pocim van, majd amikor leszállt, megint elnézést kért az udvariatlanságáért! De volt már olyan esetem is, hogy nem állt fel senki és egy vadidegen, álló pasi szólt rá a mellette ülőre.
A kórházban megkérdeztem, hogy miután elviszik a babót méregetni, utána megkaphatom-e. Sok péterfys mondta, hogy csak másnap. A szülésznő meg mondta, hogy természetesen, csak kérni kell, ha akarom. Ha akarom?!?! Furcsa, hogy én kepesztek, hogy minél előbb bambulhassak babámra, és van aki nem akarja.
Agiboldi,
Kaptam egy leszúrást -
- azért, mert azt mondtam, hogy a lázas gyerek ordít. Igaz, helyesbítek, nem mindegyik. Nálunk ez az alaphelyzet, de amikor már nagyon lázas, csak piheg és rosszul néz ki. És ijesztő, főként elsőre. Én teljes pánikban kihívtam akkor az ügyeletet, mert már láttam gyermekem agyhártyagyulladással vagy valami hasonlóval egy sivár kórházi ágyon. Persze nem lett semmi belőle, másnapra már kutya baja nem volt. De legalább jól ledorongolt az ügyeletes hajnali 2kor, ami külön jól jött a lelkivilágomnak.
Huh, már megint egy kicsit hosszúra nyúltam, de ez vagyok én.