Sziasztok
Habár megígértem hogy minden nap jövök, de eddigcsak a 103. oldalig jutottam el, akkor még senkinek nem volt babája. Pedig már nagyon várom hogy a szüléstörténeteket olvassam, de nem akarok semmiről se lemaradni, úgyhogy kicsit később tudok csak csatlakozni.
Viszont valamelyik este megírtam a szüléstörténetemet, akkor ezt most megosztom veletek, íme:
Szüléstörténetem
Orvosi számítás szerint augusztus 16-ra vártuk a kiscsajszit. De akkor nem jött. Pedig mindenki azt mondta, hogy a lányok sietnek… Na ő kivétel volt.
Azt mondta a doki, hogy várunk még legkésőbb 28-áig, mert én ezt az időpontot számoltam. Már 2 naponta jártam CTG-re, mikor 24-én mentem elég sokat kellett várni. Mondta a dokim, hogy akkor addig megvizsgál, mégis mizu odabent? Nagyot nézett amikor érezte, hogy kb. 4 centire nyitva van a méhszájam. Azt mondta, hogy bármikor megindulhat a szülés, ezért jobb, hogyha valaki értem jön, nehogy gyalog menjek haza. És a végén hozzátette, hogyha este nem folyik el a magzatvíz, akkor másnap 25-én menjünk be reggel 6-7 között a kórházba és akkor megszülünk. Na ekkor leesett az állam, teljesen bepánikoltam, majdnem bőgtem mikor a páromnak szóltam, hogy jöjjön értem és egyben vegyen ki szabit is mert holnap szülünk.
Gondolhatjátok milyen éjszakám volt… Vártam hogy elfollyon a magzatvíz, mert féltem a burokrepesztéstől. Beszéltem Kittikéhez, hogy pukkassza ki a lufit, de ő jól érezte magát.
Eljött a reggel, alig aludtam valamit. Becsomiztuk a cuccot és elindultunk szülni
Kb. 10 percre lakunk az István kórháztól mégis fél óra volt mire beértünk. Doki már várt minket, rögtön mondta, hogy menjek be, és vetkőzzek. Nem szórakázott sokat, rögtön megrepesztette a burkot. Ez 7:30-kor történt. Nagyobb volt a félelmem mint a fájdalmam, mert nem is éreztem, hogy mikor szúrta ki, csak a meleget ami kifolyt. Gondoltam ennyi volt a magzatvíz. Adott egy betétet, és rám tették a CTG-s gépet. Egyszer csak megmozdult a baba, és olyan érzésem volt mintha bepisiltem volna. Szóltam a páromnak, hogy hívja ide a szülésznőt Annát. Kiment aztán 10 db órásbetéttel tért vissza, és az üzenet így szólt: cserélgessem. Hmmm… mondom jól kezdődik. Még nevetgéltünk, alig éreztem a fájásokat. 9 felé mondta az Anna, hogy menjünk be a szülőszobába, mert megürült egy hely. Ugyanis aznap pechemre teltház volt, így ugrott a kádas alternatív szoba
Helyette egy nagyon kényelmetlen szülőágyon kellett vajúdnom. Legalábbis nekem nagyon rossz volt. 9 után kezdett fájdogálni, de még nem volt nagyon vészes inkább olyan menstruációs görcs félét éreztem. Mondtam a páromnak, hogy menjen hozzon magának kaját, meg nekem újságot, mert ez eltart egy darabig. Kb. 10-re ért vissza, addigra már rám se ismert olyan zilált voltam, ugyanis a fájások valami őrült gyorsak lettek. Közben Annácska megvizsgált, azt mondta jól haladunk, már 6 újnyira tág vagyok. A szülőágy nagyon kényelmetlen volt, egy fotelra vágytam volna, mert nem tudtam semminek sem hátradőlni. Annácska hozta a labdát, amin kb. 2 percig ültem, aztán inkább a párom focizott vele
Ekkor jött a doki és mondta, hogy adjon nekem valami koktélt. Azt mondta az Annácska ettől jobb lesz. Hát a jó jelzőt elhagytam volna
. Ezután 10-től-11-ig olyan bika fájásaim voltam, hogy ordibáltam, énekeltem a szülőszobán.
Párom karolgatott, de a fájások pillanatában a szoba sarkába löktem, a fájásszünetekben pedig magamhoz húztam és ott pihentem rajta. Aztán jött a doki, mondta, hogy ne izguljak ebből délelőtt baba lesz. Kicsit megnyugodtam, mert azt hittem már nem bírom tovább. Ekkor közölte, hogy már 8 újjnyira v. centire vagyok nyitva, tehát szóljak, hogyha székelési ingerem van. Na nem kellett 2* mondani, pár fájás után azt mondtam, hogy jön a baba. Párom kirohant, mondta hogy szülnék, de azt mondták forduljak balra, ott várjak 3 fájást, aztán jobbra is. Jó ezt még megteszem, de most már szüljünk mert megőrülök. Látom, hogy jön egy nőci, hozza a tálalóasztalkát aztán kipakol. Végre történik valami juhéjj. Látom a fényt az alagút végén. Aztán egyszer csak kiabáltam hogy jön a feje. Nem tudtam megállapítani, hogy van-e székelési ingerem vagy nincs, de úgy gondoltam tudok annyira erősen nyomni, hát próbáljuk meg. Mondta a doki, hogy akkor nyomjak. Nyomtam amennyire tudtam, de hamar kifújtam a levegőt, így nem tudtam annyi erőt kifejteni. Akkor gyorsan megtanították a helyes légzést. Párom szólt rám mindig, hogy ne fújjam ki a levegőt. Kb. 3* volt, hogy megindult a baba feje, de mivel nem nyomtam jól ezért visszament. Mondta a doki, hogy jól haladunk. Kérdem: az mit jelent?. Azt mondja, mm-ről mim-re haladunk előre. Ó istenem, ez eltart még egy óráig. De meglepetésemre pár nyomás után kijött a feje. Volt egy kis gátvágás, de semmit nem éreztem. Aztán már csak a teste volt hátra, hát az valami mennyei érzés volt ahogy kijött az egész baba, leláttam a hasam alá.
Párom elvágta a köldökzsinórt, és rám tették a kis babymet. Az tényleg valami csodálatos érzés volt
. Kérdezte Annácska a férjemtől, hogy nem-e lesz rosszul, mert akkor vette ki a méhlepényt és megmutatta, hogy itt lakott a baba, és elmagyarázta mi micsoda. Utána elvitték a babót megfürcsizni, megmérni, felöltözni, addig engem összevarrtak. Visszahozták a Kittit aki rögtön elkezdett cummogni
. Még 2 órát a szülőszobán maradtunk, addig az újdonsült apuka körbe SMS-ezte a fél világot, hogy megszületett a lányunk Kitti 3610 grammal és 58 cm-el.
Azóta 2 hónap telt el, és be kell, hogy valljam nem egyszerű a gyereknevelés, ehhez képes a terhesség és a szülés fájdalma eltörpül. Ugyanakkor egy csodálatos és életre szóló ajándékot kaptunk az élettől. Köszönöm, hogy anya lehettem!!!
Mindenkinek sok puszi: Betti és Kitti