Ha egy kiskölyök nem mosolygós, érdemes megnézni a szülei arcát

Csernus Imrét nem kell bemutatni. Évek óta intenzíven jelen van a médiában, s kendõzetlenül fejti ki véleményét emberi dolgainkról. Több könyve megjelent már, köztük A Nõ címû kötet is, mely, akárcsak õ maga, megosztotta az olvasókat. Tavaly õsszel ismét kézbe vehettük Ki nevel a végén? címû könyvének újabb, bõvített kiadását. Ebben a szülõkrõl és a gyerekekrõl, s leginkább a kettejük kapcsolatában elkövethetõ és elkövetett hibákról beszél. A könyv karácsonykor az eladási listák élére került, és azóta is hatalmas érdeklõdésnek örvend.

A Babanet és Kölöknet látogatói már a baba tervezésétõl szeretnének tudatos és jó szülõk lenni, nyitottak az úgynevezett „emberi dolgokra”. Ezért lehet érdekes számukra, hogy vajon a korábban megjelent Drogma, A Nõ és legújabb könyve, a Ki nevel a végén? felfûzhetõ-e valami közös szálra?

Teljesen. A Drogmában egy komplett egésznek csak egy kis szeletét láttam, A Nõben már sokkal inkább az egészet – ez a közös szál. A Ki nevel a végén ennek a megfogalmazása a gyereknevelés témakörben, illetve a hiteles gyereknevelést illetõen.

Lehet-e a nõrõl és a gyereknevelésrõl általában beszélni olyan tapasztalatok alapján, amelyek szinte csak az elkövetett hibákból táplálkoznak?

Általános és nagyon széles réteget érintõ problémával állunk szemben: nincsenek hiteles szülõk. Olyan szülõk vannak, akik érzelmi szempontból általában nem mernek felnõni.

És vajon mi akadályozza meg õket ebben?

Sok minden. Egyrészt a közöny, a kiégés, a racionális vagy érzelmi szempontú kiégés, az öntudatlan szülõk öntudatlan mintakövetése, a saját szüleiktõl átörökített minták. A félelem az újtól, ezáltal a kockáztatástól való félelem.

Ön szerint sok szülõ pótlékként vállal gyereket, mit is jelent ez valójában?

Nagyon sok olyan szülõ van, aki, ha racionálisan nem éri el a célját, inkább vállal egy gyereket, hogy megmagyarázza saját létének a fontosságát.

Vajon létezik-e elfogadható indok a gyerekvállalásra? Mi az, ami felnõtt, felelõs indoknak tekinthetõ?

Indok? Igazából nincs, azt hiszem, hogy csak állapot van. Amikor valaki az élet különbözõ területein jól teljesít, akkor jól érzi magát. Ha pedig a meg nem valósított álmát akarja megvalósítani a gyereknevelés által, akkor már eleve kudarcra lesz ítélve. Mert nem számol azzal a felelõsséggel, amivel ez a szerepkör jár. Pedig ez nem kicsi felelõsség.

A könyvbõl az szûrõdik le, mintha az õszinteségbõl, hitelességbõl, és következetességbõl álló szentháromság lenne a kulcsa a sikeres gyereknevelésnek.

Õszinteség, de csak adott helyzetben. Õszinteség csak ott lehet, ahol megvan a belsõ béke. A gyerekek mosolyából pontosan fel lehet mérni azt, hogy a szülõk között és a szülõkben mi feszül. Ha egy kiskölyök nem mosolygós, érdemes megnézni a szülei arcát. Sok mindent lehet így megtudni, anélkül hogy bárki is megszólalt volna.

1. - 2. - 3.

 

 
Ki nevel a végén? a Könyvajánlóban