Sziasztok!
Eszter! (Vok)
Elfelejtettem a múltkor, hogy a Panadolra a férjemnek a gyógyszerész mondta, hogy csak felet vegyek be a szopi miatt, azért nem akartam többet. De túléltem. Már egész jól vagyok, a láz egy éjszaka alatt rendbetett, csak a torkom fáj még.
Cory, Szelivi!
Én ugyan tavaly még nem voltam itt, de ha jól vettem ki, ti vagytok a szülinaposok. Nagyon boldog szülinapot nektek!!!
Nancsika!
Én Keve újszülött korában borsófőzelékkel készítettem őt ki. (Nem tudtam, hogy borsót sem ehetek, engem semmi nem szokott felfújni.) Akkor egy csomó helyen utánanéztem, a legtöbb azt írta, hogy ha már önállóan hasra tud fordulni a baba, akkor már szabad puffasztó ételeket enni. Én azért kivártam, míg mászni kezdett, nálunk nem lett baj azóta semmitől.
Szelivi!
Köszi! Huncut is, mosolygós is, de fiú!
Petri!
Timi betegsége elég elhúzódó!
Jobbulást neki!
Mamacka!
Hát, a baj sosem jön jókor, de ilyenkor talán még rosszabb! Sajnálom!
A földrengést én is éreztem, a karácsonyfán a díszek is megmozdultak. Úgy látszik, az apák immunisak rá. A férjem három méterre állt tőlem, és úgy nézett rám, mint egy különös bogárfajtára, mikor mondtam, hogy földrengés van!
Tegnap éjszaka megtapasztaltam, milyen a baba miatt éjszakázni. Keve mióta hazahoztuk a kórházból végigaludta az éjszakákat. Szopizni fölkel, de a végére már alszik is tovább. Fél háromkor elmentem aludni, Keve abban a pillanatban fölkelt, aztán hatig szórakoztatott minket. Először csak a sötétben nevetgélt magában, aztán, hogy nem reagáltunk, sikoltozni kezdett. Végül a cumijával csapkodott. Mikor rájött, hogy így sem ugrunk játszani, hisztizni kezdett. Addigra négy óra lett. Már kifejezetten dühös voltam rá.
Fölkeltünk vele, illetve csak a férjem, aztán én is. Úgy felbosszantott, hogy már nem tudtam elaludni.
Ötkor evett egy kis almát, fél hatkor visszafeküdtünk, kezdett megint nevetgélni a sötétben, aztán valahogy hatkor elaludt. Ezek után volt képe már fél tízkor felkelni! Kikészültem!
Minden tiszteletem azoknak, akiknek sokat van fönn éjszaka a gyerekük! Nem tudom, hogy bírják!
Nemrég írtatok a jószándékú etetési tanácsadókról. Én el voltam képedve, nekem eddig még senki nem osztotta az észt. Eddig. Ma voltunk a férjem rokonainál egy "kis" családi összejövetelen. Kb. negyvenen voltunk.
Fasírtot akartak a gyerekembe tömni, és mikor a férjem mondta, hogy azt még nem kaphat, nekem estek! Jött, hogy ebben a családban a babák fél éves korukra már mindent esznek!
Meg, hogy a gyerek úgyis érzi, hogy mi a jó neki, és csak azt eszi. Hát, szerintem akkor minden gyerek csokin nőne fel, ha ők választhatnának! Mosolyogtam, végighallgattam, eljöttünk. De azért bosszant! Legalább az este további részében volt min csámcsogniuk!