Sziasztok!
Viki,
sok-sok erőt kívánok most a barátnődnek!!! Ilyenkor ez már nagyon-nagyon kegyetlenség a sorstól.
A sajnálkozás valóban fölöslegesnek tűnik. Talán inkább kérdezgesd, hogy érzi magát (persze, hogy rosszul, de talán segít neki az, ha ki tudja magából beszélni), tudsz-e neki valamiben segíteni. Mondja el ő a dolgokat, és majd kialakul a további beszélgetés. Ha nem megy, akkor kár erőltetni. Majd számolj be, hogy alakult.
Ti jól vagytok???
Chesti, a kicsi lány világot, izé teraszt lát.
Nagyon ideális ez a szép, napos idő. Tanulságos, amit a szopizásról leírtál. Nahát ez is az, amikor ember tervez, baba pedig teljesen másképp gondolja.
Akkor most már beállt rendesen, jól értettem?
A táblázathoz: 1 nappal idősebbek vagyunk. Ma már 21+1.
Majd terheléses vércukorvizsgálat lesz, de nem tudom még mikor, úgyhogy ezt inkább hagyjuk egyelőre.
Zsókuci, kicsit eltűntél! Minden rendben?
Zuzmó, nagyon szuperek a fotók!!!!
Nagyon "csajos" a pofikája.
Húú, a végén még mi is elcsábulunk. A férjem a neme miatt szeretné, mivel a 3 UH már meggyőzte, hogy teljesen egészséges. Szegénykémet, nem hagyja békén a családja.
Utálatos dolog, de le fogom őket állítani, ha nem hagyják abba. Nekem ugye beszélhetnek, lepereg! Sőt, kicsit élvezem is, hogy még mindig titok, és ez "bosszantja" őket. Mi ez a felhajtás mostanában, nem értem!
Luca/Máté tegnap este ismét bemutatót tartott.
Nagyon jóóó érzés, amikor a hasam le föl mozog, és érzem, hogy ott matat a kisember. Lányok, ezt tényleg nem is lehet leírni szavakkal!!! Most már értem, hogy pár hete, miért mondtátok azt, hogy majd megtudom.
Lanett, köszi! Néhány hét, és neked is növekedni fog a pocód, aztán meg sem áll.
Röhögni fogtok, de én magamnak sokkal nagyobbnak érzem, mint ahogy az a fotón látszik. A férjem megnyugtatott, hogy tényleg "csak" akkora, mint a képen. Ha bővebb pulcsit veszek, észre sem lehet venni.
Gyerkőcnek ízlett a reggeli!
Teljes erőbedobással tornázik odabent. Nekem meg ismét elkezdett nőni a hasam, mert reggel óta a "szokásos" egyoldali húzó-feszítő érzést érzem baloldalt, de most már nem parázok be tőle.
Uh, már ennyi az idő? Megyünk, meglátogatjuk a nagymamit (anyukámat), finomat ebédelünk, és délután apával randizunk. De szép a kismamaélet!!!
Puszi!