Kiemelt témák

Kamilla!
Én teljesen el tudom képzelni, hogy egy leendõ nagyi mindezt a legangyalibb jószándékkal mondja! Természetes, hogy ez Neked ez borzasztóan esik.
Azt próbáld átérezni, hogy nem Neked akar rosszat, hanem a fiának és az unokájának a legjobbat, A hiba ott van, hogy ROSSZUL gondolja, mi a legjobb nekik.
Ha képes vagy feltételezni tetteik mögött a félresikerült jószándékot, könnyebb lesz megbeszélni és helyretenni a dolgokat.
Nálunk fordított volt a helyzet: anyu tette majdem tönkre a házasságunkat a nagylányom születése után. Pusztán azzal, hogy mindenáron segíteni akart.
Ha zavaros voltam, tudd be annak, hogy kisebbik leánykám végiug az ölemben és mozgásban akart lenni.
Borcsa

Lanyok! Kamilla!
kepzeld van amikor az embernek nics anyosa, de van rogton ket sogonoje- a ferje hugai. ha hiszitek, ha nem ez is tud eppoly rossz lenni, vagy meg rosszabb. Ezzel kapcsolatban eppugy vagyok, mint Te kamilla mindig varom, kiderul hipo..vagyok, meg folyton azt erzem gonosz...stb. Szoval tok ugyanaz es a ferjem es tok ugy all hozza, mint a tied az anyos temahoz. En se gondoltam, hogy a parvalasztasban a csalad is ennyire fonots, plane, ha meg messze is elnek, de nalunk sokszor 180 km sem eleg, hogy kiheverjem a - ferjem szerint mas szokasaikat- szerintem bunkosagot. Volt, hogy aposomnal leven ok is ott voltak es a ket hug amig a kisbabammal kinn voltam a teraszon egymassal jot beszelgetve, kb. 2 ora hosszat semmit sem kerdezett tolem, ki se jottek- a ferjem apossal autoszerelonel volt. Amikor a konzhaban akarok csinalni valamit- szoszerint alig ferek oda, van amikor a forralt viz alatt egyszeruen kikapcsolja, mert szerinte az epp felforrt- en meg tovabb szoktam egy kicst mindig ..De naluk nem ez a szokas.. Es van meg ezerketszaz hasonlo aprosag, de minek is fokozni...Nalunk se hiszem, hogy valaha is beke lesz..
Klari

Momo es Boszorka!

Azt hiszem aranyat er minden szavatok
Annyival jobb, es annyira akarok is ugyanazon allasponton lenni mint Te. Mint elfogulatlan hozzaszolo azt hiszem konnyebb neked hinnem mint modjuk a ferjemnek, es arra az elhatarozasra jutottam, hogy meg egyszer nekirugaszkodom, es megprobalok ujra tiszta lappal es eloiteletektol mentesen rajuk gondolni es viselkedni veluk
A ferjem ma azt mondta nincs velem semmi baj, csak tulsagosan bizalmatlan vagyok. neki is igaza van. viszont vannak kerdesek amiben nekem. pl az "egy csaladda valas" fokozatossaganak elve. ez szamomra nem vitathato, nem fogom magam az eletben csaladtagnak erezni magam pusztan azert mert mar nem csak egyutt jarunk, hanem hazastarsak is vagyunk. s ha ok megis annak tekintenek en sosem fogom oket emiatt a tempo miatt...
vajon miert csak en kapom elo mindig az empatiam? ok miert nem filoznak el azon amit en probalok nekik elmagyarazni?

ez utobbi ket kerdesemre Ti ugysem tudtok valaszt adni, de hala e topicnak sikerult osszeszednem a gondolataim es megegyszer megprobalok jo meny lenni

Ja, es dehogy bantottal meg Momo! meg azzal sem tudnal, ha adnal egy szep nagy peldany virtualis pofontost, helyrerazna az agyam, hogy ujra egeszsegesen gondolkodjak

Klari!

Ha ugy erzed levegonek neznek a sogornoid, akkor nem is erdemesek arra, hogy Te tobbre tartsd oket es azon morfondirozz, hogy miert. en tok lenezem az ilyen embereket, es olyan kisstilunek tartom a bagatel cselekedeteiket amivel teged akarnak bosszantani. szoval az ilyen emberek legfeljebb szanalmasak, de ne erdemesitsd oket arra, hogy sikeruljon felbosszantaniuk

kamilla

Kamilláné

A szülés tényleg egy nagyon intim dolog, és emellett az ember nagyon kiszolgáltatott ott, és nem biztos hogy tud uralkodni magán, tehát rengeteg kényes helyzet állhat elõ. Csak olyan hozzátartozó vehet részt ott szerintem aki elõtt nem vagyunk szégyenlõsek nyugodtak vagyunk akár anyaszült meztelen is elõtte, az nem zavar minket. Bármit megbeszélhetünk vele, megosztjuk titkainkat, nem érezzük úgy hogy az illetõ szándékosan megbánt minket, mert hát utána aztán tényleg a másikat folyamatosan "véletlen" megbánthatná a történet elõadásával. De ahogy elolvasom a történeteteket tényleg a feleséged helyzete egyáltalán nem ilyen az anyósával, tehát tényleg érthetetlen a felajánlása. Ha valaki komolyan végig gondolja az egészet erre a következtetésre juthat szerintem, fõleg ha már szült is.
Avval, hogy anyukának kellene szólítani anyósát Kamillának minden egyes alkalommal édesanyja jutna eszébe, akit nagyon szeretett, tehát szerintem nem kell ahhoz érzékenynek lenni , hogy ez rosszul essen neki (még sokszor olyanoknak sem megy akinek él az édesanyja).
Sok anyós nagyon is tudja, hogy ha a fiának szídja a menyét, vagy szándékosan meg akarja bántani, a fia ki állna felesége mellet. Tehát az egyetlen út, ha dicséri, és megpróbálja megbántani úgy hogy ezt a férj ne vegye észre. Mert ilyenkor azt látni, hogy az anyós mindent elkövet boldogságuk érdekében, de a feleség panaszkodik csak rá, pedig õ milyen jó és csak segíteni akar. Nem kell halálosan komolyan veszekedni ahhoz, hogy valki elváljon, elég ahhoz az, hogy az illetõ boldogtalan. Jobb az ha az ember, ha próblémája van nyugodtan megbeszélheti anyósával, de úgy nem lehet, hogy a másik fél azt mondja, hogy nincs semmi próbléma õ nagyon szereti,csak dicséri az illetõt, mert ehhez õszinteség kellene.
Persze lehet hogy nem mindenki olyan mint az én anyósom, de ha neked fontos Kamilla érdemes nagyon elgondolkodnod a dolgon.

Rántottcsirkés anyukának annyit tanácsolnák, hogy érdemes minál hamarabb megbeszélni anyósával a dolgokat, mert tényleg sokszor talán az a legjobb szó rá, hogy tudatalatt csinálnak ilyet, mert a fiúk, és az únokájuk iránt érzett szeretet miatt csak rájuk figyelnek nem veszik észre, hogy közben megbántanak másokat.
Persze, ha nem sikerül tisztázni, mint nálunk is, mert szándékosan bánt meg, nagyon is tudja hogy a hátam mögött rosszat mond rólam, ezért letagad mindent, akkor nem sok mindent tehetsz. De akármikor is kérdezi, hogy mi a próbléma a házasságodban, õ látja, hogy valami gond van, vagy min vesztetek össze, vagy felhozza õ azt a próblémát amire azt gondolja, hogy azon veszededhettetek, soha ne beszélj vele róla még ha a legjobb barátnõdként is viselkedik, mert késõbb evvel nagyon visszaélhet.
Nem tudom nálatok, hogy van, de mondtam, hogy engem mindig akkor bánt meg amikor a férjem nincs ott. Ha közösen vagyunk is ott félre hív, hogy vigyek neki oda valamit, vagy segítsek valamit, vagy épp valamit mutatni akar. Persze amikor a férjemnek mondtam õ is hitetlenkedve fogadta, de mondtam neki, hogy jöjjön be utánam olyankor csendben, és tényleg vagy elcsípett közben egy pár szót, vagy anyósom teljesen zavarban jött és elkezdett össze-vissza beszélni.

Lehet, hogy legközelebb leírom a sógornõm történetét, mert õk is igazi veszekedés nélkül válltak el, és szerintem ebben nagyon sokat segített anyósom.

Álom

Momo!
De azert a gyes temat nem gondoltad komolyan,igaz?
Kriszta anya

Sziasztok!

Kamilla és Kamilláné!

Nehogy már itten összevesszetek! Ti most igen fontos idõszak elõtt álltok, anyós ide vagy oda! Ezt összetartás és megértés, empátia és türelem nélkül nem tudjátok végigcsinálni, még ezekkel együtt is néha igencsak nehéz.

Kamilla! Szerintem is lehetséges, hogy félreérted a dolgokat! Majd ha meglesz a baba, egy idõ után bizony jól fog jönni az, ha anyós elvállalja egy-egy estére vagy délutánra. Amikor az ember már bezártnak érzi magát, és hiányzik neki a felnõtt társaság, bizony néha pont a baba miatt nem tud kimozdulni, akármennyire szeretne. Ha viszont ott egy anyós, aki örömmel rohan, hogy te mégis elszabadulhass pár órára, áldásnak fogod érezni, mert utána friss élményekkel feltöltõdve, lenyugodva tudsz megint anya lenni.
Nem lehet, hogy anyósod csak egyszerûen szeretne egy kicsit könnyíteni neked a szüleid halála felett érzett fájdalmadban? Nem arra gondolok, hogy szólítsd õket anyukának meg apukának (ezt én sem tenném, nem is teszem), hanem hogy felajánlotta, hogy melletted lenne a szülésnél, stb. Ha nem élne az anyám, nekem bizony jólesett volna, fõleg, ha a párom is úgy döntött volna, hogy nem jön be a szüléshez. Egyedül borzalmas lehet végigcsinálni a vajúdás óráit, az anyósod meg végülis valahol IGENIS családtag, hiszen a férjed anyja! (tudod, a családtagokat nem választhatjuk, hanem készen kapjuk õket.)

Félreértések: ezer helyen félre lehet értelmezni egy mondatot. Mondok rá példát: Mivel én már elég korán visszamentem dolgozni, ha apa nem ért rá vigyázni a kislányára, bébisintért kellett hívni. Nem is volt vele gond, mert a lányom imádja, de ugye az anyagi részét nem kell ecsetelnem. No, az én kicsi párom elkezdte pedzegetni, hogy majd az anyja vigyáz a kicsire. Tudni kell, hogy ekkor a gyerek már volt vagy másfél éves, és a mamáját kb. 5-6 alkalommal látta, tulképp ugyanolyan idegen volt neki, mint valaki, aki szemben jön az utcán. Szóval, én mondtam a páromnak, hogy nem örülnék neki, mert nem is ismeri a nagyiját, nem tudom, hogy fognak kijönni egymással, jobb lenne, ha az anyja elõször eljárna hozzánk unokalátogatóba, úgy, hogy mi is ott vagyunk. A párom a dologból annyit szûrt le, hogy nem akarom, hogy az anyja vigyázzon a gyerekre, mert utálom és mert primitívnek tartom. Szó sincs ilyesmirõl. Többszöri beszélgetés után, és viták után sikerült vele elhitetnem, hogy néha egyszerûbb elhinni, amit mondok, és nem a szavaim mögé újabb értelmeket építeni. Aztán egyszer, amikor senki nem ért rá gyerekre vigyázni, (apának lehetett volna, csak akkor egy melót át kellett volna ütemezni), a hátam mögött odahívta anyóst. Úgy, hogy az unokalátogatás még nem volt meg. Hát, mit ne mondjak, kikeltem magamból.
Végülis a dolog jól sült el, a gyerek és anyós kapcsolata azóta már kölcsönös imádattá fejlõdött, mióta ismerik egymást, én sem aggódom, a párom is látja, hogy tényleg nem az anyja személyével volt bajom, csak a gyerek érdekeit próbáltam volna szem elõtt tartani. Anyós azóta is viszonylag gyakori vendég nálunk, és ha jön, bizony elkezd takarítani, mosogatni is, ami miatt nekem külön áldás a személye, mert sokszor meló és egész délutános-estés játszóterezés után nekem már nincs sok kedvem és erõm nekiállni csiszatolni. A lányom imádja az õ Jutka mamiját, és én is örülök, hogy a nagyanyjával van, jobb ez így, mintha egy "idegen" bébisintér vigyázna rá, ha dolgom van vagy elmennénk valahová.

Annyit mondanék még, hogy nekem szerencsére jó a kapcsolatom az anyósomékkal. Apósom imád (egyszer kijelentette a páromnak, hogyha bármi miatt összevesznénk, és szakítanánk, haza ne is menjen, mehet a híd alá aludni.), én is, anyósom is szeret, bár szerintem vannak gondjai velem (mivel én sem vagyok tökéletes, pl. a takarítás és a házimunka nem tartozik a kedvenc hobbijaim közé), én is szeretem, bár neki is vannak dolgai, amiktõl a szõr feláll a hátamon, dehát emberek vagyunk, vagy mi a szösz. Viszont ha gondunk van, bármikor fordulhatunk/hatok hozzájuk, bármilyen ügyben. Bizony sokszor sokkal normálisabban állnak hozzá dolgokhoz, mint a saját anyám-apám. (A múltkor még a tejbegríz arányait is tõle kérdeztem meg, mert már elfelejtettem, hogy kell készíteni.)
Mondjuk, nem élnék együtt velük, de a saját apámékkal sem. Viszont annak kifejezetten örülök, hogy a lányomnak teljes létszámú nagyszülõsége van, király dolga lesz, mindenkinek õ lesz a kedvence.

Hadd meséljek még valamit: apám és anyai nagyanyám (vagyis ugye, apám anyósa) nem nagyon kedvelik egymást. Apám ezt nyíltan vállalja is, nagyanyám nem, de persze, õ a konfliktusait nyíltan sosem vállalja fel, csak hát, szegénykém az utálatát nehezen bírja leplezni. A lényeg, hogy végülis nem uszít õ senkit, nem is ezzel van a baj, mert megtanultak apámmal viselkedni, nem bántják egymást, annak ellenére, hogy nem kedvelik egymást, tudnak kultúráltan és udvariasan viselkedni. Még viccelõdnek is, ha úgy alakul, de az tuti, hogy sosem fogják egymás vállán kisírni a saját bajukat. Viszont nagyanyám totálisan zsarolja érzelmileg anyámat, anyám meg lapít, mint egy kisnyuszi. Na, ez az egyetlen dolog, ami miatt apám kiborul. Utálja azt látni, hogy anyut úgy rángatja, mint egy bábot, de ugye szólni nem szól, mert anyu nem akarja, és õ meg anyut nem akarja megbántani. Így csak puffog magában, anyu meg csak tûr. Ki tudja meddig. Mert ha egyszer apám robban, ahhoz képest egy arizonai meteor-kráter kutyaf.sza lesz, de ha anyám robban, akkor meg kõ kövön nem marad. Ugyanis, van egy másik oldal is... Sejtitek? A másik nagyanyám... Õ meg csak próbálja apámat érzelmileg zsarolni, de nem megy neki, mert a fater pikkpakk lerázza. Így aztán csak megy a háttérben a kavarás-keverés, amit meg anyám nehezen visel el.
Hejj, hányszor hallottam én olyan vitát, kisebb veszekedést, hogy a te anyád, meg a bezzeg a tiéd... De aztán mégiscsak úgy döntenek, hogy nekik a legfontosabb a másik, és nem az anyja, és újra szent a béka.
Én meg gyerekként irtó szerencsés voltam, mert bizony két nagyi kényeztetett, leste minden óhajomat, csinálta a kedvenc kajám, vitt az állatkertbe, strandra, vagy szállt fel minden ódzkodása ellenére az óriáskerékre.
És bármilyen keverõs mindkettõ, bármilyen a kapcsolatuk a szüleimmel, egymással vagy velem, én bizony imádom mindkettõt, és remélem, hogy még sokáig fogják színesíteni a családunk életét! És remélem, hogy a lányom is legalább olyan sokáig élvezheti majd a nagyszülei szeretetét, mint én.

Csajok, fijúk! Mindannyiunk szüleiben vannak hibák. Mi sem vagyunk tökéletesek. Viszont az is igaz, hogy nem lehet mindenkit szeretni. De az is tuti, hogy olyan rövid az élet, hogy kár lenne gyülölködésre, családi perpatvarokra elpazarolni. A nézeteltéréseket meg lehet beszélni, egy taktikázó anyóst is meg lehet szelidíteni, ha okosan megfordítod a játszmát, és átveszed az irányítást. Csak ezt úgy tegyétek, hogy ne a negatív érzelmeket erõsítsétek, hanem próbáljátok meg pozitív irányba befolyásolni a dolgokat. Ne növeljétek a szakadékot, mert a szélén mindig áll valaki, akit szerettek, aki a párotok, és akinek a másik parton állók is fontosak. Nehogy már beleessen abba a lyukba szegény!

Csók mindenkinek, és minden jót:

Dia

Ja, és még egy mondat.

Freud is megmondta már: Egy szivar néha csak egy szivar!

Nem kell mindig hátsó szándékot, más értelmet keresni a szavak mögött..

Pusz:

Dia

Dia!

Egy szivar tenyleg tud csak szivar lenni, de nem az enyem. En a ferjemmel hazasodtam ossze, akinek termeszetesen van csaladja. En ettol nem vagyok csaladtag, nem verem a verembol, vadidegenek, semmilyen genetikai szalak nem fuznek hozzajuk... valoban, az ember nem valaszthat maganak csaladot, ez igy igaz, en nem is oket valasztottam, hanem a fiukat
egyebkent is nehezen engedem magamhoz kozel az embereket, meg is szelektalom oket rendesen, ezert is ellenkezik minden elvemmel az ilyesfajta kenyszer csalad, kiknek sosem leszek tagja, legfeljebb toleralni fogom tudni jelenletuk, ennel tobbet kizart dolog, hogy el tudjak kepzelni...
azt pedig, hogy anyos legyen gyesen, az olyan szinten kizart, hogy elkepeszto! maximum en vagy a ferjem, node azt, hogy gyakorlatilag lemondjak a gyereknevelesrol... azert az ember nemcsak vallja a gyereket, hanem gondoskodik is rola, elvegre nem egy kutyarol van szo. hihetetlen meg az otlet is. remelem sosem leszek abban a cipoben, hogy valasra kerulne a sor, de mekkora fegyverteny lenne az apa kezeben egy esetleges gyermekelhelyezesi perben az, hogy nem az anya, hanem az anyos volt gyesen??? sosem tennem sem magamat, sem a gyerekem, sem a csaladom ilyen kiszolgaltatotta...
es Dia en egyebkent azok koze tartozom, akik ha nem tudnak elfogadni vkit, akkor nem fogom magam az tuti veszekedesre vagy barmi masra lealacsonyitani, hanem egyszeruen szelektalom az eletembol a szo legradikalisabb ertelmeben. megszakitok vele minden kontaktust, es soha tobbe nem erintkezem vele. ez tudom, nagyon szornyen hangzik, de hidd el, masok lelkinyugalmanal csak egy dolog a fontosabb: az enyem!
remelem nem irtam tulsagosan felhaborito dolgokat

kamilla

Ja, es Dia hangsulyozom, tokre szeretnem ha neked is Momoeknak igazatok lenne, es pusztan en ertem felre sorozatosan az elhangzottakat...

kamilla

Kamilla!

Utolsó beírásodra reagálnék, eddig csak olvastam ezt a kavargó történet-áradatot, de most csak annyit, hogy az elsõ lányomnál (most 6 és fél éves) voltunk olyan szerencsétlenek, hogy a Bokros csomag miatt a TGYÁS után csak GYES járt, már akinek. Nekünk nem. Ezért vissza kellett mennem dolgozni, a másfél éves lánykám mellõl. Persze anyósom korábban már fûzte az agyam, hogy ne hagyjak ki annyit a munkából, mert leírnak, majd õ vigyáz a gyerekre. Nem részletezem, már akkor sem volt jó a kapcsolatunk, így mondtam a férjemnek, hogy csak akkor vagyok hajlandó visszamenni dolgozni, ha bölcsibe megy a gyerek nem anyóshoz. Ez így jó is lett volna, csakhogy szegénykém nem bírta a bölcsit, állandóan beteg volt, és akkor egy ideig ment hogy én maradtam otthon vele, de aztán mikor már úgy néztek rám a munkahelyemen mint a véres rongyra, akkor már nem. Így rá kellett bíznom, holott tudva tudtam hogy nem ért a kisgyerekekhez, dafke mindent az ellenkezõképpen csinált mint ahogy mi (chips kaja elõtt, és utána csodálkozott hogy nem evett a gyerek). Gyorsan belefogtunk a második babába, aki szerencsére elsõre össze is jött, így rögtön otthon is maradtam táppénzen, remek volt az utálatos munkahely és munkatársak után. Aztán a második kislányommal a terhesség vége-felé egy hónapra kórházba kellett feküdnöm, borzasztó volt, mert persze csak anyós volt az aki vigyázni tudott rá, hiszen mindenki más dolgozott. Úgy elidegenítette tõlem a kislányomat (annak ellenére hogy minden nap behozta az apja, meg egy darabig amíg bírta szegény férjem otthon altatta és csak reggel vitte az anyjához)hogy a kórházban már puszit sem akart nekem adni. Anyósék egyetlenegy alkalommal sem jöttek be meglátogatni amíg a baba meg nem született, utána is egy-kétszer, és akkor is azt tudta mondani "finoman" mikor örömmel ujságoltam hogy másnap mehetünk haza, hogy nem korai ez még? Hát nagyon hosszú idõbe telt amíg a nagylányomat sikerült visszazökkentenem a megszokott kerékvágásba. És akkor jött anyós nekem is azzal hogy majd õ lesz GYES-en a kicsivel. Hát elküldtem, persze finoman... Annyi, de annyi negatív húzása volt velem kapcsolatban, hogy az mikor a kisfiammal voltam terhes és négyszemközt (a férjem elõtt nem merte volna) megkérdezte hogy ugye most már elköttetem magam, már ki sem akasztott igazán. Az hogy stopperrel méri hogy nála mennyit vannak a gyerekek és Anyukámmal mennyit, ez gusztustalan. Anyukám akár kificamodott térddel is, alig kúszva is eljön hozzánk ha szükség van rá, mert õ a helyembe tud lépni, úgy csinálja a dolgokat ahogy én elmondom hogy csinálja, ezzel szemben anyós úgy akar rájuk vigyázni, hogy vigyük õket házhoz, azt sem tudja a gyerek melyik oviba jár, a házuk olyan hogy millió és egy veszély leselkedik a gyerekekre, úgyhogy ha ott vagyunk nekem kell résen lennem hogy ne legyen baj, ha ott vannak (nem sûrûn engedem oda õket egyedül) akkor a frász kerülget hogy mikor mi történik majd valamelyikkel. Egyszóval szerintem lehet hogy neked van igazad Kamilla, és anyósod valóban rosszindulatú mint ahogy az enyém is. Az én anyósomnak sikerült a sógora házasságát is felrúgatnia, közvetve a férjem bátyjáét is, szóval nagy kavarómûvész.
Szóval én nem akarlak meggyõzni arról hogy nem neked van igazad, és nekem sem szokott már menni egy idõ után az hogy jópofizzak a hülyeségeihez. Ez neked meg pláne nehéz lehet hogy Anyukád már nincs közöttetek, mert nekem Anyukám rengeteg lelki támaszt tud nyújtani az anyósommal való konfliktusaimban.

Sziasztok, és mindenkinek csak jó és megértõ anyóst kívánok: Norcsi.

Drága Kamilla!
Ne szivd fel magad. Ezeket csak azért irták le, hogy legyen múdod más oldalról is megnézni a dolgot. Nem biztos, hogy igy van, de a lehetõségét fent kell tartani. A családról csak annyit, hogy a férjeddel igenis családtaggá vált annak apja, anyja. Már csak azért is, mert a gyermeked nagyszülei. Esetleg négyszemközt felhivhatnád rá a figyelmét, hogy ha téged piszkál azzal áttételesen az unokájának is árt, meg persze a fiának is. Lehet még az ilyesmit elereszteni a füled mellett. Vagy ha rákérdez, akkor csak annyit mondani, hogy majd gondolkodsz rajta. Nem kell mindent az arcábafröcsögni senkinek, akivel nem szakithatsz. Márpedig a párod szüleivel nem lehet, mert ez a dolog a férjed és közéd ékelõdik be.

Esetleg forditsd vissza. Te hogy reagálnál, ha azt látnád, hogy a férjed jogtalanul utálkozik az anyádra? (mindegy hogy igaz e vagy sem, te igy látnád és kész) Csak tegyük fel.

Ilyenek jutnak eszembe, de ezt a problémát igazán csak te tudod megoldani, sem a férjed, sem az anyósod nem. Sajnos. ((

Sok erõt kivánok ehez.
Zsunya

Kamilla,

azt írod:
"vicces, hogy itt ülünk egy nappaliban (kamiiláné-val és itt a fórumon beszélgetünk"

Szerintem ez nem vicces, hanem mélységesen szomorú ((((

Aja. Ez nekem is feltûnt, ez nagyon furcsa volt. Nálunk ilyen nincs, hogy ne személyesen beszéljük meg a problémáinkat, hanem interneten keresztül, halomnyi kíváncsiskodó szeme láttára.

Kedves Kamilla és a többiek!

Én azt gondolom, hogy az anyós legyen bármennyire is jószándékú, egy dolgot nem tehet meg. Beleszólni a fiatalok életében. Semmilyen formában SEM!!!
HA segítséget kérnek tõle, akkor segítsen, de csak abban, amiben kérik, másban ne. Ha nincsen kedve, ideje stb. segíteni, akkor ne tegye. Semmi se kötelezõ, még neki se.
NE gondolja azt, hogy a másiknak ez vagy az jó lenne. Ne gondolja, hogy kamillának jó lenne ha õ bent lenne a szülésen. HA kamilla azt szeretné majd szól neki, ha meg nem szól neki, az az õ baja.
NE akarja kitalálni, hogy kinek mi a jó, mit kéne gondolnia stb.

Kamilla!
Én nagyon mást mondok azt hiszem mint a többiek, nem kell tûrni és elviselni dolgokat, nem kell mindenáron megalázkodni stb. A helyzet ugyanis nem fog megváltozni ettõl. A mókuskerékbõl csak úgy lehet kiszállni, ha te kiszállsz belõle. HA határozottan közlöd, hogy neked mirõl mi az elképzelésed. Ha megtanulsz NEM-et mondani.


Kamilláné - kedves férj
1. Neked nincsen anyósod, tehát vanak dolgok, amiket nem tudsz megítélni
2. Neked az anyukádról van szó, és ennek megfelelõen elfogult vagy vele szemben. De kérdem én MIÉRT CSAK VELE SZEMBEN?
Ha úgy gondolod, hoyg az õ gondolatai a helyesek, akkor miért is vetted feleségül kamillát, aki szerinted félrért, túlérzékeny stb.
3. A TE feladatod az lenne, hogy kiállj a feleséged mellett. Ugyanis ha nem teszed azzal a saját választásod, és döntésed - azaz a házasságod - létjogosultságát kérdõjelezed meg.
4. természetesen van olyan dolog is, amiben a mamádnak igaza van, de nyílt színen akkor is meg kell védened a feleségedet.

Rea

A félreértések elkerülése végett:

Természetesen nem itt beszéljük meg a problémákat. Ezeket a dolgokat személyesen már többször átrágtuk, mostanában is rágjuk és az az érzésem, még párszor fogjuk is. Mivel a feleségem "kiteregette a szennyest" itt nyilvánosan és én is olvasgatom a fórumokat, gondoltam, nem árt, ha a "másik oldal" is nyilvánosságot kap. Nem a személyes megbeszélés helyett írunk ide.

Kedves Rea!

Mivel itt a fórumon én "képviselem" a "másik oldalt", ezért tûnhet úgy, hogy nem állok ki a feleségem mellett. Ezzel szemben eddig minden itt felvetett kérdésben a feleségem oldalán álltam a szüleimmel szemben (pl. a "hogyan nevezzelek" témakörében stb.), mivel ezeket a dolgokat elötte megbeszéltük és elfogadtam feleségem érveit. Nem azzal van a gond, hogy kiállok-e mellette, és nem is az a kérdés, hogy ezekben a kérdésekben a feleségemnek vagy az anyámnak van igaza (mivel az itt felvetõdött kérdések nem "egyigazság" tipusúak), hiszen ezekben a dolgokban mindkettõjüknek igaza van a maga nézõpontjából. A gond azzal van, hogy a feleségem minden mögött anyám elvetemült gonoszságát véli felfedezni, holott messzemenõen jóindulatú. (Hogy jóindulatában hibákat követ el? Persze, ki nem. Ezeket azonban meg lehet beszélni vele, el lehet mondani, hogy mi másként gondoljuk és ezt el is szokta fogadni (mást nem is tud tenni )

Amint azt a feleségem már leírta, nagyon bizalmatlan az emberekkel szemben. Ez általában nem okoz problémát, de pl. a szüleimmel kapcsolatban igen, akik õt családtagnak tekintik, õ viszont saját magát nem tekinti annak és már ezt bántásként éli meg. Talán nem kell ragoznom, hogy ez milyen félreértésekre ad okot.
Melyiküknek van igaza? Gonosz-e valamelyikük? Az élet nem fekete és fehér, szinte soha nincs benne olyan helyzet, amiben egyértelmûen el lehet dönteni, hogy kinek van igaza (persze mindig "nekem", vagyis mindenki a saját igazságában hisz).

Kedves Kamillák!
A házasság révén nem csak társat kapsz, hanem rokonokat is, akikkel Te nem, de társad, gyereked igenis vérségi rokonságban áll. Ezt is el kell tudni fogadni, tolerálni, tiszteletben tartani, és nem az ellenkezõjét hajtogatni. Anyós mindenféle van, és após is. Ha nem tetszik minimumra kell szorítani a kapcsolatot velük. Ha jó nagyszülõk, de veled sárkányok, akkor is el kell engedni vele a gyereket, el kell híni hozzátok néha, és ilyenkor csomót a nyelvre, fület befogni, mert a leg ártatlanabb mondatába is paranoiásan belefogsz magyarázni valamit.Õ szépen hazamegy, gyerek nagyizott. Ami lényeg, hogy egészen kis gyerekel is meg lehet már értetni, hogy a szülõ a No 1. Az etalon.
Egybként ennél rosszabb nehézséged sohase legyen életed során, sõt rosszabb anyósod se. Igazából milyet szeretnél Kamilla? Leírhatnád részletesen. Olyat aki szereti a fiát, hozzátartozóként kezel, nem vadidegen nõcskeként, aki sosem akar az unokára vigyázni, felétek se gondol. ...
Mi sem engedtünk pl. édességet enni a gyereknek 1-2 évesen se csipszeket, üdítõket. Unokamegvonás járt érte... Aztán ahogy nagyobbak lettek, puhultunk mi is. Attól igazi az a nyári 2 hét a maminál, hogy olyan dolgokat is eszik, csinálhat, amitõl engem a frász kerülget(pl. famászás, sarazás, este 10-kor vacsora, süti-fagyi hegyek... Délig alvás, valódi szerszámokkal barkácsolás stb) A gyerek pontosan tudja, itthon mi van, mit lehet, és ott mi van, mit lehet. Ez így jó.
szidi

Csatlakozni tudok az elottem szolohoz , valoban itt en csupan masok velemenyere vagyok kivancsi, hogy eldoljon vegre valamerre a merleg nyelve bennem. Mivel magammal sem vagyok tisztaban, nem tudom sem elvetni sem elfogadni azokat a negativ erzeseket, melyeket az anyosom irant taplalok. Ez az oka annak, hogy megosztom veletek, mert leginkabb tisztelem masok velemenyet, mint a sajat ingatag erzelmeimre hagyatkozva itelkezzek az alappal vagy alaptalanul vadolt anyos felett. Sokkal inkabb erzem ezt egeszseges tettnek magam reszerol mint mondjuk elmenni egy pszichologushoz, mert nem tartom etikusnak, hogy vki pusztan azert hallgassa meg aggalyaim, mert fizetek erte.

Bar tobben hozzaszoltatok problemamhoz, ha vegleges kovetkezteteseket nem is tudok levonni, de mar azaltal, hogy leirtam nektek, osszefoglaltam magamban a tortenteket, igy globalisan, sokkal esszerubben latom a helyem ferjem csaladja mellett, mentesen a negativ emocioktol. Igy, tiszta fejjel, nem fogok a kesobbiekben indulattol vezerelten csak a rosszra koncentralni, hanem igyekszem megtalalni az okokat. Termeszetesen mint eddig, ellenvelemenyemnek mostantol is hangot adok anyos-apos fele, de mar nem hirtelen felindulasbol, hanem jol atgondoltan.

Rea!
En meg azert hiszek abban, hogy ez a helyzet meg tud valtozni, de ahhoz az kell, hogy ok is elovegyek empatiajuk. Az emberek hallgatagnak es nyuszinak ismernek, de anyukaja okos, es tudja, hogy amilyen jobarat, eppoly nagy ellenfel is tudok lenni. Nagyon remelem nem kell majd harcolnom vele miutan megszuletett a kisbabank, mert garantaltan alul marad. En szeretnem a legjobban ha vegre valahara kialakulna koztunk baratsag, egyreszt sokkal melyebb dolog mint egy mondvacsinalt "csaladtag vagy" szereposztas, masreszt mindenki elete sokkal egyszerubb es vidamabb lenne. Remelem o is ezt szeretne...

kamilla

Sziasztok, néha érdekes dolgokat olvasok tõletek.

Pl. unokamegvonás. eszem elmegy. de komolyan!
És ha a feleség rosszat csinál az anyós vonja mega férjet? vagy ha a gyerek rosszat csinál majd magatokat is megvonjátok tõle? szegény nagymama! mintha ovis lenne. büntetés jár neki, mert nagymama próbált lenni. ( a nagyik köztudottan imádják kényeztetni az unokát.)
Az anyós nevelte ugyanis fel azt az embert akibe beleszerettetek és akivel családot alapítottatok. Miért gondolja valaki is, hogy a nagyi rosszat akar az unokájának.
És ha megtiltod a csokievést? akkor is adhat neki amikor Te nem látod. és akkor mi van?
És ha fára mászik mi van? meg a sárban? Ti talán nem voltatok gyerekek? Én a nagyinál mindig a csersznye fán üldögéltem az volt az én "váram".
És klassz volt. persze le is eshettem volna, de akkor is érhet baleset, ha a szülõnél van a gyerek.

A nagyi gyesent meg komolyan gondoltam. Miért ne? Ha kell a pénz, és van egy nagyi aki vigyáz a kicsire, akkor miért ne? nem minden ember szõrnyû, csak könnyebb apróbb dolgokon felhúzni magunkat, aztán ezzel egy egész lavinát elindítani.
Mert nem mondom hogy nem kell néha fennakadni, de azért hogy mindenben csak a rosszat látni?

Momo

Momo,
szívembõl szóltál!!!!!!!!!!!!
Zsóka

Momo!

En szemely szerint, ha mindenben csak a rosszat latnam, nem lennenek ketsegeim.
A gyeses dolgot pedig meg ha a vilag legjobb feje is az anyos, akkor sem lennek kepes kiadni a gyermeknevelest a kezembol, elvegre nem azert vallaltam es szultem, hogy lepasszoljam pusztan anyagi okok miatt. es ne felejtsunk el a gyerek fejevel sem gondolkodni. o nem fogja megerteni, hogy az anyukaja oerte dolgozik es azert van anyosnal, hanem abban a tudatban fog felnoni, hogy ot a nagyanyja nevelte. nem fogja erdekelni az indok. szuksege lett volna az anyjara, ki nem volt mellette. keves dologban van olyan hatarozott velemenyem mint ebben. muhiba atengedni a gyest masnak. aki nem tudja vallani a gyereknevelest, az miert vallal babat?
azok pedig akik "megvonjak" az unokat a nagymamatol, nyilvan nem buntibol teszik, hanem a gyerek erdekeben. mert mondjuk nem akarjak, hogy felre legyen nevelve ill. az anyja ellen.
ha jol emlexem itt egyikunk azert tiltotta meg a csokievest is, mert a picur allergias volt vmi osszetevojere, nem holmi gyermekded buntibol...

kamilla

meg csak annyi, hogy gyerekvallalas elott kell elgondolkodni azon, hogy fel tudom-e nevelni is, elvegre magunknak szulok gyereket, es csak masodsorban a naygszuloknek unokat.

komolyan nem ertem, hogy tud vki lemondani a gyrekerol elbujva az anyagiak moge??????? keptelen lennek ra a sajat kisbabam odaadni...

kamilla

Kamilla!

Ez utóbbihoz hadd szóljak hozzá.

Elõállhatnak a következõ helyzetek:

Ad 1: mondjuk, hogy választhatsz: vagy visszamész dolgozni, vagy késõbb nem lesz hová visszamenned. Kisgyerekes anyaként állást keresni a mai világban még jókora adag papírossal, pár nyelvvizsgával sem könnyû. "Majd jelentkezünk!" Ezt sokszor hallanád.

Ad 2: Tegyük fel, hogy apjuk elveszti az állását, vagy munkaképtelen lesz.

Ad 3: Beüthet bármikor az anyagi krach. Bármi. Sosem lehet tudni.

Hidd el, sok anya nem azért megy vissza dolgozni a kisgyerek mellõl, mert az olyan frankó lenne. Nem azért, mert fontosabb a karrierje, nem azért, mert még pont az a havi 40-50 ezre hiányzik a zsebpénzébõl, hanem azért, mert sokszor az múlik ezen, hogy lesz-e slozipapír a WC-ben (igaz, újságpapírt is lehet használni, ha meg tudod venni az újságot), tudsz-e kenyeret, tejet venni, stb. Nem egyszer elõállhat olyan helyzet, hogy a papa keresete hirtelen nem elég a mindennapos megélhetéshez. Ma már nem dívik sajnos egy melóhelyrõl nyugdíjba menni, a fõnökök meg nem arról híresek, hogy tudván, hogy otthon a kisbaba meg a mama, megkegyelmeznének az alkalmazottaiknak. És a mama munkahelyén is csak ritkán megértõek és együttérzõek.

Tehát, sokszor nincs más választása az embernek. Még akkor se, ha a baba fogantatásakor tutinak tûnt, hogy fel tudják nevelni.

Na, most, ha ilyen helyzet áll elõ, akkor választhatsz mit teszel. Nekem ilyen helyzetben biza áldás lenne anyóspajtás.

Amúgy meg hidd el, egy kölyöknek van elég esze ahhoz, hogy tudja, ki az anyja. És a nagymamik legelvetemültebbje sem elég ügyi ahhoz, hogy az anyja ellen tudjon hangolni egy gyereket. Az tuti visszaüt rá. Hosszútávon biztos a nagyi szívja meg, de nagyon.

Kamilla, ne haragudj, nem kekeckedésbõl kérdem, de nem lehet, hogy néha túl hamar ítélkezel, mondasz ki valamit, és késõbb esetleg már nehéz belátni, ha nem, vagy csak részben volt igazad? Nem lehet, hogyha kicsit megpróbálnál úgy hozzáállni anyósodhoz, mintha most találkoztatok volna elõször, és elõtte sosem láttad, ha megpróbálnád tiszta lappal nézni, megváltozhatna a helyzet?

Puszi:

Dia

Dia!

Szerencsere ma mar kotelesek visszavenni teged gyes utan a munkahelyek.
Ha pedig allasra van szuksegem meg penzre, nem azon toprengenek, hogy hova rakjam a gyereket, hanem, hogy hogy tudom kivitelezni gyerek mellett is a munkat, pl. otthon.
Az ilyen helyzetek elkerulese vegett en pl. gyes alatt mivel ingyenes az oktatas megtanulom a merlegkepes konyveloi szakmat, mert ez kituno peldaja annak mikent is lehet otthonunkbna dolgozni. Termeszetesen ehhez elore kell gondolkodni, mert en sem tartom kizartnak az alatalad emlitett okokat melyek padlora tudjak rakni a csaladot. elismerem, mindehhez 2 dolog kell: nem utolag mikor mar baj van gondolkodni, hanem meg mielott semmi elojele ill. hajlandosag picibaba mellett tanulni es nem azzal ervelni, hogy ugy sem lesz ra sem idom sem energiam, mert ha masnak sikerult akkor neked vagy nekem miert ne?
Hangsulyozom, ha anyos lenne a legjobb baratnom es oda meg vissza lennek tole, hogy milyen jo fej, a gyerekem akkor sem adnam oda a vilagon senkinek sem. Ha anyukam elne, meg neki sem. Ez nem elfogultsag vagy szimpatia kerdese, egyszeruen keptelen lennek ra, olyan mintha lemondanek rola...

kamilla

Kamilla!
A GYES után valóban köteles visszavenni a munkahely, így hirtelen nem tudom, vagy 30 napra, vagy fél évre! Utána nyugisan kitehet. Így csinálja pl. az OTP. Más melóhelyek meg átraknak olyan beosztásba -ezt is megtehetik- hogy te akarj felmondani.
Másrészt az, hogy a nagyi van gyesen, és tudtommal ez is csak a gyerkõc egy éves kora után él, nem feltétlen azt jelenti, hogy ott lakik és Te hétvégén meglátogatod, hanem mint egy szuper zártkörû elit bölcsi.
Másrészt azzal együtt, hogy Te nem akarod igénybe venni, ez még egy jószándékú felvetés.

Borcsa

Kamilláné!
Csak mert mint már fentebb említettem, had adjak egy tanácsot!
Tolmácsolj!
Nálunk is az van, hogy a Párom és Anyu közt a komunikáció kb. a Jó napot, Nagyanyó! Szerbusz Ricsi! szinten mûködik.
Ha már bármi komolyabbról van szó, akkor közvetítek, mert folyton félreértik egymást, és se vége se hossza a sértõdésnek. Apuval is csak a szám-tech dolgokat beszélik meg személyesen, mert én nem tudom megkülömböztetni a PCI-t a CIA-tól. Ha már mondjuk fúrót kell kölcsönkérni, akkor bevetem magam.
Ez a helyzet piszok nehéz - mi még pluszba éveket laktunk Anyuéknál - de Neked kell ügyinek lenned! Te vagy az, aki mindkettejüket szereti és megérti, és talán meg tudod fogalmazni úgy a dolgokat, hogy senkinek ne legyen bántó.
Sok-sok türelemt és boldogságot kívánok Nektek!
Borcsa

Kamilla!

Bocs, de ne legyenek illúzióid!

Mondjuk, velem ez történt: amikor a fõnököm megtudta, hogy terhes vagyok, közölte, hogy módosítja a határozatlan idejû szerzõdésemet, de mindenképpen visszavesz majd, így lett egy visszadátumozott, meghatározott idejû szerzõdésem. Az eredetit persze visszakérte, de elõtte én még azért közjegyzõvel csináltattam róla egy hitelesített másolatot, hogyha szórakozik, megyek a bíróságra. A szerzõdésmódosításba azért mentem bele, mert ha leállok vele vitázni, a törvényben kötelezett idõ után simán kivág, így meg megvolt az esélye, hogy rendes lesz. Amúgy terhesség alatt is kivághatnak, persze, kellõ indoklással. Az egyik régi munkahelyemen (jelesen az HBO, Spektrum csatornákat mûködtetõ cégnél)érdekes módon minden terhes nõ úgy gondolta, hogy õ kilép, és jé, vissza se jöttek szülés és GYES után dolgozni. Mégsem volt soha egy munkaügyi per se a cég ellen.
Na, szóval, fõnököm úgy gondolta, hogy szülés után 9 hónapot bír rám várni, utána véglegesíti a másik csajt, én meg érthetõ módon nem nagyon szerettem volna elveszteni a melóhelyemet. Így visszamentem 4 órába. Más kérdés, hogy azóta (mázlimra), kaptam egy tuti állásajánlatot, és most már itt is dolgozom.
Persze, biztos találtam volna - idõvel - másik állást, csak ugye itt azzal az idõvel van egy kis gáz. Vagy megtehettem volna, hogy ha éppen aktuálissá válik a munkakeresés, letagadom, hogy gyerekem van, ahogy azt ma elég sokan megteszik.
Otthoni munka: no ebben se legyenek illúzióid. Ma Magyarországon szinte egyáltalán nem létezik ilyesmi. Max. ha vállalkozol, és úgy dolgozol otthon, de akkor megint csak idõbeosztási gondjait lesznek. Mákod van, ha találsz otthoni melót. Mákod van, ha rendesen meg is fizetik. Mákod van, ha úgy tudod beosztani az idõdet, hogy se a gyerek, se a meló, se a háztartás ne lássa kárát.
Kérdezz meg itt egy-két anyukát, hogy találtak-e otthon végezhetõ melót. Nem sokan. Az alkalmazók ugyanis ma még nem jutottak el oda, hogy megbízzanak annyira az alkalmazottaikban, hogy rendesen elvégzik akkor is a feladataikat, ha nincsenek szem elõtt. Én is próbáltam rávenni anno az akkori fõnökömet, hogy tudok itthonról is dolgozni, van netem, miegyéb, mindent meg lehet így csinálni, hetente egyszer meg bejártam volna pár órára, hogy a papírokat lerendezzem. Nem volt rá hajlandó.
Nekem végülis ebben is mákom van. Mivel elég jól tudok angolul, így egy filmes cégtõl kapok filmfordításokat. A gond csak az, hogy mivel nem szeretném, hogy a gyerektõl legyen elvéve az erre fordított idõ, csak éjjel tudok dolgozni. Akkor meg nem alszom, így néha elég fáradt vagyok. Ezt sem fizetik meg túl fényesen, de azért jól jön, hogy ennyivel hozzá tudok járulni a családi kasszához. Plussz, még a nyelvet is gyakorlom, szinten tartom.
Tanulás: hát, ha nyugodt babád lesz, amolyan ahová-leteszik-ottmarad fajta, tudsz tanulni simán. De ha többemberes, aki nem bír nélküled meglenni, ha mégis magára hagyod, süvölt, mint a fába szorult féreg, nem fogsz tudni, mert a tanuláshoz ugye koncentrálni kell, azt meg egy bömbölõ bébi mellett elég nehézkes. Vagy tanulhatsz majd éjjel.
Ráadásul felkészülhetsz rá, hogy sokszor igen fáradt leszel, ideges, lehet, hogy aggódni fogsz dolgok miatt, ezek sem segítik éppen elõ az elmélyülést az adott tananyagban. Persze, hogy van akinek sikerült, de ehhez segítség kell. Segítség a család, a rokonok részérõl.

Mindenesetre kívánom, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy elgondoltad, és ne kelljen segítséged kérned olyantól, akitõl esetleg nem akarsz!

Dia

Sziasztok! Azt kell hogy mondjam, hogy tokeletesen egyetertk Diaval. Es sajnos ezt a igen keseru tapasztalat mondatja velem.
A masodik diplomam megszerzesekor mar megvolt a fiam. Igaz, utolso eves voltam, de az az egyik legnehezebb idoszak- szakdolgozat, allamvizsga, zarotanitas, stb. Majdnem beledoglottem. Szerencsemre ott volt anyukam es az anyosom, aki hajlando volt vigyazni a gyerekre, amig en konzultacion voltam. Aztan elkoltoztunk az orszag masik felebe. Februarban jar le a gyesem, aztan valszeg munkanelkuli leszek. Probalkoztam mar egy csomo helyen-az eredmeny: tulkepzett vagyok az ugyintezoi-titkarnoi munkahoz, nem vesznek fel gyerekeseket egy csomo helyen, tanari allas tolunk 30 kilomterre lenne, akkor meg reggel fel hetkor kellene buszra ulnom, es este hat korul ernek haza. Mivel a ferjem iszonyuan elfoglalt, a nagyszulok 400 kilometerre vannak, bebiszitterre nincs penzunk, ez az allas szoba sem johet. Otthon vegezheto munkat kerestem, legyen az barmi: megcsak valaszt sem kaptam a leveleimre...Nem tudom, mit nem adnek erte, ha az anyosom, akit igazandibol en sem szeretek kulonosebben, itt lenne a kozelben neha. Meg a munkaugyi hivatalba is ugy mentem legutobb sorbaallni, hogy a keteves lanyom a karomban uvoltott.
En is elterveztem, hogy a gyes alatt megtanulok legalabb megegy nyelvet, annyira lekotottek a gyerekek, hogy egyszeruen nem talaltam magamnak idot, pedig ha tudnek nemetul, talan lenne allasom itt a Balaton partjan. Piszokul el vagyok keseredve, totalisan ertektelennek erzem magam, amikor a munkaadok ugy neznek ram, mint egy idiotara, hogy mit gondolok en, majd pont ok vesznek fel egy ketgyermekes anyat...
Eva

Éva, ez elég kilátástalan. Esetleg bébiszittelhetnél. Tanári végzettséggel nagyobb gyereket is akár, sulielõkészités, ilyesmi?. Ez csak úgy eszembe jutott, lehet, hogy hülyeség. Engem kirugtak, azonnal amint kiderült, hogy terhes vagyok. Sajna még nagyon az elején, 6 hetesen. Ráadásul a kis céget sem lehet perelni mert mindent kitalálnak, hogy miért nem voltál amúgysem jó. Gyerekesként meg aztán végképp semmi. Én mondjuk kifejezetten utáltam, hogy mindig megkérdezték, hogy mikorra tervezek gyermeket. Szóval a helyzet katasztrófális.

Zsunya

Dia mindenkepp ird meg legyszi a telefonszamod e-mailen, mert en is az HBO-nal dolgozom, es nem all tul jol a "munkaugyi szenam"...

tirmi@egon.gyaloglo.hu

kamilla

Zsunya! anno, mar az elso munkavallalasomnal ( egy iskolaban ) az volt az elso kerdesuk, hogy akarok-e a kozeljovoben gyereket. Nem tudom, mire gondoltak, hogy kivarom majd a nyugdijkorhatart?
Maganorakat szoktam adni. Csak mivel kis helyen elunk,(Tihanyban), egy ido utan elfogy azoknak a kore, akik angolul akarnak tanulni. Mikor idekoltoztunk, volt 6-8 tanitvanyom, most van ketto. Itt a nemetet favorizaljak, az itteni suliban csak nemetoktatas van.
Anyos temahoz: en az elmult tiz evben, miota ismerem a ferjemet, megtanultam az egyik fulemen be, a masikon ki szisztemat. Mostanaban nincs is gond anyosekkal, ehhez hozzajarul az a 400 km tavolsag is, ami kozottunk van. De nem volt mindig ilyen konnyu. Anyosom-ahogy igy visszanezek az elmult eveken- minden jelesebb alkalmat tonkretett az eletemben. Csak egy pelda: amikor megtudtuk, hogy jon az elso gyerek, azonnal megsertodott. Nem ertettem az okat, tudtam, hogy nagyon vagyik unokara. Aztan a ferjemnek kibokte, hogy azert haragszik, mert en biztosan a batyamat akarom felkerni keresztapanak, es nem a ferjem batyjat. (mondjuk ez igy is volt...)De nem is allt le velem errol beszelgetni, o elore eldontotte, hogy meg fog sertodni, es csak azt vettem eszre, hogy nem szol hozzam, ha megyunk hozzajuk, nem is koszon. Soha nem volt kozottunk semmifele ugynevezett kommunikacio. Ugy all a dolog, hogy en hallgatom, amit o mond, nekem sok mondanivalom nincs szamara. Regebben nagyon duhitett, ahogyan engem utalt, minden ok nelkul, egyszeruen a letezesem idegesitette. Mindenfele kitalalt indoka volt ellenem: a "proli" szuleim ( mindketten mernokok..), az, hogy en kover es csunya vagyok, nem erti, mit szeret rajtam a fia, mikor rajott, hogy ezzel mar nem tud bantani, a hatam mogott, az ismeroseinek es baratnoinek kezdett ocsarolni. Most az a legujabb, hogy szerinte en meg eletemben egy konyvet sem olvastam el, annyira muveletlen vagyok, hogy nem tud velem mirol beszelgetni... ( bolcseszkart vegeztem, irodalom-magyar nyelv szakon, van egy angolszakos es egy muvelodesservezo diplomam...-nehez ugy ezeket elvegezni, hogy az ember nem olvas)de en mar csak nevetek rajta. Szerencsere a ferjemmel valo kapcsolatomat kikezdhetetlennek erzem, es ez anyosomnak nagyon faj. Ezert kezdte el hiresztelni, hogy a ferjemet mar csak a becsulet tartja mellettem, merthogy ket gyereket szultem neki. Pedig nagyon drukkolt, hogy elvaljunk. En meg tudom, hogy a legtobb "borsot"ugy torhetem az orra ala, hogyha latja, mennyire jol megvagyunk a parommal.
Eva

Sziasztok!
Igaz jóval feljebb volt egy hozzászólás Kamilla problémáira a segítséggel kapcsolatban. Egy biztos sokan írtok sokfélét, mindenhol van igazság.
Egy biztos részemrõl a segítséget-legyen az anyai, anyósi vagy bármi más nem úgy tudom elképzelni az elsõ hetekben, hogy megszoptatok a segítség otthon a picivel, én meg esetleg fájó altesttel cipelem haza a hatalmas cekkereket. Valóban nem tudják a nem egy háztartásban élõk ki milyen márkájú termékeket szeret, hát erre van a papír, amire ha felírja az ember lánya, már nincs is belõle félreértés. Ha majd egyszer öregségemre ilyen helyzet adódna, inkább cincálnám kiskocsin a vásárolt termékeket, de egy frissen szült nõt biztos nem engednék, az elsõ 6 hét szerintem tényleg a pihenést kell, hogy szolgálja. Üdvözlet mindenkinek egy névtelen

Sziasztok!

Off-line olvasgatom csak a topikot, nem tudok a legújabbakhoz hozzászólni. Már korábban leírtam az anyósomról a dolgokat (júl.2.-i hozzászólás), most csak annyit szeretnék kérdezni Tõletek, hogy szerintetek bunkóság, hogy azt mondtam az anyósomnak, hogy nem teheti be a lábát a lakásunkba - ami már félig az enyém sajnos, mert édesapám meghalt -, azok után, hogy csúfot ûzött Apu halálából, és állandóan mocskol engem, kerülõ úton ,mert a szemembe mostanában nem meri, amióta megfenyegettem, hogy feljelentem becsületsértésért. Tehát nem engedem az unokája közelébe. Mi a véleményetek? A magam részérõl addig rugdosnám, amig van benne szusz, ha csak eszembe jut a haldokló apám arca ott a kórházban, és a búcsúztató után 2 héttel hangzott el az a mondat, amiért le tudnám azóta is lõni!
Na mindegy, nem untatlak tovább benneteket!

Minden menynek kitartást kívánok:

Zsu

Zsu!

Miert, mit mondott Apukad halala utan?

kamilla

Kamilla!

Azt, hogy "Ugy kellett neked!" Apunál tévedésbõl egy olyan kórt diagnosztizáltak, ami gyógyíthatatlan, és az orvosok ebben a tudatban nem gyógyították, hanem passzív eutanáziával hagyták meghalni. És amikor ezt a téves diagnózist anyósék megtudták, akkor hangzott el ez a mondat. Amikor a férjem a szemére hányta anyósomnak, hogy volt képes így megbántani, azzal mentegette magát, hogy szemétség volt, hogy nem "hívtuk" meg a búcsúztatóra. Nevetséges! Meghívni, mint egy esküvõre! Tény, hogy eltitkoltuk, azok után, hogy képes volt Karácsony elõtt egy nappal felhívni,- akkor is Apuhoz indultam épp a kórházba, és már tudtam, hogy el fog menni - szóval csak annyit mondott a telefonba, hogy "Te rohadék!" És tudod, ezt sértést és még számtalan másikat miért vágta a fejemhez? Azért mert a férjemnek volt képe otthagyni õt, és nem õrá, a 47 éves munkaképes korú és állapotú munkagyûlölõ anyjára keresi a pénzt, hanem a gyerekünkre, és rám (már amig gyesen vagyok). Ennek a ribancnak - bocs a kifejezésért, de nincs jobb - az agya és a szíve helyén is egy-egy elektromágneses bankkártya, vagy egy köteg 20ezres van. Neki a szeretet, és az anya szó helyén a szótárban az van, hogy elnyomás, uralkodás, zsarolás, csesztetés, stb.
Én csak azt szeretném, hogy békén hagynának!
Visszatérve az eredeti kérdésre, szerinted bunkóság, hogy ezek után azt mondtam, hogy ide ne merészelje dugni a képét?!

Zsu

Zsu!

Nem. Tiltsd ki! Ez a nõ nem normális. Tönkreteheti az életeteket. Szakíts meg vele minden kapcsolatot! Szorítok, hogy sikerüljön!

Történeteiteket olvasva látom, nincs is semmi komoly baj az anyósommal. Rossz paszban voltam, amkor írtam. Na, nem mondom, hogy tökéletes (áhh, egy anyós se az) , de azon kívül, hogy imádja a fiát, meg az unokáját, engem meg egy "mellékes" dolognak tart, más bajom nem is nagyon lehet. Annyi, hogy tényleg a "szükséges rossz vagyok a hõn áhított unoka érdekében" ... Ezzel kell együtt élnem, mint annyi meny-társamnak. De befoghatom a számat Zsu, és a többiek történetét olvasva....
Azon azért elgondolkozhatna az anyósom, hogy mivel egyszem fia van, vajon öregségében ki fogja ellátni, fõzni rá, stb? Természetesen én. És ez tényleg természetes, hiszen én is így látom a szüleimnél....DE nem mintha már most erre kéne gondolnia. Arra jöttem még rá, hogy már úgy állnak az "antennáim", hogy minden szavukban a bántást keresem. Lehet, hogy a bántásaikból csak 35% szándékos, a többi 35% tudatalatti de bántás, és a maradék meg csak beképzelés....
Én szeretnék a családhoz tartozni, de amióta a kölök megvan, nagyon elhanyagoltnak érezem magam...persze, ez lehet, hogy csak egy pici gyeses-depi, és 2 év múlva azt mesélem itt, hogy nekem van a legdrágább anyósom Ki tudja, mibõl lesz a cserebogár...

Rántottcsirkés

Kamilla!

Régóta olvasgatom a topicot, mindig nehezen állom meg szó nélkül, amikor egy babát váró anyuka határozott elképzelései mellett érvel!
Hidd el, nem lesz az olyan egyszerû, mint ahogy Te azt elképzeled!
Lehet, hogy el jön még az idõ, amikor áldani fogod, hogy ott van az anyósod, és vigyáz a babára egy órát, amíg Te kifújod magad egy kicsit!
Ha tanfolyamra mész, ki fog vigyázni a kicsire?
Attól, hogy mérlegképes végzettséghez valahol gyakorlatot és ügyfeleket is kell szerezned.

Igazából tényleg az a baj, hogy nagy vehemenciával "beszélsz" az elõre tervezésrõl, de én általában azt szoktam mondani: Anya tervez, Csongi (1,5 éves) végez!

Persze én is szívesebben hagyom az anyukámra a fiam, de tudom, hogy a másik mamára ugyanakkora szüksége van, így semmi pénzért nem fosztanám meg tõle.

Anyósokról annyit, hogy elismerem, vannak gonosz, számító, kibírhatatlan anyósok. Szerencsére engem nem ilyennel hozott össze a sors. De az is biztos, hogy sok rossz tulajdonságom mellett, az egyik jó az, hogy ösztönösen, gyorsan megtalálom a szót emberekkel. Valahogy igen könnyen rá tudok állni a "csatornájukra". Szóval már az elsõ bemutatkozáskor elfogadtuk egymást, megszerettük egymást. Ehhez viszont két fél kellett. Az, hogy õk olyannak fogadjanak el amilyen vagyok, és ez fordítva is így van! Mint minden kapcsolathoz, ehhez is kell a tolerancia!

Azon gondolkodtam, egy-egy ilyen gonosz anyósnak milyen a fia? Mert ha létezik a mondás: Nézd meg az anyját, vedd el a lányát! - akkor vajon ez a fériakra nem lehet igaz?

Évi

NEM!!!!

Off
Éva,
pár hónapja írtad, hogy találtál állást - ha jól rémlik, mûv. házban - ezekszerint nem lett belõle semmi? Úgy drukkoltunk akkor neked - és irigyeltünk is...
üdv
Zsóka

on

Szia Zsoka!
Dolgoztam negy oraban ot honapig. Egy gyesen levo anyuka helyen voltam addig, aki juliustol visszajott. Nagyon szerettem csinalni, mert kisgyerekekkel foglalkoztam, es vihettem magammal Dorkat is. Sajna nincs ra tovabb lehetoseg.
Tobbiektol bocsi az off-ert!!
Eva

Sziasztok!

Mióta titeket olvaslak, rá kellett döbbennem, hogy az én Anyósom egy Tündér. Viszont rengeteg dolog eszembe jutott, megpróbálom összeszedni. Egyszer olvastam valahol az anyós definícióját: "A férfi anyja, akit szeretek!" Nem árt ezt szem elõtt tartani. Biztosan vannak tényleg rémes anyósok is, Zsu esete például nagyon felháborító, de sokszor a menyek se angyalok... Szóval Kamilla és Rántottcsirkés Anyuka, szerintem próbáljátok meg elképzelni mindazt, ami a definíció mögött van. Az a rosszindulatúnak, gaznak és gonosznak kikiáltott nõ szülte meg és nevelte fel a férfit, akit szerettek. Õ ült az ágya mellett, és aggódta halálra magát, amikor párotok beteg volt, õ fogta a kezét, amikor járni tanult. Bizonyára pont úgy imádja a férjeteket, ahogyan ti (fogjátok) a saját gyereketeket. Ráadásul a párotok is úgy szereti azt a Banyát, ahogyan ti remélitek, hogy a gyermeketek még felnõtt korában is szeretni fognak titeket. Arról nem is beszélve, hogy talán egyszer még az én imádott kisfiam is képes lesz arra az árulásra, hogy egy vadidegen nõcskéhez kösse az életét!

Ebbõl kiindulva aztán azon is elgondolkoztam, hogy mit is érezhet egy anyós. Pl. az enyém. A kisfia engem szeret, velem él. Tõlem, a mi (anyós-meny) kapcsolatunktól függ, hogy milyen gyakran látja a fiát (sõt, ma már az unokáját is! ), hiszen ha én nem akarnék elmenni hozzájuk (220 km), nálkülem Életem Párja se menne túl gyakran. Szóval neki létkérdés, hogy márpedig én szeressem õt. A helyzet ciki, mert senki sem toporzékolhat, hogy SZERESS!!!! Tehát próbál kedves lenni hozzám, de nem ismer ehhez eléggé, így aztán eleinte jól meg is bántott néhányszor. Bizony, amikor a kisfiam megszületett, az Anyósom könnyek között magához ölelt, és azt mondta, "Köszönöm ezt a csodálatos karácsonyi ajándékot!" Rímel a mondat többetek gondolataira arról, hogy a meny szükséges rossz. Minha neki szültem volna! Akkor rettentõen rosszul esett, pedig tényleg annyira boldog volt, és csak az örömét szerette volna kifejezni. Azóta is, ha náluk vagyunk, nemhogy velem, még a fiával se foglalkozik, annyira oda van az unokájáért. Dehát az õ unokája az én kifiam, azért már csak nem haragudhatok, ha valaki imádja a gyerekemet???

A segítés, gyermekre vigyázás témát is félreértettétek szerintem. Biztosan nem egy még szopizó, néhány hónapos babát akar egész napra elvállani egyetlen nagymama se. Egy 2-3-4 éves gyerekre meg már miért ne vigyázhatna napközben?! Kamilla, látszik, hogy még csak az elsõ babádat várod, és nagyon idealista vagy. Számtalan gyerek kerül bölcsödébe, ovodába, és nincs jogod elítélni az anyjukat, még akkor se, ha nem az anyagi kényszer szorította rá. Az én nõvérem pl. amikor a harmadik fia fél (!) éves volt, olyan depressziós lett (GYES-beteg), hogy orvos küldte vissza dolgozni. Mégis elhiheted, hogy felelõsségteljes jó anya, és az egész családjának jót tett, hogy 4 órában visszament dolgozni.
Én a magam részérõl boldog lennék, ha valaki vigyázna a kisfiamra, amíg elmegyek bevásárolni, vagy kivasalok. Ugyanis babakocsival vásárolni menni nem éppen egy leányálom, és rajtam kívül senki nem tudja eldönteni, hogy adok-e kétszer annyit a szebb gyümölcsért, vagy inkább az olcsóbbat veszem meg, vagy elég szépnek találom-e a csirkemellet, vagy inkább a comb mellett döntenék. Vasaláskor meg az én Drága kis 8 hónapos Felfedezõm bemászik a vasalódeszka alá, és rángatja a vasalózsinórt. Tiszta közveszély. Most is itt csövezik az asztal alatt, és a bokámat harapdálja, elítélhettek, lustának és kényelmesnek tarthattok, de én így képtelen lennék tanulni.
Ja, és nekem pl. jól esett elmenni bevásárolni néhány nappal azután, hogy a kórházból hazajöttünk. Igaz, a férjem velem jött, és õ cipekedett, de jó volt, hogy a Nõvérem addig dajkálta itthon Lacikát.

Egyelõre ennyi, mert a Kis Csöves dajkálást követel, de még folytatom ám!

BMárti

Sziasztok!

Régebben már én is írtam ide anyósról, anyuról.

Szóval anno amikor a párommal megismerkedtünk az anyukájának fontos lett volna, hogy diplomás lányt vegyen el, diplomás szülõkkel és legalább olyan anyagi háttérrel mint õk. Ehhez képest mi diploma-nélküliek vagyunk/ voltunk és szerény katona családból származom. A páromra maradt a nagyija lakása, amit eladtak, a párom megforgatta a pénzt és vettünk egy lakást közösen, a kettõnk nevére, úgy, hogy nem is voltunk házasok. Képzelhetitek. Anyósom rosszul volt, hogy én ki fogom semmizni a fiát és gyakorlatilag az állandó veszekedéseivel jól elüldözte otthonról. szerencse,hogy a párom meg meri mondani a véleményét az anyukájának és ki is áll mellettem.
Ez 5 éve volt, azóta házasok vagyunk, most várjuk a 2. bébit és anyósom látja, hogy rendesen ellátom a családomat, normális vagyok, így úgy tûnik elfogadott és megszeretett. Persze most orrolhatnék rá, mert anno így gondolkodott rólam, dehát hasonló helyzetben én nem így féltettem volna a fiamat? Ráadásul a férje is 13 éve meghalt és 2 fia van.
Azóta rengeteget segít, bár még aktívan dolgozik, ha tud jön vigyázni a lányomra vagy mi is vihetjük hozzá, gyakran fõz nekünk és kérek tõle tanácsokat is háztartás ügyben. Most, hogy szülni megyek novemberben, õ fog itt nálunk vigyázni a lányomra. Mert õ ezt akarja. Most sértõdjek meg, hogy anyut nem hagyja? Dehát a párom csak jobban kijön itthon az anyukájával mint az enyémmel. a tavalyi szülés után is rengeteget segített attól függetlenül, hogy mint orvos itt akart lenni minden történésnél, mert mi nem tudjuk ellátni a gyereket. De mi ketten állítottuk, hogy köszönjük, de megbírkózunk a dologgal, és én mint nem laikus/ápolónõ /már csak el tudom látni a bébit. Beleegyezett. Anno õ nem tudott szoptatni és azt hitte akkor más sem tud és mindeig kérdezte" van elég tejed?" és mindig mérte volna a lányomat és javasolta a tápszert, de én kitartottam és megkértem, hogy most ezt a 2. szülés után ne tegye. Õ vezsi a lányomnak a ruhákat nagyrészt a páromnak is és venné nekem is ha engedném. de úgy fogom fel, hogy milyen jó, nekem nem kell utána mennem és anyagilag sem jön rosszul. És amikor itt tesz-vesz a háztartásomban- ami régen rosszulesett, hogy azt hiszi én nem tudom megoldani-most úgy fogom fel, hogy annyival is kevesebb jut nekem. Ha õ ilyen tyúkanyó-mártír anya és ez neki jó, nekünk is. Azóta is ad tanácsokat, amit vagy megfogadunk vagy nem. És nagyon jó mert mindig megkérdezi, hogy mit ehet a gyerek, és betratja a dolgokat amiket kérek tõle. Ha akaratunk ellenére a gyerek egészségének veszélyeztetésével, dafke másképpen csinálnák, mi is megvonnánk a látogatást eghy idõre. Mert a lányom nem ihat tejet 3 éves koráig, hogy elkerülje a laktóz -érzékenységet, tehát ez fontos. És én sem örülnék, ha csokival, sütivel tömnék, a normál kaja meg nem kellene itthon sem. Szóval bármit fel lehet úgy fogni, hogy ellenséges szándékot tételezzünk fel, de a párom elmagyrázta, hogy a jót kell mindenben meglátni és így tényleg könnyebb.

Bocs ha hosszú voltam de nyilván több történet többet segíthet megérteni õket.

Üdv:Pankamama

Na, baba az ágyban, én meg újra itt vagyok. Fura, hogy panaszkodni jöttem, most meg vadul védem az anyósokat. Kicsit hülyén érzem magam.

Tápszer-adás ügyben akartam még elmesélni, hogy alig néhány hetes volt Lacika, mikor a Nõvérem, aki 3 gyermekes családanya, ráadásul védõnõ, tápszert akart adni neki, hogy kevés a tejem. Ugyanis az én Kis Drágám elaludt szopizás közben, én meg azt hittem, hogy ez azt jelenti, hogy jóllakott. Na, úgy még nem vesztem össze a tesómmal, mint akkor, de róla aztán igazán nem lehet feltételezni, hogy el akarta volna választani tõlem a gyerekemet. Egyszerûen aggódott, mint ahogy a nagymamák is gyakran ezt teszik.

Ja, és a sógornõk ügye. Bocs, de nem emlékszem, hogy ki panaszkodott rájuk, de errõl is eszembe jutott egy saját tapasztalat. Mi csak ketten vagyunk testvérek, de van egy unokabátyám, akivel nagyon szoros volt a kapcsolatunk, gyakorlatilag harmadik testvérünkként szerettük. Na, ez a srác fogta magát és megnõsült. Elõtte elhozta bemutatni a Szerelmét, mi nagyon örültünk nekik, és lelkesen elkezdtünk az unokabátyámmal dumcsizni. Akkoriban már elég ritkán tudtunk csak találkozni, és ezernyi megbeszélni valónk akadt, többségében olyan dolgok, aminek ezer elõzménye volt, szóval az a szegény csaj, akit elvileg bemutatni hoztak, csak ült csöndben, és még követni se nagyon tudta a beszélgetést, nemhogy belefolyni. Bunkók voltunk, elismerem, és még csak észre se vettük magunkat, erre nem mentség a rég nem látott unokatesóval való ezernyi megbeszélnivalónk. Naná, hogy a csaj megsértõdött, és legközelebb ha a hozzánk való ellátogatás szóba került, valahogy nem akaródzott jönnie. Mi meg csak azt láttuk, hogy amióta õ van, azóta mi le vagyunk ejtve, az unokatesó ránk se néz, mert az a dög elválasztja õt tõlünk. Kezdtük csöndben utálni, amit õ az elkerülhetetlen találkozások alkalmával prímán megérzett, ezekután meg végképp nem akart eljönni hozzánk, de nélküle az unokabátyám se jött, és már ki is alakult egy ördögi kör. Súlyosbította a helyzetet, hogy teljesen más az érdeklõdési körünk, semmi közös témát nem találtunk, és egyre kevésbé is kerestünk. Ha véletlenül nem szinte egyszerre születtek volna a gyermekeink, örökre elmentünk volna egymás mellett, eltávolította volna tõlem az Unokabátyámat, akit nagyon szeretek, és õt se ismertem volna meg közelebbrõl, pedig tényleg érdekes, kedves, szeretetre méltõ csaj. Nem véletlenül szereti az Unokabátyám. Szóval a hosszú történet tanulsága: lehet, hogy a sógornõk nem téged utálnak, csak olyan figyelmetlenek, mint mi voltunk. Sõt, még az is lehet, hogy meg vannak bántva, amiért kivonultál az erkélyre közülük, és örülnének, ha közelednél hozzájuk. Persze lehet, hogy tévedek, és tényleg szemetek, de egy-két próbálkozást megér. Mégiscsak a férjed testvérei...

BMárti

Sziasztok!
Elõször a csoki eltiltáshoz hozzátenném, hogy tényleg nem az én hóbortom volt, hanem a lányom mikor csokit evett a hajlatai teljesen kisebesedtek, állandóan vakarta, mert viszketett neki éjszaka jópárszor felsírt, és véresre vakarta. Ráadásul anyósom meg mindenféle kenõccsel kenyegette amikor ott volt,avval a szöveggel hogy amivel én kenyem (gyerekbõrgógyász írta fel)az nem jó azért viszket neki, persze ezt megint csak a lányom mondta el, mert anyósom ezt is letagadta. A másik meg, hogy az orvos is mondta, hogy evvel azt kockáztatjuk, hogy soha életében nem növi ki és egy végleges ekcémája lesz. Különben a lányom most 11 éves és több mint egy éve nem jött elõ az ekcémája, akkor is csak akkor mikor meg volt fázva, és legyengült az immunrendszere, a sogornõm lányának, aki rengeteget volt az anyósomnál, még most 15 évesen is tiszta seb a hajlata, persze erre lehet azt mondani, hogy alkati kérdés, de szerintem nem hülyeségbõl mondta a bõrgyógyász amit mondott.Lehet hogy nekem is kényelmesebb lenne ha ott hagyhatnám a gyermekem, de inkább csak velem együtt legyen ott,(csak végszükség esetén vittem oda) mint hogy az õ egészsége, és persze a lelki világa bánja. Mert higgyétek el, hogy egy pár éves csöppséget meg lehet zavarni, amikor megmagyarázzák neki, hogy amit anyád mond az hülyeség, mi jobban szeretünk nála mi adunk csokit, édességet, mert egy gyerek szervezetének arra van szüksége amit kíván, különben nem fejlödik rendesen. Amint írtam nem csak hogy megengedik neki, hogy azt csinálja amit mi mondtuk, hogy ne csinálja, hanem õk mondják neki, hogy most csináljad, mert nem látja anyád. Késõbb meg mikor felajánlotta , hogy õ foglalkozik a gyerekkel, és én nem fogadtam el, mert én is otthon voltam, a gyereknek magyarázta mindig, hogy õ sokkal okasabb nálam, mert õ tanárnõ volt, és jobb lenne, ha õ foglalkozna velünk, és a gyerekek tényleg elhitték neki, és õk mondták, hogy nem lenne jobb, ha a mama foglalkozna velük. Mikor kitûnõ tanuló lett akkor meg, hogy nem kellene annyit tanulnia, én agyon akarom hajszolni. Lányom most 11 évesen jutott el odáig, hogy észre vegye, hogy a nagyi avval, hogy arra bíztatja, hogy szerezze be az elsõ egyesét, mert minden rendes gyereknek van, nem jót akar neki, pedig szépen megmagyarázta neki, hogy az igenis kell, és anyád se szólhat semmit, mert minden rendes tanulónak van. Kölönben ez is akkor történt amikor én elutaztam, és a lányom anyukáméknál volt, elment táncpróbára, és anyósom a sógornõmmel üzent neki, és õ is odatelefonált neki, hogy a dédimamájuk ott van menjen be ebédelni. Persze nekem az egészet úgy mesélte, hogy a lányom csak úgy beállított hozzá ebédelni, és az õ spenótját, hogy szerette, mondta is a dédinek, hogy én arról panaszkodtam, hogy otthon egyáltalán nem eszi meg a spenótot.Mikor mondtam ,hogy én soha nem mondtam ilyet azt mondta, hogy õ úgy emlékszik. Szóval az egész úgy lett beállítva, mintha én olyan rosszul fõznék, hogy a lányom csak úgy beállít idõnként anyósékhoz, hogy egy jót egyen. Lehet, hogy rosszul gondolom, de én sokkal jobban örülnék, ha õszíntén a szemembe mondaná amit gondol, mert hogy vitatkozzak vele, vagy beszéljem meg a dolgokat, ha mindent letagad. Bemegy az iskolában panaszkodni, hogy mi milyenek vagyunk pedig õ, hogy szeret engem. Ezt az egyet nem mondtam még meg anyósomnak, hogy tudom, mert nem akartam a tanárnõt kellemetlen helyzetbe hozni. Sajnos másik iskolában nem tudom íratni, mert vidéken lakunk, és csak ez az egy iskola van. Oviból is úgy van kettõ, hogy úgyanaz a vezetõ, és õ dönti el ki melyik óviba mehet. Egyetlen megoldás az lenne, ha elköltöznék, de itt laknak az ismerõseink, barátaink, anyukámék, tesómék, munkahely bár én már felvetettem férjemnek, hogy költözzünk el, de tényleg igaza van abban hogy sok mindent kellene igy feláldoznunk.
Azért azt még megjegyzem, hogy anyósom még amikor a férjemék picik voltak eltiltotta az anyósától õket, mert szerinte nem szerette õket úgy mint a sógorának a gyerekeit, nekik nem vett soha ajándékot. A férjem nem is emlékszik nagyon rá. Igaz, hogy õk másik községben laktak. De én valahogy nem tudom elképzelni, hogy az én lányom csak úgy elmenne a nagymama mellett mintha egy idegen lenne, de azt sem akarom hogy ellenem uszítsa.
Álom

Sziasztok!
Álom! a történeted egy rémálom...
Zsu! Õszinte tiszteletem, amiért így elbántál az anyósoddal
, bár én lennék ilyen bátor!!
De én még mindig ott tartok, hogy nem akarom megbántani a
párom édesanyját, mert ezáltal a páromnak is bánatot okoznék. A sztorimat olvashattátok,(bár nem véleményeztétek)engem elszomorít a sok vita és félreértés.
szerintetek lehetne megoldás a maximális elkülönülés?
Férj és feleség legyen önálló,ne kívánkozzon a mama
ölébe,már nem a régi idõket éljük, amikor a család 10-20
tagú volt...
Ha a mamának segítségre / szabadidõre van szüksége, a környékbeli kismamákkal beszélje meg, melyik napon bízhatják egyvalakire a 2-3 gyereket,míg a többiek lazítanak ,ügyintéznek,stb...
egy kismama mégiscsak modernebb nevelési elveket vall,
sõt még jó esetben szoptathat is!
Ti mit gondoltok?
Szerintem a legjobb kikerülni a veszekedést,mert az nagyon rossz érzés,ha valakinek bánatot okozol,de arra ügyelj,
hogy ne tûrj el mindent!
egyébként meg csak legyints a piszkálásra, és fõleg ne dédelgesd a sérelmedet!
Kamilláék!Netezés helyett miért nem bújtok inkább össze?
"szeretkezz, ne háborúzz!",tudjátok!
Na csá ! Vi

Kedves Virág, amint azt már leírtam, nem háborúzunk és fõleg nem itt A fentiek csak "másodközlései" eredeti vitáinknak, amik persze nem vérre mentek.
Kedves topiclakók, szeretném nektek megköszönni azt a sok mindent, amit írtatok. Úgy tûnik, Kamilla kicsit más szemmel nézi azóta anyósát, apósát. Ezt én nem tudtam volna elérni, lévén érintett vagyok Kamilla szemében

Drága Vejem!

Tudom, hogy a válás óta nem hallottál felolünk, de hosszas
gondolkodás után szeretném elmondani, mennyire sajnálom hogy
tönkrement a házasságod a lányommal. Sajnos igazad van hogy
otthagytad, most jöttem rá hogy valóban gyakran félrelépett,
és semmi sem volt elég jó neki amit te csináltál. Tudom, én
sem voltam jó anyósod, nagyon sajnálom hogy soha nem tudtam
befogni azt a nagy, mocskos pofámat, és mindenbe
beleszóltam, de csak azért, mert segíteni akartam. Igazad
volt, mégsem volt jó ötlet, hogy hozzátok költöztem, és
mozdulni sem tudtatok miattam, azt is nagyon sajnálom, hogy
úton-útfélen csak téged ócsároltalak. Ez úton szeretnénk
mindketten bocsánatot kérni, rájöttünk, hogy nálad
szorgalmasabb, dolgosabb, rendesebb embert nem hordott még a
hátán a föld. Most, így 10 év távlatából mégiscsak te vagy
az az ember, aki férjül kívánnék az egyetlen lányomnak.
Remélem a közben eltelt ido megszépítette az emlékeidet,
lecsillapodott benned a harag. Tudom, ennyi ido után nehéz
újrakezdeni, de mindketten örülnénk neki, ha néha
meglátogatnál minket, talán újra fellángol köztetek a régi
szerelem. Nagyon várjuk hogy jelentkezz.


U.I.: Gratulálunk a lottónyereményedhez.

Csokolom,es kinek az Anyosa tetszik lenni???

Húúú de kamuszagu. Na meg ez a kis utóirat. Hehehe

ez egy gyenge poén volt szerintem