Timea
Mostmár látom, hogy miért írod mindezt amit írsz. Köszönet érte
Másokat szeretnél megvédeni attól ami veled történt. A rettegés, a fájdalom, maga a tudat, hogy gond lehet és a várakozás valóban idegörlö. Nagyon nehéz idöszakon mentetek át és azért, hogy volt lelkieröd hogy végigcsináld mindezt, le a kalappal elötted
Szeretném mindenkinek jótanácsod osztani, szeretnéd mindenféleképpen elkerülni azt, hogy mások esetleg ugyanazt átéljék.
Az aki késön vállal gyereket ezzel a rizikóval szembe néz, vagy szembe kell, hogy nézzen vele, de ez még nem elég indok arra, hogy korán szüljek. Én most nem karrierröl szeretnék itt "papolni". Inkább arról, hogy ki milyen érett, ki milyen korában éri el azt a felnött állapotot, azt a létet és azt a tudati szintet, hogy gyermeket szeretne és hogy mer egy ekkora felelösséggel járó dolgot magára vállalni élete végéig. Mert egy gyerekvállalás az életed végéig tart, teljesen mindegy, hogy a gyereked már 30-40-50 éves.
Mindaddig pedig az a dolga, hogy szórakozzon, hogy bulizzon, hogy élvezze az életet és nem az, hogy otthon üljön és a tv-t nézze és begubózzon, mert nem akar gyereket. És ha már képesnek fogja magát érezni arra, hogy gyermeket vállalhat, ha megtalálja a megfelelö párt akkor bele fog vágni hidd el. Van akinél ez az idö sohasem jön el, sohasem vágyik babára, ezt is el kell fogadnunk. Van akinél a lehetöségek nem adatottak meg (lakásproblémák, családi helyzet, nyomor) van akik pedig önhibájukon kívül kényszerülnek a késöi gyerekvállalásra (sorozatos évekig tartó próbálkozás) és bizonyára van még ezer más indok is.
Be kell látnod, nem mindenki jár ugyanazokon az utakon amin Te, viszont ezeket a más utakat tolerálni kell, még akkor is, ha a legjobb barátnönkröl/ismerösünkröl van szó, és hiába sorakoztatunk fel érveket azért, hogy miért vállaljon babát most és ne késöbb.
Üdv minenkinek,
Moni