Sziasztok! Itt vagyok ám, csak lusta üzemmódban.
Edit, Csengő
Köszi a hiányolást!
Zsombi nevében pedig köszönöm a szülinapi jókívánságokat!
Az utóbbi hónapok nagyrészt nyaralással, kórházazással, kórház utáni helyrejövéssel teltek Apával együtt!! És ehhez még hozzájött, hogy az augusztus huszadikai áramkimaradások kicsit tönkrevágták a gépünket.
És akkor most egy gyors beszámoló rólunk:
Ahogy fent is írtam, munkahelyet váltott a párom, és úgy tudtuk intézni, hogy másfél hónapot itthon tudott velünk
lenni. Ami pedig még extra jó, hogy Budaörsre jött át dolgozni, azaz biciklivel 10 perc re dolgozik tőlünk (HURRÁRHURRÁHURRÁ!!!)
Zsombóc szívműtétje augusztus 25-én volt. Örülök, hogy túl vagyunk rajta. Ami pozitív volt, hogy Zsombi meglepően jól viselte az egész kórházi létet, a nővérkék nagy kedvence volt, amiért ilyen pindúr létére ilyen vagány szövege van. Meg gondolom, annak is örültek (én is), hogy már nem sírással jelezte, ha valami rosszul esett neki, vagy ha hiányolt, hanem szépen meg tudta mondani. Amíg az őrzőben volt, nem sokat mehettünk be hozzá, de mindig volt, aki mesét olvasott neki vagy benyomták a Maszkabált, Süsüt, Vukot a dvdbe, és azt nézhette. Még a cicimegvonással is egész jól megbírkózott, bár amióta hazajöttünk, szinte egész nap a cicin lógott kompenzációképpen. Most ott tartunk, hogy próbálom ezt egy számomra is elviselhetőbb szintre csökkenteni, azaz csak elalváshoz és ébredéskor cicizünk, egyébként meg csak babusgatás van.
Ami miatt nem felhőtlen az örömünk, hogy a műtét úgy tűnik csak félig volt sikeres: a bal tüdőágat, ami már szinte teljesen el volt záródva, szépen ki tudták tágítani, viszont a kicserélt aortabillentyű továbbra is sok vért ereszt vissza, ami megterheli Zsombi szívét. Emiatt aztán megint nem tudtak minket azzal kecsegtetni, hogy sok-sok év haladékot kapunk az újabb cseréig. Még olyasmi is felmerült, hogy 3 hónap múlva újabb katéterezésre számíthatunk. És az eddigi gyógyszeradagját is felemelték egy kicsit.
Ennek ellenére ő teljesen jól néz ki, a dokik nagyon elégedettek a fejlődésével minden téren, bár elég kis törpesúlyú versenyző: 9,7 kg és 85 cm
. Bár én meg 160 cm és 43 kg vagyok, és apa is ilyesmi alkat, csak persze ő a legnagyobb a törpe-családban
.
Mint ahogy írtam is, mindenki dől jobbra-balra Zsombi szövegétől, bár most hirtelen nem igazán jut eszembe jó példa, de tényleg jókat mond. A közös szülinapunkon pl. addig agyalt, hogy akkor milyen torta legyen, ki kapja, stb, míg kifundálta, hogy ő kapja majd a tortát, én meg majd megehetem a gyertyáját, miután ő elfújta
Kukiügyileg is jól "állunk":). A Ftorocorttól (napi egyszeri kenegetéssel) már néhány nap után olyan sokat javult a szűkület, hogy hátra lehetett húzni a fitymát. Azóta kenegetjük ugyancsak napi egyszer körömvirágkrémmel vagy ha kicsit szűkebbnek tűnik, akkor megint Ftorocorttal, és teljesen jól működik
. Zsombi szavaival élve: "szépen javul, anya" (amikor feláll a fütyije, midig szól, hogy javul
).
Hát, ennyit rólunk. Minden szülinapos és névnapos manónak, anyukának, tesónak sok-sok boldogságot kívánunk utólag is!
Majd még jövök, és rendesen hozzászólok, ha tudok. Most csak gyorsan jelezni akartam az értünk aggódóknak, hogy jól vagyunk.