Sziasztok!
Végre akadt egy kicsike időm így két etetés között
A szüléstörténetünk nem hosszú, de annál inkább kalandos.
Kedden hajnali 4 fele ereztem egy kis tompa fajdalmat a derekamban, tudtam, hogy ez az lesz mivel a Bencével is így kezdődött. Sétálgattam a konyhában meg a fürdőben, közben kétszer elmentem vécézni is. Aztán 5 körül szóltam a páromnak, hogy szóljon anyukájának, hogy ne menjen dolgozni, ő vigyázott a Bencére.
Felkelt ő is és felkeltette a gyereket és felöltöztette. Én közben lezuhanyoztam meg hajat mostam, mondván ilyen csapzottan nem megyek sehova
A melegvíznek köztudottan jó hatása van ilyenkor és meg is tette a hatását. A tompa fájások szinte rögtön átmentek tolófájásokba. Elindultunk, hogy leadjuk a gyereket anyósnak, csak én közben összekakiltam magam
és mondtam a páromnak visszamegyek lemosakodni addig vigye le a gyereket. Mosakodás közben ment el a nyákdugó, de úgy mintha pezsgősüveget nyitnánk ki, alig bírtam kiszállni a kádból, nadrágot már nem is tudtam felvenni csak egy törölközőt csavartam magamra és felkaptam egy köntöst is. Kifele menet mondtam a páromnak tegyük el azt a pokrócot is, mert vizes voltam és nem akartam jobban megfázni.
Végre beültünk a kocsiba és mentünk a szülésznőért akit előzőleg már felhívtam. Monta is, hogy vár minket, csak én férre értettem és azt hittem itthon van, fél utcára lakik tőlünk. Meg is álltunk, hogy felvegyük az Erzsit (Tasnádiné Erzsi), de nem volt otthon, mivel éppen dolgozott és bent volt a kórházban. Jött is vissza a párom a kapuból, hogy nincsen itthon, mire én szóltam neki, hogy oké, de itt a feje a gyereknek. Szaladt a telefonomért a csomagtartóhoz és mire visszaért megszületett a kisasszony 06:40-kor. Gyorsan becsavartam a pokrócba és hívtuk az Erzsit, hogy megszültem az autóba. Bernus rögtön felsírt és cumizott az ujjacskáján, közben meg lesett ki a takaróból, hogy hová is csöppent. Mint a távirat száguldottunk a kórházba, 20 perc alatt ott is voltunk, már vártak minket. Erzsi a kocsiban elvágta a köldökzsinórt és felvitte Bernust, aztán én is kiszálltam saját lábamon a kocsiból és felvittek a szülőszobára. Ott a dokim (Várkonyi) összestoppolt és már hozták is a kisasszonyt aki szopizott egy hatalmasat és elaludt. Összeségében 2 és fél óra alatt megvolt. Azt tudtam, hogy nem bírom ki 27-ig, de, hogy a kórházig sem az mégcsak nem is sejtettem
A lényeg, hogy hála az égnek semmi baj nem történt. Megijedni nem volt időnk, annyira természetes és ösztönszerű volt.
A kórházban eltöltött 4 nap szép volt, az Erzsi is és a Várkonyi is mikor tudtak megnéztek minket. Dokibácsi kérdezte is mi lesz ebből a lányzóból, talán autóversenyző
Ezúton is szeretném megköszönni nekik, hogy tartották bennünk a lelket és, hogy mindig mindenben számíthatunk rájuk. A csecsmősöknek is köszönök mindent.
Timi