Sziasztok!
Csecsemősök:
Nekem is csak jó tapasztalataim voltak velük kapcsolatban, kivéve egy, aki egy kicsit mufurcabb volt. Viszont az biztos, hogy KÉRDEZNI KELL!!! Maguktól nem jönnek, s nem segítenek. Van nekik elég dolguk az éppen bent lévő babákkal.
Bent vagy kint:
Mivel mi császárosok lettünk, az első napot kapásból külön töltöttük, de mivel egy mozdulat (pl.: ivás) megtétele is vagy öt percbe tellett, s közben potyogtak a könnyeim, örültem, hogy értő kezek vigyáznak rá odalent a csecsemősöknél. Anyumék hozták fel Balát először megmutatni. Akkor is alig tudtam ránézni, hiszen nem emelhettem fel a fejemet.
Aztán másnap ugyan lekerültem a szülészetre, de a mozgás még nem igazán ment (ágyról le, fel) így csak napközben volt kint nálam Bala.
Szoba:
Elsőre nem is akartam egy ágyasba menni, nem bíztam magamban eléggé. De így utólag is azt mondom, hogy jól döntöttem. A három ágyas, fürdőszobás, Wc-s szobában kaptam helyet, s nagyon jó volt, bár egy kicsit szűkös.
Nagyon jó szobatársakat fogtam ki. Segítőkészek voltak (ami a nehézkes mozgásom miatt jól jött), s mindig volt egy tapasztaltabb anyuka közöttünk, aki a tapasztalatait mesélte.
Másodjára viszont lehet, hogyha rendesen szülünk majd, s nem lesz csaszi, akkor egyágyasba kérem majd magam.
Az Ikea szobák szépek, de szerintem arra a 4-5 napra a kórházi is jó, ha nem a "tömegszállást" fogja ki az ember. Arra több anyuka panaszkodott a folyosón (azt hiszem 6 ágy van egy szobában? De ez nem bizti). Túl nagy volt a nyüzsi, s ennyi ember nem is tudta összehangolni, hogy kinek mik az igényei. Úgyhogy ha csak ott lenne hely, akkor inkább más megoldást keresek majd.
Testvérek:
Edus!
Tündériek a fiúk!
Hogy bírod egyedül odakint? Ismerősök, segítség van?
Ne sajnáld a 60-as buszos lánykérést! Nem egy minden napi helyszín, s alkalom!
Pároméknál a két bratyó között két év van, majd öt év múlva jött a leányzó. Kicsinek elvoltak egymással állítólag a fiúk, de mára elég érdekesen távolságtartó testvéri kapcsolat van köztük. Nem tudtam még kideríteni, hogy minek köszönhetően. Vagy csak nekem van nagyon bensőséges kapcsolatom az öcsémmel? Nem tudom. A hugicának kicsiként néha nehéz dolga lehetett a sztorikból kiindulva (pl.: süteménybe rejtett hagyma), viszont egyszerre jó dolga is van, mert féltve vigyázzák máig őt.
De ez egyéni szerintem, hogy milyen kapcsolat alakul ki a testvérek között. A gyerekektől és a szülőktől is függ.
Korkülönbség:
Én ezen filóztan / filózok sokat, hogy mikor jöjjön a tesó.
Az egy kicsi egy pici (1,5-2,5 év) elég strapás, de ha jól kijönnek egymással a lurkók, akkor meghozza gyümölcsét a sok fáradtság a későbbiekben. Ha nagyobba korkülönbség (3-5 év), akkor már a nagyobbik már babázhat a kicsivel, s míg a nagyobbik esetleg oviban van egy fél napra, anyucinak könnyebb a picivel. Viszont elcsúszik a közös érdeklődési kör téma.
Köztünk az öcskössel nyolc év van, s mégis nagyon jól kijövünk egymással. Én igazán babáztam vele. Anyum gond nélkül rám tudott bízni feladatoka, amivel segítettem őt.
Hogy mi lesz nálunk? Azt hiszem a második verzió. Egyelőre nem állaok azt hiszem készen arra, hogy egy kicsit és egy picit is felügyeljek, s vezetgessek. No meg most az építkezés is a nyakunkon van. Enek ellenére, hogyha mégis kopogtatna valaki odabentről, hogy úton van, akkor nagyon boldogak lennénk. De ha rajtunk múlik, akkor még várunk egy kicsit.
Timi
Ui.: Edus!
Ezek szerint felőletek jön egy kis lehülés? Már nagyon ránk fér!