Sziasztok!
Panaszkodni jöttem, hátha köztetek lesz, aki megért engem. Jaj, nagyon kiborítottak a hétvégén...
Hoszzúak az elõzmények, megpróbálom tömören megfogalmazni, dehát, nem ez az én erõsségem...
Szóval nekem a terhesség elõtt is bõven voltak cicijeim, 75D méretû melltartót hordtam. A helyzet 80F-re fokozódott a szoptatás miatt, ami engem már nagyon zavar. Úgy érzem, hogy megbámulnak az utcán, mint egy torzszülöttet. Ne írjátok azt, hogy mások egy vagyont fizetnének azért, hogy az õ cicijük is percekkel elõttük érkezzen, mert ez már messze nem szexi.
Szóval zavar, na, ez a lényeg. Mindehhez jött még néhány felszedett kiló, ellazult hasfal, szóval nem vagyok éppen csúcsformában.
Amióta Lacika megszületett, szinte semmi ruhafélét nem vettem magamnak, viszont még a kismamaruhák se érnek be mellben. Itthon jó nagy méretû pólókban és szabadidõruhában járok, ki meg nem nagyon mozdulok. Na, most kaptunk egy meghívást a férjem munkahelyén szervezett mikulásnapi bulira. Illetve hát Lacika kapta, de õ még nem mehet nélkülem.
Szóval nincs mit felvennem, ez az örök nõi baj ért utól. Van egy jó kis lapszoknyám, az oké, de mit veszek fel hozzá?! Itt a remek alkalom, kell nekem egy szép új pulcsi. Vékony anyagú kötöttet gondoltam, valami olyat, ami nõies és a sportos határán mozog, jó kis bõ, laza, és kb. csípõig ér, szóval ápol és eltakar. Na, ahogy én elképzeltem...
Laci egy hõs volt, leközdötte a tömegiszonyát, és elvitt szombaton plázázni. Végigjártam a Duna Plázát, és már félúton megomoltam. Utálkozva nézegettem a se szép, se csinos, ámde rendkívül egyedi és exrtavagáns förmedvényeket, közben egy halk hang szûkölt a lelkemben, hogy jaj, ilyen öreg vagyok, már el se tudom képzelni, hogy egy most divatos darabot fölvegyek?!
Késõbb némi lelket öntött belém, hogy a Budmil boltban három olyan pulcsit is láttam, amit boldogan tudnék a szekrényemben, dehát mindhárom kék-fehér színû volt, ami q..ra nem illene a zöldes-barnás lapszoknyához. Végül a Dr.Jeans-ben találtam meg álmaim pulóvereit, jónéhány színben és fazonban finom anyagú, nemesen és rafináltan egyszerû, elegáns és nõies darabokra akadtam. Igaz, nem azok a kimondottan bõ fazonok voltak, de arra gondoltam, hogy egy Bellinda pocitartós-fenékemelõs harisnyával azért még felvehetnék én egy passzosabb pulcsit is, hátha abban mégis szexinek hatnának a gigacicik. Kiválasztottam 3 különbözõ fazonú krémszínû pulcsit, és megkérdeztem az eladócsajtól, hogy tudna-e belõlük L-es méretet adni. Mire õ enyhén gunyorosan végigmért, és közölte, hogy
nem hiszi, hogy
AKKORA lenne belõle, de azért megnézte, és közölte, hogy a három fazon közül egybõl van L-es, de az se krémszínû, hanem fekete. Felpróbáltam, majdnem szétpukkand a cicijeimen, szóval hiába is lett volna a krémszínûekbõl L-es. Viszont megláttam vállfán lógó pulcsik között XL-eseket. Igaz, azok vastag fonálnból kötött bumfordi jószágok voltak, de XL-esek! Gondoltam, milyen buta vagyok, majdnem kikullogtam, hogy nincs L-es, azt meg meg se kérdeztem, hogy nagyobb van-e. Visszamentem, megkérdeztem ugyanazt a bigét, mire õ "kedvesen" közölte, hogy azok
férfi pulóverek, és
nõibõl EKKORA nincs.
Ehhez az
ekkorához megint végigmért, mint egy különösen gusztustalan oszladozó bálnatetemet. Porig alázva elkullogtam, mondtam Lacinak, hogy akkor mostmár menjünk, és hõsiesen kibírtam bõgés nélkül az autóig...
Hát, így nem lett szép új pulóverem...
De már kedvem sincs kimozdulni, emberek közé menni...
BMárti