Azt hiszem, most tisztázok újra pár dolgot.
Igen, felelőtlenek voltunk, egy hajszállal kicsúsztunk a számításból, és úgy néz ki következménye is lett. Azt hiszem ezen utólag csámcsogni már felesleges, bár tegnap még mi is ezt tettük. Mondjuk megérdemlem/jük a kritikát, úh mind1.
Én csak azért jöttem, mert meg akartam kérdezni, hogy mikor érdemes tesztelni? Majd végül jött pár kérdés, és és ezekre bőven kiöntöttem a lelekemet, és a félelmeimet. Nem kellett volna, utólag is bocsánat érte. És bocsánat azoktól is, akikben rossz érzést keltettem.
Most egy kis tiszta víz. A párom tudta, hogy nem szedek gógyszert, igen. És azért van kiakadva, mert nem akar gyereket. Felelőtlenség...megintcsak. A szüleim nem tudnak róla, de egy ideig még nem is fognak, először ezt nekünk kell lerendeznünk egymás közt. A párom hivatalosan nem költözött hozzánk, de végülis minden nap ide jön haza, és innen megy el dolgozni...tehát lényegében együtt élünk, igen. Ezek voltak kb a válaszok Málnának.
Meli és mindenki más:
Igen, elhagytam az előző páromat, mert ő már komolyan családot akart alapítani. Kezdetben úgy gondoltam, hogy oké legyen, elvégre szerettem, anyagilag is megvolt az alap a részéről, tanulhattam is volna a gyerek mellett. Először mondtam neki, hogy korai még nekem, de végül nem tudtam ellenállni neki, mert minden adott volt, én pedig imádom a gyerekeket, és akkor is vártam már azt az időt, mikor majd én is odaérek, hogy lehet. Ekkor már én is beleéltem magam. 3 hónapig próbálkoztunk, de én közben rájöttem, hogy lelkileg én mégsem vagyok még felkészülve rá, hiába van meg minden körülmény érzelmileg, és anyagilag is. Így szakítás lett a vége, mert ő görcsösen ragaszkodott a baba-projecthez, és nem akart várni addig, míg én is megérek hozzá lelkileg, és minden bizonytalanság nélkül akarom a babát. A gyógyszert már szeptemberben abbahagytam, mivel elkezdtünk próbálkozni, decemberben szakítottunk, és a dokim azt mondta, hogy ha így alakult, akkor tartsak még pár hóna szünetet. Ez még mindig tart.
Aztán összejöttem az új barátommal, igen. Csak a következő kijelentést nem értem, hogy honnan jött? Én NEM akartam babát tőle sem, mivel az előző páromat is ezért hagytam el annak ellenére, hogy szerettem még mielőtt elkezdődött a baba eröltetése. Ez a baba csak BECSÚSZOTT! Figyelmetlenek voltunk, és úgy számoltuk, hogy az a nap még belefér...
Összegezve a továbbiakat: a párom nagyon nem akarja a babát, én sem örülök neki, hogy megtörtént a baleset, mivel mint írtam, még nem vagyok sem lelkileg, sem anyagilag felkészülve rá. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a legszebb ajándék az életben, és képtelen lennék megölni. Tehát nem örülök, hogy ilyen hamar jött, mivel most nagyon nehéz lesz úgy megoldani a helyzetet, hogy senkinek ne fájjon, vagy ne legyen rossz. És pont ez a baj, hogy ilyen megoldás jelenleg nem létezik. Ha elvetetem, akkor abba én őrülök bele, ha megtartom, akkor a párom fog kikészülni, és nem hiszem, hogy meg tudna érteni, egyedül felnevelni pedig nem biztos, hogy képes lennék.
Hát talán ennyi, remélem mostmár kicsit érthetőbb a dolog. De a legfontosabb, hogy nema rról van szó, h nem akarom ezt a gyereket. Én a szívemben nagyon akarom, de nem biztos, hogy tudom vállalni. Nekem is könnyebb lenne, ha nem most jött volna, a párom nem akarja, és ez szörnyű érzés most. Ha ő akarná, vagy legalábbis elfogadá, akkor azt hiszem a nem megfelelő időzítés már mind1 lenne, túljutnánk rajta gyorsan.