Papinapló 16. – Ha egyszer Mimó híres vízilabdás lesz, ez a poszt jusson eszébe mindenkinek

Pont jó, hogy Mimó tavasszal született, mert most, hogy hirtelen ránk tört a brutális nyár, már lehet vele mindenféle szabadtéri bármit csinálni. Virág például beszállt Endomondón egy anyukaversenybe, aminek a lényege, hogy az okos kütyüikkel mérik, ki hány kilométert mászkált a gyermekével három hét alatt. Viru 89 kilométerrel a tizenötödik lett nyolcvannégy résztvevőből. És ez csak a mindennapos kimozdulás. Döbbenetesen szuper, hogy ilyenek vannak. Azért is, mert folyamatosan új útvonalakat fedez föl a környékünkön, például a Duna mellett, de a különböző egyéb mama-baba sport mellett ez is edzés, méghozzá az addiktív fajtából. Ráadásul még fagyizni is lehet, ha elkísérem őket.

Kétféle eszközt is használunk kimozduláskor: egyrészt nyilván a babakocsit, Viru pedig a Nandu kendőjét is gyakran. Mivel ennek a megkötésére tucatnyi módszer van, hívtunk egy tanácsadó lányt, aki elmagyarázott néhány praktikát. Virág egyre lelkesebb, és nekem is tetszik nagyon, ha rajtam csüng Mimó, azonban a pasi agyamnak elég pepecs melónak tűnik a kendő felvétele. Ezért megbeszéltük, hogy amint lehet, beruházunk egy csatos hordozóba, mert nem szeretnék kimaradni ebből az örömből.

A tűző nap okozott egy kis fejtörést, mert a babakocsit mindig le kellett takarni egy textilpelussal, hogy ne süljön ropogósra Baba úr. Aztán jött a babaguru sógorom, Peti Poppins, és az ő csodanapernyője. Így sokkal több a néznivaló Mimónak is.

A hétvége csúcspontja, amire már Porontyka megszületése óta vártunk, a babaúszás volt. Elsőre eléggé megszeppent, de kisebb sírásokat leszámítva jól bírta a gyakorlatokat. Mint mindent, ezt is meg kell szoknia, hogy a végén ő legyen a Delfinember, vagy valami hasonló nevű szuperhős. De ha olyan ügyes vízilabdás lesz, mint az egyik nagypapája, vagy a nagybátyja, vagy sárkányhajós, mint a másik nagybátyja, már sokat nyert vele a hazai sportélet. 

A héten megint időszerűek voltak az oltások, én meg egyre nagyobbra becsülöm azokat az egészségügyi szaktündéreket, akik mindent megtesznek a gyerekekért. Az a szó, hogy „oltóanyaghiány” eddig csak rossz érzést keltett bennem, most azonban már kisebb frászt hoz rám. Pont, mint az „oltások átütemezése”. Brrr.

gumikrumpli , 2015. június 08.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?