Szia Iza!
Örülök, h minden ok!
Tudom, nehéz már így a végefelé, és minden szónak nagyobb súlya van, vagy csak mi reagáljuk túl a hormonok miatt...
Kitartás! Elvileg a vonalzód szerint még 3 hét van, aztán persze bármi lehet!
Pihenj sokat, mert utána beindul a nagyüzem!
Zsigánál én sem hittem, de Zsombornál már sokkal jobban hagytam magam kényeztetni, pihentem, mert tudtam, mi vár rám!
Na fel a fejjel! aztán jelentkezz, h mi van veled! Ne tűnj el, mert aggódunk érted ám!!!!
Aztán kérd meg Apát, h tudassa velünk, ha már babáztok!
Na megyek, mert áll a lakás! majd még benézek! Vigyázz magadra!
Puszi a Pocakosoknak!
Ja igen,
Übi, sztem is hallgass Apára - sztem is tök igaza van!-, ahogy írtam én is Izának...
Azért még egy egyszerű szülés+sokat alvó baba is sokat kivesz az újdonsült anyukából! illetve ez egy "nagy szerep", amire igazán akkor ébredünk rá, amikor ott van mellettünk az a kis szuszmákolós kis csomag, akinek minden kívánságát lesni fogjuk. És bármilyen hülyén hangzik, de ha alszik az a baj, ha nem alszik, akkor meg az..., éhes-e, vagy túl ette-e magát..., van-e elég tejem..., most akkor megint mitől sírhat....Lehet, h azért kimerítő, mert nemcsak fizikai a fáradtság, henem agyi, lelki is...
na nem filozófálgatok itt, mert ad 1. "ki vagok én??", ad 2 attól nem oldódik meg a háztartási problémám...
Na kitartást a Pocakosoknak! Gondolunk Rátok!