Aandika és minden új várakozó figyelmébe!
Azért oda kell figyelni a pszichológiai vizsgálatra. Kész röhej volt, de képzeljétek mi majdnem nem kaptuk meg a harmadik (!!!) alkalmasságinkat , a pszichológus hölgy jóvoltából!!!
Két öf után már rutinszerűen mentünk a pszicho vizsgálatra, aztán ott jött a pofon: minek akarunk mi még egy gyereket, miért pont lányt , ugye nem akarok még egyszer szülni, mert az idézem "vérfürdőt" okozna a családban ( azóta sem értem, miért) stb.. Aztán jött a kegyelemdöfés: rajzoljunk!! Szokásos: fa, ház, család. Na és akkor jött az ítélet, ő nem érti minek nekünk 4. baba, mert NEM JÓL RAJZOLTAM!!! Mert magamat a szélére rajzoltam, a gyerekeket meg máshova és apához voltak inkább közel, ami azt jelenti, hogy én kívül vagyok a családból, apa meg megszakad a gyereknevelésben (ha-ha). Pedig én csak oda rajzoltam, ahol hely volt (kicsit nagyra sikerült a fa, meg a ház).Kész csőd, már majdnem bőgtem, a férjem meg nagyon durva tud lenni, ha engem bántanak, és láttam, hogy kezd ő is bepöccenni. Kétségbeesetten bizonygattam, hogy mi tényleg nagyon szeretnénk a babát , higgye már el. Majdnem fél óráig tartott ez a rémálom, aztán addig beszéltünk, hogy egyszercsak már nem tudom mitől közölte, hogy : Ja, most már értem miért akarnak maguk még egy babát. Így már rendben, nagyon jó ötlet, támogatom!
Mondanom sem kell, hogy egész testemben remegtem, mire kijöttünk a tegyeszből. Máig sem értem, hogy mi volt a baj, meg azt sem, hogy mi volt az, ami miatt engedett, de az biztos, hogy nem fogom elfelejteni egyhamar. Végülis elég izgi lett volna, ha két öf után találták volna ki, hogy nem vagyunk alkalmasak öf-ó szülőnek.
Így hát mindenkinek, aki még nem volt pszichológiai vizsgálaton üzenem, hogy szép házat, fát rajzolni, és ami a legfontosabb a családot egy kupacban lehetőleg egymás kezét fogva rajzoljátok!!!!
Képzeljétek szétszereltük a babának összerakott rácsos ágyat!
Így Rolinak nagyobb helye van a játékra, én meg bár pár hónapja még úgy örültem, hogy meg van a helye, csak a kis lakóját várja, mostanra már ránéznem is rossz volt, úgy éreztem csak a helyet foglalja, így kihasználatlanul. A férjem tiltakozott, nem akarta, mondván rossz omen, ha szétszedjük, de meggyőztem, hogy nekem olyan rossz érzés nap mint nap látni, hogy üres. Meséltem neki, hogy Kelimoniék is mindent elajándékoztak, majd pár nap múlva megérkezett Gergő. Ennyit a rossz omenről.
De ennyit a negatív hangulatról, képzeljétek Roli már teljesen egyedül eszik és iszik is! Idáig a pohár egyáltalán nem hatotta meg, most meg egyik napról a másikra megszerette. Rakok fel pár képet egy makarónis vacsiról. A képek érdekessége, hogy bár volt rajta póló, úgy képzeljétek el, hogy a ruha alatt is olyan kajás lett, hogy be kellett raknom a kádba egy fürdés erejéig, mert máshogy nem tudtam letakarítani.
És mostanában segít mosás után teregetni:
Még egy gyöngyszem a trióról: