2006.11.13 15:03
Szerző: cuncimokus
Az alábbi levelet egy internetes hírháló közvetítette nekem. Úgy gondolom, mindenkinek tanulságos lenne elolvasni.
"Hic Rhodos hic salta"
A legnagyobb hazugságok: Nem csináltunk semmit, a gazdaság dübörög. Túlköltekeztetek, ezért megszorítunk. Az elmúlt napok fejleményeiben az igazi döbbenetet számomra, éppen a fentiekből kiindulva, nem Gyurcsány Ferenc májusi beszédének tartalma, hanem az a képmutató, hamis, sőt hazug magatartás, amivel az elitcsoportok ezt fogadták.
Nincs, nem lehet ebben az országban épelméjű ember, aki komolyan állíthatná, hogy ennek a beszédnek van bármilyen eleme, amely ne lett volna eddig is abszolút ismert és kézenfekvő mindenki számára. Vagy még nyersebben fogalmazva, aki nem teljesen hülye és/vagy gazember, az, pontosan tudta, hogy az ország miniszterelnöke mindig is ilyen volt és ilyen is marad. Most képmutató módon mégis szinte minden megszólaló (az ún. jobb és bal oldalon egyaránt) szemforgató módon és (ál)drámai teátralitással megdöbbenésének ad hangot. Miben áll a színlelt megdöbbenés hamis lényege? Legelőször is abban a nyilvánvaló törekvésben, ahogyan megpróbálják a kérdést Gyurcsány Ferenc személyére korlátozni, illetve újra és újra rögzíteni azt a legsötétebb hazugságot, hogy Magyarországon demokrácia van és jogállam, és ebben nincs helye olyan közszereplőknek, akik nyilvánvalóan hazudnak. Mondandóm kifejtésének lényegi elemként szeretném tehát újra megismételni azt, amit Magyarországon mindenki tud, csak mindenki azt hazudja, hogy nem tudja.
Magyarországon 1990 óta nem demokrácia és jogállam van, hanem az elõzõnél sokkal hatékonyabb és kegyetlenebb diktatúra. Ez nem más, mint a globális birodalom hatalomgazdaságának terrorja, amelyet a mindenkori kollaboráns kormányokon keresztül gyakorol. A "rendszerváltást" összebarkácsoló elitek 1988 óta pontosan tudják, hogy ez így van, de "megélhetési bûnözõként", a nekik hullajtott "globalo-morzsákért" cserébe, úgy tesznek, mintha nem így lenne, és/vagy õk nem tudnának róla. A mindenkori magyar kormányoknak tehát semmi egyéb feladatuk nem volt, mint, hogy elõzékenyen kiszolgálják a birodalom diktátumait Egyetlen kivétel van, az SZDSZ. Ez a "politikai erő" nem kollaboráns, mert ő maga közvetlenül a birodalom "megszálló hadereje". Egyébiránt ezt is tudja mindenki, mint ahogy azt is, hogy ez az "erő" minden politikai alakzatban (tehát a mindenkori kormányokban is!) meghatározó szerepet tölt be, ugyanúgy, mint ahogyan a szovjet szakértő;k jelen voltak Magyarországon minden stratégiai intézményben egészen a 70-es évekig. Diktatúrájuk alapvető intézményei a kényszerítő hatalomként működő multinacionális vállalatok, a fegyelmező hatalomként működő globális intézmények (Valutaalap, Világbank, auditáló és konzultáns cégek, hitelminősítők stb.), és az értelmező és tematizációs hatalomként működő média. Ok a felelősek azért, hogy a globális hatalom-gazdaság lokális kifosztó elitje a magyar társadalom erőforrásait "kiszivattyúzó hidraulikát" rendeltetésszerűen működtesse. És, hogy adott esetben féken tartsa a lázadni merészelő bennszülöttek pária-társadalmát. Eddig erre nem nagyon volt szükség, mert a magyar lakosságon belül az önmagát még közösségként felfogni képes nemzet aránya a kritikus szint alá csökkent.
Az öncélú és provokatív erőszak jelentkezése a Szabadság téren tragikusan jelzi, hogy a polgárháború verbális szakasza kontrollálhatatlanul csúszhat beláthatatlan következményekkel járó véres polgárháborúba. Veszedelmes, hamis és a pusztítást gyorsító minden olyan állítás, amely szerint a "demokráciában és jogállamban" nem lehet hazudni, ezért GY F-nek mennie kell. Csakhogy az az aprócska tény, hogy GY F nemcsak, hogy nem megy, hanem büszke kollaboráns öntudattal fejti ki, hogy a birodalom gátlástalan kiszolgálását mindennél előbbre valónak tartja, mintha arra látszana utalni, hogy az egész általa megrendezett kiszivárogtatás csak azt a célt szolgálta, hogy most már nyíltan és cinikusan röhögve lehessen kimondani, hogy itt diktatúra van. De nem Gy F személyes diktatúrája, ahogyan ezt a hírmagyarázók beállítani törekszenek!
A szovjet és a nyugati globalitás 1990-es impériuma után ez a harmadik birodalom most már az egész emberiséget fenyegeti. Gy F, mint jelentéktelen epizód figura, kollaboráns-ripacsként csak elfuserált eszköze ennek a hatalomnak, azonnali távozása tehát szükséges, de nem elégséges feltétele a térségben és így Magyarországon is végbe menő nemzeti forradalmak sikeres megvívásának. Az elmúlt hét hazai történései egyre komolyabb aggodalmakat váltanak ki a "nemzetközi pénzügyi körök" összefoglaló néven említhetõ struktúra uraiból, így talán nem látszik érdektelennek kicsit elgondolkodni a folyamatoknak errõl a dimenziójáról sem.
Annak a sajátos térnek, amelyről itt szót ejtünk, három fő szereplője van: a magyar társadalom, a magyar állam (és az azt "üzemeltető" kormány), és a fent említett nemzetközi pénzügyi körök". A köztük zajló interakció valóságos természetének megértése nélkül nemcsak a válságból való kiutat véthetjük el, de akár mi magunk is hozzájárulhatunk a válság elmélyüléséhez. Minden létezõ csatornán elég egyértelmû üzenet érkezik folyamatosan e bizonyos körök felől, amelynek lényege, hogy a magyar társadalom rendkívüli veszélyeknek teszi ki magát, ha nem fogadja el engedelmesen a megszorítások, majd az ezt követõ "reformok" minden következményét. Ne szépítsük, a Pál utcai fiúk óta ezt "einstand" néven ismerjük, tehát, vagy odaadjuk szép szerényen maradék értékeinket, vagy elveszik erõszakkal, és még büntetés is jár az engedetleneknek.
Igen neves folyóiratok, pénzügyi szakértõk, és üzletemberek egész kórusa zengi az egyértelmû figyelmeztetést Meg ne próbáld az ellenállást, hisz világossá tettük: ragaszkodunk a "csomaghoz" is és a feladójához is! Ilyenkor az embernek különös gondolatai támadnak, hiszen 16 éve minden politikus arról beszél, hogy Magyarország szabad és független állam, ahol demokrácia és jogállam van, és mindez felemelkedést hozott az ország számára, már pedig a politikusok, mint tudjuk, sohasem hazudnak. (A "felemelkedés" legkézenfekvõbb bizonyítéka az a tény, hogy az egy keresőre eső reálbér 2008-ra újra az 1978-as szintre süllyedt, mert ugyebár mégsem tűrhető az a pazarló, hedonista ingyenélő tempó, hogy a bérek reálértéke mostanában már kezdte volna meghaladni a Kádár kor utolsó harmadának szintjét.) A legfõbb hazugság tehát éppen az a hazugság, amellyel magunknak hazudtuk azt, hogy elhisszük, hogy ami itt épül 16 éve az egy szuverén ország demokráciája és jogállama.
A nemzetközi pénzügyi körök önleleplezõ brutalitása most segít megérteni az eddig önmagunk elõl is elhazudott lényeget, csak annyi változott, hogy a szovjet "Politbüro és Goszplan" diktatúráját e hálózatok kétségtelenül rejtettebb, de társadalmunkat ugyanolyan hatékonyan kifosztani képes diktatúrája váltotta fel. Gyurcsány tehát éppen akkor hazudott igazán, amikor leleplezett beszédében "bevallja", hogy az ország katasztrofálisan túlfogyasztott, és évek óta gátlástalanul és büntetlenül dúskál a javakban, ez így tovább nem mehet. Négy évig nem csináltunk semmit, mondja. Miért hazudja az egész magyar értelmiség még most is azt, hogy hallatlan, ezek nem csináltak semmit, ez borzalom, mikor pontosan tudjuk, hogy mi lett volna, ha csinálnak valamit. Miért hazudjuk azt, hogy nem tudjuk, hogy a liberális szótárban a "csinálni valamit", az egyet jelent azokkal a "reformokkal", amelyeknek lényege az eddig is vesztes többség teljes kifosztása, és az így nyert javak "birodalmi sarcként" való kiszivattyúzása. Mint ahogy azt is pontosan tudjuk, csak elhazudjuk, hogy azért nem csináltak semmit, mert a globális gazdáik professzionális média-ügynökei segítségével a nép elhülyítésének olyan szintjére kívántak eljutni, ahonnan már nincs visszatérés. Kizárólag ezért kellett, de minden áron (és ezt szó szerint kell érteni), "az elsõ alkalommal a térségben mi tudtunk a következõ választáson is kormányon maradni" nevű effektus mindent elsöprõ lélektani hatása. Gyurcsány ezt pontosan tudta és tudja, és most röhög igazán azon, hogy az általa tudatosan kiszivárogtatott beszéd gumicsontján rágódva éppen a legmélyebb és legcinikusabb hazugságát hiszi (vagyis hazudja) igazságnak a magyar társadalom, és ebben bértollnokai is készségesen segédkeznek.
A magyar értelmiségnek tehát nem gúnyosan röhörészni kellene azon, hogy a miniszter azt találta mondani, hogy "dübörög a gazdaság", hanem elgondolkozni, megdöbbenni és leleplezni. Ez a mondat ugyanis egy drámai önleleplezõ igazság. Kimondja, hogy amirõl azt hisszük, hogy az a (magyar) gazdaság, az csupán két tucat globális vállalat lokális hatalom-gazdasága, és az valóban "dübörög" is. De e "dübörgés" negatív lenyomata az állam és polgárainak növekvõ eladósodása, majd mikor ez már tovább nem engedélyezett (mint most), akkor fokozódó lepusztítása. Ez a valódi oka a Gyurcsány csomag kívülről diktált bevezetésének, akár csak annak idején a Rákosi és Bokros csomagoké is volt. És végül nézzük, inkább csak az egzotikum kedvéért, mert tenni egyelõre aligha tudunk ellene, hogy valójában hogyan is épül fel, és hogyan működik a globalitás hatalom-gazdasága, a "hálózatok" világa, a láthatatlan birodalom. A hatalmi intézményrendszere három fő elembõl áll, ezek 1. a kényszerítő hatalom, 2. a fegyelmező hatalom 3. és az értelmező hatalom.
A kényszerítõ hatalom maga a globális óriás vállalat, a globális pénzrendszer az intézményi (banki) háttérrel. A fegyelmezõ hatalom feladata, hogy intézményein keresztül a helyi munka- és fogyasztóerõ a kifosztása elleni lázadását megakadályozza, hogy figyelmeztesse, fenyegesse, tehát fegyelmezze õket a "globálisan korrekt" viselkedés betartatása érdekében. Ez tehát a mentális kényszerek világa. Az értelmezõ hatalom feladata, hogy állandó intellektuális-morális nyomás alatt tartva a "bennszülötteket", azok egész gondolkodási mechanizmusait hamis irányba terelje, annak érdekében, hogy lázító ellenségnek lássák azt, aki segíteni szeretne nekik, és jótevõjeként hódoljanak kifosztóiknak. Ez lényegében az egész globális média, a kereskedelmi tévék, a reklámok a valóság- show" világa, és a végzetes csapást fõként éppen ez a hatalmi intézmény jelenti a "lokalitások" számára, mert ez a lélek legmélyebb szerkezeteit roncsolja szét.
A jelenlegi válságból való kiút megtalálásához tehát elõször is mindezzel szembesülni kellene. Aztán számba venni maradék erõinket, hogy megtudjuk van-e még esély e hatalom szerkezet korrekciójának kikényszerítésére, vagyis a birodalommal való új alku elérésére. Az azonban már most nyilvánvaló, hogy az eddig mindezt kiszolgáló kollaboráns elitek eltávolítása nélkül minden kísérlet eleve kudarcra ítéltetett.