Jó reggelt mindenkinek! Tegnap nem volt itt nagy a tömeg, de talán ma több dumcsi lesz.
Ma 36.4 lett a hőm.
Szeretném elmesélni, hogy milyen álmom volt.
"A férjem megcsalt, miközben én azon munkálkodtam, hogy teherbe essek. Volt valami beültetésem, talán lombik (gondolom), és csináltak róla UH-os képet is, ahogy ott vannak a picik a pocimban. Hazavittem a képet, aztán kiderült a férjem disznósága, és elszaladtam. Csak szaladtam valami őrült nagy házban, egyik ajtótól a másikig, egyik szobából a másikba, és sírtam. Iszonyatos érzés volt. Ő meg szaladt utánam, igaz, nem tudom, minek. Aztán egyszer csak hallottam, hogy a férjem mutogatja az UH-os képet az anyósoméknak, meg a nagyszüleinek, és hogy mennyire örül mindenki, hogy terhes vagyok. Persze én úgy tudtam, hogy nem is biztos, hogy megmaradnak a gyerekek, de nem szóltam róla. Aztán a férjem újra vissza akart kapni, hiszen újra gyereke születne tőlem. Én meg nem tudtam, mit tegyek."
Annyira rossz álom volt, de már nem először álmodom, hogy megcsal/hazudik, és annyira szörnyű így ébredni. Egész nap azon rágódom, hogy igaz lehet-e, vagy csak az agyam tréfál meg örökösen, mert a napközbeni gondolatokat, történéseket összekombinálja. Igaz, hogy egy időben mindig lezuhanó repülőről álmodtam, amelyik épp készült rámesni, aztán volt olyan, amikor mindig lifttel álmodtam, hogy iszonyúan messzire vitt fel a lift, mintha egy másik világba jutottam volna, meg persze ott voltak a menekülős, és a vízi álmok is, amik szinte rendszeresen visszatértek/térnek.
Lehet, hogy pszchihiáter kéne? Már néha nem is akarok elaludni, mert majdnem mindig rosszat álmodom, meg ilyen idiótaságokat!