Születésem története
A nagy nap előtti este:
Nagy valószínűséggel én még maradtam volna egy-két napot a pociban, de anyáék úgy döntöttek, hogy nem bírnak tovább várakozni, ezért anyukám beült egy kád forró vízbe születésem előtti este. Éjjel még hagytam pihenni egy kicsit, bár már elég keveset tudott aludni, gondolom a várakozással teli izgalom miatt is, no meg azért, mert már akkora volt a pocakja, hogy alig fért el apa mellett az ágyban
Gondolkoztam rajta, hogy kibújjak-e, de reggelig vártam, olyan jó meleg volt bent ott és anyu folyton beszélt hozzám, no meg apu és a tesóm is. Féltem, hogyha kibújok, akkor már ez nem lesz így.
6óra30
Másnap reggel minden úgy indult, mint ahogy szokott. Csörgött valami, amire anyu kipattant az ágyból, aztán csak azt hallottam, hogy keljetek fel, mert elkésünk a suliból, meg a kórházból. Anyu föl s alú rohangált, kávét főzött apunak, Jadinek meg reggelit és üdítőt pakolt, aztán öltöztetett, meg kiabált, hogy apa, ne lustizz már, elkésünk a ctg-ről... Akkor döntöttem úgy, hogy most már kíváncsi vagyok arra, hogy mi folyik oda kint.
7óra
A fejemmel jeleztem, hogy hékás, én is itt vagyok, de anya félreértette és kiment pisilni... Ajelzés olyan jól sikerült, hogy a víz körülöttem el kezdett fogyni, anya meg kiabált, hogy Te jó ég, folyik a magzatvíz!! A tesóm kirohant, mire anyu mondta neki, hogy szólj apádnak, hogy hozzon egy nagy betétet, mert folyik a magzatvíz. Jadi rohant, majd megjelent apu álmosan, hogy "biztos, hogy a magzatvíz az??"
Gyors telefonálgatások valami szölésznőnek, meg az egész családnak, hogy mindenki aggódhasson értünk
7óra30
Nagy kapkodás közepette végre elindultunk, először a szokásos útvonalon, a tesómat kitettük a sulinál, közben anyunak már 5 és 8 percenként fájt a pocija. Jadi 15 percet késett és amúgy is nagyon izgatott volt, nem akart lemaradni a szöletésemről, de anyáék megnyugtatták, hogy időben ott lesz a kórházban, ha kell, óra alól is elhozzák majd papiék.
8óra15
Megérkeztünk a kórház elé. Apa nem dobott be parkolót, mondván úgysem tud majd leszaladgálni (estére 2!!! bünti is várta
)
Anyu meg kiszállt a kocsiból és még mindig folyt a vizem, már alig maradt, legalábbis úgy éreztem. Felmentünk a szülészetre, a liftes bácsi megkérdezte, hogy ugye oda? Mire anya és apa összenézett és azt mondták neki, hogy igen, azt hiszik
A szülésznéni, Andi már ott várt minket zöld ruhában, anyu szíve már akkor a nyakában dobogott. Hirtelen felgyorsult minden: Andi bekukucskált és mondta, hogy két ujjnyira van nyitva a kiskapu, no meg azt is, hogy a buksim alá begyűrtem a méhszájat és rossz helyen "kopogtatok". Még hogy én??? Beöntést is kapott szegény anyu, aztán kicsit várni kellett. Apu addig a folyosón várt izgatottan. Anyu pocija most már sokkal erőseben és gyakrabban fájt, át is kellett öltöznie. Anyu csak nekem vett egy kutyusos hálóinget
Aztán bementünk a szülőszobára, apuci is velünk tartott. Most pedig megmutatom képekben, hogyan is jöttem a világra:
Itt még a pocijában vagyok, két fájás között
Aztán meg fájás közben, anyu mindig azt kérte aputól, hogy legyezze őt, apu pedig szó nélkül csinálta 9 órán keresztül
12.30 A szülésznő megvizsgált és konzultált a dokival, hogy 5 és fél óra alatt csak egy ujjnyit tágultunk, ezért kellett oxytocint kapnunk. Na akkor aztán jöttek a komoly fájások... Már készülődtem, hogy bentről segítsek, de a nyakamon volt az a fránya köldökzsinór
Anyu próbált mindent, ülni, állni, feküdni, labdán ülni, de igazából amikor fájt, akkor minden mindegy volt...
"Fájásszünetben":
Mostantól nagyon kellett koncentrálnom, mert egyre jobban nyomott valami....Úgy éreztem, összepráselnek, ráadásul már a vizecske sem volt körülöttem. Néha valaki bekukkantott, aztán magamra hagytak. Én meg csak nyomtam előre a buksimat...
Anyu így érezte magát:
kEGYETLENÜL. Azt hittem, hogy a lányom születésekor átéltem mindazt a fájdalmat, amin felül már nincs tovább. Hát, tévedtem. A fájások közt már csak egy percek voltak, aztán már annyi sem, úgy éreztem, hogy nem lesz erőm, aztán valami fura dolgot hallottam, mintha valaki azt suttogná a fülembe, hogy igenis ki kell bírni, gyerünk, megcsinálod!!! A fiadnak is nagy szüksége van rád. Ez voltam én. A saját belső hangom beszélt magamhoz és erőt adott... A párom folyamatosan mondta, hogy milyen böszke rám, milyen ügyes vagyok, jól esett és még jobban koncentráltam mindkettönkre. Később megjelent az orvosom, megvizsgált és azt mondta, hogy valamiért nincs lent a gyerek feje, nagyon megijedtem. Kaptunk 20 percet, aztán irány a műtő. Mondta. Akkor jöttek a brutális fájások, azok, amikre nem szívesen gondolok vissza még most sem.. Szívem szerint, abban az állapotban azt kiabáltam volna, hogy jóóóó, gyerünk a műtőbe, mert nem bírom tovább, de a belső hang megint megszólalt, mint a filmekben, hogy nem lesz semmi gond, nyomjad... Ormótlan hangon üvöltöttem a fájásoknál, néha anyukámért kiabáltam és kétségbeesetten néztem a párom szemébe, aki bíztatott és szorította a kezemet, láttam rajta, hogy majdnem ugyanúgy fáj a szíve, mint nekünk a szülés... Úgy segített volna... Minden üvöltözés után bocsánatot kértem mindenkitől. 10 perccel később mint a halálmadár, megjelent a műtősnő, na akkor már én mondtam, hogy nem lesz császár, hacsak nincs gond a gyerekkel... Jött a doki és mosolyogva mondta, hogy na most lehet már nyomni...
Minden nyomásnál úgy éreztem, hogy szétszakadok, ég, annyira fáj, hogy szinte kibírhatatlan, csak az tartotta bennem a lelket, hogy nemsokára ott lesz velem... A bíztató szavak ismét erőt adtak, néhány perc telhetett el, amikor mondták, hogy már látni a haját... Aztán a következő nyomásnál megfoghattam a buksiját, még néhány nyomás volt, úgy szirénáztam közben, hogy a doki megjegyezte: Na ez a gyerek vagy tűzoltó lesz, vagy rendőr
Aztán egyszer csak mondták, hogy kint a feje!!! Nyomjál, még!!! Akkor már a Tibi is nyomta előre a fejem, a dokim a hasamat és kicsusszant a kis teste. Azt a megkönnyebülést... Leírhatatlan.
16óra25perc
Megszülettünk!!!!
Apu vágta el a kölökzsinórt:
Rögtön azt kérdeztem, hogy minden rendben? Mikor kaphatom meg? Csak mosolyogtak és mondták, hogy nemsokára. Felhívták a gyerekorvost is, mert szörcsögött Bencus, aztán végre megkaphattuk egymást
A nagy találkozás:
Csak néztük egymást és ismerkedtünk, engem közben varrtak (nem kicsit kellett vágni) de semmi sem érdekelt, csak Ő. Olyan gyönyörű volt és tökéletes. Beszéltem hozzá és hallgatott, figyelt, egy hangja sem volt. Úgy néztünk egymásra , mintha mindig is ismertük volna a másikat...
A családommal úgy volt megbeszélve, hogy amikor már csak 1-1.30óra van hátra, akkor bejönnek, Jadet is hozzák a suliból. Olyan nagy szerencsénk volt, hogy más nem szült velem együtt és az oszt. vez. főorvos sem volt bent aznap, mikor összevarrtak, Jade bejöhetett a szülőszobára, hogy Ő láthassa először a tesóját a családból. Na akkor, amikor belőpett a szülőszobára, úgy elérzékenyültem... Ő pedig odalépett hozzánk és azt kérdezte, hogy megsimogathatja-e... Ott voltunk egyött négyen, amire olyan rég vártunk már...
Aznap még azt mondtam, hogy soha többé nem szülnék többé, ma már azt mondom, hogy jöhet a következő, megéri a sok izgalom, aggodalom és szenvedés:
Mind apa volt természetesen. Visszahívtam, mire közölte, hogy akkor visszafordul, mert már elindult haza, annyira aggódott! 
Megjelent lelki szemei előtt, hogy kigyulladt a lakás a hősugárzótól és mi elaludtunk 
Még fáj a farcsontom, de már jobb. Megcsúsztam a hülye papucsomban... A lányom is sokkal jobban van, talán már holnap mehet is suliba.
ébredezem 
Amúgy asszem a neten is fent vannak, ott láthatsz képeket is a hotelról.
[/url]
Apa nagyon ügyes, aranyos lehetett, még a dokinak is segített, ez tetszik 
Igy alszunk apa hasán szopi után .
Babhordozoban:
