2002.06.21 08:50
Szerző: emtimi
Szia Szilvia!
Köszönöm, hogy írtál, most már legalább annyit tudok, hogy tényleg nem vagyunk egyedül.
A fiam még a csokit sem eyzi meg, pedig én annak ellenére próbáltam neki adni, hogy nem nagyon ajánlják. Mindent elé teszek, próbálom az ételeket a kezébe adni, de egybõl rájön, hogy nem játék és azonnal eldobja. Néha elnyammogott egy-két nápolyit, de most már azt sem nagyon fogadja el. A kekszet is próbáltam, van, amikor a szájába veszi, de ha egy kis darab letörik és a szájába kerül, azonnal kiköpi, fuldoklik tõle. Addig már eljutottunk, hogy a fõzelékeket és a húst már nem turmixolom neki, csak villával töröm össze, belecsempészve néhány "darabkát" is. Megeszi, de nem rágja meg, egyben nyeli le, ahogy a lányod is.
Azt is ajánlották, hogy együnk vele együtt, ültessük oda magunkhoz, amikor mi eszünk. Ezt is próbáljuk folyamatosan, elüldögél, de az ételt nem fogadja el.
Azt én is hallottam, hogy ha látja más, hasonló korú gyerekektõl, hogy hogyan esznek, megoldódik minden. Nem tudom, egyelõre õ még nem megy bölcsibe, majd talán jövõre.
Hasonló korú gyerekek pedig csak messze vannak a családban.
SZia!