Szia Gyöngyi,
Ha nem baj, akkor inkább itt, hátha másnak is aktuális...
A dokidról nem tudok semmit, az enyémrõl meg felesleges lenne írni (a Kórházak, szülések... negatív oldal topicban már megköveztem, különben sem praktizál már ott ha minden igaz), a kórházról ami eszembe jut:
Hol is kezdjem? Amikor odajártam, '98 tavaszán-nyarán, elég zsúfolt állapotok voltak, akkor újították fel a mellette lévõ szárnyat, ami azt hiszem, most vmi öregek otthona. A kórtermek is elég zsúfoltak voltak, a szülészeteken megszokott sodronyos, lyukasra feküdt ágyakkal (feküdj ezen kilenc hónapos terehsen
). Enmgem befektettek, mert túlhordtam a babát, és hátfõn meg akarták indítani a szülést, de vasárnap megindult magától.
A terehsgondozás jó volt, mindenki nagyon aranyos és kedves volt. A szülésre a dokim nem jött be, így az ügyeleteseknél szültem (kettõnél, mert császár volt). A szülésznõ amíg vajúdtam, egyszer sem szólt hozzám egy kedves szót. Kátszer szólt hozzám, amikor könyörögtem neki, hogy hívja már fel a férjem hogy jöjjön be (korai az még), meg hogy hogy hívjak majd a gyereket. Nem tudom, hogy hívják, egy kövér roma csajszi volt. Volt ott egy vörös hajú fiatal lány, sajna nem nála szültem, mindenki dicsérte. Álllítólag a túlhordott babákat ctg-zni kell, ezért rajtam volt a ctg, feküdnöm kellett vele, a hátamon. Oldalra nem is fordulhattam. Pedig minden kismama tudja, hogy úgy a legkényelmetlenebb (és ráadásul veszélyes is, a magzati oxuigénellátottság miatt). Mai napig meggyõzõdésem, hogy a kicsinek ezért csökkent le a szívhanjga, és végül emiatt lett császár.
Maga a mûtét simán lezajlott, a mûtõsfiú viszont mûtét után úgy levágott az ágyra, hogy a katéter kicsúszott a helyérõl, és felsértett, ezért aztán véreset pisiltem, infúzió napi öt liter vagy öt napig, brrrr. A császáros mamáknak akkor egy pár napig ún. intenzíven kellett lenniük (külön szobában), ahol volt külön zuhanyozó wc. A többi, onnan kikerült császáros kismama is visszajárt oda zuhanyozni (le lehetett benne ülni, a közös zuhanyozó pedig az a "fapados", rendes kórházi zuhanyozó). Sajnos ebben a szobában nem lehet veled a baba, viszont a hozzátartozó bemehet téged meglátogatni.
Van (volt) kölün rooming-in, meg rendes kórtermek. A rendesbe bemehet a hozzátartozó a látogatáskor, a baba-mama kórterembe nem. Én átkértem magam a baba-mamába, két napig éjszakára elvitték még a babát, de utána már éjjel is velem volt.
A nõvérek nagyon-nagyon rendesek voltak, egy Krisztina nevûre máig emlékszem, szerintme minden nõvér példát vehetne róla.
A csecsemõsökrõl: nagyon kevesen voltak, ez mellettük szól, viszont ez az egyetlen. Soha nem segítettek semmiben (hálistennek a szoptatással nem volt problémám, viszont a katétert még a baba-mama szobában is magammal cipeltem néhány napig, szóval náha kellett a segítség).
Fürdetni a csecsemõsök fürdetnek, fürdetés után visszahozzák.
Ja, a rendes szobában etetési idõpontokban hozzák a babát, a baba-mamában úgy szoptatsz, ahogy akarsz.
Babát megmutatni a baba-mama szobában az ajtó üvegén keresztül lehet, nagyon haragszanak érte, ha kiviszed a folyosóra. A csecsemõsök is megmutatják kérésre a babát a csecsemõsosztály ajtajában.
Van egyágyas és azt hiszem kétágyas fizetõs szoba is.
A babákat szopi elõtt és után mérni kell (a baba-mama szobában Te méred, ha rendes kórteremben vagy, akkor nem kell, ezt a csecsemõsök csinálják bent a csecsemõosztályon). Ezt nagyon komolyan veszik.
A gyerekorvosok elõtt le a kalappal! Mindennap körbvejártak az osztályon, elmondták az anyukáknak , hogy van a baba, mit láttak, mit nem láttak rajtuk, váélaszoltak a kérdésekre, és úgy egyáltalán, nagyon kedvesek. Profik.
A babákat elbocsátás után ha jól rémlik, egyéves koráig vissza kell hordani ún. fejlõdési kontrollra, meghatározott idõpontokban (hogy mindet-e, vagy esetleg csak a császárosokat, vagy a problémásakat, nem tudom, de azt hiszem, minden ott született babát). Ezt nagyon szerettem, és szerintem ez nagyon jó, õk is látták a lurkót meg a saját gyerekorvosunk is, ez enmgem megnyugtatott. Nézték a súlyát, hosszát, megvizsgálták, stb.
Mi van még... Én senkinek nem adtam egy fillért sem (nem volt mibõl), az egyik dokin aki operált, láttam, hogy nagyon morc emiatt, de nem érdekelt.
Sokan adtak a szülésznõknek meg a nõvéreknek is.
Nagyon le volt a kórház akkor strapálva, külsõleg is (málló vakolat), meg ellátásban is. Volt hogy vérse lepedõn feküdtem három napig mert nem tudtak tisztát adni... A nõvérek meg a csecsemõsök meg a saját gyerekeik régi kisingeit rugdalódzóit hordják be mert nincs mit a babákra adni (én is vittem be aztán párat). Volt hogy a kórterem egy lázmérõt kapott, mert nem volt több (aztán azt is eltörtem..,.
)
Mindent összegezve: ha a süzlést nem nézem, csak az azutáni részét, én meg voltam elégedve a kórházzal. Eyg lány mondta akkor (gyógytornásznak készült, volt ott gyakorlaton a kórházban): nagyon lepukkantnak néz ki, de higgyem el, hogy a baba a lehetõ legjobb helyre került Pesten. Végül is a mamát mindenhol el tudják látni, de ha a baba bajban van...
nagyon remélem, nem rémítettelek el... Lehet, hogy jobb lett volna nem ennyit írni...
Ha van még kérdésed, szívesen válaszolok,
minden jót
üdv
Zsóka