Papinapló 12. – Védőoltás? Naná!

Amikor Mimó megszületett, nem csak a védőnéni látogatott meg minket, de a doktornéni is eljött hozzánk egy nagyon hosszú listával a kamaszkorig beadandó kötelező és választható védőoltásokról. Az elsőkkel nincs is nagyon dolog, de a többinél a szülőknek kell döntenie, hogy akarják-e. Nyilván, ezek nincsenek ingyen, viszont fontosak.

Viruval számunkra természetes, hogy mindegyiket szeretnénk, ha Mimó megkapná. Sokaknak viszont ez egyáltalán nem ennyire egyértelmű döntés, sőt, kifejezetten ellene vannak az ilyesféle védelemnek. Valamilyen furcsa összeesküvést sejtve a háttérben. Nem hisznek benne, mondják. Ennek köszönhetően a tengeren innen és túl, sőt, pár éve Magyarországon is olyan betegségek okoztak ismét kisebb-nagyobb járványt, amik már évtizedekkel ezelőtt eltűntek. Például a szamárköhögés. Döbbenet.

Mimó most megkapta a DiPerTe és a rotavírus elleni oltást. Nagyon paráztunk, hogy belázasodik, vagy rosszul lesz, mert ez velejárója az ilyesminek. Végül semmi komoly baja nem lett, csak estére kicsit nyüglődött, és enyhe hőemelkedése is volt. Ezt onnan tudjuk, hogy felavattuk éles helyzetben a külön neki vett rugalmas szárú hőmérőt. Nagyon ügyesen tűrte a mérést, sőt, élete első félkúpjával sem volt gondja. Büszkék is vagyunk rá.

A héten ünnepeltük az első házassági évfordulónkat egy remek ebéddel a kedvenc éttermünkben. Majdnem sikerült megúszni, hogy Mimó fölébredjen, de a végére csak megéhezett. Szerencsére Virunál volt a szoponcsója, így a tömött teraszon senki nem vette észre, hogy eggyel többen esznek, mint amennyi teríték van az asztalokon. Másnap egy gyorsétteremben is ugyanígy tettünk, sőt, egy pelenkázást is beiktattunk, ha már volt lehetőség rá az akadálymentesített mellékhelyiségben.

Áttörés is volt a héten a gyereknevelésben. Viru kedvenc zenekara éppen az utca végén lépett föl, így szülőségünk kezdte óta először mentünk valahova ketten, gyerek nélkül. A kis feleségem úgy izgult a koncert előtt, mint egy kamasz, akit először engednek el bulizni a pajtásaival. Meg is értem, nagy dolog kiszabadulni picit a hónapok óta tartó relatív bezártságból. Amíg mi a kultúrban buliztunk, Viru anyukája vigyázott az unokájára. Nem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy nem aggódtunk, hiszen ilyen még nem volt, de persze fölöslegesen tettük. Mire hazaértünk, Mimó békésen szuszmákolt az ágyunkban.

gumikrumpli , 2015. május 11.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?