Az én csaszis történetem: A dokim (Cserni) befektetett a terhes osztályra, mert kevésnek találta a magzatvizet és az nst-k se voltak nagyon szuperek, ekkor 39.hétben jártam. Pár nap múlva megvizsgált és meg akarta nézni milyen a magzatvíz színe. Ez egy szombat reggel volt amikor a dokim ügyeletes volt. Nem látta a mvíz színét ezért rögtön a császár mellett döntött. Én ekkor annyira ideges lettem és nagyon-nagyon féltem a gerincérzéstelenítőtől.
Ugyanis az unoka tesóm felesége nem lefelé "bénult"hanem felfelé..
no comment
Leborotváltak, én beöntést nem kaptam -szerencsére- persze akkor nem így gondoltam, mert féltem hogy mi lesz ha rám jön a nagy wc-zés én meg ugye egy napig nem kelhetek fel. De semmi ilyen nem volt, sőt majdnem szorulás lett a vége (bocsi a részletekért)
Bekötötték az infúziót, utána a katétert helyezték fel. Hát ez egy kicsit kellemetlen de nem több. Toltak a műtőbe át tettek az ágyra ahol először fel kellett ülnöm és akkor a doki kitapogatta a gerincemnél a megfelelő pontot és szúrt. Ez se fáj jobban, mint egy sima szuri. Én ekkor annyira féltem, hogy remegtem, mint a nyárfalevél a továbbiakra alig emlékszem vissza. Arra koncentráltam nehogy rosszul legyek. Azt nem tudom mitől, mert nekem nem fájt semmi. Az arcomhoz tettek egy maszkot amiből oxigén jött, én ebből szippantottam jó nagyokat, nekem ez nagyon jól esett. Az érzéstelenítő után rögtön elkezdték lemosni a pocakomat és combomat a fertőtlenítővel. Ezt még teljesen éreztem és attól féltem, hogy rögtön vágnak és még érezni fogok mindent. Persze ez nem így lett.
Arra még emlékszem hogy egy kicsit cibálták a pocimat (ez se fájt) és utána megmutatták Timit. Majd jött a stoppolás és utána toltak a megfigyelőbe. Ott ittam a sok löttyöt, fura volt hogy nem kell pisilni menni. A fejemet 2x vagy 3x felemeltem egy kicsit amit nem szabadna de mindig elfelejtettem. Amikor már éreztem a lábamat, (jut eszembe olyan furi volt nem érezni) én forogtam oldalra és így elviselhetőbb volt a fekvés. A szülésznőm mondta nyugodtan lehet forogni, csak a fejet nem szabad emelni.
Én aznap amikor feküdtem nem véreztem -pedig kellett volna- ezért másnap mielőtt felkeltem kaptam egy oxitocin injekciót.
Nekem a felkelés nem volt nagyon borzasztó. Ekkor még bennem volt a katéter, ezzel együtt mentem el a mosdóig megmosakodni. Amikor felálltam az ágyról elöntött a vér, tócsában állt alattam.
Hiába volt ott betét a katéter mellett mindenkifolyt. Nagyon kellemetlen volt, hogy ott álltam úgy és még össze se bírtam takarítani.
A cicamosdás után járkálnom kellett mert csak úgy volt hajlandó a nővér kivenni a katétert ha látja, hogy jól vagyok. Én nem akartam menni mert húztam magam után a csíkot. Erre ő rámförmedt, hogy akkor marad a katéter. Szerencsére ekkor jött a párom és sétáltam, ő meg takarított utánam. Nekem ez nagyon megalázó volt.
Szerencsére a lányommal semmi gond nem volt, ő tündérien viselkedett, szépen szopizott.
Szombat reggel volt a csaszi, másnap délelőtt már a kórteremben voltam. Nekem innentől volt egy-két napig elég gázos. Vasárnap szinte semmit nem feküdtem, hála a rokonoknak.
Estére annyira fájt a derekam, hogy...szóval nagyon. A sebem csak akkor fájt igazán ha abból a "kényelmes" ágyból fel kellett kelnem. Ha legalább egy nyamvadt kapaszkodót adtak volna. Ami még nekem elég sz@r volt..hát a meleg. Hiába volt február rólam állandóan szakadt a víz. Zuhanyozni lehetett csak a sebet ne érje víz. A felső testemet csak szivaccsal tudtam áttörölni, alul zuhanyoztam. A mellbimbóm meg veszettül égett.Annyira ápolatlannak éreztem magam. ÁÁÁÁÁ....bbbrrrr
Amit még írni akartam, hogy menj sűrűn pisilni! Óránként! Ha ritkábban mentem, (mert úgy éreztem nem kell) akkor nagyon fájt a sebem vagy a méhem vagy nem is igazán tudom, hogy mi csak ott valahol.
Bocsi hogy ilyen hosszú voltam.