Kiemelt témák

Olga,
kívánom, hogy járjatok sikerrel a perben!

Köszönöm, Gabi!
Lívia a kislányod?

Olga

Sziasztok!
Én már nagyon régen jártam itt, lehet hogy most sem kellett volna. Én az utolsó pocakos napjaimat élem.
Ami Olga veled történt, nagyon megdöbbentett. De nem akarok hozzá szólni kívülről, személyesen talán szívesebben kifejezném az együtt érzésemet.
Eszembe jutott, hogy esetleg jó lenne ha a történtekkel esetleg máshogy is foglakoznál.Pl. www.siratoszoba.hu Én sem fogom elfelejteni akiket elvesztettem, de érzem magamon, hogy nem mindegy, hogy hogy gondolok rájuk, mennyire tudtam feldolgozni az ő távozásukat.
Megértem az indulataidat B.J-vel kaocsolatban, és lehet hogy ez a per valamilyen szinten elindít egy megoldás felé.

Nekem csak jó tapasztalatom volt a doktornővel. Velem kapcsolatban egyátalán nem volt hanyag. Utánnam telefonált ha rossz volt az eredményem most a vége felé pedig postán feladott egy receptet hogy ne keljen bemennem. Összesen háromszor hívott be a magán rendelőjébe az összes többi vizsgálatot a kórházba végezte, tehát pénzéhesnek nem tudom mondani. Mindig válaszolt a kérdéseimre és rám ért, igaz sokat kell rá várni. Az ultrahangot nem ő csinálja nekem, bár ő is megnézett vele, hanem egy olyan orvoshoz irt be aki lelkiismeretesen végezte a dolgát.
Azt kívánom mindenkinek, hogy találja meg azt az orvost aki az ő elvárásainak megfelel, hiszen mindegyikönk, mást és mást igényel, kíván képzel.

Sziasztok!

Április 20-án, egy héttel a kiírt időpont előtt megszületett Csilla. A szülés elég gyors volt, hajnal 3-kor elfolyt a magzatvíz, és fél 9-kor már kibújt a kislányom. A szülés problémamentes volt, bár a köldökzsinór Csilla nyakára volt tekeredve. Az alternatív szoba lehetőségeit kihasználtam és vízben szültem meg a babámat. Nagyon jó élmény volt!
Az utolsó előtti nap írtam szülési tervet, és annak 1 kivételével minden pontja teljesült. A kivétel az volt, hogy nem maradhattunk a szülőszobában a szülés után 1-2 órát, mert teltház volt, és már többen is kint várakoztak a szobákra... Ez legyen a legkevesebb!! Összességében azt mondhatom, hogy nagyon köszönök mindent Boros doktornőnek, és Józsa Andrea szülésznőnek, akik végig kedvesek és segítőkészek voltak velem. Csak jót mondhatok róluk.

Andi

Gratulálok!

Én is gratulálok!

Tök jó, hogy minden rendben volt!
Pont én is a kórházban voltam, a szülőszobán találkoztam a doktornővel. Nagyon nyugodt volt és kedves. Biztos neki is jó élmény volt Csilla születése.
O.

Kedves Andi!

Gratulálok Csillához! Örülök, hogy jó élmény volt a szülés. Gyönyörű gyerekeid vannak, kívánom, hogy teljen sok örömötök egymásban!

Olga

Andi ,
gratulálok a babához, jó egészséget és sok tejcsit Nektek!

Andi!!!

Hatalmas gratula!!! És minden szépet és jót kívánok!!!!

Blackrose

Andi!


GRATULÁLOK!!!!!!

Puszi Nektek:
Mancs

Olga,
bocsi, de rég jártam erre!
Ahaaaaa, Livi a kislányunk.

Andi,
én is gratulálok!

Sziasztok!

Sajnos nem tudom Szomkiék mire gondolnak az ál- emberekkel stb....Én még ős régen írtam a a babanetre, most újra. Az első szülésem sztoriját "te történeted"-ben a "Nem szoptató anyák védelmében" leírtam, majdnem meghaltunk mi is mindketten. Egyedül annak köszönhetem azt , hogy ma egy gyönyörű egészséges 5 éves kislány édesanyja vagyok, hogy a megfelelő helyen, megfelelő kezekben voltunk SOTE I - Dr Rigó János!!! igen is, az orvos felelőssége a rábízott két élet, és a klinikán, ha épp nincs ott a te orvosod, van 5 másik aki figyel, aki megvizsgál stb. Elegem van abból, hogy vannak felkapott nevek, 5 éve ugyanazok, akiket ajnároznak stb és, hogy ilyen nagy divat az , hogy "back to nature" , otthonszülés, természetes szülés, alternatív szülés. 5 év távlatából én is csak a szépre emlékszem, a gyerek pedig semmire!!!!! Egy boldog gyerek és boldog felnőtt lesz belőle, ez főként a szüleitől függ...Persze nem mondom, hogy akinek minden flottul megy és szép élménye marad, azt is elfogadom.
Viszont ilyen embereken , mint manuelpapa totál kiakadok. Hogy lehet valaki ekkora érzéketlen állat és ráadásul apa? Az egész levél gáz, szegény gyereke!!!!
A szomki által felvázolt sztorit mégegyszer hangsúlyozom nem ismerem és tuti van egy két elmebeteg akiknek ezek a társalgók jó fórumnak bizonyulnak arra, hogy kiéljék a hülyeségeiket.
Olgáról hogy gondolhatjátok, hogy nem igaz amit ír? Szerintetek van olyan anya, nő aki ilyennel viccelne?????!!!! Ezt nem is értem! Sajnos tényleg létezik, hogy a másoknak "bejött" szülészorvos hibát követ el, épp Nálad lesz gáz, épp akkor nem figyel, nem nyújt 100%-ot!!!! Ezt el kell fogadni és örülni, ha nem te voltál a szerencsétlen áldozat. Manuelpapa örülj , mint majom a farkának, hogy minden oké és gondold meg milyen baromságokat írogatsz, kerülhetsz még hasonló helyzetbe te is!....
Olga, nagyon sajnálom ami történt veled, de a kisfiad bizonyítja vannak még megbízható szülészek és kórházak!!!! A perhez pedig kitartást és igen is sok sikert kívánok, bár ez gázul hangzik és tényleg nem adja vissza Flórátokat. Mellesleg épp itt lenne az ideje, hogy egyes orvosok (Dr H. SZ. pl és hasonlók, aki ma is praktizál talán) végre bíróság előtt feleljenek bűneikért és elnyerjék méltó büntetésüket!!!!!Mindenkinek jó orvost és egészséges babát kívánok!
Emma mama

Sziasztok lányok!

Andi, talán te még emlákszel rám/ránk
Jééééééézusom, úgy elfelejtettem ezt a topicot most ugrott be, és gyorsan benéztem...visszaolvasni szinte képtelenség...úúú nagyon szégyenlem magam! A 2005-őszibe írogatok rendszeresen...meg Tüncsi is nagyon lefoglalt, de az igazság, hogy totál elfelejtettem...Bocsi lányok!
Andi GRATULÁLOK!

Szia Prüntyi!!!!


És Te emlékszel ránk/rám? De jó, hogy írtál, annyiszor gondoltam Rád/Rátok, hogy mi lehet Veled, Tündikével... Nekem is megszületett ám Petike, április 8-án!
Írj ha van időd, mi van Veletek?

Mancs

Sziaaaaaaaaaaaaaaaa Mancs

persze hogy emlékszem
Gratulálok! Nagyon kis tünemény! Majd kérek ide képeket!!! Ha van kedved, a szülésről is írj,szívesen meghallgatom, érdekelne! Rendben vagytok, beindult a tejci?

Szia Prüntyi!

Rendben vagyunk tejci sok van, és Petike az első pillanattól tök ügyesen szopizik, ráadásul rengeteget. Már 5 naposan 70-et meg 100-at evett. Ugyanis mérték a csecsemősök, mert nagyon besárgult a drágám Emiatt 6 napot voltunk bent.
Van születéstörténetünk is, ha dobsz egy e-mailt, szívesen átküldöm. A címem: mics kukac citromail pont hu

Küldtem mailt, megkaptad?

Sziasztok!

Ígértem Tücsökmaminak, hogy jelentkezem. Örömmel jelentem, hogy Marci a kiirt időpontban, május 1.én megszületett, 3850 gr.mal és 57 cm.rel. Hát elég hosszú nap volt, hajnal 1kor folyt el a magzatvíz és este 20.27kor született. Sikerült bejutni az alternatívszobába. Boros doktornő nagyon kedves volt és nagyon hálás vagyok neki mert végre amikor megjött lekötött az oxitocinról így szabadon mozogva önerőből tudtam világra hozni Marcit. Közben a szívhangot ellenőrizték folyamatosan de csak kézi mérővel nem azzal a hülye géppel ami akkor is elcsúszott ha meg sem mozdultam. Sajnos vágni kelett, de gyorsan begyógyultam. Nagyon örülök hogy a Doktornőt választottam, mert lelkileg is ott volt a szeren ami nekem nagyon sokat számít. Marci azóta is nagyon jól van, bár most egy kicsit hasfájós lett, de különben hihetetlenül nyugodt, kiengyensúlyozott baba.
Puszi: O

Szia Omo,

Gratulálok, örülök, hogy "jól" sikerült a szülésed...további jó egészséget!

Sziasztok!

Meg tudná valaki írni nekem Boros doktornő elérhetőségét (rendelő száma, címe), mert ami nekem van, azon a számon előfizető nem kapcsolható. Állítólag nagyon aranyos, lekiismeretes és tapasztalt orvos, így gondoltam Őt választon.

Omo gratulálok a Kismanóhoz

Köszönöm,
Réka
solymosy@mtrt.com

Bocsi, már megtaláltam, csak egy kicsit szétszórt vagyok és nem vettem észre, hogy ez a topoc is több oldalból áll

Sziasztok!!!

Egy bizonyos személlyel kapcsolatos gyanum miatt bekukkantottam ide, és láttam nektek még nem szúrtam be fotót a kisasszonykámról.Íme:



Mert sajnos Simon Ági egy másik babás oldalon most bukott le vagyis most már tuti hogy ő volt az. Állítólag 3 héttel előttem szült egy kisfiút a doktornőnél, de valaki észre vette, hogy a fotók amiket feltett egy most 2,5-3 éves kisfiú honlapjáról valók.

Backrose!

Kicsit bővebben? Van ugyanis egy kedves barátnőm aki BJ-nél fog szülni és nem tudom, hogy akkor most figyelmeztessem, hogy figyeljen jobbana drnőre, vagy teljesen alaptalanul beparáztatom vele...

köszönöm

Félre értés ne essék!!!
A doktornővel nincs gond, csak van egy lány aki előszeretettel adja ki magát a betegének.

Blackrose!

Nem értettem félre semmit Pontosan ezt szerettem volna megtudni, hogy akkor most az az Olga igazi vádakat hozott fel, vagy sem, ezek szerint nem és ez a lényeg! Köszi!

Sziasztok, rég jártam itt ismét

Látom vannak újak is! Örülök!

Jaaaaaj, ez az Ági gyerek, már az agyamra megy, nem unja még?

Tüncsike mostanság...

Sziasztok mindenkinek!
Kicsit úgy érzem, ismerősök vagytok, mert majdnem fél éve nézegetem ezt a topikot és az István kórházi élményeket. De eddig egyéb teendőim miatt nem csatlakoztam és nem írtam semmit.
Boros doktornőnél készületem szülni, hozzá jártam végig. mindig kedves volt, végighallgatott, sőt mikor a 27-ik héten epegörcsöm lett, besárgultam és kórházba is kerültem, akkor is segített, igaz csak telefonon beszéltünk többször, de mindig nyugtatott, hogy az a kis műtét amit el kellett végezni, a babámnak nem árt.
7 és fél hónapos terhesen (a harmadik gyermekemmel) egyszer próbaképpen beütöttem a google-be anevét. Órákig ültem a gép előtt és olvastam. Visszamenőleg sokat arról a lányról akit blackrose most újra emleget. Akkortájt írta olga a szomorú történetét, ettől elég furcsa állapotba kerültem. Nem tudtam, hogy higgyem, ne higgyem. Nekem is sántít néhány helyen a dolog, így végül nem foglalkoztam különösebben vele, de kb egy hétig féltem. Magától a szüléstől, pedig az előzőek könnyen mentek (pl. a nagylányom elsőként, farfekvéssel, 3 óra alatt, hüvelyi úton született. Az sem volt sima ügy (orvosilag), de ez egy másik történet, majd máskor talán leírom). Egy hét után viszont megerősödve jöttem ki a gödörből. Elég határozott elképzeléseim voltak arról, mit szeretnék, és mit nem akarok. Úgy döntöttem, bízom a drnőben, viszont, ha nem ér oda időben, esetleg nem lesz ott, akkor sincs semmi gáz, tulajdonképpen nincs is szükségem orvosra.
Tudom, hogy szerencsém is volt, de végül minden úgy ment ahogy elképzeltem.
A 38. héten, pénteken voltam ctg-n és kenetvételen nála a kórházban. Szólt, hogy a következő keddtől-vasárnapig ő nincs, (külföldre kellett mennie), de a szülőszobákat megmutatta. Akkor láttam egy szülésznőt, aki nagyon szimpatikus volt és volt egy röpke gondolatom: de jó lenne ha mikor szülök, ő lenne ügyeletben... (folyt.köv. mert sír a kicsi)

(folyt.)
Igaz, a 15. héten mikor a kórházba mentem hozzá, kb 3 órai várakozás után (miközben ő folyton rohangált, vizsgált, ultrahangozott, tényleg ennyien voltak előttem), azt mondta, hogy ő akkor most megmutatná a szülőszobákat, menjek fel, mindjárt jön, várjam meg ott. Annyira meglepődtem, hogy nem is ellenkeztem, viszont várakozás közben azt gondoltam, hogy én inkább hazamennék aa gyerekeimhez (este fél tíz volt már), és szó nélkül eljöttem. Tulajdonképpen ekkor kezdődött az a folyamat aminek a vége az lett, hogy úgy gondoltam, nekem nem is kellene orvos.
Vissza a szüléshez.
egy barátnőm aki egy héttel nagyobb terhes volt mint én és ő is a drnőhöz járt, kicsit felháborodott, hogy épp akkor kell elmennie, mikor ő szül (konferencia, külföld), végül őt is én nyugtattam. Legfőbb érv az volt, hogy a pénzt amit neki adna, legalább a babára tudja költeni .
Ennek a lánynak a következő hét péntek reggelén (május 12.) elfolyt a magzatvize. Üzentek, hogy mennek a kórházba. Kb 1 óra múlva nekem elkezdtek rendszeres, 15 perces, de csak jóslófájás erősségű összehúzódásaim lenni. Mikor néhány óra múlva rövidebbek lettek a szünetek, már tudtam, hogy ez lesz az a nap! Visszaüzentem, hogy akkor talán hamarosan én is mennék. Kicsit izgultam, de csak azért mert már nagyon vártam a találkozást a kicsi lánnyal!
Itt volt a barátnőm, aki tervezte, hogy jön velem, a délelőtt telefonálgatásokkal, szervezkedéssel telt, hogy hogyan legyen a másik két gyerkőccel. Anyukámék nagyon közel laknak a kórházhoz, 1 óra körül odamentünk a kisfiammal és a barátnőmmel. Éreztem, hogy nem kell sietni, mert bár sűrűbbek lettek a fájások, de az erősségük csak lassan változott. Nemsokára megérkezett a párom is, megebédeltünk, beszélgettünk, nagyon békés volt minden és ettől bennem is teljes békesség lett. És naagy naagy várakozás. 3 óra után viszont a család már nem hagyott nyugton, menjünk már be a kórházba, ők türelmetlenek voltak, én még maradtam volna de végül elindultunk.
Lassan átsétáltunk, jött a kisfiam és anyukám is.
A szülőszobán először megnéztük a barátaink kisbabáját aki addigra már megszületett, azután az ügyeletes szülésznő megvizsgált (szerencsére az orvos szóba sem került), azután ctg, azután beköltözhettünk az alternatív szülőszobába. 3-an a párommal és a barátnőmmel.
Itt néhány órára kicsit lassult a vajúdás, már majdnem meg is ijedtem, hogy le is áll, mikor este 7kor jött az éjszakás műszak és vele az a szülésznő akit 1 hete kinéztem magamnak. (folyt. köv)

??? hol a folyt köv.??????

bocsánat, megírtam már 2x,(2x 2 óra alatt) de mikor el akartam küldeni elszállt az egész. vszínű tűl hosszú volt. azután elmentünk nyaralni, és most is csak benéztem, most nincs rá időm de ígérem, hamarosan befejezem és azt is ígérem hogy jó a vége.
Talán még ma este
Kriszta

Jumam, én is nagyon várom a beígért happy endet!

Ő volt Böszörményi Beáta. Mikor bejött hozzánk, épp a kádban voltam, gyenge fájásokkal. Ő bemutatkozott és kérte hadd vizsgáljon meg. Nem tudom már mi volt az eredmény, de javasolta, hogy inkább sétáljak, úgy talán jobban haladunk. Kiszálltam, bár én nem siettem sehová.
Nemsokára megjött egy másik barátnőm és helyet cseréltek a párommal. (egyik be, másik ki) Örültem, hogy legalább ennyit együtt voltuk, az előző szüléseknél teljesen elzárkózott attól, hogy szülőszobára jöjjön.
Lassan minden a helyére került és szépen folytatódott a vajúdás is. Tényleg szépen, mert nyugalom volt, olyan hangulat amilyenbe kellene minden gyerkőcnek megérkezni. Beáta időnként bejött, szívhangot hallgatott. Ő is mint az előző szülésznő felajánlotta a burokrepesztés lehetőségét, megköszöntem, de nem kértem. Ez is olyan dolog volt amit nem akartam. Becsülendő, hogy egyáltalán kérdeztek, az első kettőnél automatikusan burkot repesztettek. bár lehet, hogyha akkor határozottan elutasítom, akkor nem lett volna. A repesztés (ami nem fájt) után rögtön nagyon erős fájások törtek rám és tartottak kb 2-3 órán keresztül egészen a gyerekeim megszületéséig. Most "ki akartam próbálni", milyen burokkal szülni. Elméletem szerint sokkal könnyebb, kíméletesebb, de hosszabb hiszen nem tör ki az ember lányából a gyerek, hanem szép lassan a maga ütemében halad előre.

Sétálgattam, ültem labdán és végül a bordásfalnál kötöttem ki, amivel az elején viccelődtünk, hogy vajon mire jó. Hát most magamtól rájöttem, nagyon jó volt abba kapaszkodva, félig lógva áthimbálózni a hullámokon. Mert már úgy jöttek a fájások, mint ahogy már olvastam. Nagyon jó ez a hasonlat, és ezt így himbálózva különösen éreztem.
Bea még sokára jósolta a babát (ezért is gondolta a burokrepesztést) de én tudtam, hogy már nincs messze. Néha bekukkantott, orvost még mindig nem láttam. Persze tudtam, hogy csak akkor és addig mehet minden úgy ahogy én szeretném, amíg mindketten jól vagyunk.
Eleinte még beszélgettünk a lányokkal a szünetekben, de hamarosan teljesen belemerültem. A vajúdásba. Furcsa, hogy mindenről tudtam magam körül, hallottam, hogy ők miről beszélnek, de mégis már teljesen befelé figyeltem. Jó volt velük, ők nagyon figyeltek rám. Mikor elkezdődött egy hullám, egyikük a keresztcsontomat masszírozta, a másik forró, illóolajos borogatást tartott a hasamhoz.
Mintha a szünetekben morogtam, vagy dudoltam volna, most úgy tűnik, a fájások alatt viszont egyre erősebb hangok törtek fel belőlem. Mikor kezdtek ezek a hangok megváltozni (ez előzőekhez képest), még a sosemszült, szülést sosem látott barátnőm is tudta, hogy itt már valami más történik, mint eddig és szaladt ki, hogy Beátának szóljon. De ő már jött, - hallom, hallom - felkiáltással.
Még mielőtt beért volna, egyszercsak placcs! megrepedt a burok és egy nagyon kicsi magzatvíz kipottyant, épp csak annyi ami a baba feje felett volt. Egy fájás alatt történt, most már tudom, hogy ez már tolófájás volt.

Beáta kérte, hadd vizsgáljon meg, ez nem volt valami kellemes, ráadásul fájás alatt tette (sajnos ez így szokás, bár humánusabb volna szünetben). Még néhány fájás és meglesz, ez volt a véleménye.
Kérdezte, hogyan szeretnék szülni, mondtam, mindegy, csak nem háton fekve. Javasolta a szülőszéket, de hogy arra átüljek, már nem igazán volt idő, csak hogy megforduljak négykézlábra, már nyomnom kellett.
Egyik barátnőm ült a fejemnél, jó volt nagyon rá támaszkodni, halványan érzékeltem, hogy a másik felkötötte a hajamat. Bejött az ügyeletes orvos is, hallgatott egy szívhangot aztán háttérbe húzódott. Beáta védte, tartotta és masszírozta a gátat. Tudom, hogy itt már nagyon hangos voltam, szinte sikítottam, iszonyatosan feszült, égett mindenem. Ilyen erős hangok mellett viszont kevés volt az erő amivel Julcsit segítettem, ezért szólt Bea, ha kicsit összeszorítom a szám, mindjárt meglesz.És tényleg, a következő fájásban a feje, mellette a bal keze, a másodikban pedig a teste is kicsusszant, 9.20kor megszületett a kis hercegnő!
Beáta rögtön előrenyújtotta, és mikor először ránéztem,azt gondoltam, ilyen szépet még sohasem láttam! Vörös volt nagyon, maszat alig volt rajta, de nagyon puha és sikamlós volt a kis teste, még most is a kezemben érzem az első érintést! Nem sírt, csak csendben bújt hozzám. Ez sajnos Beátának nem tetszett annyira, mert azt mondta, le kell szívni a légutaiból a váladékot mert nem lélegzik. Talán ezzel lehetett volna még várni egy kicsit, a köldökzsinór még lüktetett, onnan kapott még elég oxigént. A szívogatástól viszont rögtön elkezdett nagyon sírni, és sírt végig amíg együtt voltunk a szülőszobán. És három napig olyan volt mint aki megfázott, fújtatott mint egy gőzmozdony.
Azután összebújva lefeküdtünk, próbáltam szoptatni, de annyira sírt, hogy erre nem nagyon tudott figyelni, hiába vigasztalgattam. A lányok meghatódva vigyorogtak felettünk. Egyszer csak a kezembe kaptam egy ollót, vágjam el a köldökzsinórt. Nagyon furcsa érzés a tulajdonképpen még élő szövetet vágni!

Még egy kis babusgatás, azután elvitték őt felöltözni (nem fürdették csak másnap, ezt is én kértem, nagyon finom illata volt így, a bőrén soha egy folt vagy pötty sem volt azóta sem, hogy emiatt-e nem tudom, de biztos, hogy nem kell rögtön). Hallottam, hogy ordít közben szegénykém. Csak mikor már a boldog apukával jöttek vissza, akkor nyugodott meg kissé.
Míg kint a kishercegnőt öltöztették, bent, kis húzással megszületett a méhlepény, és engem kissé összestoppolt az ü. orvos, mert lett egy kis repedés. Kaptam érzéstelenítőt, de mégis mintha mindent éreztem volna, ráadásul úgy remegett a lábam mint a nyárfalevél. Viszont nem tartott sokáig. Azután kaptam tiszta lepedőt stb.
Miután Julcsi a papával ruhában visszajött, hamarosan megérkeztek anyukámék is a két nagyobb gyerkőccel, akik nagyon meg voltak illetődve (5 éves fiam később meg volt győződve arról, hogy a húga ruhában "született ki"). Mindenki ott volt aki fontos volt, nagyon boldog volt ez a néhány perc.
Aztán, nekem úgy tűnt, hirtelen, majdnem mindenki elbúcsúzott, csak a papa maradt kicsit tovább, de aztán ment ő is, várta őt a másik friss apuka (a barátunk, a délután született kisfiú apukája), egész éjjel együtt ünnepelték gyermekeik érkezését.
Mi még kettesben maradtunk a szülőszobán töltendő megfigyelési idő végéig (egy vérnyomásmérésen kívűl nem emlékszem semmi megfigyelésre), utána pedig lábon mentem le a gyermekágyra.

Tudom, hogy szerencsés vagyok, amiért (majdnem) minden úgy történt ahogy elképzeltem. Szerencse, hogy épp Beáta volt ügyeletes aznap, hogy őt kaptam, köszönet is neki a segítségért, de azt gondolom B.J.vel is hasonlóan történt volna. Viszont, ha így nélküle bármi probléma lett volna, akkor el kellett volna fogadnom az éppen ügyeletes orvos döntését, ami nem biztos, hogy ugyanaz lett volna mint B.J.-é.
Úgy tudom 3-an szültünk aznap, akik a drnőhöz jártunk, és csak az enyém lett ilyen nagyon jó élmény. Az egyik lány pl. rendes szülésre készült B.J.-vel, egy császár után, amit nem szoktak vállalni az orvosok. Ők megbeszélték, hogy vszínű hosszú és nehéz lesz, de meg lehet csinálni. (tényleg, egy barátnőmnek is sikerült a drnővel) Sajnos aznap elfolyt a magzatvize, és az akkor ügyeletes orvos (szinte rögtön) megcsászározta. Mikor a hazamenetelhez vizsgálták a gyerekeket, akkor beszélgettünk, de még akkor is elsírta magát, annyira bántotta, hogy teljesen figyelmen kívűl hagyták, aazt, hogy ő mit szeretne. Arról, hogy az előző császáron kívűl indokolta volna-e más dolog (rossz szívhang, mekóniumos magzatvíz) a mostanit, nem tudott.

Magzatburokkal vajúdni tényleg sokkal "jobb". Tovább tartott, de szerintem mindkettőnknek kevésbé volt megeröltető. A burokrepedés és a kislányom megszületése között 10 perc telt el, ez és előtte még kb 20 perc ami kemény volt. Persze mindenkinek más a fájdalomküszöbe, ez enyém vszínű elég magasan lehet, de akkor is egész más, sokkal jobb volt így.
Mára ennyi, ha még eszembe jut vmi hasznos, fontos, akkor jövök.
sziasztok

Julcsi azóta, az első napját kivéve, nagyon nyugodt, vidám, boldog kisbaba, ő a három közül a legnyugodtabb gyerekem és ezt nem kis részben a születése körülményeinek tudom be, főleg annak, hogy nem kaptunk oxytocint és semmiféle erőszakos beavatkozás nem történt.
Mégegyszer mondom: tudom, hogy nagyon szerencsések vagyunk, hogy nem volt semmi probléma velünk.
Itt a főszereplő, három hónaposan. Majd még teszek fel, csak kicsinyíteni kell.

itt van még kettő

Jumam:
Nem jössz át az István kh-i élmények topicba? ha már úgyis annyit olvasol minket.....

Köszönöm a meghívást, beköszönök oda is. Annyira zárt körnek tűnt az a topik innen kívűlről, hogy csak úgy nem akartam. meg nem is tudok mindennap. De a szíves invitálásnak eleget teszek.
Akkor találkozunk néhány sorral feljebb!!

Kedves fórumozók!

Szeretném, ha mindenki tudná, aki ezt a fórumot olvassa, hogy
megdöbbenve látom, hogy valaki visszaélt nevemmel és adataimmal. 2006. március 10-i dátummal egy manuelapa nevű felhasználó nevemben írt olyan dolgokat, amelyekkel én nem értek egyet (pl. autós példa, fix tarifa, szülői értekezlet).

Különösen furcsa, hogy a hozzászóló megdöbbentő részleteket is ismer(t) második gyermekünk, Mánuel születésével kapcsolatban.

Azért csak most írok, mert egy ismerősünk pár napja hívta fel a figyelmünket arra, hogy "írtunk" erre a fórumra. Őszintén kijelentem, hogy eddig a fórum létezéséről sem tudtam.

Nem tudom, hogy ki tette (kórházban fekvő másik anyuka? rosszindulatú kórházi dolgozó?), de az eredmény az én nevem és családom lejáratása lett.

Sajnos, igaza van az egyik korábbi hozzászólónak, hogy az interneten bárki bármit írhat, és ezek szerint bárkinek a nevében...

Sajnálom a történteket, mindazokat, akiket a levél felkavart, különösen Olgát.

Tisztelettel,

Márkus János

Kedves Márkus János!

Meggyőződésem, hogy mint ahogy akkor egyeseknek is nagyon gyanús volt, a nevedben írogató nem volt más mint az az elmebeteg huszonéves Simon Ágika, aki kb 2004 óta sok-sok néven, sok-sok fórumon az ott olvasott szüléstörténetekbe belebújva kitalált személyiségeket kreálva magának keverte a kakát. Nyilvánvalóan valahol olvasott rólatok, ahogy egy másik fórumon, a mi baráti körünkbe tartozó Mamacka történetét is ellopta.

Bizony nem véletlen, hogy már mi is zárt topicon folytatjuk társalgásainkat

És mi lett Olga sztorijának a vége????

Vagy még nincs?

bocsánat, inkább tragédiát kellett volna írni

a sztorit a peres ügyre értettem

Sziasztok!

Egy éve én is őt választottam, nagyon aranyos meg minden de túl elfoglalt volt , sosem ért rá, mi váltottunk 2 hónap után- hanyagnak tünt és baromira túlvállalta magát...

Nekem meg doki kellett nem valaki, aki 6 óra múlva hiv vissza, mire én már az ügyeletet is megjártam, és akit a saját kollégája úgy utál az Istvánban, hogy először azt monda, "A Boros meg menjen a fenébe,hogy ide külldi a fogadott betegeit sorban"...Először nem akart megvizsgálni, mert ŐT unta...

Lehet,hogy azóta sokan váltottak, és már ráér :S

Kedves anyukák és csemeték!
Fiatal iparművészként gyerekszobák meseszép kifestését vállalom!
Ha bizalmat kapok, kedves figuráimmal megtöltve, meséssé varázsolom gyermeke szobáját, segítek megvalósítani álmait elképzeléseit.
Kifejezetten egyedi elképzelések megvalósítását tervezem, saját figuráimmal karaktereimmel dolgozom, Walt Disney-t ha lehet szeretném elkerülni...


A szoba adottságait az ön elképzeléseit, álmait figyelembe véve arra törekszem, gyermeke a legnagyobb örömét lelhesse leendő szobájában.



Rólam és a munkáimról itt lehet egy kicsit többet megtudni:

http://www.babaszoba.hu/forums/topic?tid=199434

sziasztok, még nem írtam ebbe a topikba, de mivel én is a doktornőhöz járok, hát beleolvastam. egy dolog azonban nem tiszta előttem Olga ügyénél: egyszer azt írta, hogy a doktornő olyan későn ért oda, hogy már csak hallotta, hogy a baba meghalt, másik hozzászólásában meg azt írta, hogy este 9-kor ért oda, a baba meg hajnali 1-kor jött a világra. most akkor hogy is van ez? vagy én vagyok ennyire értetlen?
amúgy én meg voltam elégedve a doktornővel, pedig nekem se volt ott végig, csak amikor már 7 cm-es volt a méhszáj ( egyébként a szülésznő szerint ezt általában így szokták az orvosok csinálni, mármint hogy nem ülnek ott végig), és a kislányom nyakán szintén rajta volt a köldökzsinór, amit megszületése után rögtön letekertek róla - bár ezt a doktornő szerintem tudta menet közben is, mert amikor lassult a magzati szívhang, egyből oxitocint kötöttek be, meg oxigént kellett szívnom. szóval végül is nálam is kb. így zajlott a dolog, de szerencsére nem lett baj belőle. hogy aztán ezt a doktornő közbelépésének köszönhetem, vagy amúgy se lett volna baj, azt csak a Jóisten tudja...
mindenesetre ha olga olvassa a soraimat, akkor rakja már rendbe a történet általam nem értett részér, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, meg arra is, hogy mi a fejlemény az ügyben ( bírásg, ilyesmi..)
Előre is köszi!

ja, és bocs a hibákért!
menyasszonnak: kitalálom ki mondta ezt a doktornőről- egy nagy darab, gusztustalan férfi, aki egy pokróc. amikor a 12. heti uh-ra mentem, balszerencsémre ő volt ott, hát iszonyat bunkó volt, nem mondott semmit, ha kérdeztem, leugatott, és nekem is tett egy olyan megjegyzést, miszerint: ,, ez a hülye Boros nem tudom minek küldi ide a betegeit ilyen korán". hát tudomásom szerint a 12. heti uh protokoll, nem pedig a doktornő dilije... amúgy a kislányom gyerekorvosa ismeri közelebbről, hát mondott róla mindent, csak jót nem... és még a szülészeten kínálgatta a feleségét, mint gyermekorvost, mintha valami áru lenne... szóval nekem nem jött be, ezen kívül mi köze egy betegnek ahhoz, hogy szereti-e a beküldő orvost, vagy sem - mindegy ki az -, meg egyáltalán, ez a stílus nekem inkább egy piaci kofához való, nem egy szülész-nőgyógyászhoz...

Sziasztok,

Én még nem írtam ide, sokáig gondolkodtam....anno én is olvastam Olgi esetét, de végül nem hagytam, hogy eltántorítson.....sajnos.......szóval nekem is Boros Judit volt a fogadott orvosom. Nagyon túlvállalta magát, a magánrendelésein 3-4 órákat kellett várni rá, de úgy voltam vele, hogy biztos nagyon jó doktornő, azért van ez így. És vártam.

Majd volt egy fura húzás, amikor az AFP-nél én biztos voltam benne, hogy jó az eredmény, mert voltam integrált teszten is, de a védőnőnek csak kellett a hivatalos eredmény is. A 24. héten mentem hozzá, akkor próbáltam elkérni, kiderült, hogy a kórházban van, mert elfelejtette, hogy én az ő betege vagyok, ezért ott kallódott hetekig. És nagyon rossz volt az eredmény. Na, azt a parát nem kívánom senkinek. SOS rohanás genetikai tanácsadásra, mindenre, hamar lezajlódott, de akkor is, hatalmas hassal, most akkor mi lesz????? Ezen is túltettem magam, gondolván, aki ember, az hibázik, amikor kiderült, akkor aranyos volt, figyelmes, ő is aggódott.

Aztán eljött a szülés ideje és csak húztuk, húztuk. 4 kilo körülre saccolta, természetes szülést szerettünk volna. Terhességi diabéteszes voltam, most már tudom, hogy akkor nem lehet elhúzni a dolgokat, mert a méhlepény károsodik.

Végül a 42. hét végén, sok-sok homeos bogyó túlszedésére végre beindult a szülés, 2008. március 15-én éjjel. Rögtön 3 perces fájásokkal kezdődött, aztán 1 percesre nőtt, de semmit nem tágultam. Ez ment egész éjjel, ebből én csak 3-ig emlékszem, utána nem voltam magamnál. Egész egyszerűen fogalmam sem volt, mi történik velem.....a párom mondta, hogy rohangáltak a szülésznők egész hajnalban, mert mind a gyereknek, mind nekem nagyon rossz volt a szívhangom. A doktornő pedig sehol.....Végül reggel 6-kor burkot repesztettek, ez az első élményem. Belekakilt a magzatvízbe, neki is nagyon rossz volt a szive, igy azonnal engedélyt kértek a főorvostól és sürgősségi császárral azonnal műtét. A doktornő pedig sehol.

Az utolsó emlékem az, hog az ügyeletes doktornő, aki császározott, kérte, hogy lazítsak, de épp jött egy fájás. Mondtam neki, hogy próbálok, csak épp nagyon fáj...erre a válasza, hogy őt nem érdekli, nem az ő gyerekének az élete múlik rajta. Itt válaszoltam volna nagyon durvát, de hál'Istennek hatott az altató.

Csak a 2. napon sikerült bejönnie a doktornőnek elnézést kérni, és mondta, hogy itt az a szokás, hogy császárnál nem várnak. És én minek fizettem vajon őt egész terhesség alatt????????????

Nekem pokol volt az István kórház is az egész átjáróházzal, reggel 7-től este 9-ig látogatási idő, folyamatosan voltak benn emberek. Nem volt felemelő érzés a középső ágyon bőgve próbálni fejni, miközben egész családok jöttek-mentek körülöttem. A gyerekem meg csak üvöltött, mert éhes volt. Ja, azt elfelejtettem írni, hogy végül 4.80-val született, úgyhogy csak 25%-ot tévedett a doktornő. Bagatell........

Ezután úgy tudtam a kórházból 3 nap után hazajutni, hogy a doktornőnek fizetnem kellett. Amúgy pedig csak a 3. nap, hazaengedés előtt vizsgált meg. A többi császároshoz láttam, hogy naponta járt az orvosuk és nézték őket.

Szerencsésen túléltük az egészet, azonban úgy gondolom, mindez nem a doktornőn múlt. Amennyiben pedig fizetek valakinek, elvállal, mint fogadott orvos, akkor elvártam volna, hogy törődjön is velem. És nem érdekel, mennyire van túlterhelve, nekem ez az egy terhességem van, evvel kell foglalkoznom!!!!!!