Teljesen megértem, ha eleged van/volt a pisiltetésből. Nálam rendszeresen voltak hullámvölgyek ebben a dologban. Mindig úgy éreztem, hogy rengeteg mentális energiát igényel (az első évben).
[quote]M írta:ivel igazából nem jutottunk el a fixálódásig, még csak úgy sikerül elkapni a pisit, ha nagyon figyelem vagy a gyereket, vagy az órát. Lehet, hogy hülye a kérdés, de "idomitódik" annyira a gyerkőc, hogy akkor pisil, ha bilizünk? A kérdés lényege tk elvi: hosszú távon én irányitok, vagy a gyermek igényei?
Igen, "idomítódik". Nem tudok olyan konkrét számokat írni, mint Zsanett, de nálunk is fokozatosan nőttek a száraz időszakok, és ha alkalma volt, szinte mindig pisilt a gyerkőc, azaz számított rá.
Nálam az órafigyelés vált be egy időben, segített lazítani. Felhúztam a sütő óráját X percre, amennyi abban a napszakban a ritmusához illett. Mentem az ügyeim után nyugodtan. Csipog az óra, pisilés (és peluscsere, ha elkéstem).
Persze ha csipogás előtt voltak panaszhangocskák, valami jele, hogy szeretne tőlem valamit a fiam, akkor nem vártam ki az időt.
De egyetértek Zsanettel: legfontosabb a lelki béke. Ha túl vagy terhelve, cserélj pelust és kész.
[quote]T írta:alán jól működne egy olyan részmegoldás, hogy reggel ébredés után, napközben alvás(ok) után, szoptatás közben/után, fürdés után és lefekvés előtt mindig bilire rakod. Már ez is tök sokat tud segíteni. A lényeg nem azon van, hogy ne legyen egy pisis/kakis pelenka sem, hanem azon, hogy a baba az ürítéssel ne veszítse el teljesen a kapcsolatát.
Egyetértek Zsanett tippjeivel. Az is elég lehet, ha esetleg van egy napszak, amikor kisebb rajtad a terhelés, és van kedved csinálni. Pl. más vigyáz a nagyobbikra.
Azt viszont nem hiszem, hogy nekem könnyebb lesz majd, csak mert a fiammal már csináltam. Egyrészt régen volt, másrészt akkor még csak egy gyerekem volt és nulla vállalkozásom.