Coolasa!
Igen, csak a Gabi cumizik! Dancinak is volt cumija, de ő kb 4-5 hónaposan leszokott róla, de nem is ez a legjobb kifejezés erre, inkább úgy lenne jó, ha azt mondanám, addig fogadta el. A dolgot nem befolyásolja egyik félnél sem a cumi. Tehát a Gabi nem hajlandó lemondani a cumiról, csak azért, mert a nála 2 évvel fiatalabb öccsének nem kell. A Danci meg olykor-olykor bekap egy cumit, idétlen hangokat ad ki vele (nyikorgatja a fogával a gumit, hogy kiráz a hideg) és dobja is el. Gerinek is van ugyan cumija, de neki sem kell, akkor már inkább az ujját kapja be. Azt megtalálja, ha ki is köpi...
De a Gabi cumizása az én hibám, vállalom a következményeket. De nem tudom más mit tett volna. Gabi iszonyúan hasfájós volt, nem ritkán 3-4 órákat sétáltam vele éjszaka (úgy összességében) és nem volt ritka a 2-3 órás szopi sem, de amikor 5 órán !!! keresztül a cicimen lógott akkor betelt a pohár és beleerőszakoltam a cumit. Bár egyik gyerekem se köpött akkorát cumival mint ahogyan a Gabi tette, de muszáj volt. Az ördögi körnek muszáj volt véget vetni, így gonosz módon úgy sétálgattam vele az éjszaka közepén, hogy közben a szájaban tartottam a cumit, ami nem volt egyszerű feladat, mert mint mondtam, hatalmasat köpött vele, ha kicsit lankadt a figyelmem. Ilyenkor persze ordítás, hogy valami kéne a szájába. Na szóval én így szoktattam rá a cumira, és most meg sehogy se akar leszokni róla:( De nincs szívem elvenni tőle, viszont ha hagyom egész nap a szájában lóg. Több megkötésem van, pl utcára nem visszük, udvarra nem visszük, meg hasonlók. Jójó, tudom, nem ezt kérdezted. De Gabi baromi nehéz eset volt. 4 hónapos koráig a babakocsiban aludt mellettem. Épphogy befért az ágyunk és az ő kiságya közé.... Hú, mennyit aludtam úgy, hogy közben tologattam, vagy ráztam, vagy valamit csináltam a kocsival, csak, hogy pici nyugi legyen. Pedig csak 6 hétig fájt a hasa, vagy csak onnantól enyhült és igaznándiból 6 hónapos koráig fájt a pocija? na ez a kérdés is most merült fel bennem először. Ebből is kierül, hogy milyen hasfájós volt 6 hétig, lehet, hogy az utána következő időszak már alvás szempontjából jobb volt, de akkor is elég sokat nyűglődött. Hú de nem kívánom vissza azokat az időket.
Még szerencse, hogy a másik kettő egyáltalán nem volt hasfájós, de elképzelhető az is, hogy azért, mert 3 gyereket is kitett abban az időben.
Kolmol!
Már várom azt az időt, amikor a Geri is elked jönni-menni. Akkor már nyugodtabban elindulok pl a játszóra is, hogy nem kell attól tartanom, hogy a Geri megéhezik és amíg én szoptatom addig a másik kettő elkódorog. Egy kis mozgás meg nekem se fog megártani, csak kérdés, hogy 3 helyen hogy leszek egyszerre. Bár tény, hogy 2 helyen is nehéz, meg itthon se könnyű 3 felé szakadni, főleg, ha szoptatás közben kéne megtennem.
Danci extra-mega nyűgösen indította a napot. Ébredés után 2 órán át nyafizott, de nem akármilyen szinten. Mindenért, de mindenért hisztizett. Ha hozzá szóltam akkor azért, ha nem akkor meg azért. Ha meg akartam simogatni, vagy vígasztalni, ölbe venni akkor feszítette magát és hisztizett, ha otthagytam akkor meg azért, mégjobban, ha visszamentem, akkor is. egyszóval mindenért!!! Már kínomban adtam neki Panadolt. Már egy órája normális lett végre, valószinű, hatott a gyógyszer, ezek szerint fájt valamilye, de hogy mi az sajna nem derült ki. Egész reggel a babakocsiban ült, csak ott volt el, de mint mondtam az nem tartotta vissza a nyafitól... Most megint a kutyát üldözi. Szegény Kevin... ezt már egyszer átélte a Gabival és majd még jön a Geri is.
Gabi meg nem volt hajlandó reggelizni. Illetve evett, két vékony szelet dinnyét. Piszok nagy mennyiésg ám! Főleg, ha azt nézem, hogy a Danci benyomatott 3 pár virslit ami nem kevés ám és most még benyomja a maradék 2-öt...
Gabuska!
Otthon vagytok már! Milyen lett a pecó?
na közben újabb dinnyézés folyik, ehh Dani a dinnyelébe tunkolja a virslit