Egyetlen (!!!!) esetben értek egyet a testi fenyítés akár legenyhébb eszközével is, ez pedig ha a gyermek olyat tesz amivel önmagáat súlyos veszélybe sodorja. Pl. úttestre kirohanás, forró sütõ piszkálása, konektor nyalogatása - hihetelen, de mindent kipróbálnak
-
Ekkor is csak azért, mert a magyarázatot _még_ nem érti, mégis el KELL venni a kedvét a nagyon veszélyes dolgokról.
4 gyereket nevelek a fenti módszerrel, mindán más rosszaságot megbeszélünk, egyetlen pofon se csattant el még azért, mert eltört ezt/azt. Néhány pohár nem a világ, a kristályvázát pedig számukra elérhetetlen helyen tartjuk. Ezt hívják gyermekbarát otthonnak.
"Büntetésnek" pedig ha nagyon osszak bõven elég neki, ha szomorúnak látnak. Tündériek, amikor nagyon kiborítanak, és már szinte könnyes a szemem akkor egyszerre hárman rohannak hozzám megvígasztalni
))
Büntetés helyett a nevelési eszközökben hiszek, ha pl. valamit tönkretesznek akkor seígteni kell helyrehozni a dolgot, a két fiam pl. a napokban törtek be egy ablakot focizás közben - elméletileg szabály, hogy nem focizunk a szobában bõr labdával. A férjem szépen lesétált velük az üvegeshez, a két kis lurkó kézenfogva elmesélte az üveges bácsinak, hogy rosszalkodtak és most a segítségét szeretnék kérni
A rákövetkezõ szombat délutáni fagyizás során a szokásos két gombóc heylett csak fejenként egyet-egyet kaptak,a z anyagi kár kompenzálására...
Tudom, nagyon engedékeny, lágy szívû anyuka vagyok.
K.