Papinapló 19. – Mesék, versek? Csócsálás!

Újabb irányvonalhoz csatlakoztunk babahordozásban. Eddig is volt Virunak hordozókendője, amit nagy örömmel használ, mostantól azonban már úgynevezett karikás kendője is van. Ez sokkal egyszerűbbnek tűnik, és mivel a pasi agyamnak az első igazán bonyolult, most kamaszos izgalommal várom, hogy beletanuljon az újba. Nagyon szeretném már én is magamon hordozni Prüntyőkét, ehhez pedig az kell, hogy az okos-ügyes feleségem biztonsággal tudja használni az új eszközt, hogy be tudjuk együtt állítani rajtam. Aztán egyszer majd, ha már Mimó tud ülni, hátizsákosok is leszünk. Az lesz igazán az én világom, érzem.

Új altatási technikával is próbálkozunk folyamatosan, nehogy úgy járjunk, hogy ha Baba úr már Kamasz úr lesz, még mindig mi kelljünk neki a szunyókáláshoz. Viru miközben simogatja, halkan, kedvesen dúdol neki. Ezt én is próbáltam, de a mackóbasszus hangommal esélytelen, hogy hatásos legyen. Egyelőre még sírdogál, keresi a kényelmes pozíciót, de jól láthatóan egyre hamarabb elalszik. Amikor született, azon gondolkodtam, vajon álmodik-e egy újszülött. Akkor sokaknak sokféle véleménye volt erről. Ahogy nézem alvás közben, mostanra már egészen biztos vagyok benne, hogy intenzív álmai vannak. Kár, hogy nem tud még róluk mesélni.

A héten volt az első olyan babaúszás, amin Viru volt Mimzivel a medencében. Már napokkal korábban mindent eltervezett, például, hogy babakocsi helyett kendőben menjenek, hogy tudjon aludni az úton Baba úr, és ne legyen álmos. Végre jól viselte a medencézést, többször merült is. Csak remélem, hogy a jól kitalált menetrend miatt volt így, és majd velem is nyugodt lesz legközelebb.