Szia Rozus!
Én nem választottam szülésznőt, biztam a szerencsémben, és az is lett. Egy nagyon kedves nőcit fogtam ki, és minden rendben is volt vele. (A nevét nem tudom, de szerintem meg se ismerném már )
Szerintem az Arnoldnál a gátvágás az rutin dolog, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy soha nem hoztam szóba a gátvédelmet, mert biztam a szakértelmében, és hogy majd ő dönt. Persze azóta már tudom, hogy kellett volna beszélnem erről, de mindig olyan szűkszavú, hogy az volt az érzésem, hogy jobb ha nem tartom fel.
Szóval ha lehet válassz szülésznőt, szerintem ez a dolog főleg rajta múlik.
Bár én nagyon gyorsan szültem, így még egy kicsit repedtem is belül, szóval eléggé valószínű, hogy így-is úgy-is vágott volna.
Pénz: Soha nem kérdeztem őt róla, rendelésenként általában egy 5-öst adtam neki, de ha egy hónapban többször is menni kellett, akkor csak havonta egyszer. A szülésre 50-et adtunk neki.
(És szerintem ő ezzel tökéletesen meg is volt elégedve. Másnap is tök kedves volt.)
Szülés: Nagyon megnyugtató a jelenléte, és nagyon jól elmondja, hogy mikor mit csinálj. Nem az a putyulgatós típus, de nekem ez pont bejött.
Én elég vidám alaptermészetű vagyok, szülés közben is mentek a poénok, és ebben ő teljesen partner volt. (IGaz, az én káromra.
)
Leírom röviden a szülésemet:
Aznp délelőtt voltam Ctg-n és a dokinál. A 39. hétben jártam, már nagyon elegem volt a nagy pocakból. A CTG semmit nem mutatott, de Arnold bácsi azt mondta, hogy ki vagyok kicsit nyílva, úgyhogy lehet, hogy egy nap, de az is lehet, hogy három hét. Szóval ez szerinte semmit nem jelent.
Itthon, 14:00-kor úgy éreztem, hogy na ez most fájt, és elkezdtem egy papírra írni, hogy mikor érezetm görcsöket. (Szerintem ez a leírás egy jó ötlet, mert a fájások közötti szünetekben mindig azt gondoltam, hogy áááááááááá, ez biztosan nem az.
Aztán 17:00 után már öt percesek voltak a fájások, mondtam apának, hogy söpörjön haza, mert betojok a fájdalomtól, menjünk szülni.
A kórházba 19:00 után értünk be, akkor már 3 újnyira voltam kitágulva.
Arnold bácsi 21:00- kor jött be vigyorogva (csak akkora hívták be), addigra volt beöntés, borotva.....
Mondta, hogy "na ugye mondtam,hogy egy nap, de azért nem gondoltam, hogy ma még találkozunk"
Rögtön burkot is repesztett, na onnantól kezdve 1-2 percenként fájások. Kérdeztem , hogy meddig tart ez az őrület?
" Hát lehet, hogy éjfélre meglesz!"
Erre én: " Arról szó sem lehet, vagy kijön 22:00-ig, vagy befejeztem!!!!"
Szegény párom ötpercenként mondta, hogy mennyi az idő (Neki gyorsan telt, azt hitte nekem is
, 21:15-kor mondtam neki, hogy azzonnal hagyja abba a pontos idő-t, mert meghalok, hogy még csak 15 perc telt el, én meg úgy éreztem, hogy legalább 1,5 órája szenvedek.
Azt mondta a doki, hogy ha nagyon kell nyomni, akkor szóljak, 21:30 kor nem kellett nagyon nyomni, de azt gondoltam, mostmár legyen végre valami, egy kicsit éreztem a nyomást, szóval szóltam neki.
Ezután már peregtek az események, és 21:58-kor megszületett Bence.
Mondjuk a lényeg az ebben a fél órában történt:
az első tolás után kérdeztem a dokit:
-Úristen, ebből hány lesz még?
-Lehet hogy tíz, de lehet hogy ötven.
-Na nem, én nem csinálom, adjon valamit!
-Ne vicceljen, mindjárt vége! Minek?
-Na jó.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
-Mónika, engem nem zavar ha kiabál, de akkor nem tud tolni! Úgy kell, hogy mély levegő, és amikor tol, akkor alul nyomja ki!
És 5 tolásra megszületett Bence. De előtte még szólt, hogy üljön fel, és nézze meg, ahogy megszületik a kisfia!!
Én persze mondtam, hogy nem bírok, erre ő megtámasztotta a hátamat, és segített, hogy láthassam, ahogy a kis buksija kicsusszan.
Ennyi. Szép emlék lett, de azért akkor azt mondtam a nővérkének, hogy ugyan mi ebben az élmény? Ma már annak látom.
(Utánna a méhlepény kitolása, szörnyű, a varrás szörnyebb, de ki lehet bírni.)
Velem mindenki nagyon kedves, és segítőkész volt, csak jók a tapasztalataim, és nektek is javaslom, hogy azon az emeleten kérjetek szobát, ahol az Arnold rendel, nekem nagyon bevált.
Még nem vagyok terhes, de már rajta vagyunk a dolgon.
Elnézést hogy hosszú voltam, de én nagyon örültem a szülés előtt, ha valaki elmesélte a sajátját!
Egy biztos: Ki lehet bírni!