Új privát üzeneted érkezett!

Kedves Borcsa és Kata!
Amikor két éve (május 12-én Kép ) itt szültem, akkor a babát másnap kaptam meg, de ez azért is lehetett, mert Kristóf fél négykor született délután, aztán még másfél-két órát a szülõszobán voltunk hármasban, tehát mire lekerültem az osztályra, már este lett. Persze nagyon hiányzott, de azért elég kiemerült is voltam. A család közvetített, hogy mit csinál éppen a csecsemõosztályon.
Amúgy bármikor be lehetett adni a csecsemõsöknek, bár szemmel láthatóan nem igen örültek neki. A látogatási idõben viszont mindig begyûjtötték õket. A látogatók csak ablakon át nézhették meg pár pillanatra, ameddig a csecsemõsnõvérnek ereje volt tartani, meg attól is függött, hogy mennyien vártak babanézésre.
Kicsit lidérces élmény nekem az a pár nap, mert szinte semmire sem volt idõm. A látogatások nagyon kimerítõek, rengeteget "kell" mosolyogni, jókedvûnek, erõsnek látszani. Századszor is elmesélni, hogy hogy vagyok, de a férjemmel mégsem maradt pár perc négyszemközti idõm. Miután hazamentünk - szerintem kicsit ezért is - kitört rajtam a babyblues. Azóta sem sikerült teljesen feldolgozni a szülés élményét. A férjemre vágytam a szülés utáni napokon, hogy végigbeszélhessük, mit is éltünk át, milyen volt, õ mire emlékszik, hiszen én egy csomó mindenre csak alig. De ez valószínûleg minden kórházban így alakult volna.
Most is szeretnék babás szobába kerülni, ha nem megy, akkor minél hamarabb haza akarok jönni. A szoptatásról pedig késõbb tudtam meg, hogy felébresztenek, ha kéred éjjel is, kimehetsz megszoptatni. Persze erõ kérdése is, de van amikor ez nagyon szükséges lenne pl. ha besárgul a baba vagy ha nem akar neki sikerülni a szopizás. Ilyenkor pótlást adnak vagy legalábbis adtak akkor. Errõl nem tájékoztattak amúgy. Meg általában semmirõl sem. De ez megér egy külön beszélgetést.
Amire viszont már most edzem magam, az a zuhanyzók, wc-k állapota. Pedig három emberre jutott belõlük egy-egy, mégis irgalmatlan állapotban voltak. Minden rozsdás, penészes és látszólag koszos volt. Végig azon töprengtem, mi lehet a folyosói mellékhelységekben... Szóval, nem tudom, hogy azóta ez változott-e, de erre edzeni kell a gyomrunkat. Én nem vagyok egy iszonyú pedáns ember, de az azért kiborító volt. Ja, és az orvosomnak kellett figyelmeztetnie a nõvéreket, hogy gátkezelést is kéne kapiuk a kismamáknak. Hétvégén lespórolták, csakúgy, mint a tiszta ágynemût. Most fogok vinni magammal legalább egy lepedõt, ha a kórházi véres lenne. Nincs kedvem két napig abban feküdni, ha megint pl. pénteken szülök.
A hétvégi bentlétnek viszont megvan az az elõnye, hogy nincs annyi vizit, nyugisabb a légkör. Csak elmarad ez-az, amihez pl. a fõnõvér szükséges a raktárkulcsával Kép

Amit adtak:
-pelenka a gyereknek
-ruha a gyereknek
-popsitörlõ, popsikrém
-egy darabig volt kézfertõtlenítõ is
-néha sikerül ágynemût is kérni
-a szüléshez kórházi hálóing járt
-nagyon kevés és minõsíthetetlen koszt (ez mondjuk minden kórházban ilyen lehet)
De nyílt egy büfé közel a szülészethez, ahol minden van! Ennek én nagyon örülök. Pech, ha valaki nem tud annyira mozogni, hogy kimenjen oda, de még mindig megkérhet valakit.
-az elsõ néhány napra elegendõ betétet a kismamáknak (én most azért vinni is fogok. Ott inkontinenciás betétet adtak, ami nagyon jó nedvszívó, patikában lehet kapni)
- van "fejõgép", ami iszonyú erõvel szív, de talán pont ez kell (érdemes közben dupla betétet viselni, mert bepisil az ember tõle, annyira fáj) Kép
- az anyakönyvi kivonatot a kórháztól megkaptuk, az ottani védõnõ intézte, de kell egy egy hónapnál nem régebbi házassági anyakönyvi kivonat (minek???? amikor úgyis az számít apának, aki a fogantatáskor a férjem volt)
- TB-kártyát kiküldik postán, de be is lehet érte menni a Dózsa György út környékére (nem emlékszem pontosan a címre), érdemes, mert így elõbb el lehet kezdeni intézni a TGYÁS-t és az egyszeri szülési támogatást

Amit vinni érdemes: ezt már egy másik topicban leírtam (Kórházi lista címmel).
Ebben a kórházban én nem kaptam szekrényt, így mindent a táskámban tartottam az ágy végében (ciki és kupijellegû egyben). Tehát csak annyit érdemes vinni, ami a bentléthez kell. A babának ruhát az elhozatalkor kell csak bevinni, a csecsemõsök öltöztetik fel, így adják ki a szülõknek.
- a saját hazamenõs ruhát is már másként fogom intézni, nekem senki sem mondta, hogy nagy pocakkal fogok hazamenni. Szóval elõnyös a bõ, de már nem a terhességet kihangsúlyozó ruha.
- kevés pelenkát adtak a babákhoz (textilre gondolok, büfihez, feje alá stb.), ezért ezt én vinni fogok, csak célszerû valami jelet belevarrni, hogy ne legyen kavarodás.
- wc-papírt is vinni kell, de nekem bevállt a nagyon puha kéztörlõ pl. Szilvia. Ez elég nagy lapokból áll, puha stb.
- ülõpárnát is jó beszerezni, mert például a társalgóban, ahol fogadod a látogatókat (szobába nem mehetnek be), nagyon kényelmetlen mûanyag székek vannak
- van hûtõ a folyosón, bár én nem mertem használni
- a kert nagyon klassz, ha már le tud menni az ember, akkor ott a legjobb. A szülészet mögött van egy kis parkosított rész padokkal. Persze ott is jó szolgálatot tesz a kispárna.

Most hirtelen ennyi jutott az eszembe, de lehet, hogy ezek közül sem minden így van már. Erre talán Csákány doktor tudna választ adni Kép

Jó egészséget, könnyû szülést kívánok!
Dorka
dorka
 
 


Kedves Dorka!

Hasonlókat tapasztaltam én is. Pl. én eléggé véreztem akárhogy is vigyáztam csak véres lett a lepedõ fõleg hogy csak oldalt tudtam feküdni. Amikor kértem általában nem volt tiszta, ha pedig volt a nõvérke a kezembe nyomta és mehettem ágyat húzni. Arra így utólag én is rájöttem, hogy maguktól nem mondanak sok mindent és érdemes mindig mindent megkérdezni, nem kell nyuszinak lenne, remélem már okosabb leszek.
Szerinted kisgyereket fel lehet csempészni a szülészetre? Én amikor bent voltam egy apuka behozta a gyerekét és a nõvér jól leteremtette. Bár nem tudom mi gond lehet abból ha a váróba bejön egy gyerek.
Én csak decemberben fogok szülni úgyhogy van még idõm bõven.
Most csak ennyi.
Kata
FKata
 


Többeknek!
Szerintem lepedõt lehet kérni, a többi (sajnos: pl.WC) így van, ahogy Dorka írta.
Talán idén kapunk rá pénzt, már ami pénzzel oldható meg.
dr.Csákány
 

 
 

Mindenkinek köszi az infókat!
Még egy jó kérdés eszembe jutott: most, hogy túrják a felüljárót a Hungárián, van-e valami mûködõ egérút, amin Kelenföld felõl el lehet jutni a kórházba? Egyenlõre úgy tûnik, bármerre próbálkozunk, ha Luci nem hajnalban indul útnak, a Trabinkban fog megszületni.
Gyerekfelcsempészés: akit én kérdeztem, az azt mondta, fõleg portásfüggõ, de nem veszik túl szigorúan.
Borcsa

Borcsa
KépKépKép
borsts
 
 


Gyerekfelcsempészés!
Tiltásának jól indokolható oka van. Legalább három olyan fertõzõ gyermek betegség van ami a terhességben életveszélyes: Rubeola, bárányhimlõ, parvovirus fertõzés. Mind a három olyankor is fertõz (erõsen ragályos), amikor még nincs tünete. Felnõttektõl nem kell félni ....

Gondold meg, hogy pl. rubeolával ferõzött gyermeked egy kisterhest fertõz meg, vagy bárányhimlõst a terminus elõtt (akkor veszélyes). Ki a felelõs?

Szerintem Kelenföld felõl a pesti rakpart végig, Dráva utca Szabolcs u útvonal tökéletes.
dr.Csákány
 


Kedves Doktor úr!
Persze a szakembernek van igaza... Csak Réka már kb. egy hónapja napjában megkérdezi a pocimtól, Pocó mikor bújsz ki, olyan kiváncsi vagyok Rád! Ilyenkor aztán háttérbe szorul a logika.

A parvovírus az, ami ellen a kutyákat is oltják, vagy vmi hasonnevû?

Az útvonaltippet köszönöm, remélem hamarosan kipróbálhatjukKép!
Borcsa

Borcsa
KépKépKép
borsts
 
 


Most akkor kotelezo az MMR oltas vagy sem? Ha kotelezo akkor hogy fertozhetnek a gyerekek? Ha fertozhetnek akkor minek oltanak? Es felnottek nem kaphatjak meg? Apukam velunk volt baranyhimlos, csak sokkal rosszabbul mint mi :-)

idike
idike
 


Lenne egy kérdésem. Hamarosan be kell mennem a kórházba nyaki redõ vizsgálatra. Ezt hol csinálják, az alagsorban, vagy valamelyik melléképületbe kell menni? Az elsõ terhességemnél szerintem még nem volt ilyen vizsgálat.
Köszi Kata
FKata
 


Kedves Csákány Dr!

Fentebb olvastam valaki hozzászólását a gátseb fertötlenítését vagy kezelését illetöen. Ez miböl áll?
Mivel kezelik a kórházi tartózkodás alatt? Jó lenne tudni a hatóanyagát. Nálunk semmi ilyen nincs és hallottam olyanról, hogy többeknek begyulladt utána.

Idike!
Azt hiszem az MMR oltás fakultatív. Van aki beadatja a gyereknek, van aki nem. Ezért is nincsenek nagyobb járványok, mint például a bárányhimlövel, de fertözésekröl ennek ellenére hallani. Felnöttek persze elkaphatják, de az emberek döntö többsége gyerekkorban esik át rajtuk. Én például soha nem kaptam el a rubeolát, kaptam védöoltást kétszer is, ennek ellenére nem vagyok védett ellene, nincsenek antitestek bennem ellene, úgyhogy elvileg elkaphatom, gyakorlatilag állítólag kevés rá az esélyem.
De azért kíváncsi vagyok Csákány Dr. véleményére is föleg, hogy errefelé nálunk semmi korlátozás nincs kórházi látogatás terén, pedig logikus lenne a dolog.
Luca
Luca
 


A korlátozások régebbrõl datálhatók, ma valóban kevesebb a fertõzés, és persze egy terhes nem csak kórházban kaphatja el. Azt hiszem ez a logika diktálja azt, hogy nyugaton és az USA-ban nincs ilyen korlátozás ..... Tehát amit írtam nem is olyan logikus .... de ez a deklarált ok. Még ma is.

Azt hiszem a "gátkezelés" a gátmetszés sebének kezelése fertõtlenítõ oldattal. Szintén hagyomány. Azt nem hiszem, hogy árt, egyesek szerint igen kellemes dolog. Nekem még nem volt.(bocs)

FKata! A X.ép alagsor balra. Pár éve csináljuk mindenkinek.
dr.Csákány
 


Csákány Doktor! Köszönöm az infót.

A gátkezelés tényleg jó volt és kellemes, csak sajnos elég ritkán én kb. 2x kaptam összesen. Ez nõvérfüggõ, volt aki megkérdezte hogy kérünk e, de volt aki nem is említette. Én csak ajánlani tudom.

Üdv
FKata
 


Kedves Csákány Doktor!

Az igaz, hogy bárki bárhol elkaphat fertözö betegségeket. Viszont ha tudom, hogy állapotos vagyok és nem estem át például bárányhimlön vagy rubeolán, igyekszem kerülni azokat a helyeket, ahol nagyobb az esély arra, hogy elkapjam. Viszont, ha valami miatt kórházba kerülök és pont ott kapom el, mivel semmit nem tehetek ellene (nem hiszem, hogy el lehet hagyni a kórházat látogatási idö alatt) elég kellemetlen a dolog. Nem beszélve arról, hogy ha egy újszülött kapja el, az is elég súlyos. Úgyhogy ahol állandó rooming in van, ott elvileg veled van az újszülött látogatás alatt is. Vagy akkor elviszik öket? A barátnöm márciusban épp azért nem engedte, hogy a nagyobbik lányát bevigyék hozzá a kórházba, mert épp bárányhimlö tombolt az óvodában. Jól is tette, mert három napra rá már ki is jött rajta. Egyébként ilyen alapon az influenza járvány alatti látogatási tilalom sem indokolt, hiszen például egy orvos, ápolónö vagy takarítónö is beviheti a vírust.
Luca
luca
 


Luca! Így igaz. Olvassa el Agatha Christie "A kristálytükör meghasad" c. krimijét.
dr.Csákány
 


Kedves Csákány Doktor!
Már olvastam.
Luca
Luca
 


Bár azt hiszem a pontos címe "A kristálytükör meghasadt" volt.
Luca
Luca
 


Sziasztok,

En tavaly november vegen szultem itt. Egesz pontosan csaszaroztak.
Nehany dolgot hozzatennek Dorka irasahoz.
Sajnos pont nem volt korhazi haloing, igy a sajatomban mutottek. Szoval vigyetek boven, mert ilyen is elofordulhat.
Az szoptathatott ejszaka, aki ezt kerte es a gyermekorvostol kapott ra engedelyt. Ezt mondjuk nem ertettem, hogy miert engedelyhez kotott. A babakat este 11-kor "begyujtik" es reggel 6-7 kozott viszik ki eloszor. A baba-mama szobabol a delutani latogatas elott ujra "begyujtik" a babakat furdetesre.
Ha van sajat mellszivod beviheted es fertotlenitik a csecsemosok.
Nekem szerencsem volt, mert volt a folyoson ures szekreny, ahova pakolhattam. Nezzetek ill. kerdezzetek meg.
Csaszar utan ket orat fent kell meg lenni a szuloszoban, de a babat leviszik a csecsemo osztalyra. Ot is figyelik ket oran at (?), de ezutan tudtommal mar kiadjak vagy kiviszik a kovetkezo szoptatashoz - szobatol fugg - ha keri az ember. (Engem 8-kor mutottek, 10 utan nem sokkal vittek le es az 1 oras szopinal kerdeztek, hogy kihopzzak-e)
Nehez ugy zuhanyozni csaszar utan, hogy ne legyen vizes a kotes, de ha szoltam mindig keszsegesen kicsereltek.
Nem tudnak textilpelust adni, csak azt ami a baba feje alatt van. Azt vigyetek.
Ha keritek - foleg elso babasoknak szol - mielott hazamantek elozo nap megmutatjak a furdetest es a koldokcsonk kezelest.
A folyoson levo kozos zuhanyzot akkor vertek szet, mikor ott voltam. Nem tudom milyen lett, de biztos jobb mint volt.
A folyoson levo hutogepek lehet hasznalni, de ra kell irni a cuccotokra a neveteket. Erre a celra erdemes vinni egy feliratozott dobozt, de a nylon zacsko is megteszi.

Ennyi jutott meg eszembe.

Bianka
bianka
 
 


A legfontosabbat elfelejtettem irni. Ha valamit nem tudtok nyugodtan kerdezzetek meg a novereket. Nem fogjak leharapni a fejeteket!
Nekem legalabbis mindig segitettek, pedig nem lehettem konnyu eset.

Udvozlettel,
Bianka
bianka
 
 


Sziasztok!
Megjártam Kép! Mármint a kórházat. A kajcsin kívül minden OK volt, bár szinte semmi nem úgy alakult, ahogy terveztem.
Friss hír: most a folyosói zuhanyzó és WC sokkal csinosabb, mint a szobához tartozó, csak a használt ágytál tartó kukától kissé sajátos szagú az elõtér.
Én vittem egy csomag Domestos fertõtlenítõ törlõkendõt, és kiegészítettem a takarítást.
Amit nem vittem, de néha jól jött volna: sapka Lucinak. A szobánkban ugyanis csak akkor lehetett megmaradni, ha legalább a kis ablakok nyitva voltak, ettõl viszont eléggé huzatos volt a szoba.
Ha sikerül huzamosabb idõt a gép elõtt töltenem, alkotok egy kisregényt a "Születéstörténetek"-be.

Kép
-Ha sikerült föltenni, ilyen volt Luca 1 naposan-

Borcsa
KépKépKép
borsts
 
 


Sziasztok!
Megjártam Kép! Mármint a kórházat. A kajcsin kívül minden OK volt, bár szinte semmi nem úgy alakult, ahogy terveztem.
Friss hír: most a folyosói zuhanyzó és WC sokkal csinosabb, mint a szobához tartozó, csak a használt ágytál tartó kukától kissé sajátos szagú az elõtér.
Én vittem egy csomag Domestos fertõtlenítõ törlõkendõt, és kiegészítettem a takarítást.
Amit nem vittem, de néha jól jött volna: sapka Lucinak. A szobánkban ugyanis csak akkor lehetett megmaradni, ha legalább a kis ablakok nyitva voltak, ettõl viszont eléggé huzatos volt a szoba.
Ha sikerül huzamosabb idõt a gép elõtt töltenem, alkotok egy kisregényt a "Születéstörténetek"-be.

Kép
-Ha sikerült föltenni, ilyen volt Luca 1 naposan-

Borcsa
KépKépKép
borsts
 
 


Oops! Ez kicsit nagy lett! Kép

Borcsa
KépKépKép
borsts
 
 


Kedves Borcsa!

Gratulálok, jó egészséget kívánok Nektek! Baba-mamás szobában voltál?

Kata
FKata
 


Sajnos nem, ez volt az egyik dolog ami nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. De Luca remekül vette az akadályt: harmadnapra menetrend szerint ébredezett, mire a karomba tették. Az egy órás kintlétekbe meg a szopin kívül egy kiadós együtt szundikálás is belefért.

Borcsa
KépKépKép
borsts
 
 


Haho,

Mostanaban senki nem szul itt?

Ha jar erre egy orvos orulnek ha tudna valaszolni egy kerdesemre. Megpedig, egyes korhazakban csaszarmetszes eseten beengedik az apakat a mutoben. A Szabolcs utcaban targyi feltetelek hianyoznak hozza (pl. hely), vagy ez csak hozzaallas kerdese?

Udv,
Bianka
bianka
 
 


Hozzá állás kérdése. Ehez az ÁNTZSz engedélyére lenne ugyan is szükség. A mûtét steriltás egyik alapfeltétele, hogy a mûtõben a lehetõ legkevesebb ember tartózkodjék, minden plusz személy, plusz kockázetot jelent. Ez minden helyiségre igaz (szülõszobára is), de a mûtõre, ahol pl. nyitva van a hasüreg, jelentõs vérzés van fokozottan igaz.
Más:
a szülõszobán is elõfordul, hogy valaki (fõként hozzátartozó) "rosszul lesz": elájul, hány(!), ez a mûtõben különösen kínos.

Ettõl még meg lehetne valósítani, de lehet, hogy túl konzervatívnak látszom, de szerintem elég, ha a hozzátartozó a mûtõ elõtt várja meg a gyereket és anyját.
Dr.Csákány
 


Kedves Csákány Dr!
Pont a napokban vetödött fel bennem is ez a kérdés. Az elsö gyermekem rendesen született meg, de most igen jó eséllyel indulok a császármetszés felé a farfekvése miatt. A férjem már eleve nem szivesen jönne be egy mütétet végignézni, de én sem igazán szeretném, ennek egyik oka éppen a sterilitás. Engem már az is zavart, hogy az elsö szülésemnél a szülésznön nem volt sem maszk és a haja sem volt teljesen lefedve. A férjemre pedig csak egy köpenyt adtak, utcai cipövel nyugodtan bemehetett. Persze lehet, hogy csak én vagyok túl igényes.
Szeretném még megkérdezni, hogy attól, hogy egy baba farfekvésü nehezebb a császármetszést kivitelezni? Például hosszabb vágást kell végezni? Könnyebben sérülhet ettöl a baba, vagy pedig teljen ugyanolyan mint bármelyik más?
Elöre is köszönöm.
Luca
Luca
 


Kedves Csákány Doktor Úr,

Köszönöm a választ. Meg is értem, de azért olyan jó lenne ...
Egyébként ezt én úgy gondoltam, hogy a nõ feje mellett ülhetne a hozzátartozó. Ott nem is lenne talán útban, nem látná a "véres" részleteket, de azért lelki támaszként jelen lenne.
Voltak már ilyen-olyan mûtéteim, de egész más "érzés" ébren végigélni ilyesmit. Ilyenkor nagyon jól jön(ne), ha valaki ott van (lenne).
Bocs a szentimentalizmusért.

Üdv,
Bianka
bianka
 
 


Luca!
Elvileg nincs lényeges különbség.

Bianka!
A "beteg" feje mellett az aneszteziologus (altató orvos és asszisztense) helye van! Ez éppoly fontos mint az opertõr, vagy a mûtõsnõ helye. Egy hasmûtét alatt a beteget ugyancsak körülállják, igeny kevés hely marad ott egy "lábatlankodónak". Esetleg ülhetne távolabb is, de az már nem olyan jó nemigaz?
Dr.Csákány
 


Csákány Dr,

Sok jó ember kis helyen is elfér Kép
Félretéve a tréfát, más kórházakban ezt hogyan oldják meg?

Az nagyon rossz, nekünk kismamáknak, hogy néha választanunk kell a "komfort" és a szakértelem között. Én maximálisan bízom az orvosomban és a kórházban is, de sajnos egy-két dolog hiányzik a Szabolcs utcai kórházból ill. -ban. Én nem vajúdó medencére gondolok, meg egyéb extrákra, hanem például arra, hogy kevés a baba-mama szoba. Császármetszés esetén kizárt a korai mellretétel stb. Pedig szeretnék legközelebb is ott szülni. Habár az még néhány évvel odébb van.

Üdv,
Bianka
bianka
 
 


Bianka!
A tapasztalat szerint nem kevés a baba-mama ágy. A legtöbbször van üres. Ha ugyanis van alternatíva, sokan nem kérik ....
császármetszés után is van lehetõség korai szoptatásra, csak elõtt meg kell beszélni.
dr.Csákány
 


Kedves Gyuri!
Azt szeretném megtudni, hogy a kórháznak van-e arra gyakorlata (vagy ez orvosfüggõ?), hogy mennyi idõ túlhordás után fektetik be a kismamát? Természetesen olyan esetre gondolok, amikor a baba a vizsgálatok alapján jól érzi magát, semmi probléma nincs és nem is volt a terhesség alatt.
Gondolom, ez a kérdés sok kismamát foglalkoztat, hiszen kevés baba születik pont a kiírt napon.
Köszönöm, Dorka

Ui.: remélem, válaszodat már a szülés után fogom tudni csak elolvasni Kép
dorka
 
 


Kedves Dorka!
ált. max. egy hétig hagyjuk "lógva", természetesen kontrol mellett.
Dr.Csákány
 


Kedves Csákány Doktor,

arra lennék kíváncsi, hogy végeznek-e császármetszést a kórházban a Misgav-Ladach módszer szerint?

Köszönöm, Zsuzsu
Névtelen
 


Kedves Zsuzsu!
Igen.
Bár ez egyáltalán nem az az "új" módszer, aminek hirdetik. Régebben szinte ugyanezt a "módszert" Pfannenstiel-nek nevezték, de egy csomó más neve is van.
dr.Csákány
 


Elnezest kerek mindenkitol az off-ert, de csak itt talaltam egy aktiv nogyogyasztKép

Kedves Dr. Csakany!
Lenne egy nogyogyaszati kerdesem. 3 honapja szultem meg a lanyomat, sima, komlikaciomentesnek mondhato huvelyi szulessel. Gatmetszes volt, ill. valszin kis huvelyi repedes is /csak a 6 hetes kontrollnal mondta fogadott orvosom, mikor rakerdeztem. Szerinte ez szinte mindig megtortenik, kisebb-nagyobb serules mindig van(?!) / Talan az okozott kisebb gondot a varrasnal, hogy erosen vereztem, orvosom szavai szerint: ahova bökök, ott verzik.
A problemam: minap elkezdtem verezni /amit furcsalltam, mert szoptatok rendesen/, raadasul nagyon "friss" vernek tunt. Nagy tornamutatvanyok kozben megneztem, mi is a helyzet, hat egy bõrdarabot lattam ficegni ott, ahol nem kene lennie. Gyorsan el dokimhoz, aki mondta, polipom van, le is szedte ott azonnal, igaz, "lapiszozott" is, mert megint vereztem erosen. Szoval a kerdes: normalis-e, hogy polipom nott csak ugy? Vagy esetleg nem megfelelo varras is elosegitette? Es hogy ezt a 6 hetes kontrollnal nem kellett volna eszrevennie?

Koszonom elore is a valaszat, tobbiektol megegyszer elnezest es kellemes babavarast /uuugy hianyzik mar most a kismamasagKép/
Ildiko
Ildiko
afonya
 
 


Ildikó!
Kösz a bizalmat, de így elég nehéz konkrétan válaszolni.(merthogy látni kellett volna)
Szoptatás alatt mindenféle vérzés lehet normális (már ami a méhbõl jön)
A polip akkor polip, ha szövettani vizsgálat igazolja (addig gyanú, perzse rutinos ember nem szokott tévedni) Ez azonban a leírás szerint nem annyira polipnak, mint a köznyelv szerint "vadhus"-nak tünik, ami nem más sarjszövet a varratok helyén, minden esetre nem tünik veszélyesnek. A 6 hetes kontrolnál nem volt még - ez valószínû.
Sorry a sok bizonytalanságért, de hát látatlanban az ember csak esélyekrõl tud beszélni.
üdv
csmgy
dr.Csákány
 


Koszonom a gyors valaszt, tudtam, hogy nehez kerdes igy messzirolKép Orvoscseren gondolkodtam, es ha egyertelmuen negativ valasza lett volna az orvosra nezve, akkor befolyasolt volna... igy nem jutottam elobbre, vegulis szerencsereKép
Megegyszer koszonet.
Ildiko
afonya
 
 


Nemrégiben feltette valaki a kérdést: mostanában senki sem szül a Szabolcs utcában? Jelentem, mi szültünk, méghozzá másodjára. Mégis, mintha egy másik kórházba kerültünk volna. Akit érdekel, még anno én nyitottam ezt a topicot, az elsõ hozzászólások közt megtalálható az akkori véleményem. Ez most gyökeresen megváltozott...gyökeresen, igen, talán nem túlzás ez a kifejezés. Persze sok minden múlt azon is, hogy némi gyakorlattal vágtunk bele a második szülésbe és kórházi tartózkodásba, de mégis!
A szülés maga is kicsit más volt. Mindenki kérdezi, ugye könnyebb a második? Hát nem! A második igenis nehezebb, de rövidebb. Nehezebb, mégpedig azért, mert az ember lánya mindenféle okosságokkal és rémsztorikkal felvértezve érkezik a szülõszobára. Sõt, nekem már hetekkel a szülés elõtt konkrét félelmeim voltak mindenféle köldökzsinór elõreeséstõl és egyéb szörnyûségektõl. Nem a fájdalomtól féltem (különben is EDA-val szültem most is), hanem a legkülönfélébb, de annál ritkább komplikációktól (Csákány doktor úr a megmondhatója J ).
Ezen felül féltem még a szülés utáni néhány naptól, héttõl. Megkockáztatom, hogy nekem rosszabb, nehezebb volt múltkor is és talán most is a szülés utáni gyermekágy. Amikor az ember bizonyos testtájai igen meggyötört állapotban vannak…szóval akkor nem vágyik másra, mint fájdalommentes ülésre, fekvésre, alvásra. Persze lehet fájdalomcsillapítót kérni, fel is ajánlották, de azért annyira nem fáj, inkább felettébb kellemetlen. És akkor arra vágyik még az ember, hogy hagyják békén, persze közben ugrálják körül. Sajnos a kórház nem a nyugalom szigete, de ez érthetõ is.
De menjük sorjában:
Nagyon féltem, hogy amikor majd beindul a szülésem, akkor nem lesz bent a választott orvosom. Minthogy vasárnap reggel döntöttünk úgy, hogy megnézetjük, vajon nem a magzatvíz szivárog-e szombat óta, nem sok esélyt láttam arra, hogy Gáti professzor urat ott találjuk. Nem is kérdezgettem, hogy bent van-e, hanem rögtön az osztályos nõvért keresetük. Õ továbbadott egy szülésznõnek, aki felvette az adataimat (egy részét), majd hívta az ügyeletes orvost. A kapuban lévõ tábláról leolvastam, kik az ügyeletesek, és az egyik név ismerõs volt az ultrahangról. Reménykedtem, õt érik utol, de nem így történt. Egy fiatal orvos érkezett, akit arcról ugyan ismertem az elõzõ kórházi benntartózkodásból, de mégis idegen volt számomra. Ezzel együtt semmi borzasztót nem találtam abban, hogy õ vizsgált meg. Az egyetlen furcsa az volt, hogy miután megvizsgált folytatta az adataim rögzítését, de arról egy szót sem szólt, hogy akkor most ez magzatvíz vagy sem. Úgy kellett kérdezgetnem, mégis mi a véleménye. Azt mondta, hogy nem tudja, menjek fel a szülõszobára, majd ott megvizsgál megint (???). Még annyit hozzátett, hogy meztelenül feküdjek fel majd az ágyra. Míg a vizsgálóból a liftig értem, gyorsan tájékoztattam a férjemet, hogy még semmi nem biztos, majd értesítik a szülõszobáról. Várjon itt a másodikon. Csak reménykedtem, hogy lesz valaki, aki tényleg elmondja majd neki, hogy mire készüljön.
Felértem a szülõszobára, ahol végül is kedvesen fogadtak, csak éppen nem mutatkozott be az, akit ott találtam. Fogalmam sem volt róla, hogy õ nõvér, szülésznõ, neki kell-e beszámolnom, hogy mit keresek itt a szülõszobán. Amúgy sem tudtam volna beszámolni, minthogy én sem tudtam, hogy tulajdonképpen miért is vagyok ott.
Annyit mondtam, hogy talán a magzatvíz szivárog, talán szülni jöttem, talán felér az az orvos aki megvizsgált és akkor talán kiderül valami. Azt még megkérdeztem, hogy levegyem-e a kórházi hálóinget, mert az orvos azt mondta, hogy meztelenül feküdjek fel az ágyra. Kiderült, hogy ez bugyi és betétmentességet jelent csupán. Megnyugodtam, hogy mégsem olyan megalázó a helyzet.
Az viszont nagyon kellemesen érintett, hogy ugyanarra az ágyra kerültem, mint két éve Kristóffal. Végre valami biztonságot adó érzés kerített hatalmába. Véglegesen akkor nyugodtam meg, amikor legnagyobb meglepetésemre Gáti prof. jelent meg az ajtóban. Kiderült, hogy éppen két kismamát engedett haza, ezért itt volt a kórházban!
Megvizsgált és megállapította, hogy ez minden kétséget kizáróan magzatvíz. Meg is repesztette a burkot (ez iszonyatosan fájt, pedig errõl még nem hallottam rémtörténeteket), de nem sikerült teljesen. Maradt egy kis buroksapka a baba feje elõtt. Ezt késõbbre hagyta, majd ha hat az EDA.
A CTG fájásokat jelzett, így kaptam oxytocint, és mivel nem ittam elõzõ este óta, így infúziót is. Ettõl kezdve persze már nem kelhettem fel, csak egy pisilésre az EDA elõtt. Ja, majd elfelejtettem, az elõkészítés minden gyönyörén átestem. Nem volt kellemes, de kibírható, nem is számítottam másra. A szülésznõ nagyon kíméletes és kedves volt közben.
Idõvel beindultak a fájások is, így kértem az EDA-t. A csövet már korábban bekötötték (sajnos nem tudom az aneszteziológus nevét, mert bár õ bemutatkozott, de külföldi lévén valami olyan furcsa neve volt, hogy nem tudtuk megjegyezni meg érteni sem igazán). Õ is nagyon kedves volt, végig mondta, hogy most mit csinál, mit érzek majd. Mindenkit csak biztatni tudok az EDA-ra, mert egyáltalán nem borzasztó (legfeljebb a tudat), hogy az ember hátába böknek. Viszont utána kimondhatatlanul jó, hogy már nem fáj semmi. Most nem zsibbadt el a lábam, így tudtam mozogni, csak éppen fájdalommentesen vajúdtam. (Elsõ szülésemnél kicsit mélyebbre mehetett a tû, mert ott bizony nem éreztem semmit).
Az oxytocint fél egykor kötötték be, és fél négykor már próbanyomást rendelt az orvosom. Igazán gyors szülés volt!
És most, hogy hagytak valamit éreznem a végén… leírhatatlan a Nagy Bluggy! Csak potyogtak a könnyeim, annyira mindent felülmúló érzés volt. Aztán közvetlenül a hasamra tette a szülésznõ a babát (köszönet érte, mert Kristófot csak bebugyolálva kaptam meg annak idején), és ott kapálózott, vernyákolt (lehet, hogy ez a szó stílustörés, de szerintem nincs jobb szó egy újszülött hangadására, ha mégoly gyönyörû is hallgatni) véresen, maszatosan a hasamon.
A férjem fotózott, de a köldökzsinórt nem akarta elvágni. Azt mondta, nem akarja õ elszakítani az anyjától a gyereket, és kilökni õt az életbe. Megtette hát a szülésznõ. Aztán jött a mosdás, méretvétel: 3995 g, 58 cm és 35 cm fejkörfogat.
Az orvosom és a szülésznõ gratuláltak, mi pedig határtalanul boldogok voltunk. Teljesen más érzés másodszorra is szülõvé válni. Én sokkal mélyebben éltem meg ezt a szülést, mint az elõzõt.
Míg összevarrtak (sajnos vágni kellett ismét), újabb fájdalomcsillapítót kaptam. Nem is éreztem semmit a varrásból. Utána viszont kétszer is rosszul lettem. Állítólag kicsit több fájdalomcsillapítót kaptam végül, mint amennyit a szervezetem üdvözítõnek talált volna. Sajnos emiatt csak másfél órával késõbb tudtam mellre tenni Bálintot, de emiatt legalább módja volt a férjemnek kettesben ölelkezni a kisfiával. Nekem ez a látvány megérte a két rosszullétet.
Szerencsére aznap csak egy másik baba született, csakúgy, mint Kristóf születésekor, most is elõttünk egy órával szült meg egy másik asszony. Ezúton is gratulálunk nekik, velük voltunk, rájuk gondoltunk, míg hallottuk a kis nyögéseket, majd a baba (Patrik) hangját, amikor felsírt.
A két órás pihenõ után levittek a gyermekágyas osztályra. És itt szeretném megköszönni egy kedves úr munkáját (sajnos csak a becenevét hallottuk, azt viszont sokszor, mert mindenhova õt hívták a szülõszobán: Tehát, kedves Golyó, nagyon köszönjük, hogy olyan természetességgel tudott segíteni a szülés körül. Nem éreztük kínosnak, hogy vér és könnyek között még egy ember dolgozik körülöttünk, pakol, kötözi ki a lábam, segíti alám a betétet. Majd szegény kénytelen volt megemelni a röpke 80 kilómat, de ezt is kedélyesen tudta tenni. Ezek után pedig minden nap benézett a szobába egy köszönés erejéig, és megkérdezte mindig, hogy hogy vagyunk. Sajnos elköszönni nem tudtunk tõle, mert nem találtuk).
Kétágyas szobába kerültem, ráadásul egyedül is voltam, ami az elsõ nap nagyon jól esett, mert nem kellett visszafognom magam, ha a fájdalomtól nyögni támadt kedvem. Másnaptól már volt szobatársam, de ez már akkor jól esett.
Az osztályos nõvéreket mintha kicserélték volna két év óta (talán részben így is történt), mert egyszerûen összehasonlíthatatlanul kedvesebb emberekkel találkoztam. Az elsõ este egy fiatal nõvér volt ügyeletben (bocsánat, de az õ nevét sem tudom), aki mindent megtett, hogy jobban érezzem magam. Elõször is elnézték, hogy a szûk család néhány percre bejött a szobába gratulálni, meglesni a babánkat. Aztán pedig mindenben segítettek. Azonnal kaptam új lepedõt, ahogy véres lett az elõzõ. Kedvesen ajánlkozott, hogy bátran szóljak, ha pisilnem kell. Bármikor jön. Szegényt valamikor egy óra körül riasztottam, mégis mosolyogva jött. Mikor megköszöntem, azt mondta: ez természetes! Ez a munkája. Nem gyõztem csodálkozni, hogy mi történt ebben a kórházban? Hát mégis vannak még hivatástudatból dolgozó nõvérek!
Másnap reggel is kaptam tiszta hálóinget, lepedõt, és ezen túl minden reggel és este megkérdezték, hogy tiszta-e a lepedõnk.
A gátkezelés sem maradt el, sõt, szintén reggel-este mindenkit hívtak.
A napok folyamán rá kellett jönnünk, az osztályos nõvéreknek lelke van, és õt Dobiásné Katinak hívják. Õ mindig jókedvûen köszöntött minket reggelente, megkérdezte, hogy hogy vagyunk, van-e valamire szükségünk. Kicsit a mamánkként viselkedett, ami nagyon jól esett abban a kiszolgáltatott helyzetben. Nagyon sokat jelentett, hogy amikor látta szememben az aggodalmat, a varratszedésre készülõdve, akkor biztatott, majd végig fogta a kezem. Azt hiszem, ezt nem sokan tették volna meg.(Mi voltunk az õ Babái, amiért hálásan gondolok rá, és üzenem neki, hogy nagyon köszönöm, köszönjük amit a "betegekért" tesz. Kívánom, hogy még sokáig bírja ilyen lelkesedéssel! Ja, és várjon minket vissza, ha megyünk harmadszor is oda szülni Kép ).
Amúgy a kórházi délelõttök iszonyúan zsúfoltan teltek, mintha valami információs pultnál ültünk volna. Fél hatkor nyílt az ajtó elõször, ekkor hozta Kati nõvér a lázmérõt. Úgy fél óra múlva begyûjtötte a lázmérõket. Fél hétkor hozták a babákat. Hétkor jött az elsõ vizit, majd ezt követte a reggeli. Kilenckor érkezett a nagyvizit (a rádiótelefonokat mindig engedelmesen kikapcsoltuk Kép ). Utána hamarosan jött a gyerekorvos is vizitelni, majd a védõnõ és az elsõ két napban az anyakönyvvezetõ. Egyik nap vért vettek, másik nap vérnyomást mértek. Volt program bõven. Pihenésre csak délután számíthattunk, mert mire minden vizit lement, addigra dél lett, jött az ebéd, meg az ebédidõs látogatók. Ez nem igazi látogatási idõ, csak azt hiszem, mindenki tudja a kórházban, hogy a roborálónak nevezett kórházi koszttól bizony nem igen indul be az anyukák teje.
Délután aztán tényleg lehetett pihenni is, bár ugye azt tudni kell, hogy napjában 3-4 zuhanyzást is illik (meg jól is esik) beiktatni a programba. És minthogy ez nem egy rövid mûvelet, hiszen járni is alig tud az ember, nemhogy féllábon egyensúlyozni a zuhanyzóban, míg megérkezik a melegvíz. Hát, igen a zuhanyzók és vécék állapota nem sokat változott. Azért legalább kosz nincs! Sajnos a vakolat mállik, az ágytálmosó büdös, és az egész zuhanyzó akkora, hogy csak egy kisszék fér el benne, amire nem igen van gusztusa az embernek a ruháit letenni (meg minden egyéb cuccát), de nincs más. Jó lenne, valamilyen fogast szerelni az ajtóra vagy a falra, hogy legalább egy zacskóban fel lehessen akasztani a hálóinget, a melltartót, a tiszta betétet, a piperetáskát és a törülközõt. Én például eleve két törülközõt használtam, egyet általános törölközésre, a másikat kimondottan az intim területekre. Hát ezt igen nehéz szívvel tettem arra a kétes kinézetû székecskére. Nem annyira volt higiénikus!
Viszont a szobában a mosdónál volt kézfertõtlenítõ folyadék. Ez igazán jó dolog!
A szobában volt továbbá kiskád is, amiben elvileg lehetne fürdetni a babákat, sõt még a kád fölött hõsugárzó is volt, mégsem használható. Állítólag nem adottak a feltételek. Nem tudom, hogy még milyen feltételeknek kéne adottnak lenniük, mert erre a csecsemõsnõvér sem tudott választ adni. Neki is csak ezt mondták. Viszont azt elmondta, hogy ha kérjük, akkor meg lehet nézni egy fürdetést a csecsemõosztályon, csak egyeztetni kell a nõvérekkel.
Az egyik reggel bejött egy nõvér hozzánk, és megkérdezte, hogy mi a véleményünk róluk. Mármint a csecsemõsökrõl. Szegénynek a nyakába zúdítottuk minden véleményünket, pedig nem igazán õt illette volna. Mert ami nem változott két év óta, az a csecsemõosztály. Bár állítólag sok mindenre nyílna lehetõség, ha a mamák érdeklõdnének pl. fürdetés. Csakhát kérdem én, honnét vegye a bátorságot egy elõször szült anyuka, hogy ilyesmivel zaklassa az amúgy sem mosolygós, nem kedves csecsemõsöket. A csecsemõosztály szentéjének ajtaja gyakran zárva van, azon belépni tilos. A küszöbrõl kiabálva lehet némelyik nõvérrel csak társalogni. Volt olyan, hogy kopogtam, nem jött válasz, de mivel hallottam, hogy bent vannak, hát idõvel benyitottam. Úgy lekapott a tíz körmömrõl a nõvér, hogy csak azért nem szóltam vissza, mert épp igen jó kedvem volt. "Mamácska, kopogjon legalább vagy valami! Éppen öltöztem!". Ami azt illeti kopogtam, és valóban, mikor benyitottam, láttam hátulról a melltartójának a pántját. Bocs, de kissé röhejes, hogy azon az osztályon, ahol a nõk gyakran kiterítve fekszenek, majdnem mindenüket láthatja bárki, szóval ott nem hiszem, hogy problémázni kellene ilyesmin.
De folytatva, a csecsemõosztályra nem lehet belépni, mindig rohannak a nõvérek odabent (ez nem az õ hibájuk, nyilván kevesen vannak sok babára), egyszerûen nincs lehetõség nyugodtan kérdezni, illetve fel sem merül bennünk, hogy kérdezni is lehetne. Meg egy elõször szülõ nõ még odáig sem jut el, hogy mit is kéne kérdezni, annyira bizonytalan magában, meg abban, hogy mit illenék már tudnia, mi az amivel leégeti magát, hogy még ezt sem tudja.
Megint csak a fixa ideámat fogom elõvenni: mi lenne, ha kiadna a kórház egy brossúrát (állítólag van valami hasonló), amiben mindenrõl tájékoztatnának elõre. Mondjuk ezt be lehetne szerezni például az ultrahangon vagy a CTG-n, hiszen ott minden kismama megfordul néhányszor még szülés elõtt. Abban benne lehetne a látogatási idõtõl kezdve a napirenden át, hogy mit kell ebbe a kórházba hozni, mit ad a kórház, egészen addig, hogy milyen lehetõségek vannak a babaápolás megtanulására (fürdetés megnézése, mellszívó kölcsönkérése, saját mellszívó sterilizálásának kérése stb.). Meglepõ dolgok bírnak kiderülni, például a szobatársam teljesen meg volt rökönyödve, hogy poharat és evõeszközt neki kell hozni, viszont kellemes meglepetésként érte, hogy pelenkát és gyerekruhát a kórház ad. Mert ez minden kórházban másként van.
Visszatérve a kórházban töltött idõre: nagyon sokat számított, hogy már nem elõször voltam ott, valamint az, hogy elég sok orvost "megismertem" az elõzõ szülésemnek, a mostani terhesgondozásomnak és az internetnek köszönhetõen. Igazán jó volt a reggeli vizitek alkalmával ismerõs arcokkal találkozni. Jól esett, mikor gratuláltak a babához (bár ezt mindenkinek mondták, de nekem többletjelentése is volt).

Szóval köszönet az ultrahangosoknak, a CTG-s nõvérnek, Hajdú doktornõnek, Csákány doktor úrnak, Kiss Szilvia szülésznõnek, az aneszteziológus doktornõnek, "Golyónak", Kati nõvérnek, Györ(n)gyi nõvérnek és persze orvosomnak, Gáti professzor úrnak, hogy felejthetetlenül szép élménnyé tették a terhességemet, a szülést és a kórházi tartózkodást!

Ui. remélem, nem hagytam ki semmit az élménybeszámolóból, ha mégis, akkor majd késõbb hozzátoldom. Amúgy is elég hosszúra sikeredett J Bocsánat, hogy ilyen sokáig váratott magára ez az írás, de még mindig kicsit nehezen ülök, meg hát két gyerek az nem piskóta Kép
Már tudom is, mit fogok még legközelebb leírni: a "csecsemõk és a tea".
dorka
 
 


Kép
dorka
 
 


Még néhány kép rólunk:
Szeredás Bálint Kende
2002. szeptember 1. (naná, hogy pedagógus szülõk porntya)
3995g 58cm 35cm fejkf. 9/10 Apgar

Kép
Kép
Kép
Dorka
 


Kép
a lényeg kicsit nagyobban is Kép
dorka
 
 


Na, jó, majd legközelebb jobban sikerül. Bocs, ez túl nagy felbontású lett Kép
dorka
 
 


Kösz Dorka, ez azért jól esett.
dr.Csákány
 


Köszönjük szépen Dorka,nagyon boldog babázástKép)))

Dobiás Kati
Névtelen
 


Örülök, hogy a köszönetnyilvánításom megtalálta az érintetteket! De ez nem valami dörgölõzés akart lenni, komolyan gondoltam! Kép

A babázás igazi boldogság, én már el is felejtettem, hogy ilyen jó egy kisbabával. A nagyobb most három napig a nagyszülõknél élvezkedik, így mi most napközben kettesben lehetünk Bálinttal. Most végre lelekiismeret-furdalás nélkül magamhoz ölelhetem, mosolyoghatok rá, gügyöghetek vele, nem kell attól tartanom, hogy a nagyobb lelkét döfködöm egy tõrrel. (rendszerint õ ezt vagy rajtam torolja meg, mondjuk nem bújik hozzám vagy Bálinton, egy jól irányzott jobb egyenes képében. Bálint csak elõször lepõdött meg, azóta már nem is sír ilyenkor.)
Amúgy már kezdik egymást megszokni. Megvolt az elsõ játszóterezés is hármasban. Bálint végig szunyált, ajtótól ajtóig aludt, így az etetéssel sem volt gond (kicsit hideg van már a szabadtéri szoptatáshoz), Kristóf meg végre visszakapta a mamáját néhány órára, csak vele hintáztam, csúszdáztam. (Bocs, ez egy másik topic témája!)

Ígértem némi kiegészítést még a csecsemõs osztályról, amit talán most hagynak a gyerekeim végigírni Kép

Most, amikor újra reneszánszát éli a szoptatás, akkor igazán nem értem, hogy egy kórház csecsemõs nõvérei és gyermekorvosai hogy nem tudnak váltani vagy legalább kicsit alkalmazkodni.
A házi gyerekorvosunk azt mondta, hogy pár perces szakmai beszélgetés után meg tudja mondani, hogy melyik nõvér (gyerekorvos) milyen iskolán nevelkedett. De kérdem én, õ miért tudott disztingválni, fejlõdni? Õ sem tegnap végezte az orvosit és nem a mai kismamaújságot olvassa.
Történt ugyanis, hogy a kórházi szokásnak megfelelõen minden reggel 8 körül érkezett a teajárat. Minden kismamának a figyelmébe ajánlották, hogy itt a teásüveg, tessék a babával megitatni estig a tartalmát (amúgy brutális méretû cumival). Mindegy volt, hogy egy napja szült vagy három, senki sem kérdezte, hogy mennyi teje van az anyukának, senki sem ajánlotta, hogy ugyan mérjük már le, mennyit is eszik, mielõtt teát nyomnánk a szájába. (Cukros tea!!!! Mit vétett az a gyerek? Könyörgöm, azt még megértem, hogy kell a folyadékpótlás bizonyos esetekben, de miért tea és cukor, miért nem forraltvíz?)

Szegény nõvéreknek biztosan utasításba is adják, hogy fontos meggyõzni a kismamákat a teáztatásról, bár egyes nõvérek egész a kioktatásomig elmentek ezügyben.
Egyikük személyes sértésnek vette, hogy nem sikerült meggyõznie. Annyira felizgatta magát, hogy a végén megszántam, és megígértem, majd a gyerekorvossal megbeszélem, ha jön vizitelni.
Na, több se kellett, a gyerekorvos már úgy nyitott be a szobánkba, hogy a folyadékpótlás rendkívül fontos (én ezt másként tanultam! Úgy tudom, a természet fantasztikusan kitalálta ezt is, az elsõ két napban elég az anya elõteje a baba számára. Még az az elõnyünk is megvan a természeti népekkel szemben, hogy ha besárgulás fenyegetné a gyereket, vagy kiszáradás, akkor bármikor kinyithatom a vízcsapot és forralhatok vizet.)
A csecsemõs nõvér jól felfûtötte az orvost, így a háttérbõl elégedetten nézett rám szigorú szemeivel. Az orvos békülékenyebb volt, végülis abban maradtunk, hogy megmérjük, mennyit is eszik az én két és fél napos porontyom. De azért a lelkemre kötötte, a mai teát nyomjam csak bele a gyerekembe (bocs, de nem tettem). Mondtam, hogy az elõzõ gyerekemnek sem adtam a kórházban sem teát (meleg május volt, elsõ gyerek, de nem sárgult, elégedett kerek pofival szopizta az elõtejemet). Csodálkozott, hogy pedig itt mindig adnak, mondtam, hogy az lehet, éjjel nem láthatok be a titokszobába, de nappal bizony semmi tea nem volt. Hitetlenkedve csóválta a fejét.
Minden esetre a következõ etetésnél méretet vettünk a gyerekrõl elõtte és utána... Lett is nagy meglepetés, mert 70 ml-t kortyantott egy evésre. Majd még lefejtem ugyanazt a mellemet, és láss csodát, még 50 ml kifejhetõ volt.
Másnap nem jött a teajárat...

Nem tartom magam fanatikusnak, nem vagyok sem a kórház, de legkevésbé a saját gyerekem ellensége. Nem akartam sem a nõvért sem pedig az orvost meggyõzni az igazamról (ahogy õk tették a saját igaznak vélt véleményükkel), láthatták volna, hogy felelõséggel gondolkozom, de legalább feltételezhették volna. Lehetne ezt valahogy rugalmasabban kezelni?

Apropó, rugalmas kezelés. Minden etetés után fejtem. Volt, hogy estére legalább 150 ml összegyûlt. Állítólag oda is adták a babámnak, de nem volt meggyõzõ ahogy ezt mondták. Sosem tudhattam biztosan, éjjel mi történik a csecsemõosztályon.

Egyik reggel megesett egy érdekes történet, amibõl kiderült, megszélcsövezték a gyerekemet, amit máig sem értek, miért tettek. Illetve sejtem, nagyon sírt, mert állítólag fájt a pocija. Nos, én ezt a brutális módszert eléggé elítélem. Mennyivel jobb lett volna, ha inkább felkeltenek, hogy sétálgassak vele, simogassam a pocakját, tartsam kicsit hason vagy függõlegesen, ahogy neki jobb...
Jó, ez lehet, hogy elképzelhetetlenül nagy kérés. Már mindegy is.
Az érdekes történet viszont mégis tanulságos. Semmi esetre sem szeretném, ha ebbõl bárkinek baja esne, úgyhogy még utalni sem szeretnék az adott nõvérre.
Szóval szobatársamnak estére lövellt be a melle, ezért kérte az éjszakás csecsemõst, hogy ha a baba felsírna, akkor ébressze õt fel, kimegy és megszoptatja, fejni nem akar.
Valamikor fél három körül hozták is a babáját, õ megszoptatta, majd visszavitte. Fél ötkor ismét nyílt a kórterem ajtaja. A nõvér ismét hozta a babát. Erre kicsit én is felébredtem, hallottam, ahogy tájékoztatják a szobatársamat, hogy hasmenése van a babának, igyekezzen ilyen-olyan dolgokat nem enni.
Ajtó becsuk, szobatársam szoptat. Kis idõ múlva hallom, hogy nyílik az ajtó, kimegy.
Egy perc múlva kivágódik az ajtó, felém tart a csecsemõs nõvér, karján a gyerekemmel. Akkor most megszoptatja, vagy tegyem a kiskosárba? - kérdezi. Nézem bambán az órát, nem értem. Aztán jön a magyarázat, bocsánatkérés.
Történt ugyanis, hogy a szobatársam mellre tette a gyerekét, de az csak cummogott, nem akart enni, pedig éber volt. Biztatás képpen megsimogatta a buksiját, majd ijedten rohant ki a folyosói fényre. Kiderült, hogy nem a saját babáját kapta, hanem Bálintot.
Milyen klassz a természet, hogy a baba is megérezte, ez nem a saját mamája cicije (utána tõlem hatalmasakat kortyolt), és a mama is megérezte, meg a hajtömegrõl meg is gyõzõdött róla, ez nem az õ babája! Kép
Nem csináltun patáliát, tulajdonképpen ez egy kedves történet, de rosszabbul is elsülhetett volna. Mondjuk, ha a szobatársam nem egy folyton tisztálkodó, kedves nõ lett volna... Kicsit morcos lettem volna, ha meglátom valaki idegen kezében a gyerekemet. Így jót nevettünk, majd vígan szoptattunk a hajnali sötétben.
Kiderült, hogy az egész azért történt, mert nem tisztázott, a kórtermeken belül honnét kezdõdik az ágyak számozása. Így nem lehet tudni, hogy az egyeske az ablaknál fekszik vagy az ajtónál. Mondjuk a klasszikus esetben, amikor egyeske ápolja ketteskét, tök mindegy, de a szülészeten ez azért enyhén ciki.

Valószínûleg tényleg kevés nõvér lehet sok gyerekre, ezért is kaotikus néha a helyzet. Az egyik nap (gondolom valami front lehetett) sorra születtek a gyerekek. Négy császár, két normál, egy koraszülött ikerpár...
A látogatási idõ után mentem a gyerekemért, már éhes lehet, gondoltam, meg a mellem is feszült a sok tejtõl. Mikor odaértem, a csecsemõosztály ajtaja (legnagyobb meglepetésemre) tárva-nyitva. De jó, gondoltam, végre meglátom, hol is lakik éjjelente a babám. Igen ám, de az osztályon egyetlen koszos szerelõruhában ténykedõ férfit találtam az üvöltõ csecsemõk között. Ahova mi még kórházi hálóingben sem mehetünk be, ott egy számomra idegen férfi szereli a mosdó feletti polcot.
A gyerekem üvöltött, ahogy számítottam is. De nem õ volt az egyetlen. Az inkubátorban is volt baba. Nõvér sehol. Egyre idegesebben ácsorogtam az ajtóban, csorgott a tejem a babasírástól, de nem mertem bemenni, elhozni a babámat. Legalább öt percet álldogáltam, benéztem mindkét ajtón, sehol a nõvér, tele a gyerekosztály, tehát nem éppen osztják a babákat. Nem értettem. Végül úgy döntöttem, nem hagyom tovább sírni, kitoltam a kiskocsiban (még jó, hogy abban volt, nem a helyén). Rémisztõ volt, hogy akár idegenként bejöhetnék, felkaphatnám a legszimpatikusabb babát, majd távozhatnék anélkül, hogy bárki is észrevenné. Döbbenet! (Hallottam, hogy nincs portaszolgálat, mert nincs pénz. Talán, ha egyszer eltûnik egy gyerek, akkor lesz pénz is.)
Végül a jóérzés arra késztetett, hogy legalább az osztályos nõvérek ajtaján bekopogjak, és nekik elmondjam, hogy elhoztam a gyerekem, ha bárki is keresné. Amúgy szerintem nem keresték volna, át sem látták, melyik gyerek van bent és kint. Errõl nem kellene valami jelenléti ívet vezetni??? Kellemetlen lenne, ha a szoptatási idõben derülne ki, valaki hiányzik.
Amúgy nem csak én jártam így, a szobatársam, mint késõbb kiderült, elõttem már lejátszotta ezt a történetet, csak õ végül nem merte kihozni a babáját, mert a legbelsõ kocsiban feküdt. Kivárta, míg megjött a nõvér.
Mindezt azért írtam csak le, mert kétségbeejt az egészségügy helyzete, hogy ennyire nincs pénz, meg nincs munkaerõ... Nem tudom, hogy éppen ki az intézmény pénzjuttatója, mindenhatója, de érdemes lenne ezeket a történeteket elmesélni neki.

Volt még más is:
Ugyanezen a zsúfolt napon az egyik etetés után bevittem a lefejt tejet, hogy tegyék hozzá az elõzõekben lefejthez.
(jaj, nem ide tartozik, de például azt sem tudom, hogy éjjel mit kapnak a babák enni? Tápszert, anyatejet a gyûjtõbõl, teát? Errõl soha senki nem beszélt az anyukáknak, mintha titok lenne.)
Szóval, hogy egyik szavamat a másikba öltsem,a bevitt tejet oda akartam adni az egyik nõvérnek. Õ azt mondta, hogy most nem ér rá, tegyem csak le az íróasztalra. Nagyon kevéskét fejtem akkor, éppcsak lötyögött a kézifejõ alján. (Ebbõl a típusú fejõbõl csak ez volt, amúgy nagyon jó, hogy ezt el lehetett kérni, ki lehetett próbálni. Itthon vettem is egy ugyanilyet). Én kicsit félve, de letettem.
Délután, amikor az elõzõ ominózus nõvérhiányos eset zajlott, láttam, hogy a fejõ még mindig ugyanott van, ahová én tettem. Csak reménykedni tudtam, nem öntik hozzá az eddig lefejtekhez. Bár tulajdonképpen nem valószínû, mert a nõvér rám sem nézett, hogy ki vagyok, meg sem kérdezte, hogy kinek hoztam a tejet. Ezért is furcsa, hogy vajon mi lesz ezekkel a tejekkel. Lehet, hogy összeöntik??? Többször is megesett, hogy a kórteremhez vezetõ úton döbbentem rá, meg sem mondtam, hogy melyik babának gyûjtöm, fejem a tejet. Nem hinném, hogy minden nõvér megismert és tudta, hogy igen, ez az anyuka Bálintkának az anyukája.

Most, hogy leírtam mindezt, félek, hogy megint a nõvérek fognak rám haragudni. Pedig javarészt nem rajtuk múlik a dolog. Van persze, ami igen. Én a csecsemõosztályon egyetlen mosolygós nõvérrel találkoztam csupán. Õ kézbe vette a hosszú percek óta bömbölõket, beszólt, hogy ha elment a látogató, akkor vigyem vissza a gyereket, mert már sír, stb.

Ami viszont nagyon jó élmény, most is és annak idején Kristófnál is megható volt, hogy a mamák elõtt öltöztetik fel a hazabocsájtott babákat. Az elsõ igazi ruhájukat kis szertartás keretében, a szülõk elõtt húzzák fel. Lehet, hogy szentimentális tyúk vagyok, de most is könnyek mögül lestem, ahogy végre kimehet a valós életbe. Ez is egy mérföldkõ a közös életünkben.

És, hogy ne csak szapuljak:
a kórteremben lévõ kádak ragyogtak (ezért is nehéz volt megérteni, milyen feltétel nem adott a kinti fürdetéshez), nem úgy, mint két évvel ezelõtt. A csecsemõs nõvérek minden nap lemosták fertõtlenítõvel a pelenkázót, megkérdezték, nincs-e valamire szükségünk, van-e kérdésünk. Hogy a legtöbb anyukának (véleményem szerint) miért nincsen kérdése, azt az elõzõ szösszenetemben már leírtam.
És ezúton kérem a csecsemõs nõvéreket, ne vegyék zokon, ha egy tapasztaltabb édesanya másként gondolkozik, mint a tankönyvek. Mert hû de más az élet, mint a papíron. Érdekes volt látni, azok a nõvérek, akiknek még nem túl nagy a gyerekük ill. van egyáltalán gyerekük, teljesen másként állnak hozzá a mamákhoz és a babákhoz. Bízzanak az édesanyák ösztöneiben, és vegyék figyelembe, mérlegeljék, hogy ki, milyen ember. Azért az már messzirõl látszik, ha valaki mérhetetlenül bizonytalan, bátortalan. Nem tud dolgokat, de kérdezni meg nem mer. Rendkívül fontos az egészségügyben (ha már pénz nincs) az empátia. Ezzel annyi minden, amúgy pénzkérdésnek hitt dolog enyhíthetõ, esetenként megoldható. Túl idealista lennék??? Szívesen várom a véleményeket!
dorka
 
 


kedves Szeredás anyuka!
Ha ennyire negativ élményeid vannak a Szabolcs utcai kórházról akkor harmadszorra miért akarsz ott szülni?
Én kettõt szültem ott és nyugodt szivvel mondhatom,hogy
meg voltam elégedve!Szerintem a csecsemõsök profi nõvérek!
Persze az osztályos nõvérek is mindent megtesznek a
betegért!És nemcsak Dóbiásné Kati dolgozik az osztályon!!!
Különben más kórházban sem jobb a helyzet.

Sziasztok:Lívia
Lívia
 


Kedves Lívia!
Ennyire negatív??? Olvastad az elõzõt is? Úgy látom, igen,akkor pedig nem értem az ennyire negatív kérdést.
Amit a másodikban leírtam, azok pedig megtörtént esetek, ezekhez hozzá lehet fûzni a véleményed. Mondhatod, hogy de jó, mert elcserélték a gyerekem, de jó, mert egyedül hagyták nyitott ajtó mellett a babákat hosszú percekre, de jó, hogy a lefejt anyatejet órákig tárolták az íróasztalon stb. Tényleg, de jó!
Most jobb így? Szerintem õszintétlen lenne, nem?
Amúgy pedig nagyon pozitív élményem volt a kórházról, de ha harmadszorra nem lenne baba-mama szoba, akkor bizony hamar igyekeznék haza.
Ha figyelmesen olvastad elsõ levelem, akkor azt is olvashattad, hogy Kati a nõvérek lelke volt, valóban nem csak õ dolgozik ott. Mások is kedvesek voltak. Kati, úgy éreztem, szakmailag és emberileg is összetartója a nõvéreknek. Úgy éreztem, pontosan nem tudhatom, hiszen nem látok az ajtók mögé. Te másként gondolod?
Amúgy tényleg nem értem a támadó hangú leveledet, hacsak nem Te is (csecsemõs) nõvérként dolgozol itt (amit feltételezek, mert sehol sem szerepelek Szeredás anyukaként a neten). De akkor sem írhatok mást, mint ami volt. Ez a topic, tudod, errõl szól. Nem dörgölõzünk azért, mert esetleg harmadszor is ott fogunk szülni, hanem elmondjuk az igazságot. A jót is és a kevésbé jót is, és a rosszat is. Különben mi a csudának olvasgatnánk az ilyen topicok írásait? Én az õszinte véleményeknek örülök, hiszen abból tudom eldönteni, szeretnék-e itt szülni vagy sem. Ha olvasod a más kórházak topicjait, bizony ott sem csak a jót írják le. Így jó, hiszen senki sem gondolja, hogy az egészségügy olyan jó helyzetben van, hogy a kórházakban minden tejjel-mézzel folyó kánaán. Csak éppen van amelyik kórház az alternatív vajúdókádra költ és van, amelyik jó szakembergárdára, jó gépekre, koraszülöttellátáshoz szükséges berendezésekre. Én ezért választottam és választom majd harmadszorra is ezt a kórházat.

De mit is magyarázkodom? Hiszen az írásaimban mindezt leírtam, aki akarja, az érti.
Dorka
dorka
 
 


Dorka,

Gratulalok a kisfiatokhoz!
Nemreg pont azon gondolkodtam, vajon mi lehet veletek. Emlekszem volt egy kis idegeskedes az AFP miatt. De ugy latom minden rendben van.
A korhazi beszamolod nekem tetszett, szerintem korrekt volt.(akkor most 1:1 Kép)

Sok boldogsagot es jo babazast!

Bianka
bianka
 
 


Kedves Bianka!
Köszönjük, valóban úgy tûnik, Bálinttal minden rendben, bár egy apró kis fibróma miatt ajánlották, hogy hat hetesen vigyük el hasi ultrahangra. A doktor nénink szerint nem valószínû, hogy bármi is lenne, de azért nem árt megnézetni.
Amúgy ma voltunk mérni. Születése óta (3 hét)több, mint fél kilót hízott. MOst 4,5 kg Kép

Örülök, hogy neked is hasonló a véleményed arról, hogy csak az igazságot van értelme megírni ezen a honlapon. Kép

Szia, Dorka
dorka
 
 


Kedves Dorka!
Bocsáss meg,hogy elõzõleg nem igy szólitottalak,de a kisfiad képeinél ott van a baba neve és véletlenül irtam a
"Szeredás anyuka" megszólitást.Nem ott dolgozó vagyok és
természetesen nekem is voltak negatív élményeim is de azok
nem a nõvérekkel kapcsolatosak.Én a levelemben nem akartam
támadni senkit!!!Természetesen a kórházban elég sok minden kifogásolható(pl.WC-k,zuhanyzók állapota,az étel minõsége)és még sorolhatnám az ilyen apróbb észrevételeket.
Livía
 


Kedves Többiek !
A Szabolcs utcai topichoz szeretnék hozzászólni.Történt ugyanis, hogy 15 hetes terhesen egy augusztusi éjszaka, miután más kórházban dolgozó orvosomat és a kórházt sem tudtuk egyáltalán elérni, ijedtünkben beszaladtunk a Szabolcs utcai szülészetre.Ezúton szeretném megköszönni azt a sok segítséget és emberséget, amit az ott dolgozóktól, névszerint Bátorfi József doktor úrtól és Bognár Gabi szülésznõtõl kaptunk.Ismét rá kellett jönnöm, hogy ilyen kiszolgáltatott helyzetben milyen sokat számít, ha emberszámba vesznek valakit. Azóta orvost váltottam és remélem hamarosan egy sokkal nagyobb bébivel tudunk visszamenni a Szabolcs utcai szülészetre. Köszönöm, hogy meghallgattatok.
Névtelen
 

Vissza: Szülészetek, kórházak

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?