Naszóval:
Prága nagyon szuper volt, gyönyörű, rendes, fantasztikus. Már voltam ott kétszer is és nagyon tetszett, de felülmúlta az emlékeimet.
ILDI, BESZÉLD RÁ AZ URADAT!!!!
Rengeteget mászkáltunk, jókat ettünk (+1 kg
), aludtunk...
És elhatároztuk, hogy minden évben elmegyünk három napra valahová kettesben...
Viszont utána jött a mélyvíz:
Hétfő:zsúr Majának, 9 barátnő plusz az én hármam, Zsolt dolgozott, szerencsére két barátnőm ittmaradt (meg egyikük pici fia) ők segítettek. Jó volt, Maja boldog volt, tök jó játékokat kapott, azóta gipszet öntünk meg babát ragasztunk...
Kedd: az egyik barátnő rábeszélte a gvyerekeket, hogy menjenek be az oviba, pancs lesz. Nagy kedvük volt, reggel készülődés, elindultunk, odaértünk. Első krízis: nincs benti cipő. Mondtam, hogy ilyen melegben nem baj, legyenek mezítláb, de Bernát csak akkor ment be, amikor megkérdeztem az óvónőt, szabad-e cipő nélkül...
Indultunk volna el Adéllal, sokmindent terveztem délelőttre, de Maja utánamszaladt sírva, hogy mégsem marad..
Menjünk haza... Mi a baj? Semmi, menjünk haza...
Elég pipa lettem, de összeszedtük Bernátot, aki persze egyedül nem akart maradni, irány haza.
Útközben még bolt, Adél végig iszonyat hangon üvöltött a cumijáért. A pénztárnál már csak egyvalaki volt előttünk, amikor egy pénztárosnő a kedvünkért kinyitott egy pénztárt és odahívott. Rettenetesen szégyelltem magam, lehajoltam Adélhoz, és mondtam neki, hogy ocsmány rondán viselkedik, hagyja abba mert nagyon mérges leszek.. Erre a pénztárosnő: Ne bántsa azt a gyereket, biztos valami baja van.
Olyan rosszulesett, hát úgy nézek én ki mint egy gyerekgyilkos?
Itthon jót bőgtem a konyhában. Maja odajött hozzám, hozott ajándékot, hogy ne haragudjak (Újabb lelkiismeretfurdalás...) Mondtam neki, nem azért lettem mérges, mert nem ment oviba, hanem mert csak duzzogott és nem mondta el, mi baja. Erre leült mellém, és azt mondta, olyan régen nem volt oviban, zavarba jött, hogy mit kell csinálni.
Olyan édes volt, úgy meghatott, hogy meg tudta fogalmazni. Én hülye, meg nem értettem meg akkor...
Du a barátnőm még azt mondta, hogy persze, a felnőtt arra gondol, de jó lesz ott nekik, de ő már egyszer elbúcsúzott az ovitól, lezárta ezt a fejezetet (ami szintén nem lehetett könnyű...)
Délután még elbékávéztunk a Délihez, mert Adélnak akrtam venni lego cicát, amilyet Maja is kapott, mert délelőtt ezen veszekedtek. Playmobil macsesz lett, mindenki boldog. Utána játszótér, barátnőim azzal fogadtak, hogy Zsolt keresett minket. Kiderült, tök ideges volt, hogy hol vagyunk, nem volt nálam mobil, nem ért el, játszón nem talált...
Na, ez volt tegnap...
Ma meg reggel a boltban a pénztárosnő odaadta az otthagyott cuccot, amit tegnap kifizettem, de otthagytam nagy zavaromban (az lett volna az ebéd, ez is klassz volt...)...
Úgyhogy megbocsájtottam neki, sőt...
Ma eddig csak lógattuk a lábunkat, aludtunk is délután, jólesett.
De baromi nehezen bírom a meleget, öregszem vagy mi... Vagy túl kövér vagyok
Motiot, köszi a köszöntést! Kilókkal én is harcolok, most kicsit megindult, de ez csak egy-két kilót jelent, ne irígykedj!
De Anikó jó ötletét folytathatnánk, akár Szirommal hármasban is, fogyjunk együtt!!!!
Szirom, örülök, hogy jól sikerült az utatok! Igen, a gyerekes nyaralás ilyen, nekem öt évbe telt, míg megemésztettem, hogy a nayaralás alapvetően helyszínváltoztatást jelent...
De azért jó volt nem?
Képeket szívesen kapnék!
Apehnak örülök!
Kajaötlet nagyon jó!
Ildi, ez a cumi!!!
Rettenetes!
Oli megint rákapott?
Beszti, bámullak titeket! Bár mindig is belevaló voltál, de ebben az időben padlót rakni!!!
Én is nagy lakberendező vagyok, de csak a bútorokat tologatom, idáig nem megyek el. Bámulatos vagy!!!
Sajnálom a repülős élményeidet, de ez tényleg lehetett vírus, nem?
Majd azért a nyaralás többi részét is elmeséled?
Most megyek, mert már így is órákig tart míg elolvassátok, de még jövök!