Szia, Koko!
De jó, hogy írtál.
Ebből is látszik, legalább ennyi időt szántál a saját mulatságodra!Nagggyon, nagggyon helyes!
Maximalizmus...hát, igen. Nem győzöm hangsúlyozni, ez nem korfüggő "megőrülök állapot", ez helyzetfüggő.
Mindenkinek megfelelni...hát, igen. Ez nálam is nagy probléma volt. Azt gondoltam, ha már itthon vagyok és a gyereknevelés és a háztartás a munkám, hát az legyen teljesen rendben. Csak van egy kis bökkenő. Csak egy van belőlem!
( A férjem szerint néha ez az egy kis sok kicsit!
)
Megfelelni teljesen a gyerekeknek szeretnék egyenlőre, így Balázs és Zsófi az első, hogy velük minden rendben legyen.
Az elején Balázs háttérbe szorult kissé, mert bizony Zsófi éhes volt, kakis volt, aludt...ez egy új helyzet, mindenkinek szokni kell. Balázsnak kifejezetten jót tett, hogy lemondásokra kényszerült a testvére miatt. ( Nem mintha nekem jót tett volna, hogy Balázs lemondásokra kényszerült a testvére miatt.
)
De az egyensúly majd helyreáll, sőt, hol erre, hol arra billen a mérleg nyelve, éppen melyik gyerek igényli jobban a törödést. De megszokják majd, hogy a másiknak is jut szeretet és figyelem...és ettől nekik nem jut kevesebb, csak koncentrálódott...vagy hogy is fogalmazzam.
Nálunk apa volt, akinek önállósódnia kellett. Megcsinálja a vacsorát magának, és kialakult közöttünk egy jó kis munkamegosztás...vacsorát ő is tud adni a gyerekeknek...stb.
Nálunk ugyanaz ahelyzet, mint nálatok. Sokat dolgozik, későn jár haza...sokszor piszkosul hiányzik!( Főleg, ha külföldön van!)
De, amikor itthon van, be kell segítenie! ( Jó, ha látom, hogy zöld a fáradságtól, akkor kényeztetetem!
)
Azt szoktam kérdezgetni, amikor egymás után ugráltattak ( megjegyzem olyan dolgokért, amit a családban Zsófi kivételével mindenki könnyűszerrel elvégezhetett volna ), láttok kis bóbitát a fejemen?-és kis köténykét a fekete ruhámon?
Na, ha nem, akkor mindenki mehet a dolga után!!!
A sarkunkra kell állni, a családban mindenkinek kell lennie feladatának, nincs mese!!!
Mennem kell ébreszteni, puszi:
Gabi