2002.11.17 18:09
Szerző: Anonymous
Kedves Mindenki!
Mindig irígykedve olvasom a szép, problémamentes szülések történetét, most hadd írjam le, hogy mi történt velem a Kútvölgyiben.
Szülés elõtt szerettem volna szülésznõt választani, de az az öt ember, akit ajánlottak, vagy szabadságon volt, vagy kikerült osztályra, vagy nincs autója, így szülést nem tud vállalni. A szülésem napján ügyeletes szülésznõ kimondottan barátságtalan volt velem, ami - gondolom, mindenki így véli - nem éppen szerencsés, fõleg elsõ baba esetén. Ha a férjem nem lett volna ott velem, azt hiszem, megõrültem volna. A szülésznõ mindenképpen rá szeretett volna beszélni, hogy az ágyon vajúdjak (szerinte az a legjobb pozíció), nekem úgy elviselhetetlenek voltak a fájdalmak, így a labdán ültem, bár többször is azt hallottam tõle, hogy inkább feküdnöm kellene.
Hosszú vajúdás után megszületett a kisfiam, aki persze feledtetett minden kellemetlen élményt.
Az osztályon a csecsemõsnõvérek nagyon kedvesek és segítõkészek voltak, és egészen jól éreztem ott a Kútvölgyiben magam, amikor a harmadik napon betettek a szobába egy ápolatlan hajléktalan-külsejû, kellemetlen szagú terhes (!) nõt. A kisbabák közé. A szobában elviselhetetlen szag volt, szellõztetni alig lehetett, a kisfiamat pedig a csecsemõsosztályon voltam kénytelen hagyni. Többször szóltam az osztályos szülésznõnek, azt mondta, nem tudják hova rakni a beteget, mert nincs a másik osztályon hely. Õ is kicsit meg volt döbbenve a bûzön, de annyit tudott tenni, hogy kétszer is elküldte zuhanyozni.
Szerencsére másnap mehettem haza, és megpróbáltam otthon elfelejteni a kellemetlen élményeket és csak a kisbabámra koncentrálni.
De sajnos az ötödik napon a kisfiamnak olyan erõs hasmenése kezdõdött, hogy másnap már a László kórházban feküdt infúzióra kötve. A diagnózis szerint a Kútvölgyi kórházban kaphatott egy vírust, ami ezt okozta. Senkinek sem kívánom azt a négy napot, amit benn töltöttünk a fertõzõ osztályon.
Azóta a kisfiam jól van, szépen gyarapszik és okosodik, de olyan jó lett volna, ha ez a dolog nem rontja el közös életünk elsõ napjait.
A terhesgondozással is voltak problémáim. Dr. Vidánál szültem, a 39. héten, a 30. hét után már nem csinált ultrahangos vizsgálatot és méhszájat is csak egyszer nézett.
Igaz, hogy a 35. hét után háromszor is behívott vizsgálatra meg ultrahangra, de mindig hazaküldött, mert vagy szülése volt, vagy sietett vagy nem ért rá. Én mind a háromszor bõgve jöttem ki a Kútvölgyibõl, annyira el voltam keseredve, hogy nem tudok semmit a kisbabám állapotáról. Végül nem bírtam tovább, és a 38. héten elmentem 4D-s ultrahangra, ahol sikerült megnyugodnom és a születési súlyát is jól megsaccolták. Ha oda sem megyek el, ki mondja meg nekem, hogy milyen a méhlepény állapota, milyen a flowmetria, jól gyarapszik-e a babám stb.?
A 36. héten esedékes streptococcus hüvelyvizsgálatot a 38. héten csinálta meg, az pozitív lett, esélyem sem volt, hogy a 39. heti szülésemig meggyógyuljak.
Szerintem ennyi vizsgálattal még csak az esélyét sem kaptam meg annak, hogy észrevegyék, ha valami baj van.
Mindezt félretéve azt gondolom, hogy Vida doktor jó orvos, tényleg kedves, barátságos, ami nagyon sokat jelent, de túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy alapos legyen.
Annak ellenére, hogy jó volt nála szülni - megértõ és figyelmes volt - azt hiszem a második babámat már nem nála szeretném szülni.
Szilvi