Skacok... vagyok:)
Szóval... szép sorában.
Odaértünk a kórházba, már csak ügyelet volt. Várunk, várunk... egy dokit láttunk csak aki fogadta a kismamákat és néha rohangált... na úgy fél óra múlva meguntuk és odamentem hozzá... erre halál normálisan elmagyarázta, hogy az ügyeletes orvost kell keresni és, hogy hol találom a nővért... tényleg jó fej vol. Utólag kiderült, hogy hozzá jelentkeztem be csütörtökre
Szimpatikus doki, azt hiszem jól választottam
Szóval... egyszercsak megjelent az ügyeletes doki... mondom neki, hogy hoppá... én ismerem... látszott, hogy ő is töri az agyát... na lekoppant, hogy ő volt az egyik orvos, aki anno 2 éve a férjemet műtötte
(csak azóta áment a nőgyógyászatra
Szóval jól indult a dolog, azonnal beszélgettünk egy sort és biztos voltam benne, hogy meglesz a hőn áhított UH .
Szóval kérdezi, mi a gond. Mondom, hogy vérezgetek. OK, mutassam a papírt a terhességemről. Ja, az nincs. Akkor mi van. Hát semmi. Mondom, hogy a belgyógyász lekért egy béta-HCG-t, annyi. Az pozitív. OK, hola papír... izé... a belgyógyásznál. Na erre fogja a fejét. Hogy az gáz, mert volt valami szigorítás és az ügyeleten nem tud velem mit kezdeni, ha nem vagyok bizonyítottan terhes. Na jó. Folytassuk. van papírom a PCO-ról? Ja mondom... az van
Igaz, már 4 éves.
Fogta ám szépen a fejét, dehát régi ismerősről lévén szó
mégsem lehet elküldeni. Hívta az ügyeletes osztályvezetőt és úgy döntöttek, hogy akkor ha PCO és olyan régen mensiztem, csak megvizsgálnak
Meg is vizsgáltak (megjegyzem, iszonyúan fájt a kacsa... nem tudom mi van a hüvelyemme, de tök gáz volt... amikor a hasamat nyomogatták akkor meg jajjgattam... az is fájt elég szépen...)...
Na szóval megvizsgáltak, és áttereltek a hüvely UH-s ágyikóra...
Kérdezi egyszercsak a doki, hogy akartunk-e babát... mondjuk, hogy igen (a férjem is bent volt persze... nehogymár lemaradjon az UH-ról
) ... és, hogy örülnék-e, ha terhes lennék... mondom igen... Csak, mert az vagyok
7mm a petezsák, 19mm a méhnyálkahrtya, 55*48 mm a méhem (gravid uterus ?). A szívhang még nem látszott, arra valszeg még egy hetet várnunk kell. Ha minden jól megy, a nyaralás előtt pont el fogjuk csípni
ja. A hasüregemben meg folyadék van, ami ilyenkor normális. Valószínűleg azért fájt amikor nyomogatták.
Vérzésnek nyoma sincs, elvileg minden a legnagyobb rendben.
Progeszteront se kaptam, azt mondták, nem látnak rá okot, de majd beszéljem meg az orvosommal. A fiatalabb doki (aki a férjemet műtötte) mondta, hogy no para, minden OK lesz, szerinte bőven elég, ha jövő héten megyünk legközelebb dokihoz. Igaza van, de azért elmegyünk csütörtökön. Így legalább mindent nyugodtan átbeszélünk az orvossal a nyaralás előtt. Mert itt azért nem volt túl sok idő ránt (bár megkockáztatom, hogy a srác ezerszer gondosabban járt el, mint szokott.. és ott vigyorgott, hogy ilyen jól vana férjem és, hogy én is pont az ő kezébe kerültem:)
Van ebben valami sorsszerű... nem?
Ha szülni fogok lehet, hogy megkérjük, hogy ő is legyen ott.
Ja igen. mind a két petefészkem megvolt és egyik sem volt tipikus PCO-s...
Műxik a metformin... keményen
Szóval most repdesünk...
Ja... a srác sutyiban még kinyomtatta nekünk a kis bogyót
Mondta, hogy dugjuk el, nehogy valaki meglássa, hogy ő ilyeneket nyomtat nekünk ügyeletben