Barátnőmnek, Kingának, remélve, hogy elolvassa itt, s biztatván őt, mert jó ANYA!!!….
A szomszéd fiatalasszony, három gyerekkel a hóna alatt, folyton lenéző pillantásokat vet rám. Hátulról támad. Elhíresztelte a fél kerületben, hogy milyen szerencsétlenül nevelem egyszem gyermekemet. Hogy mindig fáradtságra panaszkodom, hogy kimerültnek látszom (mint aki három műszakban dolgozik), hogy a gyerekem még nem ül bilire, amikor az ő Ádámkája már másfél évesen a WC-n ült (és ismeritek az ilyet: Ádámka evett ivott önállóan és végigaludta az éjszakát, és ő ugyan nem kelt fel hozzá sosem, mert ő nem hülye, hogy éjjel szoptassa, és igenis hagyta bőgni, mert ő tudja, hogy kell nevelni stb.).
Hogy gyűlöltem mindezért ezt a nőt! Neki minden olyan egyszerűen ment, ragyogott, csillogott és gúnyolódott. Én elvesztem és sírtam, bosszút forraltam, és észre sem vettem, hogy megváltoztam ettől az egésztől: magam is elhittem magamról, hogy nem csinálom jól az egészet. Ettől a tudattól morcos voltam, anyukámékkal, férjemmel lassan elviselhetetlen, más emberekkel sosem kedves. Addig, amíg nem találkoztam Laci bácsival.
Andrissal sétáltam éppen a Duna parti szállodák tövében, amikor Laci bácsi megszólított minket. Dicsérte fiamat, el volt ájulva attól, milyen szépen beszél, milyen kedves fiú, hogy ragyog és látszik rajta, hogy jó sora van. Még a két szemecskéjét is lehúzta kicsit, és nevetve azt mondta, jól táplált és vérbő.
Ledöbbenten néztem rá a dicséretek miatt. Andris? - kérdeztem magamtól. Andris nagyon édes, de nem ül rá a bilire, nem fogad el idegeneket, morcoskodik és előfordul, hogy az éjszakát sem alussza át. Én az anyja egy szerencsétlen vagyok, kapkodó és szeszélyes, és a fél világ rajtam nevet.
Laci bácsi mellém szegődött. Amolyan 65 év körülinek nézett ki, de később megtudtam, 75 éves volt. Andris kacagott rá, rángatta a nadrágját, simogatta kopasz fejét.
- Magának sok gondja van, kislány – nézett rám később Laci bácsi, amikor csodák csodájára Andris elszunnyadt a babakocsiban, s mi leültünk egy padra.
Ránéztem az idős úrra és elmondtam neki mindent. Azt, hogy szüleim nagyon messze élnek, és ha ritkán is látjuk egymást, kötözködöm velük. Azt, hogy magányos vagyok, férjem reggeltől estig dolgozik, hogy az albérletből kijussunk, hogy nincsen barátom, az egyetlen gyermekes az utcában a szomszédasszonyom, aki…És akkor elmondtam, vele mi a helyzet. Hogy először átjött és okoskodott. AZTÁN MEGTUDTA, HOGY ANDRIS ÉJJEL IS SZOPOTT MÉG HAT HÓNAPOSAN. AZTÁN, AMIKOR AZT MEGTUDTA, HOGY ÉN ADDIG AKAROM SZOPTATNI, AMÍG NEKEM TETSZIK, DE EGYÁLTALÁN NEM ÍTÉLKEZEM SEM AZ IGÉNY SZERINTI SZOPTATÁS, SEM A KÉT ÉVES KORBAN TÖRTÉNŐ SZOPTATÁS FELETT—teljesen elépártolt tőlem. És…elkezdte a hadjáratot.
Laci bácsi a fél mondandómat végigkacagta.
- Ezek a komoly gondok? – nevette. – Maga egyedül van. Igen, érződik. Kellene csinálnia valami pluszt. Valami mást, mint hogy azt figyeli érzékenyen, mit mond ez a szomszéd. És ne feledje, kedves, NEM AZOK A MINTA ANYÁK, AKIK EZT HIRDETIK MAGUKRÓL! KRITIZÁLNI MINDIG NAGYON KÖNNYŰ!!! AZT CSAK AZ TEHETI, AKI LETETT MÁR VALAMIT AZ ASZTALRA. DE AZT IS FIGYELJE MEG, MINDIG AZ KRITIZÁL INKÁBB A LEGÉLESEBBEN, AKINEK VALAMI NAGY REJTEGETNIVALÓJA VAN. ISTENÍTI MAGÁT, LENÉZI MIND A TÖBBIT, ÖSSZEVÉSZ, ÉS KRITIKÁJÁVAL BÚJTATJA A SAJÁT MAGA HIBÁIT. Mondja csak? Nem mindegy, hogy egy gyerek mennyi ideig szopik, és mikor kezd pohárból inni? Ha nagy lesz, erre sosem fog emlékezni! Egy dolog a fontos, amire viszont fog, HOGY SZERETIK, és hogy gyermekkorában sosem hagyták magára! Ha ez megvan, miért szomorkodni?”
Laci bácsi itt hosszan sóhajtott:
„És hogy elmondjam magának, miért merem én mindezt állítani? Mert orvos voltam és megvolt otthon is a magam baja.
Egy gyönyörű, magamnál 10 évvel fiatalabb magyar nőt vettem feleségül, Svájcban. Azt hittem, szeret, de a pénzemért jött hozzám: én 56-ban mentem el innen, gyerekorvosként végeztem és odakint még pszichológiát tanultam, magánpraxisom volt és igen jól ment. Gyermekünk lett. Első gyermek. Határtalan öröm, minden, amit el tud képzelni, de csak nekem, neki nem. A gyerek ötödik hónapos korától a feleségem megunta az egészet, kimaradozott, fodrász szalont nyitott (eredetileg az volt a szakmája, de pénze nem volt annak beindítására) és a női fejek megmunkálásának élt. A gyermeket pótmama vitte tovább, míg meg nem kértem édesanyámat, jöjjön ki hozzánk és nevelje fel. Akkor nem váltam el tőle, kapott egy lakást tőlem, éljen ott, én meg nevelem a gyereket. Ünnepségekre eljött, kéthetente elvitte a gyereket, de mint később kiderült, akkor is sokszor pótmamát vett fel, mert nem érdekelte a gyereke. Amikor a fiam 10 éves lett, akkor telt be nálam a pohár. Meghívtuk a születésnapra kollegáimat, barátokat, és na jó, a fiam anyját is. A desszert után a kollegám lánya elvonult megszoptatni 13 hónapos kislányát, majd mikor megjött, mesélte, hogy most nehéz napjai vannak, mert Ingeborg fogzik es keveset alszanak éjszaka. Mindezt hallván az én nejem mert a gyerekek neveléséhez hozzászólni. Hogy milyen ostobaság ez a hosszú ideig tartó szoptatás és hogy én ugye lebeszélem erről az anyákat. Meg, hogy egy barátnője lánya így szoptat még és szerinte ez nem értelmes.
Végighallgattam, mert úriember vagyok, de mikor végzett, megkértem, jöjjön ki velem a konyhába. Ott pedig kitettem a szűrét. Gyorsan és alaposan közöltem, soha többé nem akarom látni, a gyerek ügyében majd eligazítom – mosolyogta Laci bácsi. – Nem értette, miről van szó, de aztán értésére hoztam:
„- Elfogadtam, hogy fiatal voltál és magadra hagytad a gyermekedet. Nem vettem el a pénzed, amely az enyém volt. Nem vettem el a lakásod, és nem kényszeríttettelek haza. De azt nem tűröm el, hogy az én házamban te bármilyen véleményt mondj EGY ÉDESANYÁRÓL. Véleményt csak az mondhat, aki megtette a magáét. Akinek EKKORA kimaradása van a gyermeke életéből, az ne kritizáljon másokat!”
Én nem jutottam szóhoz. Ez még a szomszédomnál is rosszabb, egy gyereket (s ráadásul az elsőt, aki maga a csoda, mea culpa!) másra hagyni?
Laci bácsi megigazította Andrison a takarót.
„- Higgye el kedves, maga jó anya! Még akkor is, ha éjjel tizenötször szoptat, ha a gyerek nem szobatiszta és még cumisüvegből is iszik (ami ugye ma már szintén sokak szemében megatív), de higgye el, nem ezekben van a lényeg. Abban van, hogy ezt a gyereket szeretik. Ez a legfontosabb, a többi meg ócska parvenü!”