Halihó lányok!
Megjöttem és nem az orrommal ütögetem a billenytűzetet. Jól vagyok, kezem lábam ép. Csak egyszer töröltem fel a pályát, akkor hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok és a bal térdem gyönyörűen kidekorálódott, a szivárvány összes színében pompázik. És eltekintek a minden izomcsoportomra kiterjedő izomláztól (kivétel hasizom???
), tegnap reggel azt hittem sirva fakadok, úgy mentem mint robotzsaru, mondjuk ez nem is nehéz abban a "topánkában" főleg, hogy a lábam 41-es
Havim még mindig nincs. Holnap veszek egy terhességi tesztet, már azt sem tudom hányadik napon vagyok. Nyelem a Metformint és a premenst és a folsavat. Bár eléggé felborúlt minden ebben a pár napban. Mert a pályán időnként elfelejtettem időben bevenni a tablettát, mert annyira elvoltam foglalva magammal. Hol a taknyomat kellett fújni, hol a sapkám visszahúzni a fejemre (mert iszonyú szél és havazás volt), vagy a tangabugyim vagott, vagy a harisnyám csúszott le. De összességében remek volt.
Itt vagyok.
Ja és betöltöttem a 26. életévem
Már azon barkóbáztam, hogy el kellene vinni a pályára az útlevelet, hátha adnak ingyen jegyet
, de lettettem róla
És hoztuk magunkal a telet
bocsika érte
Keveset írtatok ebben a pár napban és jól esik, hogy hiányoltatok
Az volt a kicsomagolás után az első dolgom, hogy elolvastam miket írtatok.
Örülök, hogy Andi és Gabika megint írtok.
Nagyon jó topiknak tartom. Azért vagyok itt, mert Andi ide hívott, mert először más helyre írtam
Azóta a számunk megsokszorozódott, aminek nagyon örülök, három dolog közös bennünk: Nők vagyunk, PCOval küzködünk és babát szeretnénk
Azzal egyetértek, hogy időnként olyan dolgokat írok le magamról, amit a környzetemben a férjemen kivül senkivel sem osztok meg. Nekem szükségem van rátok.
Amióta megtaláltam ezt a topikot nem sírok a baba miatt.
Ezt nagyon komolyan mondom
Tudom, hogy lesz, csak türelem és kitartás. És pont azért van türelmem, mert ti elmesélitek, hogy ki mennyi ideje próbálkozik és milyen tapasztalataitok vannak. Nekem erre szükségem van, vagyis Rátok van szükségem
Annak is nagyon örülök, hogy nemcsak a PCOról írunk, hanem napi problémákról, magunkról, mert rengeteg vicces történet van és mindig feldobódik a hangulatom, ha olvasom ezt a topikot
Nekem sokan segítettetek már, nem írok neveket, mert most ez nem fontos. Örülök annak is, hogy volt szerencsém Gabikát már személyesen is megismerni
Remélem több emberkével is fogok találkozni
És hogy szabad e, illik e orvost "felülbírálni"? Talán ezt nem így kellene nevezni, hogy felülbírálás, de a saját bőrömön azt tapasztalom, hogy minél többet megtudok erről a betegségről, vizsgálatokról, kezelésről, annál biztosabb vagyok a kezelés eredményességéről.
Szégyen vagy nem, de doki létemre amikor a nőgyógyász ráírta az UH leletemre, hogy PCO gyanús kép, hirtelen azt sem tudtam, hogy mi ez az egész? Miben is áll, mik a tünetei és hogyan kezelik. Aztán elkezdtem utánna olvasni. a neten. És megtaláltam a babanetet, aztán Andika engem. És itt vagyok, boldogan, békésen, kiegyensúlyozottan. Ami nektek és a fokozatosan bővűlő ismeretemnek köszönhetek (ami nagy mértékben a ti tapasztalatotokból fakad)
Pusszika Mindenkinek!
