Sziasztok!
Megin'én, Gabi Livivel játszózik, pl. így:
(én most nem tartottam velük, mert hajat mostam, s lefagyna a hajkoronám
)
Ilba, "Vejedre ütök",
Ja, amit Gabi írt, (Livi "leesett" mondata az etetésnél) tényleg nagyon poén volt. Nem semmi, hogy mi mindent megtanulnak észrevétlen a babák/gyerkőcök. Mondjuk ezt a "leesett" szót már mondtuk Livinek konkrétan, de volt pár olyan húzása, hogy csak lestünk, mert úgy külön nem "tanítottuk" rá. (pl. egyszer, amikor az egyik pakolós játékával sikerült felépíteni a karikatornyot, s mondtuk Neki, hogy "Livi ügyes vagy", akkor elkezdett tapsikálni ( =megtapsolta magát
) Persze biztos korábban már összerakta a látottakból és a hallottakból, hogy az ügyes embert megtapsolják, s így logikus volt a reakciója, hát majd' megzabáltuk! /aztán persze azóta minden ügyes mozdulatát vastapssal jutalmazzuk - jó, most kicsit túloztam...)
Szóval tök jó, hogy mi mindent megtanulnak a gyerkőcök maguktól. Meg tök jó látni ezt az egész folyamatot, ahogy fokozatosan megértik a világ "működését". Pl. este Livi nagyon szereti nézegetni az ablakából az utca életét. A 2. emeletről nézünk le, ahogy az autók - emberek - kutyusok jönnek-mennek. Persze, hogy a kinti sötétben történő dolgokat jobban lássuk, a szobában lekapcsoljuk a lámpát, és az ablakból nézelődve mesélem Livinek a történéseket. Amikor az első ilyen esti nézelődések voltak, és épp' kezdtem mesélni Livinek, hogy kint sötét van ...., akkor Livi megfordult a karomban, és a villanykapcsolóra mutatott. Hisz azt már tudta, hogy ha sötét van, akkor a megoldás a villanykapcsolóban rejlik. Persze mondtam, hogy "Livi az úgy nem megy", de azért felkapcsoltam Neki a lámpát a szobában, majd odamentünk az ablakhoz, megnézni, hogy kint is világos lett-e
...hát (hogy-hogy nem) kint sötét maradt, (Livi csodálkozott is rendesen
), aztán még párszor fel- és lekapcsoltatta a lápmát, hogy most hogy' is van ez... (és közben nagyon zabálnivaló volt az a tudományos arckifejezése!!)
Ja, de arról akartam írni (és most már tényleg rövidre fogom a mondókámat), hogy tök édes Livi, ahogy szokta figyelni az embert mesélés/magyarázás közben. Amikor sétálunk a lakásban fel s alá, akkor minden mozdulatunkat/mozdulatomat kommentáljuk, és Livi nagyon szereti figyelni az ember mondatait, még akkor is, ha nem is ért meg belőle mindent (illetve hogy mit ért és mit nem, azt nem is sejthetjük...
) ...épp' ezért, minden apróságot is elmondunk Neki (pl. olyan felesleges részleteket is, hogy épp miért a piros vagy a kék csapot tekerjuk el, és miért balra vagy jobbra ... lehet, hogy már azt is tudja, melyik a bal és a jobb keze, csak még nem kérdeztük meg tőle
). Jó, lehet, kicsit túlzásnak tűnik, amit írok, de tényleg, annyira édes és érdeklődő Livi, egyszercsak felzabáljuk Gabival.
(...elnézést kérek, ha néha kicsit túlzásba esek, és az elfogult apkuka látszatát keltem
, de egyszerűen csak imádom a lányom
)
Ja, még azt akartam írni, hogy nagyon jó képeket szoktatok felrakni, cukik a babókák! Meg volt jó pár "túl jó" kép is (főleg Mamackáék képein ájultam be, mind az Áronbabás, mind a nosztalgia-fotósorozatos képeken), látszik, hogy nem csak hobbifotósok vagytok
Amikor volt az a nosztalgia-fotósorozat, és írtad, hogy szenvedélyes fotórendezgető vagy, akkor kicsit magamra ismertem, én is már több tucat(!) 100-as fotóalbumot rendezgettem oda-vissza (szegény Gabi, akkoriban nem lehetett könnyű mellettem az élet
)
Ja, és Dia képein is látszik nagyon, hogy szakértő kezekben van az a fotógép
És akkor mos hirtelen abba is hagyom a regényírást, elnézést a túlzott terjedelemért
, ígérem, kis szünetet tartok,
Üdv: Zoli