Üdv Catus!
köszöntelek a forumomban..sajnálom h te is közénk kell h tartoz, de tényleg ne add fel, szerintem itt mind rájöttünk h bár nem könnyü egyedül, de annyi öröm és szeret van a gyerekeinkben, h mindent feledtetnek, főéeg az ilyen "embereket",de sokat segit az idő is!
mesélnél magatokrol? persze csak ha ugy érzed.
szia
Új privát üzeneted érkezett!
2006.06.09 21:47
Sziasztok
Csilla: én is remélem, hogy még egy pár hétig kihúzom. Ma voltam dokibácsinál. kb 2.5 kg a babus, és azt mondta dokibá, hogy minden ok. ennek örülök. Meg már türelmetlen vagyok.
Catus: ne búslakodj. tudom könnyű ezt mondani, de tényleg nem éri meg. én is így kerültem ide, és csak jókat tudok mondani a lányokról, mert engem is vígasztalgattak.és tényleg van élet a pasi után is. bár néha még én is elszontyolodom, de azért már kezdek kilábalni. arra gondolj, hogy a babusért jól kell érezzed magad, és nem szabad depizni. neki nem tesz jót.
szóval kislányod lesz?
gratulálok hozzá.
ha van kedved írd ki magadból a dolgokat, meg persze amit úgy gondolsz, hgoy megosztanál valakivel. de semmiképp ne depizz egy ilyen pasi miatt. nem érdemelnek ezek még említést sem. és még mindig jobb egyedül lenni, és úgy várni a babát, mint egy rossz kapcsolatban tovább sínylődni, veszekedni, és esetleg a baba fogja kárát látni. remélem azért van, aki melletted lesz majd személyesen (szülő, barátnő, jóbarát). ők nagyon sokat tudnak segíteni. úgyhogy ne keseredj el teljesen. gondolj a babusra és hogy milyen boldogság ez.
Kriszti, Móni, Réka, Brekuc, többiek: veletek mi újsi? Hevesen babáztok? de irigyellek már titeket. nekem még most jön a neheze de nemsokára én is túl leszek már rajta
puszi mindenkinek
Kriszti
Csilla: én is remélem, hogy még egy pár hétig kihúzom. Ma voltam dokibácsinál. kb 2.5 kg a babus, és azt mondta dokibá, hogy minden ok. ennek örülök. Meg már türelmetlen vagyok.
Catus: ne búslakodj. tudom könnyű ezt mondani, de tényleg nem éri meg. én is így kerültem ide, és csak jókat tudok mondani a lányokról, mert engem is vígasztalgattak.és tényleg van élet a pasi után is. bár néha még én is elszontyolodom, de azért már kezdek kilábalni. arra gondolj, hogy a babusért jól kell érezzed magad, és nem szabad depizni. neki nem tesz jót.
szóval kislányod lesz?
gratulálok hozzá.
ha van kedved írd ki magadból a dolgokat, meg persze amit úgy gondolsz, hgoy megosztanál valakivel. de semmiképp ne depizz egy ilyen pasi miatt. nem érdemelnek ezek még említést sem. és még mindig jobb egyedül lenni, és úgy várni a babát, mint egy rossz kapcsolatban tovább sínylődni, veszekedni, és esetleg a baba fogja kárát látni. remélem azért van, aki melletted lesz majd személyesen (szülő, barátnő, jóbarát). ők nagyon sokat tudnak segíteni. úgyhogy ne keseredj el teljesen. gondolj a babusra és hogy milyen boldogság ez.
Kriszti, Móni, Réka, Brekuc, többiek: veletek mi újsi? Hevesen babáztok? de irigyellek már titeket. nekem még most jön a neheze
de nemsokára én is túl leszek már rajta
puszi mindenkinek
Kriszti
2006.06.11 15:07
Jogi segítséget kértem arra az esetre he nem mondom meg a gyámügyön ki a gyrek apja! Ezt kaptam egy kedves segítőtől vissza.
"Lévén te is csak halandó vagy (...), veled is akármi történhet (!), és akkor a gyerek megy az "államnak", mivelhogy az apaság dolga MIATTAD nem lett jogilag idejekorán rendezve.
Aztán meg a másik: természetesen EGYEDÜL is felnevelheted a gyermekedet, tehát az anyagiak "korlátlanul" állnak rendelkezésedre - ugye?...
Már miért lihegne a gyámhatóság a nyakadba, van nekik dolga tőled/gyermekedtől függetlenül is bőven elég.
És gondoltál már arra, hogy a gyerekek az oviban és/vagy az alsó suliban MENNYIRA kegyetlenek tudnak lenni egymással: nagyon kiközösítik azt aki még egy "elvált" apukát sem tud prezentálni magának...
Te csak egy fattyu vagy - majd mondják a gyerekednek, aztán az ő bömbölését/sírását hogyan oldod majd fel?...
Féled hogy idővel előkerül és megpróbálja elvenni tőled., tudod mit: én már a szülés után elvenném tőled!
Hát akkor a sztorim röviden:
Majdnem három éves kapcsolat( lánykérés, eljegyzés után) végződött azzal hogy egyedül maradtam 26 évesen, 12 hetesen egy kislánnyal a pocakomban.
Jelenleg még Bpesten tanulok a doktorimat írom,( egyébként biológusként diplomáztam(, abból egy év van még hátra, utána ha be tudom fejezni, ha nem dolgoznom kell, mert ugye már nem leszek egyedül és nem akarok örökké mások segítségére számítani.
Szülni Békéscsabán fogok, mert békés megyei vagyok(Gyomaendrőd) és anyukámmal ott lakunk egy kétszobás lakótelepi lakásban, amit most foguk egy kicsit rendbehozni.Október 9-re vagyok kiírva szülni, de szeretnék hamarabb mert úgy érzém minél hamarabb érzem az én kis lánykámat magam mellett annál erősebb lesze, hogy lesz@rjak mindet aki nem érdekel.
Olvasgattam a sztorikat és igazából teljesen tanácstalan vagyok, hogy legyen e hivatalosan apja a gyereknek vagy nem?! Mármint megmondjam e a nevét vagy nem? Nagyon visszarettent az hogy tetves 12-13 E forintért évekig pereskedjek és még akkor ajam oda a lánykát amikor az apjának jólesik....De egy jogi helyen meg engem kiáltpttak ki szemétnek, mert ezt nem vállalom a gyerek érdekében és micsoda anya vagyok én? Azt hiszem én papír nélkül is meg fogom tudni mondani, hogy ki az apja, hogy szeretem, szerettem és és nem akarom ellene nevelni a lányomat még a történtek ellenére sem...
Most röviden ennyit...
"Lévén te is csak halandó vagy (...), veled is akármi történhet (!), és akkor a gyerek megy az "államnak", mivelhogy az apaság dolga MIATTAD nem lett jogilag idejekorán rendezve.
Aztán meg a másik: természetesen EGYEDÜL is felnevelheted a gyermekedet, tehát az anyagiak "korlátlanul" állnak rendelkezésedre - ugye?...
Már miért lihegne a gyámhatóság a nyakadba, van nekik dolga tőled/gyermekedtől függetlenül is bőven elég.
És gondoltál már arra, hogy a gyerekek az oviban és/vagy az alsó suliban MENNYIRA kegyetlenek tudnak lenni egymással: nagyon kiközösítik azt aki még egy "elvált" apukát sem tud prezentálni magának...
Te csak egy fattyu vagy - majd mondják a gyerekednek, aztán az ő bömbölését/sírását hogyan oldod majd fel?...
Féled hogy idővel előkerül és megpróbálja elvenni tőled., tudod mit: én már a szülés után elvenném tőled!
Hát akkor a sztorim röviden:
Majdnem három éves kapcsolat( lánykérés, eljegyzés után) végződött azzal hogy egyedül maradtam 26 évesen, 12 hetesen egy kislánnyal a pocakomban.
Jelenleg még Bpesten tanulok a doktorimat írom,( egyébként biológusként diplomáztam(, abból egy év van még hátra, utána ha be tudom fejezni, ha nem dolgoznom kell, mert ugye már nem leszek egyedül és nem akarok örökké mások segítségére számítani.
Szülni Békéscsabán fogok, mert békés megyei vagyok(Gyomaendrőd) és anyukámmal ott lakunk egy kétszobás lakótelepi lakásban, amit most foguk egy kicsit rendbehozni.Október 9-re vagyok kiírva szülni, de szeretnék hamarabb mert úgy érzém minél hamarabb érzem az én kis lánykámat magam mellett annál erősebb lesze, hogy lesz@rjak mindet aki nem érdekel.
Olvasgattam a sztorikat és igazából teljesen tanácstalan vagyok, hogy legyen e hivatalosan apja a gyereknek vagy nem?! Mármint megmondjam e a nevét vagy nem? Nagyon visszarettent az hogy tetves 12-13 E forintért évekig pereskedjek és még akkor ajam oda a lánykát amikor az apjának jólesik....De egy jogi helyen meg engem kiáltpttak ki szemétnek, mert ezt nem vállalom a gyerek érdekében és micsoda anya vagyok én? Azt hiszem én papír nélkül is meg fogom tudni mondani, hogy ki az apja, hogy szeretem, szerettem és és nem akarom ellene nevelni a lányomat még a történtek ellenére sem...
Most röviden ennyit...
2006.06.11 19:02
Szia Catus!
Undorító és sajnos jellemző,ahogy hozzáállnak ilyen anyukákhoz-és gyermekeikhez.Jönnek itt az apák jogaival,aztán meg leszarják,ha a gyereked sírva akar hazajönni tőle.Aztán jönnek a gyerek jogaival,hogy joga van az igazsághoz:és akkor tesz valaki azellen,hogy apuka ne csak hébehóba jöjjön???Mikor sír az a kicsi,mert várja azt,aki előtte elvitte lufizni?És ráadásul,ha még kötődni is fog hozzá az a kicsi,akkor nesze neked,itt a nagy őszinteség,verhetik a mellüket,hogy a gyermek megkapta a jogait,aztán széttárják a kezüket a következményekkel nem törüdve,max. elirányatanak egy általuk jónak vélt gyermekpszichológushoz.Mikor a férjem több évi nevelés után szerette volna örökbe fogadni a fiamat,még őt hurcolták meg.Nagypofájú ember,de szerencslétlen ott sírt a pszichológus előtt,mert arra akartak minket kényszeríteni,hogy a gyermekünk boldog gyermekkorába rondítsunk bele a valósággal, a fájdalmas és kőkemény valósággal,hogy szegénykém annak a mocskos rohadéknak annak idején enm kellett és azóta sem.Mert joga van tudni....szerintük....És erre mit mondtak?Adjam elő kicsit kiszínezve,hogy apuka ne legyen rossz színben feltűntetve,hogy a gyereknek ne fájjon.....persze,hát kérem,akkor most hol az őszinteséghez való jog????Akkor először lökjem oda az igazságot,majd hazudjam szépre azt a szemetet?Hogy a fiam még vágyhasson is utána,hogy meg is akarja ismerni,aztán az a szemét rácsapja az ajtót?????Undorító a magyar jog,ahogy hozzá állnak anyákhoz,gyermekeikhez,apukákat magasztalva....És még szinte mi vagyunk kurvának kikiáltva.....Olyan megalázó már maga az egész bírósági hercehurca is,odaköpik,hogy létezik már modernebb módszer is,hogy bekapok valamit aztán nincs baba,és hogyhogy nem tudtam róla,akkor most nem kellene itt lenni.....Mintha minden ilyen nő felelőtlen,önfejű,férjet megfogó lenne....És ha valaki felelőtlen,attól még akarhatja a gyermeket,nem?Vagy csak a nő a felelőtlen mindig??????És ha valaki igenis szereti a férjét,és hiszi,hogy a szeretett gyermekkel talán a kapcsolat is rendbejön?Hát az talán rossz ember????A legkönnyebb,hogy menj,vetesd el,aztán túlvagyunk rajta,kipipálva....Undorító,és magyar ügyvédnők,gyámügyis asszonyok,bírónők vallják így....tisztelet a kivételnek.....Hát még hozzánk jöttek ki családlátogatásra,környezettanulmányra,mikor velünk él a fiam 7 éve!!!!!És ha azt mondják,nem alkalmas a férjem vagy a lakásunk,akkor talán változik valamit a helyzet?Undorítóak,nemhogy örülnének,hogy az a rohadék eltakarodik,nem zaklatja az anyát és gyermekét,kezdhessenek új életet.Nemhogy lezárnák ezzel,és tiltanának el egy ilyen szemetet,hogy ne marhassa évekkel később a családi boldogságot..Neeeeem,inkább még szorgalmazzák,hogy felbukkanjon,akár évek múlva is,addigi egyetlen látogatás nélkül is a kezébe ednak egy ki életet,aki 7 évesen azt sem tudja,mi fán szakasztották ezt az embert........Itt nem egy kiskutyáról van szó,akit visszavisz,ha nem tetszik,vagy majd felnő a feladathoz 10év múlva,és jönne,hol elmenekül,hol meg jön a jogaival.....ahogy neki kényelmes.....Ha mi fel tudunk nőni ekkora felelősséghez,ekkora feladathoz,ha képesek vagyunk ekkora kis növekvő csodát ápolgatni,dédelgetni,világra hozni,hát számunkra ez százszorta nagyobb feladat,mégis képesek vagyunk rá,akkor nekem egy ilyen pasit senki ne védjen,mert akkor azt fogom másodszor megrugdosni.
És nem igaz,hogy az államé lesz a kicsi,ha veled valami történik!!!!!!!Írtam egy végrendeletet,pár ezresért közjegyző megteszi.Abban megnevezed,halálod esetén kit/kiket bízol meg a gyámsággal.Én a családom másik 4 tagját bíztam meg annak idején.Ha veled valami történik,akkor ez állami szinten azonnal előkerül,és a gyermek nem kerül állami gondozásba,sem az apjához.Nálunk volt apai elismerés,de nem látogatta.Én megírtam ezt a végrendeletet,és így,ha én maghaltam volna akkoriban,nem az apáé,hanem az anyai nagyszülőké lett volna a kisfiam.Vannak kiskapuk!!!!!!!!Arra figyelj,hogy ha nem jelölöd meg,attól még félhetsz,mert bármikor kezdeményezheti ő is az apasági pert,apasági vizsgálatot,stb.Akkor egyszerűen,hogy ne hurcoljanak meg téged,közlöd,hogy nem tudtad ki a gyerek apja.Tartsanak kurvának százszor inkább,mint feltételezzék,hogy el akartad venni tőle a gyermekét.Mert rögtön ezzel vádolnának,és ne te gyere ki belőle rosszul!
Ne haragudj,hogy így kifordultam önmagamból,de nálunk is most zárult le végre,biztos olvastad,és undorító mocsok,hogy még utána is az utolsó gyermektartást visszatartatta a közös melóhelyünkkel....
Undorító és sajnos jellemző,ahogy hozzáállnak ilyen anyukákhoz-és gyermekeikhez.Jönnek itt az apák jogaival,aztán meg leszarják,ha a gyereked sírva akar hazajönni tőle.Aztán jönnek a gyerek jogaival,hogy joga van az igazsághoz:és akkor tesz valaki azellen,hogy apuka ne csak hébehóba jöjjön???Mikor sír az a kicsi,mert várja azt,aki előtte elvitte lufizni?És ráadásul,ha még kötődni is fog hozzá az a kicsi,akkor nesze neked,itt a nagy őszinteség,verhetik a mellüket,hogy a gyermek megkapta a jogait,aztán széttárják a kezüket a következményekkel nem törüdve,max. elirányatanak egy általuk jónak vélt gyermekpszichológushoz.Mikor a férjem több évi nevelés után szerette volna örökbe fogadni a fiamat,még őt hurcolták meg.Nagypofájú ember,de szerencslétlen ott sírt a pszichológus előtt,mert arra akartak minket kényszeríteni,hogy a gyermekünk boldog gyermekkorába rondítsunk bele a valósággal, a fájdalmas és kőkemény valósággal,hogy szegénykém annak a mocskos rohadéknak annak idején enm kellett és azóta sem.Mert joga van tudni....szerintük....És erre mit mondtak?Adjam elő kicsit kiszínezve,hogy apuka ne legyen rossz színben feltűntetve,hogy a gyereknek ne fájjon.....persze,hát kérem,akkor most hol az őszinteséghez való jog????Akkor először lökjem oda az igazságot,majd hazudjam szépre azt a szemetet?Hogy a fiam még vágyhasson is utána,hogy meg is akarja ismerni,aztán az a szemét rácsapja az ajtót?????Undorító a magyar jog,ahogy hozzá állnak anyákhoz,gyermekeikhez,apukákat magasztalva....És még szinte mi vagyunk kurvának kikiáltva.....Olyan megalázó már maga az egész bírósági hercehurca is,odaköpik,hogy létezik már modernebb módszer is,hogy bekapok valamit aztán nincs baba,és hogyhogy nem tudtam róla,akkor most nem kellene itt lenni.....Mintha minden ilyen nő felelőtlen,önfejű,férjet megfogó lenne....És ha valaki felelőtlen,attól még akarhatja a gyermeket,nem?Vagy csak a nő a felelőtlen mindig??????És ha valaki igenis szereti a férjét,és hiszi,hogy a szeretett gyermekkel talán a kapcsolat is rendbejön?Hát az talán rossz ember????A legkönnyebb,hogy menj,vetesd el,aztán túlvagyunk rajta,kipipálva....Undorító,és magyar ügyvédnők,gyámügyis asszonyok,bírónők vallják így....tisztelet a kivételnek.....Hát még hozzánk jöttek ki családlátogatásra,környezettanulmányra,mikor velünk él a fiam 7 éve!!!!!És ha azt mondják,nem alkalmas a férjem vagy a lakásunk,akkor talán változik valamit a helyzet?Undorítóak,nemhogy örülnének,hogy az a rohadék eltakarodik,nem zaklatja az anyát és gyermekét,kezdhessenek új életet.Nemhogy lezárnák ezzel,és tiltanának el egy ilyen szemetet,hogy ne marhassa évekkel később a családi boldogságot..Neeeeem,inkább még szorgalmazzák,hogy felbukkanjon,akár évek múlva is,addigi egyetlen látogatás nélkül is a kezébe ednak egy ki életet,aki 7 évesen azt sem tudja,mi fán szakasztották ezt az embert........Itt nem egy kiskutyáról van szó,akit visszavisz,ha nem tetszik,vagy majd felnő a feladathoz 10év múlva,és jönne,hol elmenekül,hol meg jön a jogaival.....ahogy neki kényelmes.....Ha mi fel tudunk nőni ekkora felelősséghez,ekkora feladathoz,ha képesek vagyunk ekkora kis növekvő csodát ápolgatni,dédelgetni,világra hozni,hát számunkra ez százszorta nagyobb feladat,mégis képesek vagyunk rá,akkor nekem egy ilyen pasit senki ne védjen,mert akkor azt fogom másodszor megrugdosni.
És nem igaz,hogy az államé lesz a kicsi,ha veled valami történik!!!!!!!Írtam egy végrendeletet,pár ezresért közjegyző megteszi.Abban megnevezed,halálod esetén kit/kiket bízol meg a gyámsággal.Én a családom másik 4 tagját bíztam meg annak idején.Ha veled valami történik,akkor ez állami szinten azonnal előkerül,és a gyermek nem kerül állami gondozásba,sem az apjához.Nálunk volt apai elismerés,de nem látogatta.Én megírtam ezt a végrendeletet,és így,ha én maghaltam volna akkoriban,nem az apáé,hanem az anyai nagyszülőké lett volna a kisfiam.Vannak kiskapuk!!!!!!!!Arra figyelj,hogy ha nem jelölöd meg,attól még félhetsz,mert bármikor kezdeményezheti ő is az apasági pert,apasági vizsgálatot,stb.Akkor egyszerűen,hogy ne hurcoljanak meg téged,közlöd,hogy nem tudtad ki a gyerek apja.Tartsanak kurvának százszor inkább,mint feltételezzék,hogy el akartad venni tőle a gyermekét.Mert rögtön ezzel vádolnának,és ne te gyere ki belőle rosszul!
Ne haragudj,hogy így kifordultam önmagamból,de nálunk is most zárult le végre,biztos olvastad,és undorító mocsok,hogy még utána is az utolsó gyermektartást visszatartatta a közös melóhelyünkkel....
Dorcsi,Domcsi,Kriszti
2006.06.13 06:33
Szia mindenkinek, és szervusz Catus!
Megvagyunk mi is, nézegetlek is titeket néha-néha de írni már ritkán marad energiám.
Örülök hogy nagyjából mindenki jól van, a várandós anyuknak meg kitartás, sok pihenést és nyugalmat kívánok!
Catus!
Drkitti írta, hogy lehet végrendelkezni. Tudomásom szerint van mlég egyszerűbb módja is annak, hogy biztos helyen tudd gyermekedet ha veled bármi történne. (Mert nem kell feltétlenül meghalni, elég egy hoszasabb, komolyabb, előre be nem látható kimenetelű korházi tartózkodás is)
Nekem két gyámhivatalt is volt szerencsám megismerni közelbbről a témában, hisz első gyerekemmel még a 2. kerüethez tartoztunk, majd elköltöztünk, jött a tesó és ő ügye már egy másik gyámhivatalé. Ezt csak azért írom, mert az hogy kellőképpen minden lehetőségről felvilágosulva tudj dönteni igencsak múlik a gyámügyesen.
Én több dologgal is csak a második kisfiamnál , az új nagyon kedves és rendes ügyintézőnél jöttem tisztába.
Pl, lehet csinálni olyat, hogy Te egyszerűen megnevezel azthiszem max 3 személyt, aki lehet rokon, barát akármi, és a Te akadályoztatásod esetén őket veszi elő a gyámhatóság elsősorban, mimnt szóbajöhető gyámok. Tehát nem muszály közjehyzőhöz menni. Én is a bátyámat, meg anyukámat fogom megjelölni, még nem mentem vissza ez ügyben, de meg fogom tenni ezt a lépést is.
Igazából nem muszály nekik előre a beleegyezésüket adni, anélkül is megjelölheted őket, persze célszerűbb az ilyesmit levajazni.
Elképesztő miket mondtak neked, én meg kell mondjam ugye kétszer is ugyanabban a helyze kerültem, milyen durvaságokkal egyáltalán nem találkoztam.
Csak érdekelne, ezek rokonaid, vagy csak ismerősök vagy kik akik így nyilatkoztak? ("már a születése után elvenném"..stb)
Az apasági dolog nehéz ügy, mármint a döntés, de legkevésbé sem szabad hogy befolyásoljon az, amit mások mondanak. Őszinténszólva én a jószándékú tanácsoktól is rosszul voltam már annak idején ( hogy teheted ezt, gondolj az örökségre, meg hogy milyen lesz neki apa nélkül, meg igenis adja oda aza aszemét a 10000 forintot is ha csak annyi van.. stb), mert nehezen érzi, érti az aki nincs benne. meg akiapukát nem úgy ismerte ahogy én.
A gyámügyesnél kapott infok engem részben megnyugtattak, miszerint, később, a gyermek (nem emlékszem hogy nagykorúsága esetén csak vagy már hamarabb is) maga kérheti az apaság megállapítását, és ha igazolódik a vélelme, akkor akármi is van , jogosult lesz az örökségre pl., akár még tartásdíjra is, ha még tanul és nem dolgozik
Egyedül ami nyugtalanító számomra az az amiről Drkitti is beszélt, hogy az "apukának" bármikor eszébe juthat, hogy bemegy a byróságra és megpróbálja hivatalosan is kiharcolni magának jogait. Igen erre van lehetősége, de azért nem megy ez annyira egyszerűen. Az én gyámügyesem azt mondta ekkor először azt kérdezik, hogy hol volt eddig, hogyan próbálta felvenni a kapcsolatot a gyermekkel. Ha sehogy akkor ez nyilván nem fogja a helyzetét könnyíteni. Mocskolódhat, meg hazudhat persze, hogy Te ilyen meg olyan voltál és így meg úgy nem engededted, akkkor neked is máshogy kell majd felllépni.
Ha ez a helyzet előáll, majd meglátjuk, nem akarok előre ezen görcsölni.
Viszont, hogy magamnak is ellentmondjak, egy barátnőm nem hagyta magát, és elismertette az apaságot a fickóval. Végülis együtt szültek, meg a kezdeti odőszakot együtt is töltötték, majd a pasinak elege lett és lelépett. Elég szemét volt, hol fizetett hol nem, mge tényleg néha durva is volt. Majd mikor a gyerek olyan két éves lett, kezdett valahogy rátalálni a gyerekéhez vezető útra, és végül büszke, gondoskodó apuka lett. Persze nem jöttek össze újra de meg tudnak beszélni dolgokat az anyukával és tudnak 3man is együtt lennni. Szóval van ilyen is. De meggyőződésem, hogy az egymásra találásnak nem feltétele az apasági, ha valami megmozdul benne és az jó akkor úgyis rendeződhetnek a dolgok ha nincs hivatalos alapja, illetve ezt később is bármikor rendezni lehet.
Na abbahagyom már, most vettem észre hogy elkésünk az oviból , a gyerek meg még mindig alszik!!!!
Sziaasztok!
Miden jót!
Megvagyunk mi is, nézegetlek is titeket néha-néha de írni már ritkán marad energiám.
Örülök hogy nagyjából mindenki jól van, a várandós anyuknak meg kitartás, sok pihenést és nyugalmat kívánok!
Catus!
Drkitti írta, hogy lehet végrendelkezni. Tudomásom szerint van mlég egyszerűbb módja is annak, hogy biztos helyen tudd gyermekedet ha veled bármi történne. (Mert nem kell feltétlenül meghalni, elég egy hoszasabb, komolyabb, előre be nem látható kimenetelű korházi tartózkodás is)
Nekem két gyámhivatalt is volt szerencsám megismerni közelbbről a témában, hisz első gyerekemmel még a 2. kerüethez tartoztunk, majd elköltöztünk, jött a tesó és ő ügye már egy másik gyámhivatalé. Ezt csak azért írom, mert az hogy kellőképpen minden lehetőségről felvilágosulva tudj dönteni igencsak múlik a gyámügyesen.
Én több dologgal is csak a második kisfiamnál , az új nagyon kedves és rendes ügyintézőnél jöttem tisztába.
Pl, lehet csinálni olyat, hogy Te egyszerűen megnevezel azthiszem max 3 személyt, aki lehet rokon, barát akármi, és a Te akadályoztatásod esetén őket veszi elő a gyámhatóság elsősorban, mimnt szóbajöhető gyámok. Tehát nem muszály közjehyzőhöz menni. Én is a bátyámat, meg anyukámat fogom megjelölni, még nem mentem vissza ez ügyben, de meg fogom tenni ezt a lépést is.
Igazából nem muszály nekik előre a beleegyezésüket adni, anélkül is megjelölheted őket, persze célszerűbb az ilyesmit levajazni.
Elképesztő miket mondtak neked, én meg kell mondjam ugye kétszer is ugyanabban a helyze kerültem, milyen durvaságokkal egyáltalán nem találkoztam.
Csak érdekelne, ezek rokonaid, vagy csak ismerősök vagy kik akik így nyilatkoztak? ("már a születése után elvenném"..stb)
Az apasági dolog nehéz ügy, mármint a döntés, de legkevésbé sem szabad hogy befolyásoljon az, amit mások mondanak. Őszinténszólva én a jószándékú tanácsoktól is rosszul voltam már annak idején ( hogy teheted ezt, gondolj az örökségre, meg hogy milyen lesz neki apa nélkül, meg igenis adja oda aza aszemét a 10000 forintot is ha csak annyi van.. stb), mert nehezen érzi, érti az aki nincs benne. meg akiapukát nem úgy ismerte ahogy én.
A gyámügyesnél kapott infok engem részben megnyugtattak, miszerint, később, a gyermek (nem emlékszem hogy nagykorúsága esetén csak vagy már hamarabb is) maga kérheti az apaság megállapítását, és ha igazolódik a vélelme, akkor akármi is van , jogosult lesz az örökségre pl., akár még tartásdíjra is, ha még tanul és nem dolgozik
Egyedül ami nyugtalanító számomra az az amiről Drkitti is beszélt, hogy az "apukának" bármikor eszébe juthat, hogy bemegy a byróságra és megpróbálja hivatalosan is kiharcolni magának jogait. Igen erre van lehetősége, de azért nem megy ez annyira egyszerűen. Az én gyámügyesem azt mondta ekkor először azt kérdezik, hogy hol volt eddig, hogyan próbálta felvenni a kapcsolatot a gyermekkel. Ha sehogy akkor ez nyilván nem fogja a helyzetét könnyíteni. Mocskolódhat, meg hazudhat persze, hogy Te ilyen meg olyan voltál és így meg úgy nem engededted, akkkor neked is máshogy kell majd felllépni.
Ha ez a helyzet előáll, majd meglátjuk, nem akarok előre ezen görcsölni.
Viszont, hogy magamnak is ellentmondjak, egy barátnőm nem hagyta magát, és elismertette az apaságot a fickóval. Végülis együtt szültek, meg a kezdeti odőszakot együtt is töltötték, majd a pasinak elege lett és lelépett. Elég szemét volt, hol fizetett hol nem, mge tényleg néha durva is volt. Majd mikor a gyerek olyan két éves lett, kezdett valahogy rátalálni a gyerekéhez vezető útra, és végül büszke, gondoskodó apuka lett. Persze nem jöttek össze újra de meg tudnak beszélni dolgokat az anyukával és tudnak 3man is együtt lennni. Szóval van ilyen is. De meggyőződésem, hogy az egymásra találásnak nem feltétele az apasági, ha valami megmozdul benne és az jó akkor úgyis rendeződhetnek a dolgok ha nincs hivatalos alapja, illetve ezt később is bármikor rendezni lehet.
Na abbahagyom már, most vettem észre hogy elkésünk az oviból , a gyerek meg még mindig alszik!!!!
Sziaasztok!
Miden jót!
2006.06.13 14:08
Sziasztok!
Egy ideig nem volt gépem, és mire visszajövök azt kellett látnom, hogy bővült a csapat...sajnos...
Szia Catus!
Nem vagy irigylésre méltó helyzetben, de nem reménytelen. Még van egy kis időd eldönteni, hogy mi legyen az apasággal.
Itt általában olyanokat találsz, akik nem akarták/akarták volna megnevezni az apát.
Vannak érvek pro és kontra. Neked kell mérlegelni és eldönteni, neked és a picinek mi a jobb.
Ezeket a beszólásokat, amiket kaptál minősíteni sem tudom.
Lévén te is csak halandó vagy (...), veled is akármi történhet (!), és akkor a gyerek megy az "államnak", mivelhogy az apaság dolga MIATTAD nem lett jogilag idejekorán rendezve.
Baromság! Nem fog az államnak menni! És nem miattad nincs rendezve…te csak próbálsz a legjobban kijönni egy pocsék helyzetből.
Aztán meg a másik: természetesen EGYEDÜL is felnevelheted a gyermekedet, tehát az anyagiak "korlátlanul" állnak rendelkezésedre - ugye?...
De édes!
És gondoltál már arra, hogy a gyerekek az oviban és/vagy az alsó suliban MENNYIRA kegyetlenek tudnak lenni egymással: nagyon kiközösítik azt aki még egy "elvált" apukát sem tud prezentálni magának...
Nos, ki tudja, lehet, hogy addigra már RÉGES-RÉG nem leszel egyedül. Lehet, hogy találsz egy olyan igazi társat, aki mindenben melletted és a pici mellett áll majd.
Ha meg mégsem (amit nagyon kétlek), akkor meg a kicsi gyermekeddel olyan összeforrt párost alkottok, hogy mindent meg tudtok beszélni. Azt is, hogy miért nincs neki apukája.
De szerintem az első változat fog bejönni. Nem maradsz te egyedül, az tuti!!!
Te csak egy fattyu vagy - majd mondják a gyerekednek, aztán az ő bömbölését/sírását hogyan oldod majd fel?...
Nem hinném, hogy ilyeneket vágnának a szemébe. Ha igen, én bizony elbeszélgetnék a többi gyerek szüleivel, hogy szépen magyarázzák el a lurkóknak, hogy ettől nem kevésbé szeretetre méltó a gyerekem. Lehet, naiv vagyok, de úgy gondolom, nem lesz ilyen gondom/gondod. Vagy ha igen, teszek ellene.
Annak idején engem is ezzel ijesztgetett a saját ügyvédem, amikor váltam. Hogy majd a többi gyerek, hogy fogja bántani...a gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni...hogy majd látni fogom, hogy a gyerekem hogy fog szenvedni, amiért érte nem megy apa a bölcsibe/oviba/suliba, a többiekért pedig igen...stb. Honnan tudják? Jövőbe látnak netán?
Manapság már sajnos a gyerekek jó része csonka családban nő fel. Már nem számít nagy csodának. És szerintem egyre növekedni fog az egyedülálló szülők száma.
Féled hogy idővel előkerül és megpróbálja elvenni tőled., tudod mit: én már a szülés után elvenném tőled!
Na erre mondom azt neki, hogy *****!!!! Mi az, hogy én már a szülés után elvenném tőled? Micsoda bunkó beszólás ez!!!???!!
És egyébként sincs SEMMI alapja erre. Ja, és csak úgy mellesleg: nem vehetik el az anyától a gyerekét, csak nagyon-nagyon súlyos esetekben! Úgyhogy ettől ne félj. Csak direkt rád akarják hozni a frászt! Engem is ijesztgettek ezzel.
Milyen anya vagy te? NAGYON JÓ!
Felszaladt bennem a vezérhangya...ki ez a kedves ember, aki ilyeneket mond egy nehéz helyzetben lévő kismamának?
Sajnos beigazolódni látszanak a következő mondások:
A nő magának szüli a gyereket...
Minden nő csak annyi gyereket vállaljon, amennyit egyedül is fel tud nevelni...
Az idő mindent megold, az idő segít, minden sebet begyógyít stb...
Na ezt utáltam a legjobban két évvel ezelőtt.
De be kellett látnom, hogy tényleg igaz.
Catus
Az apa egyáltalán érdeklődik felőled vagy a pocaklakó után? Segít valahogy? Vagy teljes az elzárkózás? Kidobott azzal, hogy csinálj amit akarsz nem érdekel, vagy mi? Semmi kötelezettség vállalás, semmi felelősségérzet? Ha tényleg semmi, az nagyon durva 3 év kapcsolat, eljegyzés után…
Ha majd meglesz a babuka, sokkal jobban fogod magad érezni. Anyukád gondolom segíteni fog nektek. Kívánok sok erőt!
Annyit fűznék hozzá ahhoz, hogy az apa elveheti a gyereket, hogy általában azok, akik nem akarták megtartani/elismerni a babát és vállalni érte a felelősséget, később sem szoktak megjelenni, hogy innentől ők akarják nevelni a gyereket. Hiszen akkor az nagyon sokba kerülne nekik, meg kötelezettségekkel, lemondásokkal járna, nem élhetik a kis életüket, nem mehetnek a csajukkal, nem sörözhetnek a haverokkal, kötöttség van stb….és általában az önző férfiak nem az áldozathozatalukról híresek. Úgyhogy szerintem nyugi. Ne gondoljunk mindjárt a legrosszabbra.
Doktorkitti és Damami hozzászólásához kapcsolódva, szerintem a végrendelet és a gyám megnevezése jó ötlet. Én sem készülök meghalni, de fogok csináltatni végrendeletet (már kellett volna), és ha majd elkezdek dolgozni és belefér a keretbe, kötök életbiztosítást is a kislányom javára.
Szia Csilla!
Oké, várom.
Puszi mindenkinek.
D.
Egy ideig nem volt gépem, és mire visszajövök azt kellett látnom, hogy bővült a csapat...sajnos...
Szia Catus!
Nem vagy irigylésre méltó helyzetben, de nem reménytelen. Még van egy kis időd eldönteni, hogy mi legyen az apasággal.
Itt általában olyanokat találsz, akik nem akarták/akarták volna megnevezni az apát.
Vannak érvek pro és kontra. Neked kell mérlegelni és eldönteni, neked és a picinek mi a jobb.
Ezeket a beszólásokat, amiket kaptál minősíteni sem tudom.
Lévén te is csak halandó vagy (...), veled is akármi történhet (!), és akkor a gyerek megy az "államnak", mivelhogy az apaság dolga MIATTAD nem lett jogilag idejekorán rendezve.
Baromság! Nem fog az államnak menni! És nem miattad nincs rendezve…te csak próbálsz a legjobban kijönni egy pocsék helyzetből.
Aztán meg a másik: természetesen EGYEDÜL is felnevelheted a gyermekedet, tehát az anyagiak "korlátlanul" állnak rendelkezésedre - ugye?...
De édes!
És gondoltál már arra, hogy a gyerekek az oviban és/vagy az alsó suliban MENNYIRA kegyetlenek tudnak lenni egymással: nagyon kiközösítik azt aki még egy "elvált" apukát sem tud prezentálni magának...
Nos, ki tudja, lehet, hogy addigra már RÉGES-RÉG nem leszel egyedül. Lehet, hogy találsz egy olyan igazi társat, aki mindenben melletted és a pici mellett áll majd.
Ha meg mégsem (amit nagyon kétlek), akkor meg a kicsi gyermekeddel olyan összeforrt párost alkottok, hogy mindent meg tudtok beszélni. Azt is, hogy miért nincs neki apukája.
De szerintem az első változat fog bejönni. Nem maradsz te egyedül, az tuti!!!
Te csak egy fattyu vagy - majd mondják a gyerekednek, aztán az ő bömbölését/sírását hogyan oldod majd fel?...
Nem hinném, hogy ilyeneket vágnának a szemébe. Ha igen, én bizony elbeszélgetnék a többi gyerek szüleivel, hogy szépen magyarázzák el a lurkóknak, hogy ettől nem kevésbé szeretetre méltó a gyerekem. Lehet, naiv vagyok, de úgy gondolom, nem lesz ilyen gondom/gondod. Vagy ha igen, teszek ellene.
Annak idején engem is ezzel ijesztgetett a saját ügyvédem, amikor váltam. Hogy majd a többi gyerek, hogy fogja bántani...a gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni...hogy majd látni fogom, hogy a gyerekem hogy fog szenvedni, amiért érte nem megy apa a bölcsibe/oviba/suliba, a többiekért pedig igen...stb. Honnan tudják? Jövőbe látnak netán?
Manapság már sajnos a gyerekek jó része csonka családban nő fel. Már nem számít nagy csodának. És szerintem egyre növekedni fog az egyedülálló szülők száma.
Féled hogy idővel előkerül és megpróbálja elvenni tőled., tudod mit: én már a szülés után elvenném tőled!
Na erre mondom azt neki, hogy *****!!!! Mi az, hogy én már a szülés után elvenném tőled? Micsoda bunkó beszólás ez!!!???!!
És egyébként sincs SEMMI alapja erre. Ja, és csak úgy mellesleg: nem vehetik el az anyától a gyerekét, csak nagyon-nagyon súlyos esetekben! Úgyhogy ettől ne félj. Csak direkt rád akarják hozni a frászt! Engem is ijesztgettek ezzel.
Milyen anya vagy te? NAGYON JÓ!
Felszaladt bennem a vezérhangya...ki ez a kedves ember, aki ilyeneket mond egy nehéz helyzetben lévő kismamának?
Sajnos beigazolódni látszanak a következő mondások:
A nő magának szüli a gyereket...
Minden nő csak annyi gyereket vállaljon, amennyit egyedül is fel tud nevelni...
Az idő mindent megold, az idő segít, minden sebet begyógyít stb...
Na ezt utáltam a legjobban két évvel ezelőtt.
De be kellett látnom, hogy tényleg igaz.
Catus
Az apa egyáltalán érdeklődik felőled vagy a pocaklakó után? Segít valahogy? Vagy teljes az elzárkózás? Kidobott azzal, hogy csinálj amit akarsz nem érdekel, vagy mi? Semmi kötelezettség vállalás, semmi felelősségérzet? Ha tényleg semmi, az nagyon durva 3 év kapcsolat, eljegyzés után…
Ha majd meglesz a babuka, sokkal jobban fogod magad érezni. Anyukád gondolom segíteni fog nektek. Kívánok sok erőt!
Annyit fűznék hozzá ahhoz, hogy az apa elveheti a gyereket, hogy általában azok, akik nem akarták megtartani/elismerni a babát és vállalni érte a felelősséget, később sem szoktak megjelenni, hogy innentől ők akarják nevelni a gyereket. Hiszen akkor az nagyon sokba kerülne nekik, meg kötelezettségekkel, lemondásokkal járna, nem élhetik a kis életüket, nem mehetnek a csajukkal, nem sörözhetnek a haverokkal, kötöttség van stb….és általában az önző férfiak nem az áldozathozatalukról híresek. Úgyhogy szerintem nyugi. Ne gondoljunk mindjárt a legrosszabbra.
Doktorkitti és Damami hozzászólásához kapcsolódva, szerintem a végrendelet és a gyám megnevezése jó ötlet. Én sem készülök meghalni, de fogok csináltatni végrendeletet (már kellett volna), és ha majd elkezdek dolgozni és belefér a keretbe, kötök életbiztosítást is a kislányom javára.
Szia Csilla!
Oké, várom.
Puszi mindenkinek.
D.
2006.06.13 19:41
Sziasztok
Bocsi a nagy eltunesert de en szo szerint egy fasz vagyok:))) bocsi a konzervatibb mamaktol, meg a regi babanetes linken keresztul jottem, es csodalkoztam mi a fene van hogy lassan egy honapja senki sem ir??????:)
Mi teljesen jol vagyunk fiamban egy rosszalkodassal toltodo duracell elem lett elrejtve es meg keresgetem merre is van:)
Vegul is apasagiban annyit dontottem, hogy jovore beadom a megallapitast,azert csak jovore mert juli kozepen megyunk ki fel evre Olaszorszagba es addig nem akarok mar ilyen kacifantos dolgokba belefogni, elkezdtunk a baratnommel egy munkakozvetitoceget csinalni egy logisztikai ceg fele es ugynez be is indul szerencsere:) Firenzeben es Romaban leszunk rohamleptekkel igyexem nyelvtanart keresni mert persze egy szot sem beszelek:)), velunk rovuden ennyi a hirek, latom bovultunk sajnos szerencsere udv Catus:)
Csajok nem tudom ti szoktatok masfele forumozni index-forumon probaltam az egyedulanyakhoz becsatlakozni de ott szamomra nagyon lilak az elgondolasok, hogy kibaszok a kolykommel mert nem megyek az apahoz konyorogni, hogy latogassa a fiat.stb stb
Na mini duracell megunta a rosszalkodast.
Sziasztok
Reka
Bocsi a nagy eltunesert de en szo szerint egy fasz vagyok:))) bocsi a konzervatibb mamaktol, meg a regi babanetes linken keresztul jottem, es csodalkoztam mi a fene van hogy lassan egy honapja senki sem ir??????:)
Mi teljesen jol vagyunk fiamban egy rosszalkodassal toltodo duracell elem lett elrejtve es meg keresgetem merre is van:)
Vegul is apasagiban annyit dontottem, hogy jovore beadom a megallapitast,azert csak jovore mert juli kozepen megyunk ki fel evre Olaszorszagba es addig nem akarok mar ilyen kacifantos dolgokba belefogni, elkezdtunk a baratnommel egy munkakozvetitoceget csinalni egy logisztikai ceg fele es ugynez be is indul szerencsere:) Firenzeben es Romaban leszunk rohamleptekkel igyexem nyelvtanart keresni mert persze egy szot sem beszelek:)), velunk rovuden ennyi a hirek, latom bovultunk sajnos szerencsere udv Catus:)
Csajok nem tudom ti szoktatok masfele forumozni index-forumon probaltam az egyedulanyakhoz becsatlakozni de ott szamomra nagyon lilak az elgondolasok, hogy kibaszok a kolykommel mert nem megyek az apahoz konyorogni, hogy latogassa a fiat.stb stb
Na mini duracell megunta a rosszalkodast.
Sziasztok
Reka
2006.06.13 20:04
Sziasztok
hát, az a helyzet, hogy tényleg felforr az agyam, amikor ezeket a vádakat olvasom: milyen anya vagy?
Milyen??????? Aki nem elveteti, hanem megtartja és utána akár egyedül is gondoskodik a babáról? Az vajon milyen anya lehet???? És az, aki nekem a terhesség kiderülése után azt mondta, hogy nem érem meg a 30. születésnapomat ha nem vetetem el a babát, az milyen anya kérdem én??? (ezt a babám apjának féleszű anyja közölte velem). Szóval Catus, én is azt mondom, hogy ne kételkedj ilyen dolgokban. Nem a gyerekek a gonoszak és a kegyetlenek, hanem az irígy és megkeseredett emberek, akik nem bírják nézni, hogy vannak emberek, akik akár egyedül is boldogulnak ezekkel a feladatokkal. Én is társ, pár nélkül csináltam végig az egészet, már csak 1 hónapom van hátra. A szüleim segítettek, amit csak tudtak. Úgyhogy én azt mondom neked, hogy le a kalappal minden nő előtt, aki egy terhességet egyedül végig csinál (és nekem még tényleg volt is szülői segítsége, de van olyan, aki tényleg teljesen egyedül kell csinálja). Szóval jó értelmes voltam, nem magamat akarom dícsérni, mert azt nem szeretem, de a lényeg az, hogy senki nem mondja, hogy milyen egyszerű, de így, hogy nekem még meg sincs a babus, (csak akkorákat ficánkol a pocakomban, hogy néha azt hiszem kiesik a hasfalamon keresztül:)
) így is azt mondom, hogy megéri végig csinálni. Én mindig azt próbáltam szem előtt tartani, hogy ha depizek, vagy magamba roskadok, akkor az nem jó a babának. Persze azt nem mondom, hgoy nem volt ilyen, mert ha visszaolvastad az írásokat, akkor látod, hogy volt ilyen, meg szerintem tényleg nem is lehet ezek a rosszabb pillanatok nélkül megúszni sajna. De a fő szempont innentől kezdve a baba. És ha "apuka" így viselkedik, akkor kár vele foglalkozni, kár rá az energiát pocsékolni. Tőlem december óta azt sem kérdezik meg, hogy nem én, de legalább a baba hogy van. Mert az én állapotomat sz...ja le, de hogy a saját vére ne érdekeljen valakit. Hát engem ez akasztott ki mindig (és természetesen időnként mostanában is előfordul még). Ma voltam a kórházban ctg-n, és ott a felvételen is kérdezték, hogy van-e apaságim már. Hát én mondtam, hogy nem is lesz, és érdeklődtek, hogy miért, elmondtam, hogy ugyebár december óta se híre, se hamva apukának, és egy árva rossz szót nem szólt senki. Annyit kérdezett még a hölgy, hogy akkor az én nevemen lesz a baba? Válaszoltam, hogy igen, és ezzel el is volt rendezve. Senki nem vetett meg érte, aztán bent a ctg-n a szülésznő is megkérdezte, neki is elmondtam, és ő is igazat adott nekem. Kérdezte, hogy anyagilag sem gond, ha apuka nem fizet? Persze nekem is jól jönne minden forint, mert nem én voltam a múltkori lottó ötös nyertese (meg az előzőé sem), de azt mondtam, hogy mivel az a patkány is minimálbéren van jelentve, a bíróság 10ezer forintot ha megítélne, úgyhogy azt meg költse patikára. Mindössze 10 ezer forintért ő ne "vásárolja" meg azt, hogy a gyerkőc 3 éves kora után hétvégente elvihesse, vagy bármibe beleszólhasson. Nemcsak akkor lesz a gyereknek apára szüksége, amikor ő hétvégén megjelenne a szaros 10ezer forintjáért. A 9 hónap terhesség alatt is igen sokszor szükség lett volna rá. Hol volt, amikor hajnalban vérvételre kellett menni, hol volt, amikor jól esett volna ha megmasszírozza a hátamat, a feldagadt lábaimat, vagy csak létrára kellett volna mászni, mert kiégett egy villanykörte???? Hol volt, amikor az orvosnak fizetni kellett, amikor a baba holmiját be kellett szerezni és ezeket anyagilag finanszírozni kellett? És hol lesz, amikor a szülésért fogok fizetni, vagy pelenkát kell venni? És ő mindezekért szaros 10ezer forintot kifizetne, és azt hinné hogy ezzel megváltotta a világot, és ettől ő milyen fasza apuka.
Ezeket mind mind meg kellett oldani a terhesség alatt, és tudod mit? Nagy hassal igen, felmásztam a létrára, mert épp nem volt itt senki, főleg ő nem. És te is ugyanúgy meg fogod tudni oldani ezeket a dolgokat, mert ugyebár mi nők azért sokkal erősebbek tudunk lenni, mint hinnénk. Én is sok olyan dologra jöttem rá, amiről eddig azt hittem, hgoy ez nekem nem megy. De igen. sokkal erősebb tudok lenni, mint gondoltam. És tudod mit? Megfogadtam, hogy ha a gyerekem apja megjelenik a kórházba, hogy látni akarja a fiát, hát én leszek az aki elzavarja onnan, nem kell nekem biztonsági őr, meg nem tudom én kicsoda. És ha mázlija van, még néhány pofonnal is gazdagodhat.
Szóval jó hosszúra sikeredett, de remélem érted a lényeget. Ne hallgass olyan rosszindulatú, megkeseredett és irígy emberekre. A szívedre és persze az eszedre hallgass. Ahogy neked és a babádnak jó. A tobbiek meg le vannak sz....va! Tényleg nem a gyerekek a gonoszak, hanem a szülők. A gyerekek miről beszélnek az oviban? Amit otthon hallanak, ugye? Akkor honnan is ered a sok-sok gonosz megjegyzés???? Ugye? Csak a magad és a babád boldogságára gondolj, a dolgaidat próbáld meg eszerint rendezni. És sok-sok boldogságot kívánok neked a kislányodhoz.
puszi
Kriszti
hát, az a helyzet, hogy tényleg felforr az agyam, amikor ezeket a vádakat olvasom: milyen anya vagy?
Milyen??????? Aki nem elveteti, hanem megtartja és utána akár egyedül is gondoskodik a babáról? Az vajon milyen anya lehet???? És az, aki nekem a terhesség kiderülése után azt mondta, hogy nem érem meg a 30. születésnapomat ha nem vetetem el a babát, az milyen anya kérdem én??? (ezt a babám apjának féleszű anyja közölte velem). Szóval Catus, én is azt mondom, hogy ne kételkedj ilyen dolgokban. Nem a gyerekek a gonoszak és a kegyetlenek, hanem az irígy és megkeseredett emberek, akik nem bírják nézni, hogy vannak emberek, akik akár egyedül is boldogulnak ezekkel a feladatokkal. Én is társ, pár nélkül csináltam végig az egészet, már csak 1 hónapom van hátra. A szüleim segítettek, amit csak tudtak. Úgyhogy én azt mondom neked, hogy le a kalappal minden nő előtt, aki egy terhességet egyedül végig csinál (és nekem még tényleg volt is szülői segítsége, de van olyan, aki tényleg teljesen egyedül kell csinálja). Szóval jó értelmes voltam, nem magamat akarom dícsérni, mert azt nem szeretem, de a lényeg az, hogy senki nem mondja, hogy milyen egyszerű, de így, hogy nekem még meg sincs a babus, (csak akkorákat ficánkol a pocakomban, hogy néha azt hiszem kiesik a hasfalamon keresztül:)
) így is azt mondom, hogy megéri végig csinálni. Én mindig azt próbáltam szem előtt tartani, hogy ha depizek, vagy magamba roskadok, akkor az nem jó a babának. Persze azt nem mondom, hgoy nem volt ilyen, mert ha visszaolvastad az írásokat, akkor látod, hogy volt ilyen, meg szerintem tényleg nem is lehet ezek a rosszabb pillanatok nélkül megúszni sajna. De a fő szempont innentől kezdve a baba. És ha "apuka" így viselkedik, akkor kár vele foglalkozni, kár rá az energiát pocsékolni. Tőlem december óta azt sem kérdezik meg, hogy nem én, de legalább a baba hogy van. Mert az én állapotomat sz...ja le, de hogy a saját vére ne érdekeljen valakit. Hát engem ez akasztott ki mindig (és természetesen időnként mostanában is előfordul még). Ma voltam a kórházban ctg-n, és ott a felvételen is kérdezték, hogy van-e apaságim már. Hát én mondtam, hogy nem is lesz, és érdeklődtek, hogy miért, elmondtam, hogy ugyebár december óta se híre, se hamva apukának, és egy árva rossz szót nem szólt senki. Annyit kérdezett még a hölgy, hogy akkor az én nevemen lesz a baba? Válaszoltam, hogy igen, és ezzel el is volt rendezve. Senki nem vetett meg érte, aztán bent a ctg-n a szülésznő is megkérdezte, neki is elmondtam, és ő is igazat adott nekem. Kérdezte, hogy anyagilag sem gond, ha apuka nem fizet? Persze nekem is jól jönne minden forint, mert nem én voltam a múltkori lottó ötös nyertese (meg az előzőé sem), de azt mondtam, hogy mivel az a patkány is minimálbéren van jelentve, a bíróság 10ezer forintot ha megítélne, úgyhogy azt meg költse patikára. Mindössze 10 ezer forintért ő ne "vásárolja" meg azt, hogy a gyerkőc 3 éves kora után hétvégente elvihesse, vagy bármibe beleszólhasson. Nemcsak akkor lesz a gyereknek apára szüksége, amikor ő hétvégén megjelenne a szaros 10ezer forintjáért. A 9 hónap terhesség alatt is igen sokszor szükség lett volna rá. Hol volt, amikor hajnalban vérvételre kellett menni, hol volt, amikor jól esett volna ha megmasszírozza a hátamat, a feldagadt lábaimat, vagy csak létrára kellett volna mászni, mert kiégett egy villanykörte???? Hol volt, amikor az orvosnak fizetni kellett, amikor a baba holmiját be kellett szerezni és ezeket anyagilag finanszírozni kellett? És hol lesz, amikor a szülésért fogok fizetni, vagy pelenkát kell venni? És ő mindezekért szaros 10ezer forintot kifizetne, és azt hinné hogy ezzel megváltotta a világot, és ettől ő milyen fasza apuka.
Ezeket mind mind meg kellett oldani a terhesség alatt, és tudod mit? Nagy hassal igen, felmásztam a létrára, mert épp nem volt itt senki, főleg ő nem. És te is ugyanúgy meg fogod tudni oldani ezeket a dolgokat, mert ugyebár mi nők azért sokkal erősebbek tudunk lenni, mint hinnénk. Én is sok olyan dologra jöttem rá, amiről eddig azt hittem, hgoy ez nekem nem megy. De igen. sokkal erősebb tudok lenni, mint gondoltam. És tudod mit? Megfogadtam, hogy ha a gyerekem apja megjelenik a kórházba, hogy látni akarja a fiát, hát én leszek az aki elzavarja onnan, nem kell nekem biztonsági őr, meg nem tudom én kicsoda. És ha mázlija van, még néhány pofonnal is gazdagodhat.
Szóval jó hosszúra sikeredett, de remélem érted a lényeget. Ne hallgass olyan rosszindulatú, megkeseredett és irígy emberekre. A szívedre és persze az eszedre hallgass. Ahogy neked és a babádnak jó. A tobbiek meg le vannak sz....va! Tényleg nem a gyerekek a gonoszak, hanem a szülők. A gyerekek miről beszélnek az oviban? Amit otthon hallanak, ugye? Akkor honnan is ered a sok-sok gonosz megjegyzés???? Ugye? Csak a magad és a babád boldogságára gondolj, a dolgaidat próbáld meg eszerint rendezni. És sok-sok boldogságot kívánok neked a kislányodhoz.
puszi
Kriszti
2006.06.15 04:48
Köszönöm mindenkinek a támogatást...."örülök" hogy rátaláltam erre a helyre, mert így legalább nem kell senkinem magyarázkodni hogy:igen, egyededül vagyok, babát, várok, nem nem akarja látni az apja.
Most még lelkileg eléggé megterhelő a dolog, és persze fizikailag is, de az idő remélem majd mindent megold. Iagából még jó hogy egydül vagyok, mert így sok dologra rá vagyok kényszerítve amiket eddig nem csináltam meg....a doktorimat írom...elegem van belőle...legalábbbis egy időre.Semmi anyagi hátterem nincsen az ösztöndíjamon kívül, ami persze szép pénz.De miből vezek majd lakást, dolgozni kellene...így legalább egy év után ha megszületett a pici rá leszek kényszerítva hogy haladjak...ez ne úgy értsétek hogy csak ezért szülöm meg...ez egy jó plusz.Van miért és legfőképpen kiért harcolni.
Engem igazán nem tud érdekelni hogy ki mit gondol. Kisvárosban lakom ott is csak annyit láttak az elmúlt 8 évben hogy kéthetente vagyok otthon két napot. Mostmeg szinte minden nap hazamegyek és kíváncsian kérdezgetik hogy miért. Én meg vagy megmondom vagy nem.Én senkinek nem magyarázkodom...de úgy érzem, itt még megértőbbek az emberek mint Pesten. Sok pesti "ismerős" anyuka, aki valakivel együtt csinálta végig a dolgot, házas , vagy élettársa van szól be olyankat hogy a fülem kettéáll tőle. Persze én nem válaszolok, hogy az jobb amikor a férjed minden nap másik nővel van? Mert mi látjuk ám apukát napközben nem ő....
Felül cukormáz,alul meg rohad minden. De ő büszke mert fel tud mutatni egy férjet,egy hivatalos apát.....na erről ennyit....és nem a kedves kollegina az egyetlen példa.....
Most még lelkileg eléggé megterhelő a dolog, és persze fizikailag is, de az idő remélem majd mindent megold. Iagából még jó hogy egydül vagyok, mert így sok dologra rá vagyok kényszerítve amiket eddig nem csináltam meg....a doktorimat írom...elegem van belőle...legalábbbis egy időre.Semmi anyagi hátterem nincsen az ösztöndíjamon kívül, ami persze szép pénz.De miből vezek majd lakást, dolgozni kellene...így legalább egy év után ha megszületett a pici rá leszek kényszerítva hogy haladjak...ez ne úgy értsétek hogy csak ezért szülöm meg...ez egy jó plusz.Van miért és legfőképpen kiért harcolni.
Engem igazán nem tud érdekelni hogy ki mit gondol. Kisvárosban lakom ott is csak annyit láttak az elmúlt 8 évben hogy kéthetente vagyok otthon két napot. Mostmeg szinte minden nap hazamegyek és kíváncsian kérdezgetik hogy miért. Én meg vagy megmondom vagy nem.Én senkinek nem magyarázkodom...de úgy érzem, itt még megértőbbek az emberek mint Pesten. Sok pesti "ismerős" anyuka, aki valakivel együtt csinálta végig a dolgot, házas , vagy élettársa van szól be olyankat hogy a fülem kettéáll tőle. Persze én nem válaszolok, hogy az jobb amikor a férjed minden nap másik nővel van? Mert mi látjuk ám apukát napközben nem ő....
Felül cukormáz,alul meg rohad minden. De ő büszke mert fel tud mutatni egy férjet,egy hivatalos apát.....na erről ennyit....és nem a kedves kollegina az egyetlen példa.....
2006.06.17 13:31
Szia Catus!
Én is összefutottam azokkal, akik így beszóltak neked. Ledöbbentem rendesen. Nem vártam tőlük. Elviekben értelmes, tanult emberek lehetnek, és mégis...
Egyik sincs és nem is volt ilyen helyzetben, mint te, mint mi. Nem érthetik meg, min mész most keresztül. Attól még egy kis empatikus készségük kellett volna legyen. Én azt mondom, a francba velük. Vedd úgy, hogy el sem hangzottak ezek!!!
Itt ezen a fórumon mi megértjük az érzéseidet, mert mi magunk is átéltük, saját bőrünkön tapasztaltuk milyen az, ha elhagynak terhesen. Van itt minden: kétségbeesés, indulat, harag, gyűlölet, düh, szeretet, vágyódás, csalódottság, elkeseredettség, lecsillapodás stb. (eggyel nem találkoztam még, az a megbocsátás...szerintem nem is fogok, a részemről legalábbis semmiképp)
Mi mindezt megértjük és nem ítélünk el senkit. Nem rúgunk bele kemény, bíráló szavakkal a sorstársunkba, hanem próbáljuk bátorítani. Szomorúak vagyunk, ha valakivel rossz dolgok történnek, és együtt örülünk, ha sikerül felállni valakinek a padlóról, ahová nem önszántából került.
Igazából azt kellene írnom, hogy le vagyok döbbenve az exed viselkedésén. De nem vagyok. Amióta ez velem is megtörtént, én már bármit feltételezek bárkiről. Soha nem gondoltam volna, hogy az én szeretett, kedves, és odaadó férjecském 8 év házasság után mekkora szemétségre képes, milyen is valójában. Egy hajszál választott el, hogy ne menjek rá én is és a baba is a hasamban...
Szomorú, és érthetetlen, miért válnak önző, szívtelen, könyörtelen alakokká a férfiak akár egyik pillanatról a másikra.
Tudom sovány vigasz, de talán jobb, hogy most történt meg mindez, nem pedig akkor, amikor a gyermeked már nagyobbacska és szereti és kötődik az apjához, aki egyszer csak hirtelen eltűnik az életéből és utána hébe-hóba ha jelentkezik. Rengeteg ilyen van a környezetemben. Szegény picik meg nem értik, apa miért nem jön hozzájuk, miért mondja le a programokat stb...
Ha az exed nem fog jelentkezni, hogy látni akarja a picit, ha nem fogja látogatni, talán könnyebb dolgod lesz érzelmileg, és talán könnyebben is lelsz párra, aki minden tekintetben társad tud lenni az életben, és a gyermekedet sajátjaként fogja szeretni.
Az apaságival nem tudom mit tennék a helyedben. Azt tudom, hogy én örültem volna, ha az én nevemre vehetem a kislányomat, mert így (sajnálom, de tényleg ez van) valahányszor ki kell mondanom a teljes nevét pl. orvosnál, bölcsiben beiratkozáskor stb. mindig elfog a rosszullét, és iszonyatosan szomorú leszek. Ha legalább az én nevemet viselné a lányom! De nem engedte az a szemét, azzal, hogy de hát ő csinálta a gyereket!!! Ez presztízskérdés. Jó indok mi? Ő csinálta. Nem az, hogy szereti, hanem hogy az ő spermájából lett, micsoda egy csődör! Mikor voltunk annak idején andrológusnál, és meglettek az eredményei, és kiderült, hogy én vagyok a hibás, amiért nem sikerül a baba, akkor ő nagggggyyon büszke volt magára, hogy micsoda kandúr! Ezzel is bizonyítva a férfiasságát!
Azt tudom, hogy ha lehetne, lemondatnám a gyerekemről a gyerektartást elengedve. Nem akarta ezt a gyereket, elhagyta, majdnem megölte, nem érdemli meg, még azt sem, hogy ránézzen.
Más térdenállva adna hálát a Jóistennek, hogy ilyen gyönyörű, egészséges gyermeke született.
Nem tudom, mik zajlottak le nálatok, azt csak te tudod, meg a párod. Azok alapján ítéld meg őt, amiket tett, és próbálj előre gondolkodni, hogy viselkedne a jövőben veled és a kislányoddal.
Milyen lehetne köztetek a viszony? Baráti? Közömbös? Ellenséges?
Nálunk beszélőviszony sem maradt, nem az én hibámból, én mindent megpróbáltam. Aztán be kellett látnom, hogy a végtelenségig kihasználja az iránta érzett szeretetemet és ragaszkodásomat. Még ő érezte magát nyeregben, amikor visszasírta magát és én visszafogadtam, úgy alázott meg, ahogy akart, én barom meg tűrtem, mert szerettem, és azt akartam, hogy maradjon, manipulált, hazudozott, színészkedett, forgatta bennem a kést, engem okolt mindenért, hogy a saját lelkiismeretét nyugtassa, és hogy a lehető legjobban jöjjön ki az általa kavart szarból. Olyan önző és szemét volt, hogy ez az alak nem lehetett az, akit valaha szerettem. Na ekkor adtam fel végleg, ezzel az alakkal SEMMILYEN formában SOHA nem vagyok hajlandó kommunikálni. Igazam is lett. Kutyából nem lesz szalonna.
A rossz tapasztalataim ellenére sem mondom azt, hogy ne jelöld meg az apát. Próbálj meg gondolatban egy listát készíteni pro és kontra.
Pestet kezdem utálni. Főleg a történtek után. A házunkban rengeteg a pletykás vénasszony. Legszívesebben elmennék a kislányommal és a párommal egy olyan kisvárosba, ahol senki sem ismer, és teljesen új életet kezdhetnénk. Csak vidéken nehezebb munkát találni.
No de majd meglátjuk.
Még valami. Tudom, hogy ilyenkor amikor az ember lánya még nincs túl a szülésen és ott áll egyedül várandósan, nem jelent túl sok vigaszt, DE van egy mondás, amit azóta nagyon szeretek:
Ami nem öl meg, az erősít! Ez lebeg a szemem előtt azóta.
És nagyon sokat segített. Büszke vagyok magamra, hogy túléltem, és büszke arra, hogy erős vagyok. És természetesen büszke vagyok a gyermekemre és a családom minden tagjára, akik végig mellettem álltak, ellentétben a barátaimnak hitt emberekkel.
Puszi
D.
Én is összefutottam azokkal, akik így beszóltak neked. Ledöbbentem rendesen. Nem vártam tőlük. Elviekben értelmes, tanult emberek lehetnek, és mégis...
Egyik sincs és nem is volt ilyen helyzetben, mint te, mint mi. Nem érthetik meg, min mész most keresztül. Attól még egy kis empatikus készségük kellett volna legyen. Én azt mondom, a francba velük. Vedd úgy, hogy el sem hangzottak ezek!!!
Itt ezen a fórumon mi megértjük az érzéseidet, mert mi magunk is átéltük, saját bőrünkön tapasztaltuk milyen az, ha elhagynak terhesen. Van itt minden: kétségbeesés, indulat, harag, gyűlölet, düh, szeretet, vágyódás, csalódottság, elkeseredettség, lecsillapodás stb. (eggyel nem találkoztam még, az a megbocsátás...szerintem nem is fogok, a részemről legalábbis semmiképp)
Mi mindezt megértjük és nem ítélünk el senkit. Nem rúgunk bele kemény, bíráló szavakkal a sorstársunkba, hanem próbáljuk bátorítani. Szomorúak vagyunk, ha valakivel rossz dolgok történnek, és együtt örülünk, ha sikerül felállni valakinek a padlóról, ahová nem önszántából került.
Igazából azt kellene írnom, hogy le vagyok döbbenve az exed viselkedésén. De nem vagyok. Amióta ez velem is megtörtént, én már bármit feltételezek bárkiről. Soha nem gondoltam volna, hogy az én szeretett, kedves, és odaadó férjecském 8 év házasság után mekkora szemétségre képes, milyen is valójában. Egy hajszál választott el, hogy ne menjek rá én is és a baba is a hasamban...
Szomorú, és érthetetlen, miért válnak önző, szívtelen, könyörtelen alakokká a férfiak akár egyik pillanatról a másikra.
Tudom sovány vigasz, de talán jobb, hogy most történt meg mindez, nem pedig akkor, amikor a gyermeked már nagyobbacska és szereti és kötődik az apjához, aki egyszer csak hirtelen eltűnik az életéből és utána hébe-hóba ha jelentkezik. Rengeteg ilyen van a környezetemben. Szegény picik meg nem értik, apa miért nem jön hozzájuk, miért mondja le a programokat stb...
Ha az exed nem fog jelentkezni, hogy látni akarja a picit, ha nem fogja látogatni, talán könnyebb dolgod lesz érzelmileg, és talán könnyebben is lelsz párra, aki minden tekintetben társad tud lenni az életben, és a gyermekedet sajátjaként fogja szeretni.
Az apaságival nem tudom mit tennék a helyedben. Azt tudom, hogy én örültem volna, ha az én nevemre vehetem a kislányomat, mert így (sajnálom, de tényleg ez van) valahányszor ki kell mondanom a teljes nevét pl. orvosnál, bölcsiben beiratkozáskor stb. mindig elfog a rosszullét, és iszonyatosan szomorú leszek. Ha legalább az én nevemet viselné a lányom! De nem engedte az a szemét, azzal, hogy de hát ő csinálta a gyereket!!! Ez presztízskérdés. Jó indok mi? Ő csinálta. Nem az, hogy szereti, hanem hogy az ő spermájából lett, micsoda egy csődör! Mikor voltunk annak idején andrológusnál, és meglettek az eredményei, és kiderült, hogy én vagyok a hibás, amiért nem sikerül a baba, akkor ő nagggggyyon büszke volt magára, hogy micsoda kandúr! Ezzel is bizonyítva a férfiasságát!
Azt tudom, hogy ha lehetne, lemondatnám a gyerekemről a gyerektartást elengedve. Nem akarta ezt a gyereket, elhagyta, majdnem megölte, nem érdemli meg, még azt sem, hogy ránézzen.
Más térdenállva adna hálát a Jóistennek, hogy ilyen gyönyörű, egészséges gyermeke született.
Nem tudom, mik zajlottak le nálatok, azt csak te tudod, meg a párod. Azok alapján ítéld meg őt, amiket tett, és próbálj előre gondolkodni, hogy viselkedne a jövőben veled és a kislányoddal.
Milyen lehetne köztetek a viszony? Baráti? Közömbös? Ellenséges?
Nálunk beszélőviszony sem maradt, nem az én hibámból, én mindent megpróbáltam. Aztán be kellett látnom, hogy a végtelenségig kihasználja az iránta érzett szeretetemet és ragaszkodásomat. Még ő érezte magát nyeregben, amikor visszasírta magát és én visszafogadtam, úgy alázott meg, ahogy akart, én barom meg tűrtem, mert szerettem, és azt akartam, hogy maradjon, manipulált, hazudozott, színészkedett, forgatta bennem a kést, engem okolt mindenért, hogy a saját lelkiismeretét nyugtassa, és hogy a lehető legjobban jöjjön ki az általa kavart szarból. Olyan önző és szemét volt, hogy ez az alak nem lehetett az, akit valaha szerettem. Na ekkor adtam fel végleg, ezzel az alakkal SEMMILYEN formában SOHA nem vagyok hajlandó kommunikálni. Igazam is lett. Kutyából nem lesz szalonna.
A rossz tapasztalataim ellenére sem mondom azt, hogy ne jelöld meg az apát. Próbálj meg gondolatban egy listát készíteni pro és kontra.
Pestet kezdem utálni. Főleg a történtek után. A házunkban rengeteg a pletykás vénasszony. Legszívesebben elmennék a kislányommal és a párommal egy olyan kisvárosba, ahol senki sem ismer, és teljesen új életet kezdhetnénk. Csak vidéken nehezebb munkát találni.
No de majd meglátjuk.
Még valami. Tudom, hogy ilyenkor amikor az ember lánya még nincs túl a szülésen és ott áll egyedül várandósan, nem jelent túl sok vigaszt, DE van egy mondás, amit azóta nagyon szeretek:
Ami nem öl meg, az erősít! Ez lebeg a szemem előtt azóta.
És nagyon sokat segített. Büszke vagyok magamra, hogy túléltem, és büszke arra, hogy erős vagyok. És természetesen büszke vagyok a gyermekemre és a családom minden tagjára, akik végig mellettem álltak, ellentétben a barátaimnak hitt emberekkel.
Puszi
D.
2006.06.24 22:44
sziasztok
pihi a hüsiben ilyenkor lehet mást tenni? Illetve néha sajna mást kell tenni, mert vannak kötelességek is. De azért ha csak lehet, pihi.
Remélem mindenki jól van, nekem még van papíron 3 hetem. Már nagyon várom. Szerdán 2899gramm volt a babusom az uh-n
És ma töltöttük be a 37. hetet. Az orvosom pont szabin van, úgyhogy igen jó a helyzetem. Bár én már ott tartok, hogy minden mindegy, csak ha ki akar jönni a manógyerkőc, akkor jöjjön, mert ezt az időjárást elég nehezen viselem. Meg elevel nehéz már minden. Pláne ugyebár "apuka" nélkül.
Ma épp takarítgattam egy kicsit itthon, hát gondolhatja mindenki, hogy mindenhonnan ömlött rólam a víz, mint az amazonas. "apuka" meg tudomásom szerint meresztette a hátsóját a légkondis üzletben. Na, nem is bosszankodom rajta. Bár mostanában elég sokszor eszembe jut. Na nem szeretetből persze. Csak lehet, hgoy sajnálgatom magam. Tudod Catus, az az igazság, hogy neked kell döntened ebben az apasági ügyben, de én is érdeklődtem már jó pár helyen, emg itt a lányok is sokat segítettek. De én pl nem eröltettem az apaságit. Igaz, amióta az anyja megfenyegetett, azóta egy betűt nem beszéltünk a pasival (ő nem keresett, én meg azt hiszem jogosan érzem magam megbántva, és nem hiszem , hogy nekem kellene őket keresnem). Szóval ha van apaságid, akkor minden szarért az ő aláírása kell. Persze ezesetben kérhetsz gyerektartást. Amit ő szépen kijátszik, mert ha olyan helyen dolgozik, akkor kéri, hogy ne jelentsék be, vagy minimálbérrel, és azután szinte semmit sem kapsz. Én sem vagyok igazán eleresztve anyagilag, és még a mai napig is dolgozok, (szerencsére itthon tudok dolgozni), de én azt mondtam, hogy az a 10ezer forint (nekem is ugyanúgy sokat számít), de annyit nem ér, hogy utána az az embernek nem is nevezhető alak bármikor (vagy a bíróság ítélete alapján x hetente) idejöjjön, beleszóljon az életünkbe és a fiam 3 éves kora után akár el is vihesse mondjuk hétvégére. Így, hogy nincs apaságim, így az én nevemre anyakönyvezik a babát, semmi köze hozzá "apukának". Igaz, ez addig tart, míg esetleg ő nem kezdeményezi az apaságit, ahogy ezt már írták a lányok. De én erre azt mondtam, hogy ha ő kezdeményezi, akkor még mindig ott van, hogy eddig hol volt, eddig miért nem keresett, és akkor épp mi lesz az oka, hogy neki annyira fontos lesz, hogy van egy gyereke??????? Ezekre a kérdésekre pedig nem fog tudni válaszolni, mert ugyebár az embernek sok-sok tanuja van és lesz arra, hgoy bizonyítani tudja, hogy ez az illető mit művelt vele, és lehet. És ott lehet egy kicsit szégyenbe hozni az illetőt, és lehet, hogy nem is akarja ő azt annyira. Meg nálam legalábbis az is előny egy kicsit (legalábbis úgy gondolom), hogy ez a pasi egy sunyi patkány, és a problémáktól inkább menekül és nem beszél róla, minthogy valamit is megoldjon. Szóval nem hiszem, hogy ilyenen fog gondolkodni (hacsak a szarházi anyja nem firtatja a dolgot, emrt az meg úgy ugráltatja a kis pincsi hülye-gyerekét, hint egy marionett-babát). Szóval nehéz dönteni, de kell, és mint már írták a lányok is, ne más véleményére adj, hanem a magad és a babád érdekeit vedd figyelembe csak. Nézzenek annak, aminek akarnak, mondjanak az emberek amit akarnak, te tudod, mi a helyzet. Nekem az elején kb 10-ből 1 ember mondta, hogy buta vagyok, hogy megtartottam a babát, meg hogy milyen élete lesz neki, stb. Milyen élete lesz??? Jobb annak a gyereknek, akinek a szülei csak a gyerek miatt vannak együtt, és csalják, utálják, verik egymást, állandóan veszekednek??? Szerintem ez még mindig jobb megoldás. Ráadásul az a véleményem, hogy egy abortuszról dönteni senki másnak nincs joga, csak annak, akin végrehajtják. Elvégre a te testedről van szó!!! Szóval senkinek semmi köze hozzá, hogy te hogyan döntesz, és miért.
No, megint jól elhúztam a dolgokat, de remélem a legjobban fogsz dönteni.
Képzeljétek el, olyat is hallottam nemrég egy ismerősömtől, hogy az uncsitesója egy nős pasitól lett terhes, és a pasi annyira fain volt, hgoy azóta a neje(!) is tud a dologról, bevallotta neki, és aztóa is támogatja a lányt a gyerkőcével együtt. Ugyan nem hagyta el a családját, mert ott is vannak gyerekei, de ezt a gyerkőcét sem hagyja cserben. Szóval ilyen is létezik. És ezt jó hallani.
No, pusz mindenkinek.
Kriszti
pihi a hüsiben
ilyenkor lehet mást tenni? Illetve néha sajna mást kell tenni, mert vannak kötelességek is. De azért ha csak lehet, pihi.
Remélem mindenki jól van, nekem még van papíron 3 hetem. Már nagyon várom. Szerdán 2899gramm volt a babusom az uh-n
És ma töltöttük be a 37. hetet. Az orvosom pont szabin van, úgyhogy igen jó a helyzetem. Bár én már ott tartok, hogy minden mindegy, csak ha ki akar jönni a manógyerkőc, akkor jöjjön, mert ezt az időjárást elég nehezen viselem. Meg elevel nehéz már minden. Pláne ugyebár "apuka" nélkül.
Ma épp takarítgattam egy kicsit itthon, hát gondolhatja mindenki, hogy mindenhonnan ömlött rólam a víz, mint az amazonas. "apuka" meg tudomásom szerint meresztette a hátsóját a légkondis üzletben. Na, nem is bosszankodom rajta. Bár mostanában elég sokszor eszembe jut. Na nem szeretetből persze. Csak lehet, hgoy sajnálgatom magam. Tudod Catus, az az igazság, hogy neked kell döntened ebben az apasági ügyben, de én is érdeklődtem már jó pár helyen, emg itt a lányok is sokat segítettek. De én pl nem eröltettem az apaságit. Igaz, amióta az anyja megfenyegetett, azóta egy betűt nem beszéltünk a pasival (ő nem keresett, én meg azt hiszem jogosan érzem magam megbántva, és nem hiszem , hogy nekem kellene őket keresnem). Szóval ha van apaságid, akkor minden szarért az ő aláírása kell. Persze ezesetben kérhetsz gyerektartást. Amit ő szépen kijátszik, mert ha olyan helyen dolgozik, akkor kéri, hogy ne jelentsék be, vagy minimálbérrel, és azután szinte semmit sem kapsz. Én sem vagyok igazán eleresztve anyagilag, és még a mai napig is dolgozok, (szerencsére itthon tudok dolgozni), de én azt mondtam, hogy az a 10ezer forint (nekem is ugyanúgy sokat számít), de annyit nem ér, hogy utána az az embernek nem is nevezhető alak bármikor (vagy a bíróság ítélete alapján x hetente) idejöjjön, beleszóljon az életünkbe és a fiam 3 éves kora után akár el is vihesse mondjuk hétvégére. Így, hogy nincs apaságim, így az én nevemre anyakönyvezik a babát, semmi köze hozzá "apukának". Igaz, ez addig tart, míg esetleg ő nem kezdeményezi az apaságit, ahogy ezt már írták a lányok. De én erre azt mondtam, hogy ha ő kezdeményezi, akkor még mindig ott van, hogy eddig hol volt, eddig miért nem keresett, és akkor épp mi lesz az oka, hogy neki annyira fontos lesz, hogy van egy gyereke??????? Ezekre a kérdésekre pedig nem fog tudni válaszolni, mert ugyebár az embernek sok-sok tanuja van és lesz arra, hgoy bizonyítani tudja, hogy ez az illető mit művelt vele, és lehet. És ott lehet egy kicsit szégyenbe hozni az illetőt, és lehet, hogy nem is akarja ő azt annyira. Meg nálam legalábbis az is előny egy kicsit (legalábbis úgy gondolom), hogy ez a pasi egy sunyi patkány, és a problémáktól inkább menekül és nem beszél róla, minthogy valamit is megoldjon. Szóval nem hiszem, hogy ilyenen fog gondolkodni (hacsak a szarházi anyja nem firtatja a dolgot, emrt az meg úgy ugráltatja a kis pincsi hülye-gyerekét, hint egy marionett-babát). Szóval nehéz dönteni, de kell, és mint már írták a lányok is, ne más véleményére adj, hanem a magad és a babád érdekeit vedd figyelembe csak. Nézzenek annak, aminek akarnak, mondjanak az emberek amit akarnak, te tudod, mi a helyzet. Nekem az elején kb 10-ből 1 ember mondta, hogy buta vagyok, hogy megtartottam a babát, meg hogy milyen élete lesz neki, stb. Milyen élete lesz??? Jobb annak a gyereknek, akinek a szülei csak a gyerek miatt vannak együtt, és csalják, utálják, verik egymást, állandóan veszekednek??? Szerintem ez még mindig jobb megoldás. Ráadásul az a véleményem, hogy egy abortuszról dönteni senki másnak nincs joga, csak annak, akin végrehajtják. Elvégre a te testedről van szó!!! Szóval senkinek semmi köze hozzá, hogy te hogyan döntesz, és miért.
No, megint jól elhúztam a dolgokat, de remélem a legjobban fogsz dönteni.
Képzeljétek el, olyat is hallottam nemrég egy ismerősömtől, hogy az uncsitesója egy nős pasitól lett terhes, és a pasi annyira fain volt, hgoy azóta a neje(!) is tud a dologról, bevallotta neki, és aztóa is támogatja a lányt a gyerkőcével együtt. Ugyan nem hagyta el a családját, mert ott is vannak gyerekei, de ezt a gyerkőcét sem hagyja cserben. Szóval ilyen is létezik. És ezt jó hallani.
No, pusz mindenkinek.
Kriszti
2006.06.26 13:47
Sziasztok!
Offolom a topikot bocsánat! Aki tud segítsen!
Úgy kezdődött, hogy a kicsi lányomnak piros lett a popsija. Azt hittem csak kicsípte a pisi. Kentem Naturlandos popsikenőccsel, de nem múlt el, a piros folt egyre nagyobb lett és szegénykém vakarta, ahogy csak bírta. A folt másnapra az egész cuncijára és a popsijára is kiterjedt. Közben a szájában apró fehér hólyagok jelentek meg. Gyorsan irány a doki. Megállapította, hogy candidás fertőzése van. Felírt glicerines-boraxos ecsetelőt a szájára és glicerines-boraxos kenőcsöt a popsijára, azzal, hogy menjek vissza egy hét múlva. Az egy hetet nem tudtuk kivárni, mert semmit sem segítettek a felírtak. Közben lánykám elkapott egy gyors elfolyású, hányásos, hasmenéses vírust, + még meg is fázott, hörgött, folyt az orra, nem evett egy falatot sem 3 napig. Ismét vissza a dokihoz. Én mindezeket elmondtam, de meg sem vizsgálták rendesen. Hiába mondtam. Vállat vontak, mondván, vírusos fertőzés, majd elmúlik, nem adnak rá semmit. Azt értem, hogy nem kell feleslegesen antibiotikummal és egyéb gyógyszerrel tömni a gyerekeket, de....
Csak a popsijára kaptunk valami piros színű ecsetelőt, mert addigra már borzalmasan nézett ki: az egész égő piros volt és viszketett szegénykémnek.
Pont hétvége jött, így csak 3 nap múlva tudtam visszamenni, hogy segítsenek, mert semmit nem használ az ecsetelő, adjanak valami olyat, ami használ is! A dokinő csak rápillantott a lányom popsijára és közölte, vegyek a patikában Canestent. Vettem. 800 Ft-ért egy kis tubust!!! Ami egyébként egy nagy lószar, már bocsánat. Teljesen hatástalan.
Két nap telt el. Már vagy másfél hete nem aludtunk. Picurkám sírva könyörgött minden percben, hogy krémezzem be. Irány vissza a dokihoz. Doktornő reakciója: de hát anyuka, még kevés idő telt el a Canesten alkalmazása óta...mit várok...
Megint csak egy pillantást vetettek rá, majd közölték, hogy hát lenne még egy-két krém, amit felírhatnának, de nem akarnak kisérletezgetni, menjek el a bőrgyógyászatra. Azt hittem mentem legyilkolom őket!!! Mi a francnak kellett húzni az időt majd másfél hétig?
Bementem a körzeti bőrgyógyira, de aznap csak az időpontosoknak volt rendelés. Másnap elmentünk reggel. Elsőként jutottunk be. A bőrgyógyin a dr.-nő rendes volt, és teljesen elhűlt, mikor meglátta a picim popsiját. Elmondtam az egész kálváriát. Teljesen ki volt akadva, hogy a körzetinek látnia kellett volna, hogy itt nagyobb a baj, fel kellett volna írnia szájon át szedhető gombaölő gyógyszert, mert pusztán a krémektől nem fog elmúlni! Mondta, hogy ő sem ír fel, mert az a háziorvos dolga lenne. (??!!??)
Ott könyörögtem, hogy írjon már fel, mert nem akarok visszamenni a dokihoz, ráadásul az még plusz idő és nem bírunk már ki egy éjszakát sem. Minél hamarabb kezdjük meg a helyes kezelést. Így sincs már semmi sem a lányon sem napközben, sem éjjel, pedig még nem szobatiszta. Még az a szerencse, hogy meleg van és nem fázik meg. Na nagy nehezen felírt Diflucan szuszpenziót + többféléből kikevert kenőcsöt. A Diflucan kenőcsöt a gyógyszertárban nem kaptam meg, meg kell rendelniük, nem tudják biztosra mondani, hogy még ma meg lesz, ezt a fajtát még soha senki nem kérte tőlük. (??!!!??)
Ez volt múlt héten csütörtökön. Ismerős által gyorsan beszereztem az oldatot. Szerdán reggel megyünk vissza a bőrgyőgyihoz. A gyógyszerektől valamelyest javult a dolog, de még mindig borzasztó. Ráadásul a közepén gyógyulgat, de a szélén egyre terjed a gomba lefelé a kis lábán, combiján, hátul meg a farpofákon.
A pipa majd szétvet, hogy ilyen felelőtlen egy majd 40 éves praxissal rendelkező háziorvos. Ha időben elkezdik a megfelelő kezelést, nem terjed szét ennyire, talán már rég meggyógyult volna!!! És most nem kéne hosszú időn keresztül erős gyógyszerrel tömni!
Olyan dühös vagyok, hogy szét tudnék csapni köztük. De az biztos, hogy én befejeztem velük. Átkérem a kartonunkat máshoz. Így elnézni egy súlyos gombás fertőzést! Nem hiszem el, hogy 40 év alatt nem találkozott ezzel a betegséggel!!
Lányok, volt valamelyikőtök babájánál ilyen gombás fertőzés, amit kikezeltek? Ha igen, mivel? Hol? Kihez forduljak, ha nem segít a körzeti bőrgyógyi?
Dühít rettenetesen a dolog, mert a háziorvos engem nézett hülyének, hogy miért aggódok ennyire, hiszen alig telt még el idő, hogy a kenőcsök kifejtsék hatásukat! Ja, csak több mint másfél hét! Igazán semmiség, hogy a kislányom már másfál hete nem alszik, mert viszket, ég és fáj a popsija és a cunija, és sírva könyörög, hogy segítsek rajta.
Ráadásul most a szájon át szedhető Diflucantól félek, mert még a bőrdoki is félve írta fel, ilyen pici babának. Úgy kellett utána nézni a nagy orvosi lexikonban az adagolásnak, ahol egyébként nem is ajánlják az alkalmazását ilyen kis gyerekeknél. Ki tudja, milyen mellékhatásai lehetnek egy nem egészen két éves csöppségre nézve.
Szóval dühöngök.
Van valami ötletetek? Ismertek természetes gyógymódokat a hagyományos orvoslás mellé a candida ellen? Azt tudom, hogy a fokhagyma és a grapefruit-kivonat vírus és gombaölő hatású.
Tudtok ez ügyben segíteni?
Köszönöm!
Puszi
D.
Offolom a topikot bocsánat! Aki tud segítsen!
Úgy kezdődött, hogy a kicsi lányomnak piros lett a popsija. Azt hittem csak kicsípte a pisi. Kentem Naturlandos popsikenőccsel, de nem múlt el, a piros folt egyre nagyobb lett és szegénykém vakarta, ahogy csak bírta. A folt másnapra az egész cuncijára és a popsijára is kiterjedt. Közben a szájában apró fehér hólyagok jelentek meg. Gyorsan irány a doki. Megállapította, hogy candidás fertőzése van. Felírt glicerines-boraxos ecsetelőt a szájára és glicerines-boraxos kenőcsöt a popsijára, azzal, hogy menjek vissza egy hét múlva. Az egy hetet nem tudtuk kivárni, mert semmit sem segítettek a felírtak. Közben lánykám elkapott egy gyors elfolyású, hányásos, hasmenéses vírust, + még meg is fázott, hörgött, folyt az orra, nem evett egy falatot sem 3 napig. Ismét vissza a dokihoz. Én mindezeket elmondtam, de meg sem vizsgálták rendesen. Hiába mondtam. Vállat vontak, mondván, vírusos fertőzés, majd elmúlik, nem adnak rá semmit. Azt értem, hogy nem kell feleslegesen antibiotikummal és egyéb gyógyszerrel tömni a gyerekeket, de....
Csak a popsijára kaptunk valami piros színű ecsetelőt, mert addigra már borzalmasan nézett ki: az egész égő piros volt és viszketett szegénykémnek.
Pont hétvége jött, így csak 3 nap múlva tudtam visszamenni, hogy segítsenek, mert semmit nem használ az ecsetelő, adjanak valami olyat, ami használ is! A dokinő csak rápillantott a lányom popsijára és közölte, vegyek a patikában Canestent. Vettem. 800 Ft-ért egy kis tubust!!! Ami egyébként egy nagy lószar, már bocsánat. Teljesen hatástalan.
Két nap telt el. Már vagy másfél hete nem aludtunk. Picurkám sírva könyörgött minden percben, hogy krémezzem be. Irány vissza a dokihoz. Doktornő reakciója: de hát anyuka, még kevés idő telt el a Canesten alkalmazása óta...mit várok...
Megint csak egy pillantást vetettek rá, majd közölték, hogy hát lenne még egy-két krém, amit felírhatnának, de nem akarnak kisérletezgetni, menjek el a bőrgyógyászatra. Azt hittem mentem legyilkolom őket!!! Mi a francnak kellett húzni az időt majd másfél hétig?
Bementem a körzeti bőrgyógyira, de aznap csak az időpontosoknak volt rendelés. Másnap elmentünk reggel. Elsőként jutottunk be. A bőrgyógyin a dr.-nő rendes volt, és teljesen elhűlt, mikor meglátta a picim popsiját. Elmondtam az egész kálváriát. Teljesen ki volt akadva, hogy a körzetinek látnia kellett volna, hogy itt nagyobb a baj, fel kellett volna írnia szájon át szedhető gombaölő gyógyszert, mert pusztán a krémektől nem fog elmúlni! Mondta, hogy ő sem ír fel, mert az a háziorvos dolga lenne. (??!!??)
Ott könyörögtem, hogy írjon már fel, mert nem akarok visszamenni a dokihoz, ráadásul az még plusz idő és nem bírunk már ki egy éjszakát sem. Minél hamarabb kezdjük meg a helyes kezelést. Így sincs már semmi sem a lányon sem napközben, sem éjjel, pedig még nem szobatiszta. Még az a szerencse, hogy meleg van és nem fázik meg. Na nagy nehezen felírt Diflucan szuszpenziót + többféléből kikevert kenőcsöt. A Diflucan kenőcsöt a gyógyszertárban nem kaptam meg, meg kell rendelniük, nem tudják biztosra mondani, hogy még ma meg lesz, ezt a fajtát még soha senki nem kérte tőlük. (??!!!??)
Ez volt múlt héten csütörtökön. Ismerős által gyorsan beszereztem az oldatot. Szerdán reggel megyünk vissza a bőrgyőgyihoz. A gyógyszerektől valamelyest javult a dolog, de még mindig borzasztó. Ráadásul a közepén gyógyulgat, de a szélén egyre terjed a gomba lefelé a kis lábán, combiján, hátul meg a farpofákon.
A pipa majd szétvet, hogy ilyen felelőtlen egy majd 40 éves praxissal rendelkező háziorvos. Ha időben elkezdik a megfelelő kezelést, nem terjed szét ennyire, talán már rég meggyógyult volna!!! És most nem kéne hosszú időn keresztül erős gyógyszerrel tömni!
Olyan dühös vagyok, hogy szét tudnék csapni köztük. De az biztos, hogy én befejeztem velük. Átkérem a kartonunkat máshoz. Így elnézni egy súlyos gombás fertőzést! Nem hiszem el, hogy 40 év alatt nem találkozott ezzel a betegséggel!!
Lányok, volt valamelyikőtök babájánál ilyen gombás fertőzés, amit kikezeltek? Ha igen, mivel? Hol? Kihez forduljak, ha nem segít a körzeti bőrgyógyi?
Dühít rettenetesen a dolog, mert a háziorvos engem nézett hülyének, hogy miért aggódok ennyire, hiszen alig telt még el idő, hogy a kenőcsök kifejtsék hatásukat! Ja, csak több mint másfél hét! Igazán semmiség, hogy a kislányom már másfál hete nem alszik, mert viszket, ég és fáj a popsija és a cunija, és sírva könyörög, hogy segítsek rajta.
Ráadásul most a szájon át szedhető Diflucantól félek, mert még a bőrdoki is félve írta fel, ilyen pici babának. Úgy kellett utána nézni a nagy orvosi lexikonban az adagolásnak, ahol egyébként nem is ajánlják az alkalmazását ilyen kis gyerekeknél. Ki tudja, milyen mellékhatásai lehetnek egy nem egészen két éves csöppségre nézve.
Szóval dühöngök.
Van valami ötletetek? Ismertek természetes gyógymódokat a hagyományos orvoslás mellé a candida ellen? Azt tudom, hogy a fokhagyma és a grapefruit-kivonat vírus és gombaölő hatású.
Tudtok ez ügyben segíteni?
Köszönöm!
Puszi
D.
2006.06.26 14:26
Sziasztok
Danusia: nagyon sajnálom a picikédet. Remélem minél előbb meggyógyul. Igazából én nem vagyok egy nagy kuruzsló, de van egy elég használható gyógynövényes könyvem (Maria Treben) és én is ebből szoktam okosodni, ha valami gondom van. Szóval ebben az ilyen gombásodásos dolgokra azt írja, hogy körömvirág lemosást és ülőfürdőt kell alkalmazni, és ez segít. A lemosást úgy írja, hogy fél liter vízhez egy púpozott evőkanálnyi növényt kell hozzáadni, az ülőfürdőt meg 50 gramm szárított körömvirágból kell készíteni. A körömvirág amúgy is elég sokmindenre jó. Remélem segíthet a kislányodnak. Természetes, és legalább nincs mellékhatása. Isteniek ezek az orvosok. Némelyik nem látott még valamit, és fogalma sincs, mivel áll szembe. Pláne, hogy kisérletezik. Hátha valamelyik gyógyszer bejön. Csak mondjuk undorító, hogy kicsi gyerekeken teszik. Kenegesse a saját pöcsét (már bocsánat), ha nő, az meg a saját hátsóját és kisérletezzen azon. De ne egy csöpp gyereken. Én is kiakadnék rajta. Lehet hogy patáliát rendeznék a rendelőben. Szóval remélem hamar meggyógyultok.
Kriszta
Danusia: nagyon sajnálom a picikédet. Remélem minél előbb meggyógyul. Igazából én nem vagyok egy nagy kuruzsló, de van egy elég használható gyógynövényes könyvem (Maria Treben) és én is ebből szoktam okosodni, ha valami gondom van. Szóval ebben az ilyen gombásodásos dolgokra azt írja, hogy körömvirág lemosást és ülőfürdőt kell alkalmazni, és ez segít. A lemosást úgy írja, hogy fél liter vízhez egy púpozott evőkanálnyi növényt kell hozzáadni, az ülőfürdőt meg 50 gramm szárított körömvirágból kell készíteni. A körömvirág amúgy is elég sokmindenre jó. Remélem segíthet a kislányodnak. Természetes, és legalább nincs mellékhatása. Isteniek ezek az orvosok. Némelyik nem látott még valamit, és fogalma sincs, mivel áll szembe. Pláne, hogy kisérletezik. Hátha valamelyik gyógyszer bejön. Csak mondjuk undorító, hogy kicsi gyerekeken teszik. Kenegesse a saját pöcsét (már bocsánat), ha nő, az meg a saját hátsóját és kisérletezzen azon. De ne egy csöpp gyereken. Én is kiakadnék rajta. Lehet hogy patáliát rendeznék a rendelőben. Szóval remélem hamar meggyógyultok.
Kriszta
2006.06.26 18:53
Szia Kriszta!
Köszönöm a segítséged! Kipróbálom a körömvirágot.
Én is gondolkodtam azon, hogy patáliát csapjak a dokiknál. A körzetink egy fiatalabb dokinő, akinek a stílusa hagy némi kivetni valót maga után...komolyan az volt az érzésem a kislányom születése után, hogy képes lenne rám uszítani a gyámügyet, mert nem tart jó anyának. És a kismama barátnőmnek is, aki szintén hozzá tartozik körzetileg, ugyanez volt az érzése függetlenül tőlem. A dokinő helyettese pedig az a doktornő, aki még engem is vizsgált anno. Elismert gyermekorvos.
Nem akarok balhét, bár megérdemelnék. Az igazamat nem tudnám bizonyítani, mivel ők úgymond helyesen jártak el: felírták az ilyenkor szokásos glicerin-boraxos kenőcsöt. Csak azt nem vették észre, hogy egy nagyon agresszív, piszok gyorsan szaporodó, kiterjedt gombás fertőzésről van szó, amire már nem biztos, hogy elég a szokásos gyógymód. És úgy jöhetett ki ennyire rajta, hogy le volt gyengülve az immunrendeszere a vírusos fertőzéstől és a megfázástól. De még csak arra sem voltak képesek, hogy meghallgassák a kicsi tüdejét. Úgy kellett kérnem, hogy ha már itt vagyunk ugyan hallgassák már meg, mert úgy hörög, mint egy tüdőbajos mackó. Ráadásul 3 napja nem eszik...Nem igen foglalkoztak vele...
Canestentől is kiakadtam. Az a kenőcs egy rakás kaki, jó drága kaki. Komolyan sírógörcsöt kaptam éjjel, mikor kis Csibém könyörgött, hogy segítsek, de semmit sem használt a Canesten.
A barátnőm nem értette, miért vagyok ennyire kiakadva. El nem tudta képzelni, hogy néz ki a kicsi lányom. Aztán megmutattam a lányom popsiját...szólni nem tudott...
Küldhettek volna egyből a bőrgyógyászatra. De ennyi volt, elmegyünk tőlük. Csak még keresnem kell más orvost (jót)a közelebbi rendelőben.
Remélem, most már hamarosan meggyógyulunk. Bár kissé borúlátó vagyok. Még mindig le van gyengülve a szervezete, így tovább fog tartani, mire a gombás fertőzést legyűri...
Most egyelőre betartom amit a bőrdoki mondott, mert nem akarok bekavarni. Nem igazán tudom, mi lenne tutira a jó...
Köszönöm a segítséget!
Puszi
D.
Köszönöm a segítséged! Kipróbálom a körömvirágot.
Én is gondolkodtam azon, hogy patáliát csapjak a dokiknál. A körzetink egy fiatalabb dokinő, akinek a stílusa hagy némi kivetni valót maga után...komolyan az volt az érzésem a kislányom születése után, hogy képes lenne rám uszítani a gyámügyet, mert nem tart jó anyának. És a kismama barátnőmnek is, aki szintén hozzá tartozik körzetileg, ugyanez volt az érzése függetlenül tőlem. A dokinő helyettese pedig az a doktornő, aki még engem is vizsgált anno. Elismert gyermekorvos.
Nem akarok balhét, bár megérdemelnék. Az igazamat nem tudnám bizonyítani, mivel ők úgymond helyesen jártak el: felírták az ilyenkor szokásos glicerin-boraxos kenőcsöt. Csak azt nem vették észre, hogy egy nagyon agresszív, piszok gyorsan szaporodó, kiterjedt gombás fertőzésről van szó, amire már nem biztos, hogy elég a szokásos gyógymód. És úgy jöhetett ki ennyire rajta, hogy le volt gyengülve az immunrendeszere a vírusos fertőzéstől és a megfázástól. De még csak arra sem voltak képesek, hogy meghallgassák a kicsi tüdejét. Úgy kellett kérnem, hogy ha már itt vagyunk ugyan hallgassák már meg, mert úgy hörög, mint egy tüdőbajos mackó. Ráadásul 3 napja nem eszik...Nem igen foglalkoztak vele...
Canestentől is kiakadtam. Az a kenőcs egy rakás kaki, jó drága kaki. Komolyan sírógörcsöt kaptam éjjel, mikor kis Csibém könyörgött, hogy segítsek, de semmit sem használt a Canesten.
A barátnőm nem értette, miért vagyok ennyire kiakadva. El nem tudta képzelni, hogy néz ki a kicsi lányom. Aztán megmutattam a lányom popsiját...szólni nem tudott...
Küldhettek volna egyből a bőrgyógyászatra. De ennyi volt, elmegyünk tőlük. Csak még keresnem kell más orvost (jót)a közelebbi rendelőben.
Remélem, most már hamarosan meggyógyulunk. Bár kissé borúlátó vagyok. Még mindig le van gyengülve a szervezete, így tovább fog tartani, mire a gombás fertőzést legyűri...
Most egyelőre betartom amit a bőrdoki mondott, mert nem akarok bekavarni. Nem igazán tudom, mi lenne tutira a jó...
Köszönöm a segítséget!
Puszi
D.
2006.06.29 15:36
Danusia!
Próbáld ki az aloés first-öt,csíp ugyan,de mindennel csodákat tesz.Fújd vele akár félóránként,nagyon hámosít,mindent gyógyít,Domi bárányhimlőjére is jó most nagyon.Dokiváltással kapcsolatban meg ne legyél szégyellős,én is váltottam dokit Dominál,és nagyon jól tettem!!!!!!
Próbáld ki az aloés first-öt,csíp ugyan,de mindennel csodákat tesz.Fújd vele akár félóránként,nagyon hámosít,mindent gyógyít,Domi bárányhimlőjére is jó most nagyon.Dokiváltással kapcsolatban meg ne legyél szégyellős,én is váltottam dokit Dominál,és nagyon jól tettem!!!!!!
Dorcsi,Domcsi,Kriszti
2006.06.29 16:54
Szia Kriszti!
Köszönöm a tippet. Most már sokkal szebb a popsija, rengeteget javult a gyógyszertől és a kenőcstől. A bőrdoki nagyon rendes, csak jövő héttől elmegy szabadságra. Legközelebb csak augusztusban lesz. És nincs helyettesítője. Marha jó. Kérdeztem, hogy ha gondunk lenne, kihez forduljunk? A körzetihez...Na hozzá aztán nem. Szerencsére úgy néz ki, hogy rendbe jövünk és a felírt gyógyszerek is kitartanak 1 hónapig. A körzetit pedig majd ha meggyógyult a kicsi lány, felkeresem. Nem fogok mondani semmit, csak kikérem a kartonunkat. Semmi kedvem veszekedni, eljövök egy szó nélkül.
Az aloés first-öt pedig megjegyzem, hogy ha legközelebb bajunk van, és hámosító kell, kipróbálom. Köszönöm.
Bárányhimlősek vagytok? De sajnálom! Hogy viseli Domi? Kicsi lányod remélem nem kapta el? Gyógyulgassatok ti is!
Puszi
D.
Köszönöm a tippet. Most már sokkal szebb a popsija, rengeteget javult a gyógyszertől és a kenőcstől. A bőrdoki nagyon rendes, csak jövő héttől elmegy szabadságra. Legközelebb csak augusztusban lesz. És nincs helyettesítője. Marha jó. Kérdeztem, hogy ha gondunk lenne, kihez forduljunk? A körzetihez...Na hozzá aztán nem. Szerencsére úgy néz ki, hogy rendbe jövünk és a felírt gyógyszerek is kitartanak 1 hónapig. A körzetit pedig majd ha meggyógyult a kicsi lány, felkeresem. Nem fogok mondani semmit, csak kikérem a kartonunkat. Semmi kedvem veszekedni, eljövök egy szó nélkül.
Az aloés first-öt pedig megjegyzem, hogy ha legközelebb bajunk van, és hámosító kell, kipróbálom. Köszönöm.
Bárányhimlősek vagytok? De sajnálom! Hogy viseli Domi? Kicsi lányod remélem nem kapta el? Gyógyulgassatok ti is!
Puszi
D.
2006.06.29 17:51
Sziasztok
Kriszti: sajnálom a fiadat. Remélem hamar túl lesztek a bárányhimlőn. Nem lehet túl jó, hogy pont a jóidőben betegszik le a gyerkőc. De drukkolok nektek, hogy hamar átvészeljétek.
Danusia: dokit úgy is válthatsz, hogy az új doki kéri ki a kartonotokat. Ha nem akarsz vele vitázni, vagy beolvasni neki, akkor lehet, hogy egyszerűbb, ha ők maguk közt elrendezik a papírügyeket. Neked csak egy olyan papírt kell aláírnod az új dokinál, ami alapján ő kikéri a régitől a kartonokat. Legalábbis nekem ezt egy doki mondta, mikor költözés miatt vált szükségessé az orvosváltás. Egyébként örülök, hogy jön helyre a kislányod.
Egyébként remélem mindenkinél minden rendben van.
Én is egyben vagyok még. Az én fiam úgy tűnik tudja, hogy a dokibá szabin van. Bár a helyettese is szimpi volt, úgyhogy nem lenne az sem tragédia, ha véletlenül ki óhajtana jönni még jövő kedd előtt (akkor jön vissza a dokim).
puszi mindenkinek
Kriszta
Kriszti: sajnálom a fiadat. Remélem hamar túl lesztek a bárányhimlőn. Nem lehet túl jó, hogy pont a jóidőben betegszik le a gyerkőc. De drukkolok nektek, hogy hamar átvészeljétek.
Danusia: dokit úgy is válthatsz, hogy az új doki kéri ki a kartonotokat. Ha nem akarsz vele vitázni, vagy beolvasni neki, akkor lehet, hogy egyszerűbb, ha ők maguk közt elrendezik a papírügyeket. Neked csak egy olyan papírt kell aláírnod az új dokinál, ami alapján ő kikéri a régitől a kartonokat. Legalábbis nekem ezt egy doki mondta, mikor költözés miatt vált szükségessé az orvosváltás. Egyébként örülök, hogy jön helyre a kislányod.
Egyébként remélem mindenkinél minden rendben van.
Én is egyben vagyok még. Az én fiam úgy tűnik tudja, hogy a dokibá szabin van. Bár a helyettese is szimpi volt, úgyhogy nem lenne az sem tragédia, ha véletlenül ki óhajtana jönni még jövő kedd előtt (akkor jön vissza a dokim).
puszi mindenkinek
Kriszta
2006.06.29 20:25
Igaza van Krisztának,aki még egyben van 
,hogy ne is menj egyáltalán kartont kikérni,egyszerűen az új dokidat keresd meg,és majd ők mindent elintéznek.Lesz új dokid,és tanácsos védőnénit is.Bár ha ő aranyos volt,akkor ez nehéz.Mi nem maradtunk ugyanabban a rendelőben(több orvos is volt pedig ott),hanem teljesen váltottam,hogy még véletlenül se legyen épp helyettesítés,hogy hozzá kerüljünk.Ez maga után hozta,hogy akkor új védőnéni is kell,mert kétfelé menni sosem hoz jót..
Dominak szombaton hőemelkedése volt már reggel,ez volt ijesztő,mert az ok nélküli hőemelkedés és láz a legrémisztőbb,hogy mitől lehet.Kriszti para,mint mindig, a legrosszabbra gondol.Kerestem legalább csak egy kis pirosságot a torkában,de semmi.Se a füle,se a hasa,semmi.A fejecskéjét fájlalta reggel kicsit,na attól mégnagyobb para.Aztán napközben már láz lett belőle.este elmentünk az ügyeletre,és akkor láttam pár darab kicsi hólyagos pöttyöt a vállán.De addig egyetlen sem volt.Valahogy bíztam benne,éreztem,hogy bár vége az ovinak egy hete,azt hittem megúsztuk a járványt,de akkor mégis elkaptuk....Ebben bíztam,jobb mint az ismeretlen láz.Bár be akartuk oltatni,épp a szövődmények miatt.Anyuval pont az előbb beszéltem telefonon,mondta,hogy a tv-ben volt,hogy a mostani bárányhimlő nagyon durva,nem olyan,mint az eddigiek.Hát igen,nekünk is mondta az ügyeletes doki,hogy a pöttyök száma alapján nem egyértelmű még,mert nagyon az eleje,de a jellegük alapján egyértelmű.Reggelre meg úgyis kiderül.Na,reggelre egy darabbal sem lett több,viszont a láz megmaradt.Dokinéni még este mondta,ha nem lesz több pötty,akkor egy kóbor vírus.Köszi......Dlre aztán kezdtek sokasodni a pöttyök,átmentek szó szerint gusztustalan hólyagokká.Nem is kicsik,mert több olyan lett rajta,ami 5 Forintos nagyságú,és a közepén fehéres-sárgás-zöldes trutyival,én még ilyen bárányhimlőt nem láttam.Na,beborította az egész vállát,hátát,a hasán,mellkasán,karján,lábán csak elszórtan.Szerencsére az arcán elvétve van,és nem olyan csúnyák.Viszont amit a fiam haja alatt találtam....tiszta hólyag szegénykém fejbőre.És a szája...kívül,belül.Belül még a szájpadlása is hólyagos,belül az egész szája,mintha tiszta afta lenne,gondolom hogy fájhat neki...Kívül a szája olyan,mint egy kifordult rózsa,mintha ezer herpesz borítaná az ajkait.Rémisztő volt nekem is,nemhogy neki.És ebben a 40 fokban éjjelente úgy sírt,dobálta magát,velem aludt,én meg semmit nem aludtam,mert álmában ösztönösen vakarta magát,én meg egyre csak állítottam le.Arról nem beszélve,hogy a dokinéni hőemelkedést mondott,neki meg beállt folyamatosan 39 fokos lázra,ebben a hőségben.Ragadt az egész teste.First-tel fújogattuk,meg sűrűn tusoltuk langyos vízzel,itattuk le róla a nedvességet,ezt engedték csak.Fenistil cseppeket kaphatott,azt itta,hogy enyhítse a viszketését.Már pörkösödik,ezek szerint nem fertőz,és látom,nem is viszket neki már úgy.Láza sincs már,de ez végeláthatatlannak tűnt.Nem is erőltettem semmilyen kaját,jegeltük belül a száját fagyival,az jólesett neki,főleg ebben a melegben is.Éjfélkor fölkelt sokat a meleg miatt,nem is próbáltam visszaerőltetni az alvásba,mert tucsogott a víztől,hát fociösszefoglalót nézett mellettem,míg el nem nyomta magától az álom.Máskor reggel már hatkor kukorékol a lelkem,most 9-kor kel az éjjeli tortúráktól napok óta.És ráadásul pont 2 hete égett meg a napon,épp kilábaltunk belőle.Most,gondolom egész nyáron lőttek a strandnak,úgy megégett előtte,meg ezek a pöttyök,ha ezekre ránapozik,ezek megmaradnak,vagy még kicsi,és pár hónap múlva nyoma sincs?Mert olyan sok gyerkőcöt látni a strandokon,akik bárányhimlősek voltak,és csaka sok pici folt van rajtuk.Dorinának ma egész nap hőemelkedése volt,hát kezdődik neki is.Nem is bánom,ha egyszerre túlvagyunk rajta.Nem Domitól kapta el akkor,mert még nem telt le a lappangási idő,ezek szerint mástól kapta el még Domi ovijában.Holnapra úgyis kiderül.Hát inkább pötty,mint valami más.A szövődményektől persze félek,ezért is szerettük volna az oltást,dehát már ennyit arról is
,hogy ne is menj egyáltalán kartont kikérni,egyszerűen az új dokidat keresd meg,és majd ők mindent elintéznek.Lesz új dokid,és tanácsos védőnénit is.Bár ha ő aranyos volt,akkor ez nehéz.Mi nem maradtunk ugyanabban a rendelőben(több orvos is volt pedig ott),hanem teljesen váltottam,hogy még véletlenül se legyen épp helyettesítés,hogy hozzá kerüljünk.Ez maga után hozta,hogy akkor új védőnéni is kell,mert kétfelé menni sosem hoz jót..
Dominak szombaton hőemelkedése volt már reggel,ez volt ijesztő,mert az ok nélküli hőemelkedés és láz a legrémisztőbb,hogy mitől lehet.Kriszti para,mint mindig, a legrosszabbra gondol.Kerestem legalább csak egy kis pirosságot a torkában,de semmi.Se a füle,se a hasa,semmi.A fejecskéjét fájlalta reggel kicsit,na attól mégnagyobb para.Aztán napközben már láz lett belőle.este elmentünk az ügyeletre,és akkor láttam pár darab kicsi hólyagos pöttyöt a vállán.De addig egyetlen sem volt.Valahogy bíztam benne,éreztem,hogy bár vége az ovinak egy hete,azt hittem megúsztuk a járványt,de akkor mégis elkaptuk....Ebben bíztam,jobb mint az ismeretlen láz.Bár be akartuk oltatni,épp a szövődmények miatt.Anyuval pont az előbb beszéltem telefonon,mondta,hogy a tv-ben volt,hogy a mostani bárányhimlő nagyon durva,nem olyan,mint az eddigiek.Hát igen,nekünk is mondta az ügyeletes doki,hogy a pöttyök száma alapján nem egyértelmű még,mert nagyon az eleje,de a jellegük alapján egyértelmű.Reggelre meg úgyis kiderül.Na,reggelre egy darabbal sem lett több,viszont a láz megmaradt.Dokinéni még este mondta,ha nem lesz több pötty,akkor egy kóbor vírus.Köszi......Dlre aztán kezdtek sokasodni a pöttyök,átmentek szó szerint gusztustalan hólyagokká.Nem is kicsik,mert több olyan lett rajta,ami 5 Forintos nagyságú,és a közepén fehéres-sárgás-zöldes trutyival,én még ilyen bárányhimlőt nem láttam.Na,beborította az egész vállát,hátát,a hasán,mellkasán,karján,lábán csak elszórtan.Szerencsére az arcán elvétve van,és nem olyan csúnyák.Viszont amit a fiam haja alatt találtam....tiszta hólyag szegénykém fejbőre.És a szája...kívül,belül.Belül még a szájpadlása is hólyagos,belül az egész szája,mintha tiszta afta lenne,gondolom hogy fájhat neki...Kívül a szája olyan,mint egy kifordult rózsa,mintha ezer herpesz borítaná az ajkait.Rémisztő volt nekem is,nemhogy neki.És ebben a 40 fokban éjjelente úgy sírt,dobálta magát,velem aludt,én meg semmit nem aludtam,mert álmában ösztönösen vakarta magát,én meg egyre csak állítottam le.Arról nem beszélve,hogy a dokinéni hőemelkedést mondott,neki meg beállt folyamatosan 39 fokos lázra,ebben a hőségben.Ragadt az egész teste.First-tel fújogattuk,meg sűrűn tusoltuk langyos vízzel,itattuk le róla a nedvességet,ezt engedték csak.Fenistil cseppeket kaphatott,azt itta,hogy enyhítse a viszketését.Már pörkösödik,ezek szerint nem fertőz,és látom,nem is viszket neki már úgy.Láza sincs már,de ez végeláthatatlannak tűnt.Nem is erőltettem semmilyen kaját,jegeltük belül a száját fagyival,az jólesett neki,főleg ebben a melegben is.Éjfélkor fölkelt sokat a meleg miatt,nem is próbáltam visszaerőltetni az alvásba,mert tucsogott a víztől,hát fociösszefoglalót nézett mellettem,míg el nem nyomta magától az álom.Máskor reggel már hatkor kukorékol a lelkem,most 9-kor kel az éjjeli tortúráktól napok óta.És ráadásul pont 2 hete égett meg a napon,épp kilábaltunk belőle.Most,gondolom egész nyáron lőttek a strandnak,úgy megégett előtte,meg ezek a pöttyök,ha ezekre ránapozik,ezek megmaradnak,vagy még kicsi,és pár hónap múlva nyoma sincs?Mert olyan sok gyerkőcöt látni a strandokon,akik bárányhimlősek voltak,és csaka sok pici folt van rajtuk.Dorinának ma egész nap hőemelkedése volt,hát kezdődik neki is.Nem is bánom,ha egyszerre túlvagyunk rajta.Nem Domitól kapta el akkor,mert még nem telt le a lappangási idő,ezek szerint mástól kapta el még Domi ovijában.Holnapra úgyis kiderül.Hát inkább pötty,mint valami más.A szövődményektől persze félek,ezért is szerettük volna az oltást,dehát már ennyit arról is
Dorcsi,Domcsi,Kriszti
2006.06.29 21:49
Szia Kriszti
Sajnálom szegény gyerkőcöket, de ha egy kicsit is vigaszt jelent, hogy legalább mind ketten túl lesznek rajta, mert ugyebár ez is egy olyan gyerekbetegség, amin jobb minél előbb túlesni, és utána immunisak lesznek rá. És hogy egyszerre átvészelik. Szegénykék. Drukkolok nektek, hogy tényleg minél könnyebben, és minél hamarabb túl legyetek rajta.
Jó éjszakát
Kriszta
Sajnálom szegény gyerkőcöket, de ha egy kicsit is vigaszt jelent, hogy legalább mind ketten túl lesznek rajta, mert ugyebár ez is egy olyan gyerekbetegség, amin jobb minél előbb túlesni, és utána immunisak lesznek rá. És hogy egyszerre átvészelik. Szegénykék. Drukkolok nektek, hogy tényleg minél könnyebben, és minél hamarabb túl legyetek rajta.
Jó éjszakát
Kriszta
2006.07.05 19:48
Sziasztok
Mi újsi veletek?
Kriszti, Danusia: gyógyulnak a gyerkőcök? Remélem nincs gond senkinél.
Képzeljétek, ma voltam dokibácsinál (már visszajött szabiról), és úgy néz ki, hogy a héten meglesz a bébi
Ha vasárnapig nem történik semmi, akkor vasárnap délbe be kell mennem a kórházba. Úgyhogy végre túl leszek rajta. Már elég gáz. Most elég erős fájogatásaim vannak már, úgyhogy még az is lehet, hogy nem várjuk meg a vasárnapot sem. Én már nagyon szeretnék túl lenni rajta.
Majd jelentkezem a fejleményekkel.
Pusz
Kriszta
Mi újsi veletek?
Kriszti, Danusia: gyógyulnak a gyerkőcök? Remélem nincs gond senkinél.
Képzeljétek, ma voltam dokibácsinál (már visszajött szabiról), és úgy néz ki, hogy a héten meglesz a bébi
Ha vasárnapig nem történik semmi, akkor vasárnap délbe be kell mennem a kórházba. Úgyhogy végre túl leszek rajta. Már elég gáz. Most elég erős fájogatásaim vannak már, úgyhogy még az is lehet, hogy nem várjuk meg a vasárnapot sem. Én már nagyon szeretnék túl lenni rajta.
Majd jelentkezem a fejleményekkel.
Pusz
Kriszta
2006.07.06 20:16
Szia Kriszta!
Aranyos vagy, hogy érdeklődsz. Gyógyulgatunk. Már csak a szájában lévő gombát kell teljesen kiírtani, hogy ne fertőződjön vissza. Nystatinnal ecsetelünk. A popsija már csak egy kicsit piros.
Annyi haszna volt a dolognak, hogy kicsi lányom már szól, hogy anyucika pisilni kell. Éjszaka nem pisil be, napközben meg szaladunk a fürdőszobába. Annyi a szépséghibája a dolognak, hogy nem hajlandó bilibe vagy vécébe pisilni, csak a kádba... Na de majd rászokik a vécére is. A kakit így sajnos két napig tartogatja, és csak akkor hajlandó kakilni, ha ráadom a pelust...De már haladás, hogy szól előtte és nem utána... 
Szeptemberben megyünk bölcsibe, és addigra szeretném, ha nem kellene többé pelus.
Drukkolok, hogy minden jól menjen és könnyű és gyors szülésed legyen! Megy a pozitív energia ezerrel. ++++++++++++++++++++++
Elhiszem, hogy már nagyon nehéz és eleged van. A várakozás a legnehezebb. De már a célegyenesben vagytok. Feltétlenül jelentkezz majd! Vigyázzatok magatokra. Sok-sok puszi!
Kriszti!
Mi van veletek? Domi? Kicsi lányod? Ti? Írj!
Puszi
D.
Aranyos vagy, hogy érdeklődsz. Gyógyulgatunk. Már csak a szájában lévő gombát kell teljesen kiírtani, hogy ne fertőződjön vissza. Nystatinnal ecsetelünk. A popsija már csak egy kicsit piros.
Annyi haszna volt a dolognak, hogy kicsi lányom már szól, hogy anyucika pisilni kell. Éjszaka nem pisil be, napközben meg szaladunk a fürdőszobába. Annyi a szépséghibája a dolognak, hogy nem hajlandó bilibe vagy vécébe pisilni, csak a kádba...
Na de majd rászokik a vécére is. A kakit így sajnos két napig tartogatja, és csak akkor hajlandó kakilni, ha ráadom a pelust...De már haladás, hogy szól előtte és nem utána... Szeptemberben megyünk bölcsibe, és addigra szeretném, ha nem kellene többé pelus.
Drukkolok, hogy minden jól menjen és könnyű és gyors szülésed legyen! Megy a pozitív energia ezerrel. ++++++++++++++++++++++
Elhiszem, hogy már nagyon nehéz és eleged van. A várakozás a legnehezebb. De már a célegyenesben vagytok. Feltétlenül jelentkezz majd! Vigyázzatok magatokra. Sok-sok puszi!
Kriszti!
Mi van veletek? Domi? Kicsi lányod? Ti? Írj!
Puszi
D.
2006.07.08 07:36
Sziasztok!
Kriszti!
+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++Én is küldök Neked egy "kis" pozitív energiát!!!Nyáron szültem a fiamat,ugyanilyen melegben,ezért úgy beleérzek most a helyzetedbe.Olyan furcsa volt,mert úgy gondoltam,bőven ráérek még összepakolni,pedig már a 38.héten voltam.Épp a napokban terveztem,és akkor egyik reggel úgy ébredtem,hogy kicsit becsurgattam.Először álmodtam,hogy pisilnem kell,majd éreztem,és szaladtam ki.Kicsit szégyelltem magam,
hogy 24éves fejjel nem tudom visszatartani,de ciki.Icipicit megfordult a fejemben a magzatvíz lehetősége is,de fájásom egyáltalán nem volt,sőt,semmi bajom,és mivel azelőtt nem volt ilyen tapasztalatom,honnét tudtam volna Aztán szépen visszamentem alukálni.Pár perc múlva viszont éreztem,újra jön a pisi,de mivel már nem aludtam,így tisztán éreztem,hogy ez nem olyan pisilős érzés,hanem csak úgy jön.Fölpattantam(9hónapos pocakkal),éa ahogy lábra álltam,csordogált a magzatvíz.Kapkodtam,hogy most mi van,most akkor én már szülök,most nincs már hazajövés,se semmi...Összedobáltam pár cuccot,és kórház.Mivel akkor egyedül voltam,szomszéd párhoz telcsi,és törülközővel a lábam közt,bő ruhában irány a kórház.Csak ültem,mérték a fájásokat,de nem volt mit,mert nem voltak fájásaim.Haza is küldtek aznap,hogy majd jöjjek,ha fáj,mert magzatvíz van még bőven,csak csordogál.Ez volt szerdai reggel.Bár én éjjel biztonságosabbnak láttam,ha kórházban vagyok,így este visszamentem.És így húztam ki két éjszakát,mert csak péntek délelőtt született meg Domi.Akkor nagy meleg front volt,és sok anyucinak megindult a szülése tőle.Úgy jobb volt.Mert most 2 éve,Dorinánál sehogy nem akart elindulni....a végén már naponta jártam be,reggel,este,és semmi.Az utolsó napon kellett megindítani, a 42.hétben.Az a várakozás,az mindennél rosszabb volt.De legalább nem vajúdtam annyit,ennek is megvolt az előnye.Hát,most csak kijött belőlem,ahogy rád gondoltam,nosztalgiáztam kicsit .Sokáig szerettem volna egy harmadik babát,főleg,hogy a középső babánk,Fanni,most lenne már 4 éves..De elég volt,úgy gondolom ma már,hogy szépen vagyunk így négyen,kényelmesen a lakásban,kényelmesen a kocsiban De most a kiskutyánkkal olyan,mintha 3 babánk lenne,épp a szobatisztaságra-tanításnál tartunk
Danusia!
Örülök,hogy javultok,nagyon makacs nektek ez a rohadt gomba.Az egyik legkönnyebben elkapható és a legmakacsabbul kiirtható.Képzeld,nekem tavaly Balatonon ment valami vacak a fülembe.Nekem soha nem volt sem a fülemben,sem a lábamon gomba,de most megéretem,mi a magyarok Istene....Először csak viszketett,aztán már őrületbe kergetett,úgy fájt és viszketett egyszerre.Annyit vakartam,hogy már tiszta seb lett a fülem,a cseppek szétmarták,és sírtam,belázasodtam tőle,úgy begyulladt,nagyon fájt, a fejemet nem tudtam mozgatni,sem a nyakamat.Aztán naponta jártam vissza,hogy valami csíkot mindig beletegyenek,meg porszívózzák.Úgy félek víz mellett az ilyenektől.Egyszer kaptam el ilyen fertőzést.Görögországban voltunk, a kristálytiszta tengerben,és akkor utána itthon bele a bányatóba.....hát, a szervezetem elszokott ettől a kosztól,így szó szerint mondom,ahol rés van rajtam,mindenhol jött belőlem minden.Hasmenés,folyás,hányás,fülemből,orromból,szememből...nem hagytam ki semmit? Most télen Domi is elkapott ilyesmit,de neki csak a fülével volt gond.Csak.....Idén is sok ismerősöm panaszkodik,hogy tele vírussal a sok strand,barátnőm kisfia is dokihoz jár a fülével.Nem begyullad a víztől,hanem a vírustól.Borzasztó.Kiadsz 5ezret legalább egy családnak a belépőkért,majd ott a másik ugyanennyit legalább a kajára,nasira,mert ugye egy gyereknek mondd azt,hogy itt a zacsiban a csomagolt szendó,mikor ő a nyálát csorgatja a lángosért.... 
És akkor este már szarul is van valaki a családból,és ugyanennyi megint a gyógyszertárnak....
Domi meggyógyult,csak strandra nem szabad menni,mert nagyon legyengült az immunrendszere.Látni is lehet,nem bír futni a foci közben,5 perc után kidől szegény,pedig ő focizott előtte is.Ha most elkapna valamit,sokkal drasztikusabban jönne ki rajta.Így játszóházba sem viszem.Hát,velünk ennyi van
Csilláról tud valaki?
Kriszti!
+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++Én is küldök Neked egy "kis" pozitív energiát!!!Nyáron szültem a fiamat,ugyanilyen melegben,ezért úgy beleérzek most a helyzetedbe.Olyan furcsa volt,mert úgy gondoltam,bőven ráérek még összepakolni,pedig már a 38.héten voltam.Épp a napokban terveztem,és akkor egyik reggel úgy ébredtem,hogy kicsit becsurgattam.Először álmodtam,hogy pisilnem kell,majd éreztem,és szaladtam ki.Kicsit szégyelltem magam,
hogy 24éves fejjel nem tudom visszatartani,de ciki.Icipicit megfordult a fejemben a magzatvíz lehetősége is,de fájásom egyáltalán nem volt,sőt,semmi bajom,és mivel azelőtt nem volt ilyen tapasztalatom,honnét tudtam volna Aztán szépen visszamentem alukálni.Pár perc múlva viszont éreztem,újra jön a pisi,de mivel már nem aludtam,így tisztán éreztem,hogy ez nem olyan pisilős érzés,hanem csak úgy jön.Fölpattantam(9hónapos pocakkal),éa ahogy lábra álltam,csordogált a magzatvíz.Kapkodtam,hogy most mi van,most akkor én már szülök,most nincs már hazajövés,se semmi...Összedobáltam pár cuccot,és kórház.Mivel akkor egyedül voltam,szomszéd párhoz telcsi,és törülközővel a lábam közt,bő ruhában irány a kórház.Csak ültem,mérték a fájásokat,de nem volt mit,mert nem voltak fájásaim.Haza is küldtek aznap,hogy majd jöjjek,ha fáj,mert magzatvíz van még bőven,csak csordogál.Ez volt szerdai reggel.Bár én éjjel biztonságosabbnak láttam,ha kórházban vagyok,így este visszamentem.És így húztam ki két éjszakát,mert csak péntek délelőtt született meg Domi.Akkor nagy meleg front volt,és sok anyucinak megindult a szülése tőle.Úgy jobb volt.Mert most 2 éve,Dorinánál sehogy nem akart elindulni....a végén már naponta jártam be,reggel,este,és semmi.Az utolsó napon kellett megindítani, a 42.hétben.Az a várakozás,az mindennél rosszabb volt.De legalább nem vajúdtam annyit,ennek is megvolt az előnye.Hát,most csak kijött belőlem,ahogy rád gondoltam,nosztalgiáztam kicsit .Sokáig szerettem volna egy harmadik babát,főleg,hogy a középső babánk,Fanni,most lenne már 4 éves..De elég volt,úgy gondolom ma már,hogy szépen vagyunk így négyen,kényelmesen a lakásban,kényelmesen a kocsiban De most a kiskutyánkkal olyan,mintha 3 babánk lenne,épp a szobatisztaságra-tanításnál tartunk
Danusia!
Örülök,hogy javultok,nagyon makacs nektek ez a rohadt gomba.Az egyik legkönnyebben elkapható és a legmakacsabbul kiirtható.Képzeld,nekem tavaly Balatonon ment valami vacak a fülembe.Nekem soha nem volt sem a fülemben,sem a lábamon gomba,de most megéretem,mi a magyarok Istene....Először csak viszketett,aztán már őrületbe kergetett,úgy fájt és viszketett egyszerre.Annyit vakartam,hogy már tiszta seb lett a fülem,a cseppek szétmarták,és sírtam,belázasodtam tőle,úgy begyulladt,nagyon fájt, a fejemet nem tudtam mozgatni,sem a nyakamat.Aztán naponta jártam vissza,hogy valami csíkot mindig beletegyenek,meg porszívózzák.Úgy félek víz mellett az ilyenektől.Egyszer kaptam el ilyen fertőzést.Görögországban voltunk, a kristálytiszta tengerben,és akkor utána itthon bele a bányatóba.....hát, a szervezetem elszokott ettől a kosztól,így szó szerint mondom,ahol rés van rajtam,mindenhol jött belőlem minden.Hasmenés,folyás,hányás,fülemből,orromból,szememből...nem hagytam ki semmit?
Most télen Domi is elkapott ilyesmit,de neki csak a fülével volt gond.Csak.....Idén is sok ismerősöm panaszkodik,hogy tele vírussal a sok strand,barátnőm kisfia is dokihoz jár a fülével.Nem begyullad a víztől,hanem a vírustól.Borzasztó.Kiadsz 5ezret legalább egy családnak a belépőkért,majd ott a másik ugyanennyit legalább a kajára,nasira,mert ugye egy gyereknek mondd azt,hogy itt a zacsiban a csomagolt szendó,mikor ő a nyálát csorgatja a lángosért.... És akkor este már szarul is van valaki a családból,és ugyanennyi megint a gyógyszertárnak....
Domi meggyógyult,csak strandra nem szabad menni,mert nagyon legyengült az immunrendszere.Látni is lehet,nem bír futni a foci közben,5 perc után kidől szegény,pedig ő focizott előtte is.Ha most elkapna valamit,sokkal drasztikusabban jönne ki rajta.Így játszóházba sem viszem.Hát,velünk ennyi van
Csilláról tud valaki?
Dorcsi,Domcsi,Kriszti
2006.07.08 09:50
Sziasztok
Köszi mindenkinek a biztatást. Még egyben vagyunk, bár már volt párszor, hogy azt hittem, na most menni kell. Ez a gyerkőc marha jól elvan odabent. Na de majd legkésőbb holnap.
Szerdán a doki után voltak fájogatásaim, meg kicsit vérezgettem is, de azóta minden elmúlt. Szinte naponta van egyszer-kétszer, hogy érzek valamit, pedig szerdán már 2 újjnyira nyitva voltam és mondta dokibá, hogy rendesen el is van már vékonyodva a méhszájam, úgyhogy elképzelhető, hogy nem húzom vasárnapig. Aztán már szombat van. De akár még ma is lehet menni, nem?
Ha menni kell, hát megyünk. Szólok anyukáméknak, és visznek. (bár ma délelőtt kiszaladtak a telekre, de sietnek majd haza)
Ha valami fejlemény történik, akkor majd jelentkezem itt is ám.
Örülök, hogy gyógyulnak a gyerkőcök. Nincs is annál rosszabb, mint amikor szenvednek szegénykék valami kórságtól.
Csilláról annyit tudok, hogy rossz a gépe és nem tud feljönni. De mondta, hogy hamarosan majd alakul a helyzet és jön.
Puszi és kitartás mindenkinek.
Kriszta
Köszi mindenkinek a biztatást. Még egyben vagyunk, bár már volt párszor, hogy azt hittem, na most menni kell. Ez a gyerkőc marha jól elvan odabent. Na de majd legkésőbb holnap.
Szerdán a doki után voltak fájogatásaim, meg kicsit vérezgettem is, de azóta minden elmúlt. Szinte naponta van egyszer-kétszer, hogy érzek valamit, pedig szerdán már 2 újjnyira nyitva voltam és mondta dokibá, hogy rendesen el is van már vékonyodva a méhszájam, úgyhogy elképzelhető, hogy nem húzom vasárnapig. Aztán már szombat van. De akár még ma is lehet menni, nem?
Ha menni kell, hát megyünk. Szólok anyukáméknak, és visznek. (bár ma délelőtt kiszaladtak a telekre, de sietnek majd haza)
Ha valami fejlemény történik, akkor majd jelentkezem itt is ám.
Örülök, hogy gyógyulnak a gyerkőcök. Nincs is annál rosszabb, mint amikor szenvednek szegénykék valami kórságtól.
Csilláról annyit tudok, hogy rossz a gépe és nem tud feljönni. De mondta, hogy hamarosan majd alakul a helyzet és jön.
Puszi és kitartás mindenkinek.
Kriszta
2006.07.08 10:16
Sziasztok lányok!
Kattintgattam ide-oda, egyszercsak eljutottam ide. Elolvastalak titeket (bár nem volt könnyű egy izgága kisfiú mellett), és sajnos azt kell kérdeznem csatlakozhatok -e?
Bár a körülményeim kicsit mások, de a lényeg ugyanaz: egyedül maradtam 7 hónapos terhesen és azóta egyedül nevelgetem az én kis 2 évésemet.
Kattintgattam ide-oda, egyszercsak eljutottam ide. Elolvastalak titeket (bár nem volt könnyű egy izgága kisfiú mellett), és sajnos azt kell kérdeznem csatlakozhatok -e?
Bár a körülményeim kicsit mások, de a lényeg ugyanaz: egyedül maradtam 7 hónapos terhesen és azóta egyedül nevelgetem az én kis 2 évésemet.
2006.07.09 09:26
Szia Bocika!
Sajnos,de egyben örömmel fogadunk Téged is itt,köztünk.Nekem is sajátos a helyzetem,mert azóta már boldog házasságban élek,második gyerkőccel is.De azért voltam egyedül,nem is keveset,így sokat írogatok ide.
Sokan megkérdezik,vajon mi a "könnyebb",feldolgozhatóbb,elviselhetőbb:mikor már eleve egyedül indulsz az egésznek,tudod mihez tartsd magad,mire számíthatsz,és kire nem....Vagy ha szépen,párkapcsolatban indulsz,közösen,és hirtelen egyedül maradsz,tehetetlenül...Sokan elítélik azokat a nőket,köztük engem is anno,akik a terhességük elején egyedül vállalják a babájukat,akik ugyan még fordíthatnának,mégsem teszik.Felelőtlenséggel vádolnak minket,holott egyedül kétszer akkora felelősséget vállalunk...Szerintem nekünk feldolgozhatóbb,tudjuk mire számítsunk,hisz eleve így indulunk.De az,hogy párban,együtt,kézen fogva indultok neki,közös élményekkel,emlékekkel,majd egyszer csak kilép mellőletek a másik feled,az szerintem rosszabb.Elmeséled,hogy történt?
Sajnos,de egyben örömmel fogadunk Téged is itt,köztünk.Nekem is sajátos a helyzetem,mert azóta már boldog házasságban élek,második gyerkőccel is.De azért voltam egyedül,nem is keveset,így sokat írogatok ide.
Sokan megkérdezik,vajon mi a "könnyebb",feldolgozhatóbb,elviselhetőbb:mikor már eleve egyedül indulsz az egésznek,tudod mihez tartsd magad,mire számíthatsz,és kire nem....Vagy ha szépen,párkapcsolatban indulsz,közösen,és hirtelen egyedül maradsz,tehetetlenül...Sokan elítélik azokat a nőket,köztük engem is anno,akik a terhességük elején egyedül vállalják a babájukat,akik ugyan még fordíthatnának,mégsem teszik.Felelőtlenséggel vádolnak minket,holott egyedül kétszer akkora felelősséget vállalunk...Szerintem nekünk feldolgozhatóbb,tudjuk mire számítsunk,hisz eleve így indulunk.De az,hogy párban,együtt,kézen fogva indultok neki,közös élményekkel,emlékekkel,majd egyszer csak kilép mellőletek a másik feled,az szerintem rosszabb.Elmeséled,hogy történt?
Dorcsi,Domcsi,Kriszti
2006.07.09 12:26
Sziasztok!
Szia Kriszti!
Örülök, hogy Domi meggyógyult! Szegény, ez most nagyon kiszúrás, hogy nem mehet strandra. Ebben a jó melegben.
Ugyi nem maradtak hegek rajta? Írtad, hogy elképesztően drasztikus volt ez a bárányhimlő.
Basszus! Már épp akartam írni, hogy meggyógyultunk, de úgy néz ki, kiújult a gomba a lánykám popsijánál. A fene egye meg!!!
Remélem, még meg tudom fogni a kenőccsel, mert a szájon át szedhető gombaölő elfogyott...
Hogy a fene vinné el ezt a candidát!
Sajnos én is tudom, milyen a múlni nem akaró gombás fertőzés. A baba előtt hosszú évekig küszködtem nőgyógyászati problémával ebből kifolyólag. Fogékony vagyok a fertőzésekre, ezért nem is mehetek semmiféle vízbe.
Azt hiszem, nemrég volt is a tévében a fürdőzőhelyek tisztaságáról egy műsor. Nem láttam, de régen rendszeresen tapasztalhattam a következményeket, úgyhogy van némi elképzelésem, milyen eredményeket kaphattak a vizsgálódók. Jó lenne ilyen dögmelegben fürdőzni, de nem mehetek...kénytelen vagyok lemondani róla.
Szia Bocika!
Üdv neked. Sajnálom, hogy te is ide tartozol. Én is kíváncsi lennék, mi történt nálatok. Elmeséled nagy vonalakban?
Egyetértek Krisztivel. Úgy valamivel "könnyebb", ha kezdetektől fogva egyedül várja valaki a babát, mert az ember lánya tudja, mihez tartsa magát. Tiszta a kép. Bár akkor sem egy sétagalopp. Pláne, ha a környezetében azt látja, más apák milyen lelkesen várják a picit a párjukkal. Nekem olyankor (is) rettenetesen fájt a szívem...Iszonyú, amikor nincs meg a lelki-érzelmi támogatás...
Kezdetben nálatok hogy volt? Ketten vállaltátok, aztán lelépett, vagy egyáltalán nem akarta a babát, de egy ideig próbálkozott, aztán dobbantott? Nagyon durva, hogy 7 hónapos terhesen egyedül maradtál! Hogy viselted? Én majdnem beledöglöttem.
Hihetetlen nagyot csalódtam a volt férjemben. Azt hittem, ismerem. De nagyot tévedtem.
Most a "kedves" ex él, mint hal a vízben. Csupán ebben a hónapban netto 370.000,- Ft-t keresett. Szerintetek mennyit kaptunk belőle?? Úgy van...
Mert persze kell a ribancra, a külföldi nyaralásokra, új ruhára, bulikra, kocsira, stb.
Én meg egy 3500 Ft-os kínai cipőt is alig merek megvenni a kislányomnak...
A popsijára a kenőcs 6000 Ft, a szájon át szedhető gombaölő 3000 Ft volt...
Nnna megint jól felhúztam magam.
Érdeklődik a kisfiad után, látogatja őt?
Sok idő eltelt már azóta; hogy vagy lelkileg?
Kíváncsi lennék, a te esetedben mi volt a kifogás?
Catus!
Hogy vagy? Mi van veletek???
Puszi mindenkinek
D.
Szia Kriszti!
Örülök, hogy Domi meggyógyult! Szegény, ez most nagyon kiszúrás, hogy nem mehet strandra. Ebben a jó melegben.
Ugyi nem maradtak hegek rajta? Írtad, hogy elképesztően drasztikus volt ez a bárányhimlő.
Basszus! Már épp akartam írni, hogy meggyógyultunk, de úgy néz ki, kiújult a gomba a lánykám popsijánál. A fene egye meg!!!
Remélem, még meg tudom fogni a kenőccsel, mert a szájon át szedhető gombaölő elfogyott...
Hogy a fene vinné el ezt a candidát!
Sajnos én is tudom, milyen a múlni nem akaró gombás fertőzés. A baba előtt hosszú évekig küszködtem nőgyógyászati problémával ebből kifolyólag. Fogékony vagyok a fertőzésekre, ezért nem is mehetek semmiféle vízbe.
Azt hiszem, nemrég volt is a tévében a fürdőzőhelyek tisztaságáról egy műsor. Nem láttam, de régen rendszeresen tapasztalhattam a következményeket, úgyhogy van némi elképzelésem, milyen eredményeket kaphattak a vizsgálódók. Jó lenne ilyen dögmelegben fürdőzni, de nem mehetek...kénytelen vagyok lemondani róla.
Szia Bocika!
Üdv neked. Sajnálom, hogy te is ide tartozol. Én is kíváncsi lennék, mi történt nálatok. Elmeséled nagy vonalakban?
Egyetértek Krisztivel. Úgy valamivel "könnyebb", ha kezdetektől fogva egyedül várja valaki a babát, mert az ember lánya tudja, mihez tartsa magát. Tiszta a kép. Bár akkor sem egy sétagalopp. Pláne, ha a környezetében azt látja, más apák milyen lelkesen várják a picit a párjukkal. Nekem olyankor (is) rettenetesen fájt a szívem...Iszonyú, amikor nincs meg a lelki-érzelmi támogatás...
Kezdetben nálatok hogy volt? Ketten vállaltátok, aztán lelépett, vagy egyáltalán nem akarta a babát, de egy ideig próbálkozott, aztán dobbantott? Nagyon durva, hogy 7 hónapos terhesen egyedül maradtál! Hogy viselted? Én majdnem beledöglöttem.
Hihetetlen nagyot csalódtam a volt férjemben. Azt hittem, ismerem. De nagyot tévedtem.
Most a "kedves" ex él, mint hal a vízben. Csupán ebben a hónapban netto 370.000,- Ft-t keresett. Szerintetek mennyit kaptunk belőle?? Úgy van...
Mert persze kell a ribancra, a külföldi nyaralásokra, új ruhára, bulikra, kocsira, stb.
Én meg egy 3500 Ft-os kínai cipőt is alig merek megvenni a kislányomnak...
A popsijára a kenőcs 6000 Ft, a szájon át szedhető gombaölő 3000 Ft volt...
Nnna megint jól felhúztam magam.
Érdeklődik a kisfiad után, látogatja őt?
Sok idő eltelt már azóta; hogy vagy lelkileg?
Kíváncsi lennék, a te esetedben mi volt a kifogás?
Catus!
Hogy vagy? Mi van veletek???
Puszi mindenkinek
D.
2006.07.10 15:14
Sziasztok!
Megpróbálom röviden leírni. Szóval: 5 év együttjárás után álomesküvő, majd lakás, kocsi, közben folyamatos gyerekprojekt. De a baba nem akart jönni. Irány a BMC. Egy év után boldogan vártuk a babát. Óvott, vigyázott rám leste minden kívánságom, majd egyik napról a másikra megváltozott. Nem járt haza, alig beszélt velem hiába próbálkoztam. Aztán kiderült, hogy egy csajszival talizgat. Kiborultam. Bőgtem, csak bőgtem, és a család semmit sem sejtett. A szülés előtt 3 nappal a párom közölte, hogy több van köztük a csajszival mint barátság és fogalma sincs hogy hogyan lesz tovább.Aztán megszületett a kisfiam. Bejött a szülésre és olyan volt mint egy IGAZI APUKA. Aztán újra a régi lett. Azóta úgy élünk, hogy a szülei semmit sem sejtenek az én szüleim tudják, hogy mi a helyzet de szarnak rá.
Próbálom jól kezelni a helyzetet, de időnként legszívesebben feladnám. Ilyenkor a kisfiam aki erőt ad.
Na megyek mert ébredezik. Később folytatom. Persze ha kíváncsiak vagytok rám.
Megpróbálom röviden leírni. Szóval: 5 év együttjárás után álomesküvő, majd lakás, kocsi, közben folyamatos gyerekprojekt. De a baba nem akart jönni. Irány a BMC. Egy év után boldogan vártuk a babát. Óvott, vigyázott rám leste minden kívánságom, majd egyik napról a másikra megváltozott. Nem járt haza, alig beszélt velem hiába próbálkoztam. Aztán kiderült, hogy egy csajszival talizgat. Kiborultam. Bőgtem, csak bőgtem, és a család semmit sem sejtett. A szülés előtt 3 nappal a párom közölte, hogy több van köztük a csajszival mint barátság és fogalma sincs hogy hogyan lesz tovább.Aztán megszületett a kisfiam. Bejött a szülésre és olyan volt mint egy IGAZI APUKA. Aztán újra a régi lett. Azóta úgy élünk, hogy a szülei semmit sem sejtenek az én szüleim tudják, hogy mi a helyzet de szarnak rá.
Próbálom jól kezelni a helyzetet, de időnként legszívesebben feladnám. Ilyenkor a kisfiam aki erőt ad.
Na megyek mert ébredezik. Később folytatom. Persze ha kíváncsiak vagytok rám.
2006.07.10 19:56
Szia Bocika!
Én kíváncsi vagyok a történetedre, írj bátran, ha szeretnél.
Annál is inkább érdekel, mert nálam hasonló volt a szitu.
Majd, ha érdekel, én is leírhatom.
Ha jól értettem, te még nyakig benne vagy...
Egy fedél alatt éltek; mennyire bánik rosszul veled?
Azt nem értettem, hogy a te szüleid tesznek rá, mi van nálatok otthon? Ez hogy lehet? Nem tudnak vagy akarnak támogatni érzelmileg? Mi a véleményük?
Puszi
D.
Én kíváncsi vagyok a történetedre, írj bátran, ha szeretnél.
Annál is inkább érdekel, mert nálam hasonló volt a szitu.
Majd, ha érdekel, én is leírhatom.
Ha jól értettem, te még nyakig benne vagy...
Egy fedél alatt éltek; mennyire bánik rosszul veled?
Azt nem értettem, hogy a te szüleid tesznek rá, mi van nálatok otthon? Ez hogy lehet? Nem tudnak vagy akarnak támogatni érzelmileg? Mi a véleményük?
Puszi
D.
2006.07.11 22:18
Halihó!
Hát igen... nyakig benne vagyok! És csak rosszabb lesz! A lakás az emberé, de nem lakik velünk. A rezsit fizeti, de cserébe el kell viselnem néhány dolgot. Az a baj, hogy a gyerek imádja és én nem is akarom eltiltani, de ez így nem egészséges. Csak nem tudom mi lehetne a megoldás. Az ő szülei annyira rendesek velem, hogy nem érdemlik meg, hogy megtudják mit művel a kicsi fiúk, az én szüleim meg tudják, de inkább tudomást se vesznek róla.
Mondjuk nem lep meg, de fáj. Anno alig várták, hogy elköltözzek, és most biztos, hogy nem kérnek belőlem meg a gyerekből. Anyám meg nagyon szereti ha mindig neki van igaza és ő irányíthat. Na ebből meg én nem kérek. Van elég bajom ezen kívül is. Ja és az ...én megmondtam!, meg az ...ha anyádra hallgatsz és nem a saját fejed után mész!... kezdetű áriák. Brrrrr.
Danusia te is férjnél vagy vagy már elváltál? Engem érdekel a történeted.
Jó, hogy ti meghallgattok és nem kioktattok.
Pá
Hát igen... nyakig benne vagyok! És csak rosszabb lesz! A lakás az emberé, de nem lakik velünk. A rezsit fizeti, de cserébe el kell viselnem néhány dolgot. Az a baj, hogy a gyerek imádja és én nem is akarom eltiltani, de ez így nem egészséges. Csak nem tudom mi lehetne a megoldás. Az ő szülei annyira rendesek velem, hogy nem érdemlik meg, hogy megtudják mit művel a kicsi fiúk, az én szüleim meg tudják, de inkább tudomást se vesznek róla.
Mondjuk nem lep meg, de fáj. Anno alig várták, hogy elköltözzek, és most biztos, hogy nem kérnek belőlem meg a gyerekből. Anyám meg nagyon szereti ha mindig neki van igaza és ő irányíthat. Na ebből meg én nem kérek. Van elég bajom ezen kívül is. Ja és az ...én megmondtam!, meg az ...ha anyádra hallgatsz és nem a saját fejed után mész!... kezdetű áriák. Brrrrr.
Danusia te is férjnél vagy vagy már elváltál? Engem érdekel a történeted.
Jó, hogy ti meghallgattok és nem kioktattok.
Pá
2006.07.12 23:21
Szia Bocika!
Sajnálom, hogy még a sűrűjében vagy! Ezek szerint igen kiszolgáltatott helyzetben... eléggé megalázó lehet számodra ez az egész.
Nagyon sajnálom, hogy a saját szüleiddel nem vagy olyan viszonyban, hogy melléd álljanak és segítsenek. Ha vissza is mehetnél hozzájuk, ahogy írod, nem lenne jó megoldás.
Más rokon esetleg, aki talán befogadna titeket, és akkor nem kell eltűrnöd a férjed dolgait? Testvéred, nagynénéd vagy barátnőd esetleg?
Az jó, hogy anyósodék szeretnek téged. Azért én talán elmondanám nekik, mi folyik a háttérben.
Engem anyósomék kezdettől fogva utáltak, ezért nem is meglepő, hogy a kisfiúkkal karöltve kicsináltak engem és a saját unokájukat. Egyenesen én voltam a hibás mindenért. Anyós feltette nekem a kérdést, hogy mit csináltam a picike fiával, hogy ezt kellett, hogy tegye velem...? Azóta is én vagyok a szar szemét az egész családjuknál, amiért a fiacskája 6 hónapos terhesen elhagyott. Szerintük én provokáltam ki, mert mertem depresszióba esni, amikor elvetéltem az első babámmal. Jó mi??? Ez pont olyan, mikor az alkoholista férj, megmagyarázza, hogy azért veri agyba-főbe a feleségét, mert az megérdemli.
Nem tudom anyósodék hogy reagálnának, de legalább magad tisztázhatnád előttük, hogy nem te vagy az, aki borított. Később nehogy az legyen, hogy minden a te hibád. Ismerek olyan lányt, akit egész addig imádtak anyósék, amíg a kisfiúk le nem dobbantott egy másik csajjal. Onnantól kezdve a fiacskájuk mellé álltak és fújtak a menyükre és az unokákra, mint a veszett macska. Undorító.
Egy olyan esetet ismerek itt a közelben, amikor is az anyósék a menyük mellé álltak, nem pedig a fiacskájukat védték. A lány súlyos cukorbeteg létére a férjével együtt(!) bevállalt egy gyereket. Majdnem ráment ő is meg a baba is. A manusz menetközben meggondolta magát, hogy ő még élni akar, szórakozni, csajozni stb. Otthagyta a lányt a kisbabával együtt. Anyós a lány mellé állt, és azóta sincs jóban a saját fiával! Szóval ilyen is van, csak sajnos nagyon ritka, mert a fiús mamák akkor is védik a kis csemetéjüket, ha az nagyon nagy szemétséget, becstelenséget csinált.
Lehet, hogy anyósodék melléd állnának, és még segítenének is minden téren. Nem kéne megpróbálni?
Nem kérdeztél meg egy ügyvédet, hogy mit tehetnél? A lakás az ő nevén van, így sajnos abból nemigen jár semmi. Az hogy kifizeti a rezsit épphogy csak kisegít benneteket. Gyerektartás, besegítés a kajába egyébbe ilyesmi?
Helyrehozható még a házasságotok szerinted? Meg tudnál még bízni benne? Meg tudnál bocsátani neki? A férjed, ha mást választott, hogy hogy még nem adta be a válókeresetet? Talán meghagy téged kiskapunak? Te még reménykedsz, hogy visszatér hozzátok?
Ha nem lehet a viszonyt rendezni, akkor válni kell. És akkor lehet kérni asszonytartást, gyerektartást. És az évek alatt közösen szerzett vagyon felosztását. A házasságotok alatt a részedről bevitt munkabér is számít!
Keress egy ügyvédet, érdeklődj mik a lehetőségeid.
Én anno nagyon sok mindent eltűrtem neki. Sajnos.
Többen mondták, hogy ne legyek ilyen, ne hagyjam már, hogy mindent megtegyen velem. Nagyon fogom magam utálni érte később. Nem marad semmi önbecsülésem, emberi méltóságom, ha hagyom, hogy állandóan porig alázzon. Sokan fogták a fejüket, hogy mi mindent megbocsátok neki, és engedem, hogy lábtörlőnek használjon. Nagyon meg fogom bánni!
És igazuk lett. Nagyon utálom magam érte! És nagyon nehezen sikerült csak újra felépíteni magam. Mert elhitette velem, hogy szar vagyok mint ember, mint nő és mint anya. A minimális tiszteletet sem kaptam meg, ha másért nem azért a 8 évért és a közös emlékekért...
Ezért én mindenkinek azt mondom, senki ne vívjon szélmalomharcot. Csak saját magának árt, és nehezíti meg magának az egészet. Ne kapaszkodjon. Aki menni akar, annak segíteni kell csomagolni.
Nagyon sokat elárul valakiről, hogy hogyan száll ki egy kapcsolatból, meg kell nézni a tetteit; a lehető legkevesebb fájdalmat okozva, korrekten, vagy a másikat hibáztatva azért, mert ő csalt, és tiporja meg a másikat, olyan hihetetlen lelki rombolást végezve, hogy egy életen át nem lehet kiheverni. A szakítás mindig fájdalmas, de nem mindegy hogyan teszik: gerincesen vagy féreg módjára.
Ilyenkor örülök, hogy én már túl vagyok rajta. Mármint a váláson. Pont egy éve váltam el, miután be kellett látnom, hogy a házasságunkat csak én akarom mindenáron megmenteni. Érzelmileg még mindig nem tudtam feldolgozni, hogy az az ember, akit mindenkinél jobban szerettem milyen ocsmány, aljas módon tudott csak úgy csuklóból elárulni, tönkretenni. És ami a legrosszabb: még a gyereke sem számított, csak ment a farka után.
Az ex csak minél nagyobbat akart kiszakítani a közösből lehetőleg kp-ban.
Nekem az volt a szerencsém, hogy a szüleim mindenben segítettek/segítenek, most is náluk lakom a pici lányommal egy kis kétszobás lakásban.
Gondolkoztam már korábban is azon, hogy leírom a történetem. Lehet, hogy le fogom írni egyszer részletesen, mert még mindig feszíti és mérgezi a lelkem. Hátha segít, ha kiírom magamból. De talán majd legközelebb. Ocsmány dolgok vannak benne, de nem az én szégyenem, hanem az exé.
Most röviden csak ennyi: 8 év házasság, szintén álompár és hűdeszeretaférjed deirigylünktéged, lakás, kocsi, munka. A baba nehezen akart jönni, először meghalt méhen belül a picim, depresszió, majd másfél év után jött össze kezeléssel. Óvott, figyelmes volt, puszilgatta a hasam, aztán egyik nap átment bunkó parasztba. Semmi magyarázat, azon kívül, hogy én milyen egy szar alak vagyok, dobbantott, mikor 22 hetes voltam. Eredmény: kórház iszonyatos gyötrelmek között. A baba megállt a fejlődésben a hasamban. Végső szalmaszálként beengedtem a szüléshez, hátha rájön, mi vagyunk a családja. Hiba volt. Semmi hatás. Két hónapos a lányom: kiderül becsajozott, visszafogadtam. Ő esküdözött. Majd nem sokkal ezután rajtakaptam a k.-nál.
Beadtam a válókeresetet. Elváltam egy éve. Itt tartunk.
No, felfedezel hasonlóságokat?
Nagyon sajnálom, hogy ennyire patthelyzetben vagy. Elég kilátástalannak néz ki, így hogy a lakás az övé, és a szüleidhez sem mehetsz.
Nem tudlak mivel vigasztalni, pedig nagyon szívesen megtenném!
Puszi
D.
Sajnálom, hogy még a sűrűjében vagy! Ezek szerint igen kiszolgáltatott helyzetben... eléggé megalázó lehet számodra ez az egész.
Nagyon sajnálom, hogy a saját szüleiddel nem vagy olyan viszonyban, hogy melléd álljanak és segítsenek. Ha vissza is mehetnél hozzájuk, ahogy írod, nem lenne jó megoldás.
Más rokon esetleg, aki talán befogadna titeket, és akkor nem kell eltűrnöd a férjed dolgait? Testvéred, nagynénéd vagy barátnőd esetleg?
Az jó, hogy anyósodék szeretnek téged. Azért én talán elmondanám nekik, mi folyik a háttérben.
Engem anyósomék kezdettől fogva utáltak, ezért nem is meglepő, hogy a kisfiúkkal karöltve kicsináltak engem és a saját unokájukat. Egyenesen én voltam a hibás mindenért. Anyós feltette nekem a kérdést, hogy mit csináltam a picike fiával, hogy ezt kellett, hogy tegye velem...? Azóta is én vagyok a szar szemét az egész családjuknál, amiért a fiacskája 6 hónapos terhesen elhagyott. Szerintük én provokáltam ki, mert mertem depresszióba esni, amikor elvetéltem az első babámmal. Jó mi??? Ez pont olyan, mikor az alkoholista férj, megmagyarázza, hogy azért veri agyba-főbe a feleségét, mert az megérdemli.
Nem tudom anyósodék hogy reagálnának, de legalább magad tisztázhatnád előttük, hogy nem te vagy az, aki borított. Később nehogy az legyen, hogy minden a te hibád. Ismerek olyan lányt, akit egész addig imádtak anyósék, amíg a kisfiúk le nem dobbantott egy másik csajjal. Onnantól kezdve a fiacskájuk mellé álltak és fújtak a menyükre és az unokákra, mint a veszett macska. Undorító.
Egy olyan esetet ismerek itt a közelben, amikor is az anyósék a menyük mellé álltak, nem pedig a fiacskájukat védték. A lány súlyos cukorbeteg létére a férjével együtt(!) bevállalt egy gyereket. Majdnem ráment ő is meg a baba is. A manusz menetközben meggondolta magát, hogy ő még élni akar, szórakozni, csajozni stb. Otthagyta a lányt a kisbabával együtt. Anyós a lány mellé állt, és azóta sincs jóban a saját fiával! Szóval ilyen is van, csak sajnos nagyon ritka, mert a fiús mamák akkor is védik a kis csemetéjüket, ha az nagyon nagy szemétséget, becstelenséget csinált.
Lehet, hogy anyósodék melléd állnának, és még segítenének is minden téren. Nem kéne megpróbálni?
Nem kérdeztél meg egy ügyvédet, hogy mit tehetnél? A lakás az ő nevén van, így sajnos abból nemigen jár semmi. Az hogy kifizeti a rezsit épphogy csak kisegít benneteket. Gyerektartás, besegítés a kajába egyébbe ilyesmi?
Helyrehozható még a házasságotok szerinted? Meg tudnál még bízni benne? Meg tudnál bocsátani neki? A férjed, ha mást választott, hogy hogy még nem adta be a válókeresetet? Talán meghagy téged kiskapunak? Te még reménykedsz, hogy visszatér hozzátok?
Ha nem lehet a viszonyt rendezni, akkor válni kell. És akkor lehet kérni asszonytartást, gyerektartást. És az évek alatt közösen szerzett vagyon felosztását. A házasságotok alatt a részedről bevitt munkabér is számít!
Keress egy ügyvédet, érdeklődj mik a lehetőségeid.
Én anno nagyon sok mindent eltűrtem neki. Sajnos.
Többen mondták, hogy ne legyek ilyen, ne hagyjam már, hogy mindent megtegyen velem. Nagyon fogom magam utálni érte később. Nem marad semmi önbecsülésem, emberi méltóságom, ha hagyom, hogy állandóan porig alázzon. Sokan fogták a fejüket, hogy mi mindent megbocsátok neki, és engedem, hogy lábtörlőnek használjon. Nagyon meg fogom bánni!
És igazuk lett. Nagyon utálom magam érte! És nagyon nehezen sikerült csak újra felépíteni magam. Mert elhitette velem, hogy szar vagyok mint ember, mint nő és mint anya. A minimális tiszteletet sem kaptam meg, ha másért nem azért a 8 évért és a közös emlékekért...
Ezért én mindenkinek azt mondom, senki ne vívjon szélmalomharcot. Csak saját magának árt, és nehezíti meg magának az egészet. Ne kapaszkodjon. Aki menni akar, annak segíteni kell csomagolni.
Nagyon sokat elárul valakiről, hogy hogyan száll ki egy kapcsolatból, meg kell nézni a tetteit; a lehető legkevesebb fájdalmat okozva, korrekten, vagy a másikat hibáztatva azért, mert ő csalt, és tiporja meg a másikat, olyan hihetetlen lelki rombolást végezve, hogy egy életen át nem lehet kiheverni. A szakítás mindig fájdalmas, de nem mindegy hogyan teszik: gerincesen vagy féreg módjára.
Ilyenkor örülök, hogy én már túl vagyok rajta. Mármint a váláson. Pont egy éve váltam el, miután be kellett látnom, hogy a házasságunkat csak én akarom mindenáron megmenteni. Érzelmileg még mindig nem tudtam feldolgozni, hogy az az ember, akit mindenkinél jobban szerettem milyen ocsmány, aljas módon tudott csak úgy csuklóból elárulni, tönkretenni. És ami a legrosszabb: még a gyereke sem számított, csak ment a farka után.
Az ex csak minél nagyobbat akart kiszakítani a közösből lehetőleg kp-ban.
Nekem az volt a szerencsém, hogy a szüleim mindenben segítettek/segítenek, most is náluk lakom a pici lányommal egy kis kétszobás lakásban.
Gondolkoztam már korábban is azon, hogy leírom a történetem. Lehet, hogy le fogom írni egyszer részletesen, mert még mindig feszíti és mérgezi a lelkem. Hátha segít, ha kiírom magamból. De talán majd legközelebb. Ocsmány dolgok vannak benne, de nem az én szégyenem, hanem az exé.
Most röviden csak ennyi: 8 év házasság, szintén álompár és hűdeszeretaférjed deirigylünktéged, lakás, kocsi, munka. A baba nehezen akart jönni, először meghalt méhen belül a picim, depresszió, majd másfél év után jött össze kezeléssel. Óvott, figyelmes volt, puszilgatta a hasam, aztán egyik nap átment bunkó parasztba. Semmi magyarázat, azon kívül, hogy én milyen egy szar alak vagyok, dobbantott, mikor 22 hetes voltam. Eredmény: kórház iszonyatos gyötrelmek között. A baba megállt a fejlődésben a hasamban. Végső szalmaszálként beengedtem a szüléshez, hátha rájön, mi vagyunk a családja. Hiba volt. Semmi hatás. Két hónapos a lányom: kiderül becsajozott, visszafogadtam. Ő esküdözött. Majd nem sokkal ezután rajtakaptam a k.-nál.
Beadtam a válókeresetet. Elváltam egy éve. Itt tartunk.
No, felfedezel hasonlóságokat?
Nagyon sajnálom, hogy ennyire patthelyzetben vagy. Elég kilátástalannak néz ki, így hogy a lakás az övé, és a szüleidhez sem mehetsz.
Nem tudlak mivel vigasztalni, pedig nagyon szívesen megtenném!
Puszi
D.
2006.07.13 13:32
Szia!
Danusia már most imádlak!!!
Olyan sokan vannak akik csak ítélkeznek és mondják a magukét (persze csak én lehetek a hibás szerintük), de egyik se lát a dolgok mögé. Van egy lány aki annyit mondott - persze az ő körülményei teljesen mások (magyarul minden happy, értem ezalatt a perszeigazadvandrágám férjet is)-, hogy miért nem megyek anyaotthonhonba vagy a híd alá, mert ő bizony nem alázkodna így meg. nem írom le mit mondtam neki, mert egyből kitiltanának a fórumból. Szerintem ezt csak az tudja aki benne van.
Ügyvédnél már 2x is voltam, de lényegében azt tanácsolták, hogy tartsak ki, mert az idő csak az én malmomra hajtja a vízet. Most erre a verzióra játszom.
Ha belegondolok anno velem is bunkózott, de akkor a rózsaszín ködön át nem tünt vészesnek. Ezalatt értem azt, hogy állandóan beleszólt abba, hogy kik a barátaim, milyen a frizurám, hajszínem, milyen ruhát veszek fel, majd elkezde az alakomat piszkálni.Idővel megtanultam nem felvenni a piszkálódását és elengedni a fülem mellet a beszólásait. Amikor terhes lettem és 6 hónaposan is megfordultak utánam a pasik az utcán (ja és látott néhány terhes anyukát is akik kicsit nagyobbak voltak nálam) elgondolkodott.
De ez már rajtam nem segített.
Na mindegy.
Amúgy a csaja olyan fitnessmaca típus, tehát totál az ellentétem (bát én sem vagyok dagi 167 cm-hez 48kg).Ja és olyan bólógatójános típus. Amit a a pasi mond neki azt csinálja.
A válást lehet, hogy azért nem sürgeti, mert tényleg megtart minket biztosítéknak. Csak ahogy tellik az idő egyre kevésbé hiányzik. Mármint az ölelés, az együttlétek, stb. hiányoznak és még most is sokat sírok emiatt, de nem biztos, hogy tudnék mindent előről kezdeni és megbocsátani.
Bocsi, most mennem kell, mert felébred a kicsi és ilyenkor mint minden pasi alég nyűgös.
Majd folytatom.
Danusia már most imádlak!!!
Olyan sokan vannak akik csak ítélkeznek és mondják a magukét (persze csak én lehetek a hibás szerintük), de egyik se lát a dolgok mögé. Van egy lány aki annyit mondott - persze az ő körülményei teljesen mások (magyarul minden happy, értem ezalatt a perszeigazadvandrágám férjet is)-, hogy miért nem megyek anyaotthonhonba vagy a híd alá, mert ő bizony nem alázkodna így meg. nem írom le mit mondtam neki, mert egyből kitiltanának a fórumból. Szerintem ezt csak az tudja aki benne van.
Ügyvédnél már 2x is voltam, de lényegében azt tanácsolták, hogy tartsak ki, mert az idő csak az én malmomra hajtja a vízet. Most erre a verzióra játszom.
Ha belegondolok anno velem is bunkózott, de akkor a rózsaszín ködön át nem tünt vészesnek. Ezalatt értem azt, hogy állandóan beleszólt abba, hogy kik a barátaim, milyen a frizurám, hajszínem, milyen ruhát veszek fel, majd elkezde az alakomat piszkálni.Idővel megtanultam nem felvenni a piszkálódását és elengedni a fülem mellet a beszólásait. Amikor terhes lettem és 6 hónaposan is megfordultak utánam a pasik az utcán (ja és látott néhány terhes anyukát is akik kicsit nagyobbak voltak nálam) elgondolkodott.
De ez már rajtam nem segített.
Na mindegy.
Amúgy a csaja olyan fitnessmaca típus, tehát totál az ellentétem (bát én sem vagyok dagi 167 cm-hez 48kg).Ja és olyan bólógatójános típus. Amit a a pasi mond neki azt csinálja.
A válást lehet, hogy azért nem sürgeti, mert tényleg megtart minket biztosítéknak. Csak ahogy tellik az idő egyre kevésbé hiányzik. Mármint az ölelés, az együttlétek, stb. hiányoznak és még most is sokat sírok emiatt, de nem biztos, hogy tudnék mindent előről kezdeni és megbocsátani.
Bocsi, most mennem kell, mert felébred a kicsi és ilyenkor mint minden pasi alég nyűgös.
Majd folytatom.
2006.07.13 19:39
sziasztok
Örömhír: július 9-én 18.33-kor megszületett a kisfiam
56 cm és 3420 gramm.
ma jöttünk haza, majd próbálok képet felrakni róla, mindenki gyönyörködhessen benne (ne csak én), mert olyan tündéri.
Én még kissé kivagyok, de majd elmúlik, próbálok pihizni.
Majd még írok
sziasztok
Örömhír: július 9-én 18.33-kor megszületett a kisfiam
56 cm és 3420 gramm.
ma jöttünk haza, majd próbálok képet felrakni róla, mindenki gyönyörködhessen benne (ne csak én), mert olyan tündéri.
Én még kissé kivagyok, de majd elmúlik, próbálok pihizni.
Majd még írok
sziasztok
2006.07.14 21:30
Szia Bocika!
Nos én úgy gondolom, hogy könnyen beszél az, aki maga nincs ilyen helyzetben, és viszonylag biztos háttérrel rendelkezik. Bár sose lehet tudni, mi lakozik a másik emberben. Ütöttek volna agyon inkább, mintsem hogy feltételezzem az exemről, hogy elhagy terhesen. Mekkorát tévedtem. Rossz emberismerő vagyok. Illetve inkább azt mondanám, hogy mindenkiről a jót feltételezem, ezért érhetnek nagy meglepetések.
Meg aztán nem volt a homlokára írva. Úgyhogy a kedves ismerősödnek se legyen olyan nagy a mellénye.
Én is kaptam tanácsokat ezerfelől. Nem mondom, voltak köztük jók, csakhogy amikor benne voltam a trutyiban, nem tudtam tisztán gondolkodni. Később persze beláttam, hogy sokuknak igazuk volt. Volt, aki kedvesen, de kíméletlenül elmondta a véleményét: ennek a kapcsolatnak már vége, bármit próbálok már meg, nem segít, mert NEM szeret. Nem haragudtam rá, de rettenetesen fájt, amit mondott, mert a szívem mélyén éreztem, igaza van. Mégsem bírtam a tényt elfogadni. Azóta is az egyetlen megmaradt barátom az illető. Igaz az a bizonyos mondás a barátokról.
Nem mindegy, hogy valaki hogy adja elő magát. A „kedves” ismerősöd ebben a helyzetben nem menne sehová, sem anyaotthonba, sem a híd alá. Csak a szája járt. Élesben már összetojta volna magát. Az anyaotthonok nem 5 csillagos szállodák, a híd alá meg a gyerekem miatt nem mehetnék!!! Ezt a baromságot.
Ha nem lettek volna a szüleim, én is maradtam volna a lakásban, és húztam volna addig a dolgot, amíg csak lehet. És addig is éldegélek a gyerekemmel. Mást nem tehettem volna. Anno az én ügyvédeim is ezt tanácsolták, amíg nem sikerült megoldást találni.
Ebben csak az a szörnyű, hogy nem lehetsz minél hamarabb túl a dolgon, nem tudod magadban végleg lezárni, mert ott vannak az elvarratlan szálak: elhúzódó válás, az anyagi kérdés, a gyerektartás, a láthatás, és az, hogy Szabad legyél. Mert akárki akármit mond, nekem (bár beleszakadt a szívem és még ott, akkor sem akartam válni) sokat jelentett, hogy a bíróság kimondta a válást. Le kellett zárnom. Ez a fele tehát rendben lett. Csak az érzelmi oldalát nem tudom még 100 %-ig lezárni. Még most sem. De legalább én nyugodt és tiszta lelkiismerettel kezdhettem új életet, amit az ex soha nem fog! Bár olyan hülye, hogy gondolom, nem jut el az agyáig. Nyugtatgatja magát, hogy neki joga volt a boldogsághoz. Ja, és ezzel tönkretette 2 másik ember életét + további másik kettőét. De nem baj, vissza fogja kapni. Ez törvény. Az egyensúlynak meg kell lennie: ő elvett (rengeteget), majd tőle is el fognak venni és a kamatokat is fel fogják neki számolni.
Velem igazából soha nem bunkózott a házasságunk alatt. Soha nem veszekedtünk. Ezért is ért teljesen váratlanul a dolog. Alamuszi nyuszi nagyot ugrik tipikus esete. Mikor lelépett kezdett el büdös paraszt módjára viselkedni, teljesen kifordult önmagából. De tényleg. Mint Dr. Jekill és Mr. Hide. Gondolom, oltogatta a kurva (a szememben egy ilyen csak kurva, ribanc, stb. lehet) meg aztán a Legjobb védekezés a támadás elvét követte. Bevált a taktikája: teljesen porig alázott, legszívesebben meghaltam volna...
Szóval a te férjed k-ja egy fitnesscicamaca. Na klassz, mondhatom.
Ne engedd meg, hogy megtartson benneteket kiskapunak. Talán csak kivár most, hogy mi lesz a k-val. Ha nem jön össze a csajjal, akkor visszakozhasson. Nehogy a két szék közt a földre pottyanjon. Pl. az én exem ezt a szemembe is mondta: ha velem nem tud élni, visszamegy a kurvához. Ha a csajjal nem stimmel a dolog, visszajön hozzám…Jó mi?
Szerintem ne fogadd vissza, ha úgy alakul. Azért merem ezt így neked javasolni, mert aki képes arra, hogy elhagyja a terhes feleségét egy macáért, attól semmi jót nem várhatsz a jövőre nézve. Nem társ, nem férj. Tapasztalatból mondom. És azért, mert én visszafogadtam az exem, és csak én készültem ki emiatt.
Bár ne tettem volna! Annyi fájdalmat, megalázást megspórolhattam volna! Nem változna semmi, mert már nem a tiéd a szíve! Most abba a k-ba szerelmes. Ha kiszeret belőle, attól még nem fog visszaszeretni beléd. Csak pótlék lennél, amíg nem talál mást, és kényelmes lenne neki. Bocsánat, hogy most én osztogatom itt az észt, hogy mit ne tegyél, csak szeretnélek megóvni a csalódástól, fájdalomtól. Akkor én sem így láttam, de nagyon ráfaragtam.
Persze nem látok a jövőbe. Az is lehet, hogy
1. a férjed meggondolja magát, te megbocsátasz és éltek tovább együtt boldogan
2. a férjed visszatér hozzátok, te visszafogadod, de csak vágyakozik a maca után, aztán ismételten lelép, te meg ott maradsz immár sokadszor padlóra küldve
3. férj vissza akar térni, te nem engeded
4. férj nem jön vissza, elváltok, te találsz magadnak igazi Társat
5. Te boldog vagy az új pároddal, aki imádja a kisfiad, a férjed kapcsolata a k-val tönkremegy
Azt remélem, hogy Számodra és a kisfiad számára a lehető legjobban oldódik meg a dolog.
Nekem is mondhattak akármit. Keresztül kellett mennem az egészen, át kellett égnem az egész poklon, ahhoz, hogy belássam, én már nem tehetek semmit. Nem az én döntésem volt, közöm nem volt hozzá. Az ex végtelenségig önző döntése volt. Elfogadni, megérteni nem lehet, csak beletörődni.
Az idő tényleg segít. Meg lehet szokni a hiányát. Tudom, hogy addig még sokszor elkeseredik az ember, de muszáj tovább menni. Túlélni csak úgy lehet, ha nem tervezünk hosszútávon semmit, csak mindig a következő napot akarjuk túlélni. Aztán azt vesszük észre magunkon, hogy egyre kevesebbet gondolunk rá. És már csak ritkán vagy ritkábban borulunk ki…
És…talán egyszer csak elérkezik az ideje annak, hogy nyitottak legyünk egy új kapcsolatra. Nem gondolkodtál még azon, hogy megismerkedj valakivel? Ahogy leírtad magad, biztos vagyok benne, hogy jó nő vagy és sorban állnának érted a férfiak. Ha kínálkozik jó alkalom, ne habozz. Akármi lehet belőle. Ölelést, gyengédséget, érzelmi támogatást megkaphatsz mástól. Sőt lehet, hogy sokkal többet, mint valaha a férjedtől.
"A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz, mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte." (Gabriel García Márquez)
Ezt most találtam. Ideillik.
De ez is csak egy tipp. Mert te érzed, hogy állsz e téren. Ha az érzelmeid még kötnek, akkor nehéz lenne. Fura dolog a szív. Minden észérvet egy pillanat alatt le tud dönteni. Ezen a fórumon már ez többször volt téma. Itt mindannyian megszívtuk. Ezért nehéz bizalmat szavazni újra. Sokan hosszú évekig nem képesek új kapcsolatot kialakítani. Nem egyszerű, az biztos.
De vannak sikertörténetek: Doktorkitty, Vaktyúk.
Meg szerintem, birizgálná a férjed csőrét a dolog. Az én exem egyetlen pillanat alatt kegyetlenül kiirtott minden irántam való pozitív érzelmet magából. Szemembe mondta: mikor elköltözött, minden szálat elvágott tőlem és a meg sem született gyerekétől. De arra a gondolatra, hogy esetleg majd lesz valakim, felháborodott. Hogy képzelem? Neki nem kellek, de másé se lehessek, hiszen egykor az övé voltam. Azt gondolta, siratni fogom őt életem végéig. Egy frászt! Csak nézett nagyot ámuldozva, mikor közöltem, hogy a gyerekemnek igenis lesz igazi apja, nekem pedig igazi társam.
Úgyhogy csak azért sem írom le magam.
Pusz
D
Nos én úgy gondolom, hogy könnyen beszél az, aki maga nincs ilyen helyzetben, és viszonylag biztos háttérrel rendelkezik. Bár sose lehet tudni, mi lakozik a másik emberben. Ütöttek volna agyon inkább, mintsem hogy feltételezzem az exemről, hogy elhagy terhesen. Mekkorát tévedtem. Rossz emberismerő vagyok. Illetve inkább azt mondanám, hogy mindenkiről a jót feltételezem, ezért érhetnek nagy meglepetések.
Meg aztán nem volt a homlokára írva. Úgyhogy a kedves ismerősödnek se legyen olyan nagy a mellénye.
Én is kaptam tanácsokat ezerfelől. Nem mondom, voltak köztük jók, csakhogy amikor benne voltam a trutyiban, nem tudtam tisztán gondolkodni. Később persze beláttam, hogy sokuknak igazuk volt. Volt, aki kedvesen, de kíméletlenül elmondta a véleményét: ennek a kapcsolatnak már vége, bármit próbálok már meg, nem segít, mert NEM szeret. Nem haragudtam rá, de rettenetesen fájt, amit mondott, mert a szívem mélyén éreztem, igaza van. Mégsem bírtam a tényt elfogadni. Azóta is az egyetlen megmaradt barátom az illető. Igaz az a bizonyos mondás a barátokról.
Nem mindegy, hogy valaki hogy adja elő magát. A „kedves” ismerősöd ebben a helyzetben nem menne sehová, sem anyaotthonba, sem a híd alá. Csak a szája járt. Élesben már összetojta volna magát. Az anyaotthonok nem 5 csillagos szállodák, a híd alá meg a gyerekem miatt nem mehetnék!!! Ezt a baromságot.
Ha nem lettek volna a szüleim, én is maradtam volna a lakásban, és húztam volna addig a dolgot, amíg csak lehet. És addig is éldegélek a gyerekemmel. Mást nem tehettem volna. Anno az én ügyvédeim is ezt tanácsolták, amíg nem sikerült megoldást találni.
Ebben csak az a szörnyű, hogy nem lehetsz minél hamarabb túl a dolgon, nem tudod magadban végleg lezárni, mert ott vannak az elvarratlan szálak: elhúzódó válás, az anyagi kérdés, a gyerektartás, a láthatás, és az, hogy Szabad legyél. Mert akárki akármit mond, nekem (bár beleszakadt a szívem és még ott, akkor sem akartam válni) sokat jelentett, hogy a bíróság kimondta a válást. Le kellett zárnom. Ez a fele tehát rendben lett. Csak az érzelmi oldalát nem tudom még 100 %-ig lezárni. Még most sem. De legalább én nyugodt és tiszta lelkiismerettel kezdhettem új életet, amit az ex soha nem fog! Bár olyan hülye, hogy gondolom, nem jut el az agyáig. Nyugtatgatja magát, hogy neki joga volt a boldogsághoz. Ja, és ezzel tönkretette 2 másik ember életét + további másik kettőét. De nem baj, vissza fogja kapni. Ez törvény. Az egyensúlynak meg kell lennie: ő elvett (rengeteget), majd tőle is el fognak venni és a kamatokat is fel fogják neki számolni.
Velem igazából soha nem bunkózott a házasságunk alatt. Soha nem veszekedtünk. Ezért is ért teljesen váratlanul a dolog. Alamuszi nyuszi nagyot ugrik tipikus esete. Mikor lelépett kezdett el büdös paraszt módjára viselkedni, teljesen kifordult önmagából. De tényleg. Mint Dr. Jekill és Mr. Hide. Gondolom, oltogatta a kurva (a szememben egy ilyen csak kurva, ribanc, stb. lehet) meg aztán a Legjobb védekezés a támadás elvét követte. Bevált a taktikája: teljesen porig alázott, legszívesebben meghaltam volna...
Szóval a te férjed k-ja egy fitnesscicamaca. Na klassz, mondhatom.
Ne engedd meg, hogy megtartson benneteket kiskapunak. Talán csak kivár most, hogy mi lesz a k-val. Ha nem jön össze a csajjal, akkor visszakozhasson. Nehogy a két szék közt a földre pottyanjon. Pl. az én exem ezt a szemembe is mondta: ha velem nem tud élni, visszamegy a kurvához. Ha a csajjal nem stimmel a dolog, visszajön hozzám…Jó mi?
Szerintem ne fogadd vissza, ha úgy alakul. Azért merem ezt így neked javasolni, mert aki képes arra, hogy elhagyja a terhes feleségét egy macáért, attól semmi jót nem várhatsz a jövőre nézve. Nem társ, nem férj. Tapasztalatból mondom. És azért, mert én visszafogadtam az exem, és csak én készültem ki emiatt.
Bár ne tettem volna! Annyi fájdalmat, megalázást megspórolhattam volna! Nem változna semmi, mert már nem a tiéd a szíve! Most abba a k-ba szerelmes. Ha kiszeret belőle, attól még nem fog visszaszeretni beléd. Csak pótlék lennél, amíg nem talál mást, és kényelmes lenne neki. Bocsánat, hogy most én osztogatom itt az észt, hogy mit ne tegyél, csak szeretnélek megóvni a csalódástól, fájdalomtól. Akkor én sem így láttam, de nagyon ráfaragtam.
Persze nem látok a jövőbe. Az is lehet, hogy
1. a férjed meggondolja magát, te megbocsátasz és éltek tovább együtt boldogan
2. a férjed visszatér hozzátok, te visszafogadod, de csak vágyakozik a maca után, aztán ismételten lelép, te meg ott maradsz immár sokadszor padlóra küldve
3. férj vissza akar térni, te nem engeded
4. férj nem jön vissza, elváltok, te találsz magadnak igazi Társat
5. Te boldog vagy az új pároddal, aki imádja a kisfiad, a férjed kapcsolata a k-val tönkremegy
Azt remélem, hogy Számodra és a kisfiad számára a lehető legjobban oldódik meg a dolog.
Nekem is mondhattak akármit. Keresztül kellett mennem az egészen, át kellett égnem az egész poklon, ahhoz, hogy belássam, én már nem tehetek semmit. Nem az én döntésem volt, közöm nem volt hozzá. Az ex végtelenségig önző döntése volt. Elfogadni, megérteni nem lehet, csak beletörődni.
Az idő tényleg segít. Meg lehet szokni a hiányát. Tudom, hogy addig még sokszor elkeseredik az ember, de muszáj tovább menni. Túlélni csak úgy lehet, ha nem tervezünk hosszútávon semmit, csak mindig a következő napot akarjuk túlélni. Aztán azt vesszük észre magunkon, hogy egyre kevesebbet gondolunk rá. És már csak ritkán vagy ritkábban borulunk ki…
És…talán egyszer csak elérkezik az ideje annak, hogy nyitottak legyünk egy új kapcsolatra. Nem gondolkodtál még azon, hogy megismerkedj valakivel? Ahogy leírtad magad, biztos vagyok benne, hogy jó nő vagy és sorban állnának érted a férfiak. Ha kínálkozik jó alkalom, ne habozz. Akármi lehet belőle. Ölelést, gyengédséget, érzelmi támogatást megkaphatsz mástól. Sőt lehet, hogy sokkal többet, mint valaha a férjedtől.
"A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz, mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte." (Gabriel García Márquez)
Ezt most találtam. Ideillik.
De ez is csak egy tipp. Mert te érzed, hogy állsz e téren. Ha az érzelmeid még kötnek, akkor nehéz lenne. Fura dolog a szív. Minden észérvet egy pillanat alatt le tud dönteni. Ezen a fórumon már ez többször volt téma. Itt mindannyian megszívtuk. Ezért nehéz bizalmat szavazni újra. Sokan hosszú évekig nem képesek új kapcsolatot kialakítani. Nem egyszerű, az biztos.
De vannak sikertörténetek: Doktorkitty, Vaktyúk.
Meg szerintem, birizgálná a férjed csőrét a dolog. Az én exem egyetlen pillanat alatt kegyetlenül kiirtott minden irántam való pozitív érzelmet magából. Szemembe mondta: mikor elköltözött, minden szálat elvágott tőlem és a meg sem született gyerekétől. De arra a gondolatra, hogy esetleg majd lesz valakim, felháborodott. Hogy képzelem? Neki nem kellek, de másé se lehessek, hiszen egykor az övé voltam. Azt gondolta, siratni fogom őt életem végéig. Egy frászt! Csak nézett nagyot ámuldozva, mikor közöltem, hogy a gyerekemnek igenis lesz igazi apja, nekem pedig igazi társam.
Úgyhogy csak azért sem írom le magam.
Pusz
D
2006.07.17 12:46
Szia Danusia!
Egy cipőben járunk, de totál ledöbbentett amit írtál. Te tényleg kifogtad a szemét pasit. Lehet hogy ha velem is így viselkedne az ex akkor könnyebben le tudnék lépni. Vagy nem?
Az az igazság, hogy csak a gyerek miatt maradok. Akárhonnan nézem így sokkal többet meg tudok neki adni, mitha ketten nyomorongnánk. Tudom, hogy a lóvé nem minden, de nem szeretném ha úgy nőne fel, hogy állandóan és mindenre nemet kell mondjak neki, mert nem tellik rá. Idővel rájöttem, hogy ha én higgadt és nyugodt maradok, akkor a gyerekem is az és nem ragad rá ez az őrület. Persze ez nem mindig sikerül, de ilyenkor a gyerek is nekem ad igazat (persze a maga módján) és az apja megsértődik és elvonul.
Próbálom úgy nevelni, hogy kiegyensúlyozott legyen a kis lelke, de ne legyen zsarnok. Sajna ebben nem segít ez a helyzet, mert ha itt az apja akkor mindent megenged a gyereknek, még azt is amit én tiltok.
Új kapcsolat? Hát igen. Sokszor gondolkodtam ezen. Az tuti, hogy ha lesz egy partiképes pasi a látóhatáron annak nagyon meg kell küzdenie értem. És persze el kell fogadnia a kisfiamat is. Én még egy ilyen kapcsolatot nem viselnék el.
Igazad van! Nehogy leírd magad! Én is magamba roskadtam és egy évig szinte tök depi voltam. Aztán úgy döntöttem, hogy hiába van egy gyerekem attól én még lehetek JÓ NŐ. Elmegyek szoliba, jó cuccokat veszek fel, minden nap "belövöm" a séróm és nem hagyom, hogy letörje az önbizalmam. Ki tudja, hátha megtalál az álompasi.
Pápá
Egy cipőben járunk, de totál ledöbbentett amit írtál. Te tényleg kifogtad a szemét pasit. Lehet hogy ha velem is így viselkedne az ex akkor könnyebben le tudnék lépni. Vagy nem?
Az az igazság, hogy csak a gyerek miatt maradok. Akárhonnan nézem így sokkal többet meg tudok neki adni, mitha ketten nyomorongnánk. Tudom, hogy a lóvé nem minden, de nem szeretném ha úgy nőne fel, hogy állandóan és mindenre nemet kell mondjak neki, mert nem tellik rá. Idővel rájöttem, hogy ha én higgadt és nyugodt maradok, akkor a gyerekem is az és nem ragad rá ez az őrület. Persze ez nem mindig sikerül, de ilyenkor a gyerek is nekem ad igazat (persze a maga módján) és az apja megsértődik és elvonul.
Próbálom úgy nevelni, hogy kiegyensúlyozott legyen a kis lelke, de ne legyen zsarnok. Sajna ebben nem segít ez a helyzet, mert ha itt az apja akkor mindent megenged a gyereknek, még azt is amit én tiltok.
Új kapcsolat? Hát igen. Sokszor gondolkodtam ezen. Az tuti, hogy ha lesz egy partiképes pasi a látóhatáron annak nagyon meg kell küzdenie értem. És persze el kell fogadnia a kisfiamat is. Én még egy ilyen kapcsolatot nem viselnék el.
Igazad van! Nehogy leírd magad! Én is magamba roskadtam és egy évig szinte tök depi voltam. Aztán úgy döntöttem, hogy hiába van egy gyerekem attól én még lehetek JÓ NŐ. Elmegyek szoliba, jó cuccokat veszek fel, minden nap "belövöm" a séróm és nem hagyom, hogy letörje az önbizalmam. Ki tudja, hátha megtalál az álompasi.
Pápá
nagyon alszunk2006.07.19 21:54
Sziasztok!
Kriszta!
Gyönyörű a babóca! Csak gratulálni tudok hozzá!
Szia Bocika!
Szerintem te tök jól csinálod!
Persze, persze nem a pénz a legfontosabb, csakhogy az ember lányának egy kisgyerekkel egyedül nem könnyű, hacsak nem nyert a lottón. Én folyamatosan játszom, hátha Fortuna rám villantja a mosolyát. Egyik alkalommal nagyot nevettünk egy ismeretlen kismamával. Én toltam kifele a lánykámat a lottózóból, ő tolta befele a kisfiát. Egyikünk babakocsija sem 200 ezer feletti volt. Egyszerűen kénytelenek voltunk összenevetni és összekacsintani...
Hát igenis számít a pénz. Mert szeretnél a lehetőségekhez képest mindent megadni a kisfiadnak. Úgyhogy szerintem jól csinálod, okosan kezeled a dolgot.
Kicsit irigyellek, hogy te higgadt tudsz maradni, pedig piszokul fájhatott neked is a szakítás.
Nekem nem sikerül, ha csak rágondolok arra a szemétre...Hát én aztán tényleg kifogtam. A szörnyű az egészben, hogy a mai napig nem tudom elhinni. Képtelenség, hogy az a kedves srác ilyen szörnyeteg legyen belül... Még jobban ledöbbennétek, ha leírnám a részleteket...Nagyon gáz...
Szerencsére még nagyon picike volt a lányom, amikor ez az egész lezajlott. Nem volt egy éves, mikor már elválasztott a bíróság. Nagyon nagy drámák zajlottak itt, idegileg totál kivoltam. Próbáltam nem mutatni, de biztos vagyok benne, hogy érezte, hogy baj van. Volt, amikor nem bírtam uralkodni magamon és előtte sírtam. Már a hasamban is kapta a stresszhormonokat. Szerencsére a történtek ellenére egy vidám, aranyos, kedves, okos és kiegyensúlyozott kisgyermek. Semmisem utal arra, hogy trauma érte. Bár ugye, mint tudjuk, már az anyaméhben érik a magzatot olyan hatások, amik egész életén keresztül elkísérhetik és ki tudja mikor és milyen formában törnek felszínre.
Többek között ezért (is) tudnám a puszta kezemmel megfojtani az exet.
Az új kapcsolatokhoz csak annyit: megmaradt egy szem barátom mondta, hogy az ex miatt majd az utód fog szívni. Akkor nem hittem el. De tényleg így van. Egyébként szerintem egy ilyen után nemcsak a pasinak kell megküzdeni a kapcsolatért, hanem saját magunknak is. Piszok nehéz küzdelmeket vívok saját magammal.
Viszont van egy jó is ebben. Én pl. már hihetetlen könnyen ki tudnék dobni bárkit, ha nem tetszik valami. Pl nem bánik jól a gyerekemmel vagy velem, vagy nem tisztel stb. Seperc alatt lapátra tudnám rakni. Már nem vagyok hajlandó eltűrni dolgokat. Kisebb lett a tűrésküszöböm, és nagyobbak az elvárásaim.
Én sem hagyom már el magam. Kezdetben nagyon kivoltam készülve. De idővel helyrerázódtam. Tesóm szerint ahhoz képest egészen jól bírtam a dolgot...Hát igen. Mégsem haltam bele, mint hittem...néha közel voltam hozzá...
Eddig is adtam magamra, ezután még jobban. Mindig is tetszettem a pasiknak. Csak a bizalom...
Álompasiban én már nem hiszek. Az exről azt hittem...Megrázó volt az ébredés.
Ahogy te leírod magad, szerintem nem sokáig maradsz egyedül! Kívánom, hogy rád találjon az a férfi, aki igazi társad tud lenni. Szóval hajrá!
Csilla! Mi van veled?
Doktorkitty, Kriszti!
Jobbulást a gyermekeidnek. Remélem, most már hamarosan teljesen meggyógyultok!
Puszi
D.
Kriszta!
Gyönyörű a babóca! Csak gratulálni tudok hozzá!
Szia Bocika!
Szerintem te tök jól csinálod!
Persze, persze nem a pénz a legfontosabb, csakhogy az ember lányának egy kisgyerekkel egyedül nem könnyű, hacsak nem nyert a lottón. Én folyamatosan játszom, hátha Fortuna rám villantja a mosolyát. Egyik alkalommal nagyot nevettünk egy ismeretlen kismamával. Én toltam kifele a lánykámat a lottózóból, ő tolta befele a kisfiát. Egyikünk babakocsija sem 200 ezer feletti volt. Egyszerűen kénytelenek voltunk összenevetni és összekacsintani...
Hát igenis számít a pénz. Mert szeretnél a lehetőségekhez képest mindent megadni a kisfiadnak. Úgyhogy szerintem jól csinálod, okosan kezeled a dolgot.
Kicsit irigyellek, hogy te higgadt tudsz maradni, pedig piszokul fájhatott neked is a szakítás.
Nekem nem sikerül, ha csak rágondolok arra a szemétre...Hát én aztán tényleg kifogtam. A szörnyű az egészben, hogy a mai napig nem tudom elhinni. Képtelenség, hogy az a kedves srác ilyen szörnyeteg legyen belül... Még jobban ledöbbennétek, ha leírnám a részleteket...Nagyon gáz...
Szerencsére még nagyon picike volt a lányom, amikor ez az egész lezajlott. Nem volt egy éves, mikor már elválasztott a bíróság. Nagyon nagy drámák zajlottak itt, idegileg totál kivoltam. Próbáltam nem mutatni, de biztos vagyok benne, hogy érezte, hogy baj van. Volt, amikor nem bírtam uralkodni magamon és előtte sírtam. Már a hasamban is kapta a stresszhormonokat. Szerencsére a történtek ellenére egy vidám, aranyos, kedves, okos és kiegyensúlyozott kisgyermek. Semmisem utal arra, hogy trauma érte. Bár ugye, mint tudjuk, már az anyaméhben érik a magzatot olyan hatások, amik egész életén keresztül elkísérhetik és ki tudja mikor és milyen formában törnek felszínre.
Többek között ezért (is) tudnám a puszta kezemmel megfojtani az exet.
Az új kapcsolatokhoz csak annyit: megmaradt egy szem barátom mondta, hogy az ex miatt majd az utód fog szívni. Akkor nem hittem el. De tényleg így van. Egyébként szerintem egy ilyen után nemcsak a pasinak kell megküzdeni a kapcsolatért, hanem saját magunknak is. Piszok nehéz küzdelmeket vívok saját magammal.
Viszont van egy jó is ebben. Én pl. már hihetetlen könnyen ki tudnék dobni bárkit, ha nem tetszik valami. Pl nem bánik jól a gyerekemmel vagy velem, vagy nem tisztel stb. Seperc alatt lapátra tudnám rakni. Már nem vagyok hajlandó eltűrni dolgokat. Kisebb lett a tűrésküszöböm, és nagyobbak az elvárásaim.
Én sem hagyom már el magam. Kezdetben nagyon kivoltam készülve. De idővel helyrerázódtam. Tesóm szerint ahhoz képest egészen jól bírtam a dolgot...Hát igen. Mégsem haltam bele, mint hittem...néha közel voltam hozzá...
Eddig is adtam magamra, ezután még jobban. Mindig is tetszettem a pasiknak. Csak a bizalom...
Álompasiban én már nem hiszek. Az exről azt hittem...Megrázó volt az ébredés.
Ahogy te leírod magad, szerintem nem sokáig maradsz egyedül! Kívánom, hogy rád találjon az a férfi, aki igazi társad tud lenni. Szóval hajrá!
Csilla! Mi van veled?
Doktorkitty, Kriszti!
Jobbulást a gyermekeidnek. Remélem, most már hamarosan teljesen meggyógyultok!
Puszi
D.
2006.07.20 21:17
Szia Danusia!
Először is ÁLOMPASI KERESTETIK !!!!!!
Azt hiszem mindkét oldalnak megvan a jó és rossz oldala is. Te már független vagy és a kislányod se szenved az apja hülyeségeitől, míg én kénytele vagyok -ha időnként is- elviselni az exet és a nőjét.
Igen, igen. Ne döbbenj meg.
A legtöbbször a nője társaságában jön. A csaj már úgy mozog a lakásban mintha az övé lenne. Ha szóvá teszem akkor annyi a válasz, hogy a lakás az övé és ha nem tetszik el lehet menni. Gyökér! Annyi esze sincs, hogy végig gondolja ha engem elküld viszem a gyereket és ha szemét akarok lenni vele akkor úgy eltűnök, hogy sosem látja a fiát. Ennyit a pasikról.
Amikor elkezte a csajozást és kiderült- mármint számomra- akkor én is nagyon sokat sírtam. Aztán 7 és fél hónapos terhesen egy ultrahangos vizsgálaton kiderült, hogy a cseppem elég sokat fogyott. Elmeséltem a dokinak, hogy mi a helyzet, erre ő csak annyit mondott: ha már ennyit küzdöttem egy gyerekért ne hagyjam tönkremenni se őt, se magamat, egy ökör miatt, aki a farka után megy és nem a józan esze vezérli. Amikor rámtört a sírhatnék mindig a doki szavai jutottak eszembe.
Hazudnék ha azt mondanám, hogy többet nem sírtam, de később már a kisfiam odabújt hozzám és simogatott, meg azt hajtogatta anya, anya. Ő az én vígaszom.
Igazad van. Nem lesz könnyű újra kezdeni, de mi már remélhatőleg nem esük bele ugyanabba a hibába. Talán nem fogunk ki még egy barmot. Majd próbálkozom. Bár az a bizonyos mérce elég magara van felakasztva.
Na megyek aludni, mert holnap reggel korán kelek. Vaslnom kell.
Puszi
Először is ÁLOMPASI KERESTETIK !!!!!!
Azt hiszem mindkét oldalnak megvan a jó és rossz oldala is. Te már független vagy és a kislányod se szenved az apja hülyeségeitől, míg én kénytele vagyok -ha időnként is- elviselni az exet és a nőjét.
Igen, igen. Ne döbbenj meg.
A legtöbbször a nője társaságában jön. A csaj már úgy mozog a lakásban mintha az övé lenne. Ha szóvá teszem akkor annyi a válasz, hogy a lakás az övé és ha nem tetszik el lehet menni. Gyökér! Annyi esze sincs, hogy végig gondolja ha engem elküld viszem a gyereket és ha szemét akarok lenni vele akkor úgy eltűnök, hogy sosem látja a fiát. Ennyit a pasikról.
Amikor elkezte a csajozást és kiderült- mármint számomra- akkor én is nagyon sokat sírtam. Aztán 7 és fél hónapos terhesen egy ultrahangos vizsgálaton kiderült, hogy a cseppem elég sokat fogyott. Elmeséltem a dokinak, hogy mi a helyzet, erre ő csak annyit mondott: ha már ennyit küzdöttem egy gyerekért ne hagyjam tönkremenni se őt, se magamat, egy ökör miatt, aki a farka után megy és nem a józan esze vezérli. Amikor rámtört a sírhatnék mindig a doki szavai jutottak eszembe.
Hazudnék ha azt mondanám, hogy többet nem sírtam, de később már a kisfiam odabújt hozzám és simogatott, meg azt hajtogatta anya, anya. Ő az én vígaszom.
Igazad van. Nem lesz könnyű újra kezdeni, de mi már remélhatőleg nem esük bele ugyanabba a hibába. Talán nem fogunk ki még egy barmot. Majd próbálkozom. Bár az a bizonyos mérce elég magara van felakasztva.
Na megyek aludni, mert holnap reggel korán kelek. Vaslnom kell.
Puszi
2006.07.21 20:36
[quote="danusia"]
írta:danusia"Mégsem haltam bele, mint hittem...néha közel voltam hozzá..."
D.
Azt szokták mondani, h. amibe nem hal bele az ember, az megerősíti...
Elnézést, h. ismeretlenül ide is bekontárkodom, csak kitartást és sok erőt szeretnék nektek kívánni a továbbiakra, és minden elismerésem a Tiétek !!
És gratula a gyönyörű babákhoz !
Minden jót !
A.
2006.07.23 22:52
Sziasztok!
Kriszta9
GRAUTLÁLUNK és JÓ EGÉSZSÉGET, SOK ÖRÖMET KÍVÁNUNK NEKTEK!!!
Remélem szép szülésed volt, orvos és szülésznő rendben volt... és miharabb olvashatjuk a születéstöréneted
Danusia
remélem kislányod most már teljesen kigyógyult a gombás megbetegedésből. Ha ajánlhatom, persze remélem már nem lesz rá szükséged: Bethesda kórházban a Csecsemő Osztályon ambuláns rendel a főorvos asszony, szerintem ő jó, plusz van egy homeopátiás természetgyógyász gyermekorvos doktorbácsink és egy többgyermekes bőrgyógyász doktornénink...
DoktorKitti
végül is mi lett a bérszövéssel?
Üdv és hűs napokat kívánok!
KisborA.
Kriszta9
GRAUTLÁLUNK és JÓ EGÉSZSÉGET, SOK ÖRÖMET KÍVÁNUNK NEKTEK!!!
Remélem szép szülésed volt, orvos és szülésznő rendben volt... és miharabb olvashatjuk a születéstöréneted
Danusia
remélem kislányod most már teljesen kigyógyult a gombás megbetegedésből. Ha ajánlhatom, persze remélem már nem lesz rá szükséged: Bethesda kórházban a Csecsemő Osztályon ambuláns rendel a főorvos asszony, szerintem ő jó, plusz van egy homeopátiás természetgyógyász gyermekorvos doktorbácsink és egy többgyermekes bőrgyógyász doktornénink...
DoktorKitti
végül is mi lett a bérszövéssel?
Üdv és hűs napokat kívánok!
KisborA.
2006.07.24 20:40
Szia Kisbora!
Köszönöm a tippet. Remélem, nem lesz már rá szükség, de azért jegyzem.
Időközben még egyszer vissza kellett mennem a háziorvoshoz, mert kellett még szájon át szedhető gombaölő. Meg se nézte a kislányom, de szerencsére elég kitartó voltam és kisírtam még egy kúrára való Diflucant, ami most fogyott el, krémünk meg még van. Néhány kis pöttyöt látok a kislányom popsiján, de nem vagyok benne biztos, hogy gomba. A szájában még van egy-két hólyag, de nem okoz neki gondot, nem fáj. Szerencsére tehát tünetmentesek vagyunk és kicsi lányom vígan szalad a vécére, ha pisilni kell neki. Már nem csak a kádban hajlandó. Ennyi haszna volt a dolognak.
A szájára van még ecsetelőm, addig pont kitart, míg a bőrdoki visszajön szabiról.
Augusztusban rögtön megyünk csak megnyugtatás végett. Az a doki értette a dolgát, bízom benne. Azt szeretném, hogyha megnézi a lánykámat, azt mondja: teljesen meggyógyultunk, megszabadultunk.
Biztonság kedvéért én is beszereztem egy jó bőrdoki telefonszámát.
Azért, ha esetleg mégis kellene a segítséged, megkeresnélek, és megköszönném, ha megadnád a bőrdokitok elérhetőségét.
Még egyszer köszi!
Üdv.
D.
Köszönöm a tippet. Remélem, nem lesz már rá szükség, de azért jegyzem.
Időközben még egyszer vissza kellett mennem a háziorvoshoz, mert kellett még szájon át szedhető gombaölő. Meg se nézte a kislányom, de szerencsére elég kitartó voltam és kisírtam még egy kúrára való Diflucant, ami most fogyott el, krémünk meg még van. Néhány kis pöttyöt látok a kislányom popsiján, de nem vagyok benne biztos, hogy gomba. A szájában még van egy-két hólyag, de nem okoz neki gondot, nem fáj. Szerencsére tehát tünetmentesek vagyunk és kicsi lányom vígan szalad a vécére, ha pisilni kell neki. Már nem csak a kádban hajlandó.
Ennyi haszna volt a dolognak.
A szájára van még ecsetelőm, addig pont kitart, míg a bőrdoki visszajön szabiról.
Augusztusban rögtön megyünk csak megnyugtatás végett. Az a doki értette a dolgát, bízom benne. Azt szeretném, hogyha megnézi a lánykámat, azt mondja: teljesen meggyógyultunk, megszabadultunk.
Biztonság kedvéért én is beszereztem egy jó bőrdoki telefonszámát.
Azért, ha esetleg mégis kellene a segítséged, megkeresnélek, és megköszönném, ha megadnád a bőrdokitok elérhetőségét.
Még egyszer köszi!
Üdv.
D.
2006.07.24 20:54
Szia Bocika!
Álompasi, mint a nevéből is látszik, csak álmainkban létezik.
Na jó vicceltem. Talán tényleg létezik, csak rá kell találni. Kívánom, hogy főleg ezen a fórumon előfordulóknak sikerüljön, és végre boldogak legyenek.
Igen, ilyenkor örülök, hogy én már túl vagyok rajta.
Hát meresztettem nagy szemeket, mint az a a mondatod végén. Azért ez se semmi! Én anno egyszerre, intenzíven, rövid időn belül kaptam a nyakamba a feketelevest.
Neked csöpögteti a férjed, szép lassan adagolja. Nem hiszem, hogy nem érzi, hogy milyen tapintatlan. Hogy lehet valaki ilyen? És az a ribi!
Mindkettőjüket igencsak jellemzi, minősíti! Mind a kettő egy hatalmas bunkó.
Nem irigyellek! Ez piszkosul idegörlő lehet. Csak legyen elég erőd és kitartásod. Drukkolok neked.
Azt azért szeretném megkérdezni, hogy a férjed milyen viszonyban van a kisfiaddal? Azt írtad, hogy a kisfiad szereti az apját. A férjed hogy áll a gyerekhez? Szerinted tényleg bánná, ha eltűnnél a kisfiaddal együtt? Mert gondolom a ribi örülne neki, ha többé nem lennétek képben. De a férjed mennyire kötődik a gyerekéhez?
Annyi olyat látok-hallok, amikor is az apa az új nő hatására elhanyagolja a gyerekét, alig tartja vele a kapcsolatot, sőt van ahol teljesen meg is szakad.
Szomorú.
Puszi
D.
Álompasi, mint a nevéből is látszik, csak álmainkban létezik.
Na jó vicceltem.
Talán tényleg létezik, csak rá kell találni. Kívánom, hogy főleg ezen a fórumon előfordulóknak sikerüljön, és végre boldogak legyenek.
Igen, ilyenkor örülök, hogy én már túl vagyok rajta.
Hát meresztettem nagy szemeket, mint az a
a mondatod végén. Azért ez se semmi! Én anno egyszerre, intenzíven, rövid időn belül kaptam a nyakamba a feketelevest.
Neked csöpögteti a férjed, szép lassan adagolja. Nem hiszem, hogy nem érzi, hogy milyen tapintatlan. Hogy lehet valaki ilyen? És az a ribi!
Mindkettőjüket igencsak jellemzi, minősíti! Mind a kettő egy hatalmas bunkó.
Nem irigyellek!
Ez piszkosul idegörlő lehet. Csak legyen elég erőd és kitartásod. Drukkolok neked.
Azt azért szeretném megkérdezni, hogy a férjed milyen viszonyban van a kisfiaddal? Azt írtad, hogy a kisfiad szereti az apját. A férjed hogy áll a gyerekhez? Szerinted tényleg bánná, ha eltűnnél a kisfiaddal együtt? Mert gondolom a ribi örülne neki, ha többé nem lennétek képben. De a férjed mennyire kötődik a gyerekéhez?
Annyi olyat látok-hallok, amikor is az apa az új nő hatására elhanyagolja a gyerekét, alig tartja vele a kapcsolatot, sőt van ahol teljesen meg is szakad.
Szomorú.
Puszi
D.
---
