Jó reggelt!
Sok a jó görbe, Kata, Robcsi, és Bettike, megy a drukk! Cocának is, csak az ő tesztjére még egy kicsit várni kell, de meglesz az
Robcsi! Reggeli pisi, jó?
Bár én most megint megfogadtam, hogy a mensi elmaradásáig semmi teszt. A múlt hónapban is úgy indultam, aztán megszegtem.
Anita! Megy a drukk! Sok ismerősömnek volt ilyen és egészséges babájuk született.
Ancsa! Én csak papíron voltam itt az éjjel, szóval be voltam jelentkezve, de tettem-vettem, jöttem-mentem
Ami engem illet, én éjszakai bagoly vagyok, ilyenkor van nyugi nálunk.
Ovi klassz, de még csak az udvarra járunk játszani. Nem akartuk erőltetni egyelőre, hogy otthagyjam Miksát, mert a múlt héten két napot nem mentünk a betegség miatt, ezen a héten meg csak tegnap és ma van ovi az őszi szünet miatt, szóval most tényleg csak laza beszoktatás van. Cska befagy a fenekem az udvaron, tegnap legalábbis befagyott. A kölkek legalább rohangálnak, de én ott ácsorgok egy helyben...
Melcsi, Szezso! És a férjetek se akarja tudni a baba nemét?
Az az igazság, hogy Miksánál a 18. heti uh-on kérdezte a doktor, hogy akarjuk-e. Mondtuk, hogy igen, mert mi végül így egyeztünk meg egy halom dolgot mérlegelve. Nézelődött, közölte, hogy nem tudja megmondani, mert úgy fekszik a gyerkőc. Erre mozdult egyet, és olyan világosan láttam a kukacát én is, hogy magam is meglepődtem
. Szóval ha nem akartam volna tudni, akkor is megtudtam volna, mert az uh-t nézi az ember azért, és valahogy az idők során egyre jobban értelmezi. Én segítségnek éreztem, hogy tudom, hogy fiú. Úgy alakítottam a lelkemet, úgy csináltuk a szobáját, meg a ruháit úgy vettük és a babakocsiját is. Ha nem tudtuk volna, akkor minden fehér meg sárga lett volna meg halványzöld. Ezek voltak még olyan semleges színek.
A görbém.