Ja igen, és hát az is lelombozott kicsit, hogy tegnap beszéltem a védőnővel, gondolván majd felíratok vele Duphastont, ahogy tanácsoltad, de hosszas beszélgetés után azt mondta, talán keressek fel egy másik nődokit, és vele dumáljam meg, mit tegyek, teljes mértékben nyugalomra intett, hogy ne kapkodjak ide-oda! Mert azért mégiscsak hormonokról van szó. Továbbá a még 2 hét várakozás az andrológusra sem olyan jó hír. Meg ha netán el is megyek egy másik nődokihoz, akkor is a következő hónapban már nem tudom megcsináltatni a hormonvizsgálatot, mert ugye a ciklus 3., 15., és huszon valahányadik napján kéne kb. vért vetetni, de mi szeptemberben nyaralni megyünk, ha minden igaz, úgyhogy csak a köv. ciklusban lehetne, az meg majdnem 2 hónap kimaradás! A fene vinné! Na jó, nem panaszkodom most már, csak kicsit elkenődtem, rosszul viselem a várakozást! Anyám meg azt mondogatja mindig, hogy Ő ezt nem érti, mert Ő mindig félt attól, hogy teherbeesik, én meg attól, hogy nem esem teherbe!
Meg Ő is azt mondja, legyek türelmes! Na de meddig??? Én nem 10 év múlva szeretnék babát, hanem most!
Bocsi, hogy ennyit nyűglődök, de már arra gondoltam, a köv. hónapban azértsem fogok hőmérőzni, inkább megpróbálok arra öszpontosítani, hogy jól érezzem magam. Már az is felvetődött bennem, hogy mi a fenének akarok még egy gyereket, már van egy gyönyörű fiam, és élni is lehetne popsitörölgetés helyett. De ez már olyan önző dolog, hogy rossz belegondolni. És ilyenkor mindig gyomorgörcsöm lesz, hogy akkor valami hiányozni fog az életemből, egy kislány!