Sziasztok Lányok,
Szia Tonci
!
Elõszöris bocsi azoktól, akik nem voltak ilyen szinten kíváncsiak magánéletünknek erre a szeletére. Nekem nem kellett volna itt szóba hoznom.
Különben érdekes, ahogy utólag én is átgondoltam a dolgokat, rájöttem, hogy az elején bizony eléggé kizártam Apát a babázásból: pl. mindig az ölemben volt Romi, cicizés közben altattam el, és õ hiába kért, könyörgött, vitatkozott, veszekedett, kérlelt, stb., hogy a kiságyban hagyjam elaludni, én nem így tettem. És most csodálkozom, hogy nem õ altatja. Átgondolva valóban nem tudom, mit kezdene Tonci cicijével...
Na, de rólunk ennyit.
Képzeljétek el, ma úgy felhúztam magam!
Úgy terveztük, hogy Tóni elvisz talira, majd elmegy ügyvédhez. De mivel én itthon elszöszmötöltem az idõt,
nem tudott már rögtön a talira vinni, elõtte nekünk is el kellett mennünk az ügyvédhez.
Nem is volt ott semmi gond, Romola hõsiesen (és csöndben!) tûrte a várakozást.
Egyszer csak jött két nõszemély, ügyfelek. És az egyik elkezdte szapulni Romolát.
Megkérdezte:
- Hány hónapos a baba?
Mondom: 1 éves.
- Háááááááát, lehetne már nagyobb is.
Nyeltem egyet.
- Éééééééééés, kisfiú vagy kislány?
Mondom: kislány.
- Háááááááát, nem nagyon néz ki kislánynak!
Megint uralkodtam magamon.
- Miért nincs fülbevalója?
- Hány foga van már?
Mondom: kettõ.
- Eléééég kevééééés. És hol, alul? Fölül szokott jönni elõször!!!
(???)
Na, ez így folytatódott egy darabig, majd jött az utolsó kérdése:
- Ééééééééés, átalussza már az éjszakát?
Mondom: nem.
- Hoooooooogy? Egy ilyen korú gyereknek már régesrég.... stb.
Na, itt elfogyott a türelmem és visszaszóltam neki, hogy aki nem hajlandó felkelni a saját gyerekéhez, amikor annak szüksége van rá, az ne is vállaljon gyereket!!!
Mire õ: hát ... ööö ... igeeen, az én unokám 3 éves, és még mindig fel kell kelni hozzá éjszaka...
NO comment...
Ágci: ez a torta nagyon jól néz ki, nagyon ügyi vagy!
Edit: Riki gyönyörû baba!
Shane: ilyesmi nekem is volt, amikor a kislányom pár hetes volt. Csak néhány órán át tartott (éjszakától délelõttig), de nagyon rossz volt: lázas voltam, gyenge voltam, szédültem, forgott velem a világ, felülni alig tudtam az ágyban, nemhogy szoptatni. Felhívtam a kórházban az ügyeletes dokit még éjjel, aki azt mondta, hogy lázasan tilos szoptatni. Nekem a következõ szoptatásra le is ment a lázam valamennyire, így végül szoptattam tovább. De ez most elgondolkoztat, hogy a lányok azt írták, lehet lázasan szoptatni.
Na jól van, mára eldugulok, elnézést, hogy ilyen hosszú voltam.
Sziasztok: Laura+Romola+Pocaklakó