Szia
Ne kérj elnézést, hiszen nem tettél tettünk semmi rosszat, van dolgunk a család körül is.
Egyébként már azt hittem babázol
, a tréfát az utcátok miatt meg az ürömiből vettem, mert véletlenül beesetem oda.
Elkezdődött nekünk is az iskola, hárman mennek suliba, főiskola, közép és ált. ötödik
, de már nagyok, igy kevesebb baj van velük.
Soha nem minden mindegy, azonban akik már ismernek tudják magam is örülök ha kellemesen csalódnak az ismerőseim még ha igy virtuálisan is találtuk meg egymást.
Én úgy emlékszem a 12. héten csinálnak elsőre genetikai UH-t,ha nem voltál akkor ez kimaradt sajnos.
"Most volt nálam a védőnő, és azt mondta, hogy már nem nagyon fog megfordulni." ő tudja
, akkor nálunk miért, nem tudhatom, de néha csodálkozom a szakembereken, és mosolygok a helyzeteken, kár, hogy nem tanultam ilyenkor bosszant.
Ezek általános jegyek voltak, nem feltétlenül mindenkin fordulnak elő ebben az összetételben, de azért jó támpont.
Mi baja az egyik ismerősöd gyermekének?
Igen összenőtt az alső harmaduk, és tutira össze, és tutira látszik is.
))) mosolyogtam amikor olvastam amit irtál.
A legjobban a kis kezéről ami tömzsike, és a lábaujáról, meg a szandál barázdáról lehet látni talán ez mindenkinél megvan.
Pár hónappal ezelőttiek a képek, azóta nagyfiú
sodott, emberesedett
, meg már van 6 foga is.
Na mi is én is ettől "Igazából egy magatehetet
len, érzelmileg nem reagáló gyermektől" féltem, mert nem ismertem semmit a DS-l kapcsolatban. Nehéz, de nem szörnyű. Jó-jó azért vannak gondolatok amik nem hagynak békén, mert .....
Bendi korás volt 4 hétig volt bent, meg 15 napot még később, úgyhogy nem volt sokkal többet, mint a lányod
Mi úgy éltük át az egészet "az ott látott sok szörnyűség" csak arra ébresztett rá vannak sokkal-sokkal nehezebb helyzetben lévők is.
Igen az édesanyaa csoda a világunkban, ezért ne félj, bár remélem nem kerül sor rá, de minen bizonnyal te is így fogsz helytállni.
A miértek bennünket is foglalkoztattak nagyon keserves volt, de lassan lecsitul, elmúlik.
Nem untatsz, én jól érzem magam, ha nehéz helyzetben, gondokkal küzdő emberekkel
"beszélgethetek", az meg egyenesen szuper ha még apró dolgokban segthetek is.
Valóban nem is vagyok elkeseredve, inkább bosszús vagyok a társadalmunk milyensége okán, volna mit tenni, de nem értem miért nem látják azok a kik tehetnének jó dolgokat, valahogy famőgül nézik az erdőt??????
Tudod az eleje, mint irtam nehéz, keserves volt, néha elolvasom a korábbiakat, amiket irtam, hááááát, na mindegy. Már tudjuk, hogy Bendi sem más mint a mi gyerekünk, a többi már nem érdekes, a világ meg majd megváltozik.
Ez az idézet melyet egy másik fórumban kaptam egy kedves lánytól helyesen megfogalmazza mindazt ami mamár foglalkoztat
"A Down-szindróma nem betegség hanem életkörülmény amivel a társadalom sokszor nem tud mit kezdeni."
Az ismerősöd gyermekéről beszélgettünk már?
Szívesen segitek bármiben neki ha elfogadja, ha akarja
Tudod amikor kicsigyermek voltam arról álmodoztam - mint talán mindenki más -, hogy ügyes, szép, okos, híres s gazdag leszek, egyik sem sikerült, ám sok sok pillantásból, beszélgetésből és hasonló modnatokból (Szeretnék én is ilyen lenni, ha sor kerül rá.) jövök rá, megkaptam amire vágytam...
Ha van még kérdésed ird meg, vagy csak ha beszélgetni akarsz itt leszek.
Zoli