Sziasztok!
Hazajöttünk. Sajnos, mert annyira szeretnék visszamenni, és akár örökre ott élni! El vagyok kenődve, főleg, hogy hazaestünk, itthon meg ünnepelni kellett, mert itt van a párom nagyanyja, és névnapja van. Úgyhogy kisebb kavalkádba csöppentem a nyugalom völgyéből.
Okr, örülök az örömödnek, gratula!
Kriszti, neked is gratu a fiadhoz.
Bali, húha, már nagyon finisben trappolsz! Izgulsz már?
Áfi, ezek a gyerkőcök, mindig meglepik az embert. Ne vedd a szívedre! A kis pockok már csak ilyenek! Viszont örülhetsz, hogy nem olyan, mint a drágalátos fiam, akit fél percre nem tudok mostanság otthagyni sehol, mert rögtön anyázik és sír!
Dehát ez annak köszönhető, hogy rajtam kívül nem nagyon vigyáz rá senki, egész nap velem van. Nálunk biztosan másképp lesz az ovibamenetel!
Képzeljétek, hogy a Balcsinál egyszerűen fantasztikus volt. Rengeteget kirándultunk, sétáltunk, úsztunk a szálloda medencéiben, jakuzzi, stb., és sajnos híztunk, de rendesen. Úgyhogy lassan a Micimackóhoz hasonlítunk!
Mondtam apának, hogyha így megy tovább, autó nélkül is haza tudunk majd gurulni!
A szállásunkról a 2. napon eljöttünk, és átköltöztünk egy sokkal szebbe, és jobba, mert a slusszkulcs körül volt egy kis kavarodás, de kiderült, csak apucinak kéne feledékenység elleni gyógyszert szedni. Mindegy, marha jó volt, és nincs kedvem itthon lenni, de nincs más választásom.
A babagyártás azért ment ezerrel, a tegnapi kivételével mindennap gyűrtük a lepedőt apucival, ha ebből sem lesz bébi, akkor lehet, hogy leszállok erről a témáról. A peteérésem is megvolt, úgyhogy most már csak várni kell az eredményre!
Mindenkit pusszantok, jók legyetek!