Jó reggelt!
Rögtön a hétvége legfontosabb eseményével kezdem – bocsánat…
Nyúlgyereknek majdnem lett új nyúlbarátja!
Tegnap este vacsorázni voltunk az anyuéknál (hogy én ezeket a meghívásokat meeeenyire szeretem
), és már sötétben hazafelé mentünk, amikor egy kis állat átugrált előttünk az úton.
De nem úgy, ahogy egy kutya vagy egy macska szokott, és ahogy elmentünk mellette, láttam, hogy egy NYUSZI!!!
Nekem sem kellett több, szerencsére én vezettem, nem kellett apát fűzni, hogy álljon meg, így rögtön satufék, vészvillogó fel, a kocsit elengedtem az út szélén, és áttrappoltam a füleshez az utca túloldalára.
Egy felnőtt nyuszi volt, barna színű, fehér „övvel”, és bámult rám. Én meg vissza rá.
Nem nagyon mertem közelebb menni, mert mindezt a 70-es úton, Érdligetnél adtuk elő, elég nagy ott a forgalom, még este is, nem akartam megijeszteni, hogy aztán páni félelmében a kocsik alá rohanjon.
Így csak méregettük egymást, aztán szépen lassan közelítettem felé. Nagyon szelíd volt, mert nem rohant el.
Igazából nem tudtam, mi tévő legyek, a saját nyulamat is csak minimum 3 fős családi kommandó segítségével tudom az anyuék zárt kertjében elcsípni
, nemhogy egy idegen nyulat…
Aztán ahogy közelítettem, csak megérezte, hogy fülön akarom csípni, így elsétált. Így csak beszélni tudtam vele, hogy vigyázzon magára, kerülje el a kutyákat, macskákat, és hogy óvatos legyen, és messzebb tereltem az út szélétől. Aztán apa nekiállt dudálni, hogy menjünk már, így elbúcsúztam tőle.
Hazafelé azon gondolkodtam, mit tehettem volna másképp. Ha esetleg apa kiemeli a hátsó felét a meleg kocsiból és segít nekem elkapni. Vagy ha ravaszabb vagyok, és rögtön lecsapok rá. Nem tudom. Éjszaka nyulakkal álmodtam, de rosszakat, remélem a kóbor fülesnek nem lesz baja.
Bár nagyon kicsi esélyt látok rá, egy 60,000 lakosú város utcáján kóborló nyuszi számára…
Talira nekem bármelyik időpont jó a szombatok közül
Eszti, én is élveztem tavaly az új lakás karácsonyi díszbe öltöztetését, még nyúlgyerek is kapott díszt a szobájába. Mellesleg az volt a kedvenc szórakozása, hogy a karácsonyfáról az orrával addig birizgálta a lenti díszeket, amíg megadták magukat, és szépen leestek…
Mókuska, nagyon szép történet és nagyon optimista!!!
Kata, nagyon örülök, hogy jól van a méhecskéd, és remélem, mihamarabb találkozik egy virágszirommal, amelyik jóóól beporozza
(Tudom, hogy ált. fordítva történik, de nekünk most a méhecske a fontos)
Gabi, hurrá, még megvan a fületlen nyuszika! Aggódtam a sorsa miatt, de úgy látom, a szomszédban a kisebbség is megértésre talál
Andi, apa úgy vasal nálunk (hehehe, jól látjátok, nem Ágika, hanem apa…), hogy nem tesz vizet a vasalóba, hanem virágpermetezőből vízzel spricceli a ruhát. Így nem kell állandóan tisztogatni a vasalót. Anyu pedig desztillált vizet használ – bár néha az is bevízkövesedik
Icus, biztosan klassz volt a párizsi hétvége. Szép időtök volt?
Vvviki, íme nyúlgyerek az egyik macskabarátjával anyuéknál a kertben (az edzőtáborban
)
Ami a szétszórtságot illeti, eddig sem voltam valami nagy spíler, de mostanában a sokéves átlagnál is hülyébb vagyok
De ez NEM jelent semmit rád nézve, minden terhesség – még egyazon emberkénél is – más és más