Hahó!
Zöldikém, iszonyúan, elmondhatatlanul sajnálom!
De mint ahogyan a többiek is mondták, fantasztikus a hozzáállásod, és ezért sikerülni fog!
Erika! Itt olvastam a babaneten, hogy valakinek inszem után esténként 1 pohár vörösbort ajánlott a dokija, merthogy az jót tesz. Én se mertem egyébként inni semmit, de ha a doki mondja...
Kérdezd meg szerintem az orvost legközelebb!
Köszi a dicséretet a kölyök nevében is
Moni! Nem tesztelsz még?
Vakond! Nagyon megértelek, hidd el. Borzasztó volt, amikor annak idején én is rájöttem, hogy irigy vagyok a babásokra. A kissrácunk is több mint egy év alatt jött össze, úgyhogy tudom, mit beszélek. Akkoriban egyszercsak egy kolléganőm lett babás, már egész nagy pocija volt, mire kiszúrtuk, mert szerintem úgy öltözött, vagy nem is tudom, hogy nem láttuk. És rámtört az irigység, persze elnyomtam, mert szégyelltem még magam előtt is, meg kedves csajsziról is van szó, és lassan tudtam örülni az ő babájának is. Meg aztán gyorsan sikerült már utána nekünk is. Eljöttem táppénzre, és amikor a telefonban kérdeztem, alig merték nekem megmondani, hogy a baba Down-kóros lett szegény. Enyhe fokú, de akkor is. Annál rosszabbat, fájdalmasabbat nem nagyon éreztem, és borzasztóan sajnáltam szegényeket. És egy olyan lány mondta meg, aki azóta 24 évesen rosszul lett otthon, és meghalt. Ezekhez képest mi az, ha egy kicsit küzdeni kell, mostanában erre gondolok inkább ...
Eliza! Azért ugye mész szemorvoshoz? Mert én ismerek olyat, aki magas dioptriával szült hüvelyi úton. Az enyém -4,5, és fel sem merült, hogy emiatt csaszi kéne. Más kérdés, hogy az lett.
Szóval Babancs, szerintem a -5 nem gáz, legalábbis az én esetemből kiindulva.
Eliza, ha elfogadsz tőlem egy tanácsot, akkor fontold meg, hogy belemész-e a programcsasziba. Én úgy tudom, az a legjobb ilyenkor, ha megvárják az elős fájásokat, és akkor veszik ki a babát. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a kicsi is felkészült arra, hogy megszülessen, és a te testedben is beindulnak a dolgok, nem lesz gondod például a szopival, beindul a tejtermelés rendesen. Meg lehet ezt beszélni a dokival. Van olyan ismerősöm, akinél programcsaszinál légzési gondjai voltak a babának. De minden jó lett a vége persze
Athiz és Áfonya! Nem jó látni-olvasni, hogy civakodtok
Csaszi vagy hüvelyi szülés: én bíztam benne, hogy nekem menni fog hüvelyi úton, de sajnos Miksa rosszul fordult, a kitolásnál beszorult, és (a fejével a szeméremcsontot feszegette) muszáj volt kivenni csaszival. Tartottak tőle, hogy ha erőltetjük, megsérülhet a koponyája.
Én azért örültem volna, ha akkoriban már mérem a hőmet, mert tudtam volna a fogamzás időpontját, és talán más lett volna a kiírásom, és nem lett volna 2 hét túlhordásom, ami miatt piszkálták szegényt. Bár egy hétig még itthon is maradhattam, de a második hét közepén már többször indítottak, volt pálcikás tágítás, meg minden nyalánkság, mert nem mentem bele a csasziba, és a dokim ezt tolerálta, de a méhszáj állapota miatt nem lehetett csak úgy indítani. Egyébként akkor is voltak hosszabb ciklusaim, mint mostanában is, de csak minden akárhányadik. Most már mindegy. Naszóval visszatérve a lényegre, én annyira vágytam rá, hogy lássam kibújni, és annyira, de annyira sajnálom, hogy ez nem jött létre (sürgős csaszi, altatás), hogy elég nehezen dolgoztam fel. Talán még most se. De a lényeg, hogy rendben van a kölyök, ezt persze én is tudom az eszemmel. Meg akkor nem is vitatkoztam ezen.
Hú, még valami: hőhullámaim vannak, fájnak a melleim és a pocim. Alaphőm hónaljban 36,5 alatt van, most meg 36,9-et mértem, hüvelyben meg 37,4-et. Azért ez tünetnek korai lenne, nem? Influenzás leszek tán?
Bár nekem akkor sem szokott se lázam, se hőemim lenni.
Bocsi, ha valakit kihagytam, nem volt szándékos. Jó hosszú lettem így is, ráérek, az uram éjszakás...