Sziasztok!
Latimi: Hát igen, be lehet mindent szerezni. De míg a kiságyra várni kell, azért babaruhát még nálunk is árulnak több tucat üzletbe.
Na az ilyeneket még a telefoncsörgésnél is meg tudjuk venni, akár mi, vagy akár anyuci a nővéremmel. Mert ugye a mi családunkban az volt a hagyomány, hogy amíg a kismama a kórházban volt a babával, anyós és veje elindultak bevásároltak, elkészítették a gyermekszobát, és úgy várták az újdonsült anyucit és a drága gyermeket haza.
Persze nálunk az volt a legfőbb probléma, hogy erről letegyenek, mert itt erre már nincs idő, így kompromisszumokat kötöttünk. A gyerekágy és berendezés meg lesz, sőtt sok-sok kellék, de valószínű egy-két rutyin kivűl más nem, csak ha már tudjuk jön a baba hozzánk.
És ez a készülődés kijár az anyucimnak, még ha most nem is a vejével végzi, hanem a nővéremmel, meg sógórnőmmel.
Ők már nagyon zizzentek, és várják a gólyát.
Szóval nálunk így fog alakulni.
Csöpke: Igen, képzeld csak el mennyit szenvedtem velem mire beállítottam.
És rájöttem, hogy visszafelé halad, lévén nincs sok angol tudásom.
De jó nem? Ezek szerint nem sok időnk lesz, még akkor mondtam is hogy lehet, újra kell gyártani majd.
De maradjunk az optimizmusnál, nem igaz?
Hildus: Nagyzsu jól írta, én mindig csak olvaslak, Jiny meg mesél rólad, és még nem is láttalak benneteket.
Szóval most már egy ilyen talit tényleg meg kellene ejteni.
Az ügyintézőnk nekünk is ugyanaz volt.
Nagyzsu: Mi is sokat vártunk a tanfolyamra, itt végeztük és ugyanúgy jártunk mint ti. Mi lecsúsztunk az Ágacskásról, mert éppen kirándultunk, ami nálunk azért nagy szám.
Ha visszaolvasol, láthatod mennyit tépelődtem, és sokat hívtam Gabikát, nagyon kedves volt, mert mindent elmondott. Ugyanis a számat nem tudtam befogni, és vitáztam az előadóval, aki mindent megtett, hogy ne a nyílt öf-ra menjünk. Nem is értem miért, amikor az államinál várhatunk 7 évet is. De szerencsére Gabika mindenben segített, és amit rosszul mondott az illető kijavítottam.
Egyébként mi már akkor tudtuk hogy nem az az út kell nekünk, amikor bent voltunk először beadni a papírokat, és megkérdezték hány évesig fogadnánk el gyereket. Persze mi mondtuk, hogy kb 1 év, de szeretnénk csecsemőt, mert mindent át akarunk élni vele. Erre mondta, hogy írjuk csak be, úgy is 1-2 évvel idősebb gyermeket ajánlanak majd fel, mert annyi idő várakozás után jó lesz nekünk az is.
Nos, ezt én nem így gondoltam, mert ha ló nincs, szamár is jó alapon nem lehet egy gyermeket örökbe fogadni. És a papírra meg nem lehet minusz kettőt beírni.
Ekkor már tiszta volt az út számunkra.