Drága Zsebi !! Itt ülök és alig bírom visszafogni a sírást. Annyira, de tényleg, úgy örülök a pocaklakó(i)dnak !! Eszméletlen ügyes csajszi vagy és újra bebizonyosodott, hogy egy kis vérzés, nátha miegymás nem árthat a bivaly erős embrikéknek
Még egyszer szívből gratulálok !!!
Egyúttal eleget teszek egy régóta esedékes elmaradásomnak.. Velem sajnos az a helyzet, hogy 16-án műszeresen befejezték a terhességemet.
15-én boldogan mentünk a 10. heti UH-ra ahol kiderült, nincs szívhangja a magzatnak. Megnéztek még 3D-s UH-val is, ahol viszont egyértelműen látszott, hogy beteg volt a baba. Valószínűleg Down kóros lett volna, de a természet szelekciója következtében nem élhetett sokáig.
Iszonyú volt szembesülni a hírrel, de ezt nem is kell mondanom...
Másnap reggel kellett befeküdnöm a kórházba, ahol altatóorvos hiányában "helyi érzéstelenítésben", tehát altatás nélkül végezték el a műtétet.
Feltettek méhszájtágítót, ami után elkezdődött a vetélés, nagyon nagy fájdalmam volt, talán szerencse, hogy még a műtét előtt elment a baba, így a dokimnak viszonylag kevés "dolga" volt és nem kellett sokáig hallgatnia az üvöltésemet. Lehet, hogy kínos ez másnak, én nem szégyenlem, de azt hittem beledöglög, fizikailag és lelkileg is.
Most már jól vagyok, mindig arra gondolunk, hogy jobb egy 3. hónapban történt veszteség, mint később...
Na, nem szaporítom a szót, ez a helyzet.
Muszáj hinni abban, hogy ez a csoda újra meg fog történni velünk, de nem újabb 4 év után..
Mindenkinek sok puszi, a pocakosok vigyázzanak magukra !!!
Niki