Itt az idézet a könyvből:
Janikovszky Éva: Örülj, hogy fiú
"Van, amit az ember előre megérez.
Különösen akkor, ha babát vár.
Nem is akartam előre megtudni,
hogy mi lesz, mert nekem csak lányom lehet.
A fiúk szemtelenek, durvák és csúnyán beszélnek.
A lányok szépek, kedvesek és szeretik a mamájukat.
"...Már eljött az ideje
és én még mindig nem döntöttem.
Mert az apja is mondott neveket,
és ezzel csak megzavart.
Végül úgy határoztam, hogy előbb majd
megnézem, hogy milyen színű a haja meg a szeme, és attól függően lesz
Amanda, Imola vagy Fruzsina.
Úgyis tőlem kérdik, hogy mi legyen a neve,
ha már megszületett.
Hát valóban tőlem kérdezték,
csak előbb annyit mondtak:
GRATULÁLUNK, ANYUKA! KISFIÚ!
És az az érdekes,
hogy amikor meghallottam, hogy én most már
igazán anyuka vagyok, és kisfiam van,
eszembe se jutott, hogy lányt akartam,
csak annak örültem, hogy végre megszületett
és egészséges, és amikor fölsírt,
tudtam, hogy csak ő lehet a mi gyerekünk.
Hogyan is lett volna lány, mikor fiú!"
És amikor megkérdezték, hogy mi legyen a neve,
mindjárt kettőt is mondtam,
pedig nem is gondolkoztam rajta,
csak egyszerűen tudtam, hogy úgy hívják.
Amikor mellém fektették,
és azt mondtam neki, hogy drága kisfiam,
láttam megérti,
és ő is szeretné nekem azt mondani, hogy
drága anyukám.
Hogy örült az apja!
Sose mondta, hogy ő fiút szeretne,
de valószínűleg így van,
mert egyre csak azt kiabálta, hogy
fiam született, fiam született, fiam született,
amíg fel nem világosítottam, hogy nekem is.
Annak is örültem, hogy az apja annyira örül a fiának,
pedig akkor még nem is gondoltam arra,
hogy egy fiú az sokkal jobb, mint egy lány.
Aztán meggyőztek róla."